Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-15 / 111. szám

Szeged, 1918. mtíjus 15. (A választójogi bizottság ülése.) A 'vá­lasztójogi bizottság kedden: délután ülést tartott. A Lemondott Vertán Endrei helyébe Csfcmazia Endrét választották 'meg elő­adóvá. Bakonyi Samu szóllalt fel' elsőnek, aki a két megüresedett bizottsági tagsági liély betöltését sürgette. A Pesti Hir lap ma reggeli számában megjelent (módosítá­sokra vonatkozólag kér felvilágosítást. Gróf Tiszia István kijelenti, hogy a közle­mény téves, inert olyan a szövege, mely­re vonatkozó megállapodás közte és a mi­niszterelnök között nem jött létre, ticbk János kéri, bogy a megüresedett egyik bi­zottsági tagsági helyre Vázsonyi Vilmost válasszák be. Wekerle miniszterelnök ki­jelenti, hogy a Há'zl elnökségével ia megüre­sedett Jielyre a választást ki fogja íratni. Kijelenti, hogy amikor a 2. paragrafusra kerül a sor, a módosítási adatok rendelke­zésre! fognak áfíarti, a szöveget pedig 'kif­osztatja a bizottság tagjai között. Csizma­zia Endre e'lő'iadó ismertette ezután az első szakasz „ módosítását, nrajd ismét Wekerle szólalt fel, aki magyarázatot adott a mó­dosítás természetére vonatkozólag. Végül Poilónyi. Géza szólalt fel, aki kibeszélte az ülést. Üdvözölte a miniszterelnököt, tmint a jkvaslat védőjét. Hangoztatta, hogy a ma­gyarság hegemóniáját nem engedi elkonfis­kálni. Angol vélemény Lichnovszky her­ceg emlékirstaíféf. A Reuter ügynökség jelenti: Lord Bryce volt washingtoni angol nagykövet a Daily Chro­nicle egyik legutóbbi számában Lichnovszky herceg emlékiratairól ezeket irja: Lichnovszky herceg memoranduma a leg­fontosabb dokumentum, mely a háború kitörése óta napvilágot látott, fy^ emlékirat nem akar Anglia védelmére kelni; kritikai megvilágítása az annak a politikának, mellyel Németország odakötötte magát a monarchiához. A háború kitörésekor — folytatja a nagykövet — megkí­sérelték, hogy azt a látszatot keltsék, mintha Anglia kényszeritette volna rá a németekre a háborút. Ezt a német kitalálást állandóan olyan vakmerőséggel ismételgették, hogy a semlege­sekre némi hatást tett, főképpen tartós befo­lyást gyakorolt azonban a német népre. A gyű­löletnek hirtelen kitörése egy olyan intelligens nemzetnél, mint amilyen a német, meglepte és csodálatba ejtette az angolokat. Az angol nép valójában sohasem gyűlölte a németet. Edward király semmi rosszat nem tervezett, amikor kü­lönös előszeretetet mutatott a franciák iránt, miniszterei sem tervezték semmi gonoszat, ami­kor lépéseket tettek, hogy eloszlassák a diffe­renciákat, melyek Anglia és Franciaország vi­szonyát kellemetlenül zavarták és amikor barát­ságos megegyezésre jutottak Oroszországgal. Mindez az európai béke érdekében lörtént. Az angol népnek sejtelme sem volt azok­ról a veszedelmekről, melyeknek a béke ügye ki volt téve. Lichnovszky herceg emlékirata a legszebb bizonyítéka a brit nemzet és a brit kormány, de különösen Sir Edward Grey bé­kés szellemének. Soha nem volt Anglia lelki­ismerete oly feltétlenül tiszta, mint ebben a háborúban. Amikor a háború kitört, Anglia nem akart mást, mint azt, hogy visszatartsa Német­országot attól, hogy feldúlja Belgiumot és ha­lálra megsebezze Franciaországot. A Wolff­ügynökség megjegyzése: Bryce, ugylátszik, nem ismeri a Haldane által kiadott könyvet az angol hadikészülődésekről, valamint nem ismeri Shaw nézeteit a brit oroszlán ugrásáról. A béke, amelyre Anglia oly helytelen uton töre­kedett, a Pax Britanica volt, amely Német­országot elszigeteli és az egész világot ellene akarja sorakoztatni. Ukrániában á béke földjén. — A sajtóhadiszállás engedélyével. — Uton, 1918. május. Osernowitzból kora reggel, friss hajnali időiben indulok Ukrajna 'felé. Nyugatról ke­letre fordul a vonat, a hűvös reggeli ködben halványan mosódnak a távolba a dombom fekvő Cserjiowitz tofnyos körvonalai. Leg­tovább a díszes érseki rezidencia tornyai integetnék, & a vonat a háború, a halál el­hagyott fnezején -lassan gördül a béke 'or­szága felé. A szivem megtelik nagy, fönsé­ges, emberbaráti szeretettel és "bensőmben előre is ujjongva köszöntöm a földet, ahol először aludt ki a tüz! Dehát meg .vágyom írva, hogy aki ke­vesebbet re'mél, kevesebbet is csalódik. Ez a fiatal, csecsemőkorát élő állam, az anyaország méhéből kínos vajúdás után császármetszéssel kioperált Ukrajna sem nyújtja azt a képet, unelyet a háború bor­zalmaitól megszenvedett lelkünk .ideális vá­gyódásában óhajtana. Az első -város, a határállomás. Novo­sieLica. A csipős. de már tiszta reggeli nap­sugárban- barátságosan integet a nagysza­bású, piros téglásfalu. zöld bádog tetejű ál­lomásépület. Szép lehetett valamikor, fran­cia pénzen és francia terv szerint épült, a nyugati kultúra Minden, higiénikus fölszere­lésével, de ar.nál siralmasabb képet ad most. Az épület — eltekintve az itt-ott összelőtt ablakoktól — sértetlen, de a higiénia köve­telményei csődöt mondtak -itt a keleten. — Pedig most már tiszta a környék ahoz képest, amit itt találtunk idejövetelünk­kor — mondják az állomásparancsnokság tisztjei. — És hallom a régi nótát alz orosz piszokról. A falut túlnyomó részben zsidók lakják. Éppen ünnepjük van s az üzletek mind zár­va. Csak a piactéren illatozik néhány hen­tesbódé, frissen sült kolbászfélékkel csalo­gatva a más vallás-bélieket. A zsidók házain kiviil. a falakon minde­nütt héber nyelvű felírást látok. Mellette különféle számjegy. Ezek a föli.rások egé­szén -friss keletűek s a zsidók felszabadulá­sának, politikai jogokhoz való jutásának a kifejezője, eredménye. Megfelel talán a mi képviselőválasztási plakátjainknak és a zsi­dóság egyes politikai pártba való tartozan­dóságáról tesz tanúságot. A számok jelentik a pártokat. A zsidóság politikai érdekkörébe aztán belekapcsolódik vallási és faji állás­foglalása is, amely két pártra oszlik: az ortodokszra — főleg a vallási — és a cio­nista — a palesztinjai — nemzeti eszmét pártoló hívekre. Széles utcáik, nyitott árkok és az árkok .mentén, vagy esetleg közvetlen az ablak alatt az utcán, minden ház előtt a család állatállománya sütkérezik a napon, vagy fekszik a. pocsolyában. Kecske, tehén, ki­pányvázott ló. kutya, disznó, szárnyasok, a házak utcai frontján végighúzódó faterná­con pedig a família örül az életnek. Az utcá­kon .mindenfelé leszerelt katonákat látok. Ezeknek hát ütött a béke órája! S mégis furcsa, hogy az alkony homályába és az éj­szaka csendjébe elég gyakran puskadurra­nás vegyül! — Csak a varjakra lövöldöznek,'— gya­nakvó kérdésemre ez a rejtélyes válasz. Szép. sudár jegenyék állnak az útszé­len. S tényleg sok a varjú. Az embernek a szép pattogó ütemü magyar nóta jut az. eszébe ,a jegenyefáról és a varjukárogásról. A puskalövések is egymásutánban pattog­nak. Mintha csak egyenkint akarnák leszed­ni a varjukat. S furcsa, hogy épen éjszaka... A hajnali csöndbe félelmetesen süvölt bele az orosz mozdony. Olyan keserves, vo­nyító hang az, direkt edződni kell a halló­idegeknek hozzá. Most már nagyon vegyes társaságban utazom tovább. Mindenféle fai' táiu és rendű orosz katonák, persze minden disztinkció nélkül, kaftános zsidók, ukrán parasztok, széles csontú, p rémekbe burkait orosz szépségek. — Továris, továris, — üdvözlik egymást a fölszálilók. A besszarábiai egyhangú síkságon dö­cög a vonat. Szén hiányában csak fával fűtik a mozdonyokat. A kupék 3. és 4. osztályúak. Az első és­második osztályukat, mint az uri „bücsuly"' osztály privilégiumát összerombolták a bol­sevik iek. .!óbbról-balról dus termést igérő, zöld foltos szőnyegje a földnek. Jelentéktelen ál­lomások. De az állomásépületek helyiségei mindenütt széoek, Ízlésesek, zöld tető és vörös téglás faiak. Messzefekvő, kis falvak­nak is nagyszabású, széD állomásépületük van. Minden áiiomáson hentesbódék, forró­vá? a csajának, élelmiszert árusító kofák. Három kemény tojás egy korona, dagadó, fehér cipó szintén egy korona. Errefelé még elég olcsó. A lassan ránk boruló alkonyattal azonban nő a drágaság is. Gknicán kínaiakat is látok. — Cigare, cigare, —• nyöszörgik be a vonatba és jó magas áron kínálják megvé­telre vastag, hosszúszárú, kevés dohányu cigarettájukat. Persze alkudni is lehet velük, mozgó üzletük nem ragaszkodik a szabott ár elveihez. Az ut kezd fölötte unalmas lenni. Öt óra. Hol van még Mcíhilew, a végcél? Körös­körül a kupéban oroszok, hogv értessem meg magamat? Kiveszem az órámat, muta­tom és kérdem. Mohilow? No ezt megértik. Mutatják, hogy hét órakor ott leszünk. A vonatnak jókora késése van. Még bizony elég sok van az unalomból. Legalább beszél­getni lehetne. Igaz. van egy kicsiny magyar­orosz szótáram. Szemben velem jól öltözött „továris" ül. Kéregeti a szótárt; Szinte unal­mas már, ahogv türelmesen böngészi. Váj­jon mit keres? Jelekkel megkérdi, hogy mit jelent a középső szó. Ez -az orosz szó. ugv, ahogy kiejtik. Azután .iön a cirillbetüs leírás. Útitársam rendületlenül olvas. Látom, hogy keres valamit. No, nehezen méhet, hiszen a szótár csak magyar-orosz, s igv a muszka szavak nincsenek a-b-c sorrendben. Nehe­zen bár, de mégis megy. Ameddig asszony­mosoly és férfikacagás ván a világon, min­den megy. Orosz felebarátom átolvasta az egész könyvet, amig a néki szükséges három szói kikereste. Mutatja a ceruzával aláhú­zott szavakat: „Znakomityszja, zselonyije, zsena. Megismerkedni, vágv. asszony. S rám mutat. A szeme olyan furcsán csillog, nem: kell -éppen jártassággal bírnom a cirillibetük birodalmában, ihogy olvasni tudjak bennük. Ohó barátom, orosz polgártárs! Annyi­ra jóban- még nem vagyunk! (Nem bizony, ezt szomorúan tapaszta­lom a következő napokon.) ... A vékony sarlóju holdvilágos alko­nyatba ezüstsávot huz a Dnyeszter széle­sen, lassan hömpölygő vize. Már idelátszik a fényesen kivilágított Moimlew, fent va­gyunk a híd előtti töltésen, a vonat egyszer­re megtorpan. A hidat annak idején a bo!­sevikie-k felrobbantották s a vonat Atakináí, az utolsó besszarábiai állomásnál nem me­het tovább. A töltés -meredek, .magas, sötét van, — bizonytalanul botorkálok lefelé, -hirtelen su­hanás, legurultam,. az ordonáncom utánam a bagázszsal együtt! Első impressziónak nem a legkellemesebb érzés! Mohilewbe -kompon -kéli. átmenni a Dnyeszteren. Négyen is ajánlkoznak, hogy megmutatják az utat. Zavaros, idegen beszéd, sötétség, zür.zavar, egy szót sem értek. De ha a jelek nem csalnak, négyen hatféte vezetnének. — A sötétségben még képesek a vízbe vezetni, — véli a legényem s a vége az. -hogy Atakiban próbálom kipihenni az ut fá-

Next

/
Thumbnails
Contents