Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-15 / 111. szám

Szeged, 1918. május 15. 1 DELMÁGYABOESZÁGf 3 radaknait. — Csak zsidó helyen megszállani, — már a határon kaptam ezt a tanácsot. Jobbmódu famíliánál vagyak. Péntek este van. Párolgó vacsora az asztalon, az ünnep esti tiszta stearin gyertyák barátságosan lobognak. Túlzott udvarias előzékenységgel kínálnak • mindennel. Leves, tyúkhús, kalács, pompás régi bor. Sejtem, hogv az udvariasságuk mögött inkább üzleti élelmesség, mint vendégszeretet rejlik. Óvatos vagyak. A magammal hozott szardiniához egy csésze teát kérek. S egy kis pohár bort, kevés kenyeret. Közben beszélgetünk. A ház feje, lengő, fehér szakállas öreg bácsi, intelligens, megnyerő modorú ember. Mikor lesz béke? — kérdi. — Hm! De önöknek már jó, ugy-e? Legyint a kezével. — Ez nem béke, nincs rend. Rend kell, hogy legyen! Nézem; az öreget. Felhér. szakálla, felnőtt gyerekei, unokái patriarchális korról beszél. Ki tudja, mennyi pogromot, üldöztetést, hány rettegő félelmü éjszakát élt már meg .szent Oroszországban? S kint a háza falán a zsidók felszabadulását, egyenjogúságát hirdető héber nyelvű felirás. S mégis ••KsaMBaain«BBB)!mangaiEBSffiBHvi!>e(!ass9iBs**9SfiiasBiai«iigi9i Szombaton délelőtt 9 órakor, mint is- | meretes, a Szeged és Vidéke szerkesztősé- j gének tagjai, élükön a felelős szerkesztővel, | abbahagyták a munkát, mert a lap tulajdo- I nosa, dr. Balassa Ármin, nem volt hajlandó aláírni a kollektív szerződést. A megegyezés azóta sem jött létre, a sztrájk tovább tart és a laptulajdonos-főszerkesztő a Szeged és Vidéke keddi számában hosszasan foglalkozik a történtekkel. A helyzet megvilágítása és a tárgyilagos igazság érdekében az újságírók sem hallgathatnak tovább, hanem a közönség elé lépnek ezek után a következő válaszaikkal1: A Szeged es Vidéke tuiladonosa és főszerkesztője, Balassa Ármin dr.. hosszú cikkben foglalkozik a sztrájkban álló ihirlapirók ügyével1. Áz ügyvédi dialektika fogásaival, de az igazság súlyos elferdítésével szolgálja azt a tendenciát, hogv munkatársaivalszemben -tanúsított egyedülálló eljárását helyesnek, jogosnak, emberségesnek tüntesse föl. Ezzel szemben nekünk is el kell mondanunk végre, hogy — mint a vidéki hirlapirás kőkorszakában volt divatban, — nekünk egy vidéki tekintély szeszélyeit kellett szolgálnunk, aki magát rettentő nagyúrnak képzeli, akinek élvezete telik a személyi vetélkedésekben és civódásokban. a tömjéneztetésben, a magasztattatásban s akinél talán az újságíró boldogulhatna, aki minden önérzet. megtagadásával ez apró élvezeteknek ügyes és kifogyhatatlan türelmű intendánsa volna. Más érdeket, mint a magáét, nem ismer. Még csak nem is tudja, mert nincs érzéke hozzá, hogv mi a méltányosság, az igazi igazság. Balassa Ármin dr. egyet jelent a Szeged és Vidéke tulajdonosával. Ezt mindenki tudja róla Szegeden. De ő csak akkor azonosítja magát a Dugonics-nyomda részvénytársasággal. ha, az újságíróktól munkát követel. Ha ellenben adnia is kellene valamit, akkor ő csak főszerkesztő, sőt üwvéd. Mindenki tudja róla. hogv vagyonos ember, azt fc hirdeti magáról, hogy demokrata, de tisztességes fizetést főszerkesztőnk az újságírónak nem ad. E mellett még azt is többször s talán meggyőződéssel jelentette ki előttünk, hogy ü a íegéavaMéáabb kiadó. Ma elismeri, hogy a fizetésünk — havi 310 koTona, illetőleg 260 korona — valóban cseaz öreg olyan szomorúan beszél, mintha a régi rendet sírná vissza... A kesikeny, fehér siffon-függöny fölött, az ablakcn beragyog a csillagos orosz éjszaka. Csillog a Vénusz és az ismeretlen földön mint ismerős int a többi csillagkép is. A foglyokra gondolok s arra. hogy szomorú idegenben gyötrő éjszakájuknak a csillagos kék ég volt az, ami közösen takarta be fájdalmunkat, az otthoniakét, a családét •is! Elgondolkozva ülök. mintha a sóhajok, amelyeket a csillagok nézésével küldtek, küldtünk egymásnak, most mind engem fojtogatnának. Reggel kérem a számlát. Csak harminckettő korona. Végül megegyezünk húsz koronában. — Majd' ha béke lesz, s akkor jövök csésze tehát kérek. S egy kis pohár bort, déglátás, de most nekik is minden nagyon drága — vigasztal és mentegetőzik az öreg. Lassan ring a komp a Dnyeszteren, a faluszéli ház, ahol a Ritzeket is megszégyenítő árért pihentem, utoljára marad el mögöttem. Még mindig bosszankodom a zsarolás miatt. De minek megtörtént dolgokon töprengeni? Fehér Olga. Müisaew —<9B»aaBaaasBssaBSB*aBaRa*&xa>>u*sB»«iB9i9ia>t;a« k ly. De mint mondja, a fizetés kérdésének eldöntéséhez kollektív szerződésre sohasem lett volna szükség. Hogyne! Hisz az ő véleménye csakugyan ez, mert többször kijelentette, hogv semmiesetre sem ad több fizetést és nem járul hozzá ilyen szerződéshez. Elmondja cikkében, hogy már adott fizetésjavitást. De azt nem mondja, hogv ezzel a javítással együtt kapnak ma havi 310. illetőleg 260 koronát a szerkesztő s az újságírók. A 10 év alatt, mióta lapjánál vagvok. talán nyoleszor-tizszer adott nékem 10, 20 korona „alkalmi külön dijat", ha kivételesen jókedvében volt. Egyetlenegyszer, még a háború előtt, adott 50 korona újévi jutalmat. Hát ezért a leggavalléMbb kiadó ö. Erről a gavallérségról a költő Juhász Gyula is be-J szelhetne, akit most nem minden célzatos-! ság nélkül fölmagasztal1, s aki a háború; előtt havi 60 koronáért irt mindennap egy? vakációban cikket, sőt cikkeket. Kenyérkeresetünkbe és tisztességünkbe vágó ráfO'gás, hogv mi állandóan olyan mértékben szegtük meg kötelességünket, a minél fogva nekünk- a sajtótörvény értelmében azonnali joghatállyal fölmondhatott volna. Ezt állítólag azért nem tette, mert jószivü, mert mii a katonai szolgálat alól nélkülözhetetlenség cimén föl vagyunk mentve. Ez a beállítás a legellentétesebben helyezkedik szembe az igazsággal. Ha én állandóan megszegtem a kötelességemet, ha én anyagi károkat okoztam neki ezzel, akkor mért tűrt meg öt évig munkatársnak, öt ^vig felelős szerkesztőnek? Anyagi kár okozásacímén nemcsak engemet akart egyszerűen kitenni. Megpróbálta ezt elődömmely unokaöcscsével, Bbldssa Józseffel is, akit a főimen dásra esedékes összeg kifizetése nélkül küldött el s megpróbálta Barabás 'Béla hirlapiróval, jelenleg Az Est munkatársával. Dé utóbb fizetnie kellett. S ha én olyan kötelességmulasztó szerkesztő vagyok, akkor mért dicsekedett állandóan a Szeged és Vidéke magas nívójával? Pedig a lapot én szerkesztettem, mert hiszen ő ügyvédi elfoglaltsága miatt, mint maga is .mondja, nemi „vehetett rélszt állandóan a szerkesztőség munkájában." Annyira nem állandóan, hogy minden három héten egyszer irt egv vezércikket. Ezt a közönség is ellenőrizhette, mert cikkeit igen kevés kivétellel, névvel jegyezte. A szolgálatom fölmondásának okát is teljesen az ^igazsággal ellentétesen mondja el Balassa Ármin dr., aki mai cikkének ennél a passzusánál kivételesen tóadótufajdör nosnak mondja már magát. Novemberben fölmondott épperi a 10 szdzüíékds pótlék miatt. Nem tudta nekünk megbocsájtani, hogv mi, mint az ujságiróegyesiilet tagjai, szolidaritásiban az összes szegedi újságírókkal. hozzájárultunk ehhez a követeléshez. Folyton ügyvédkedett rabulisztiíkus gondolkodásának minden furfangjával. Azt állította, hogy az újságíró fegyesület nem is létei zik, mert alapszabályai nincsenek jóváhagyva. Nekünk megtUlotía, hogy az egyesület kommünikéit kiadjuk. De reá vall, hogv mikor előkelő budapesti irók voltak az egyesület vendégei, akkor azért tett szemrehányást, hogy miért hagytam el1 az erről kL adott kommünikét? — Hiszen az egyesület alapszabályait jóváhagyták, már! — mondotta akkor. Igen, mert a vendégek előtt kissé röatelte a dolgot! Haragja az egyesület elleti azonban nem csillapult, aminek egyik nem lényegtelen oka. hogy őt az egyesület lakomáján nem ültették oda Adv Eridre mellé. Eltűrve ezer dühös kifakadását a pótlók miatt, végre én, akit igen türelmes embernek ösmer minden kartársam, aki a tiz év alatt, mióta a Szeged és Vidékénél voltam, tömérdek megalázást, lekicsinylést tűrtem el a havi 310 koronáért, mondom végre én is föllázadtam. Hangos mertem len-, ni s ezért mondott föl a hiptuiajdoféős. Hosszan mondja el mai cikkében Balassa Ármin dr., hogv februárban micsoda jelenet történt köztünk. Ncs hát az ő bánásmódja sokkal jobban megviselt, semhogy ugy tudtam volna uralkodni már magamon, mint azelőtt. A legdülhösebb. a legbántóbb szemrehányásokat kaptam tőle — címekért, vagy azért, mert még egyszer bátorkodtam tőle megkérdezni, hogy melyik, az ő nevével ékeskedő hírt vegyem át a Virradat-ból, vagy azért, mert nem .ismrtem az intencióit, azt, hogv kivel van barátságban, vagy hadilábon, stb. A novemberi fölmondást visszavonta, ö azt állítja, hogy nem. A februári jelenet után ismét fölmondott s azt üzente, hogy mivel két nap alatt nem kértem tőle bocsánatot, ö én velem nem állhat többé szóba. Belenyugodtam^ hogy novemberben el kell mennem. De közben ő azt üzente, hogy egy hónapi, vagy két hónapi fizetéssel menjek el. Szabadságot ad eddig. Erre levelet irtam neki. kértem, legyen méltányos, bocsássa meg a hangos kifakadásomat — amivel egyébként személyében nem sértettem -»- s vagy hoszszabbitsa meg a fölmondásomat, vagy in el kell mennem katonának, legalább ne menjek el pénz nélkül, adja meg az általa elismeri föl,mondást időre a jogos követelésemet. Erre aztán küldött egy ukázt, amely-i nek lényege az, hogy én maradhatok novemberig, de az általa megállapítandó munkarendet szigorú következmények terhe akut tartsam be. Szóval tőle jogásziak elismert folmorulási időbe csak ugv aktirt viszszafogjadm. ha minden mllmiiiban fizetés nélkül kitehet. A kollektív szerződés átnyujtásakor (épp. ezért az én személyemre vonatkozólag választott bíróság elfogadását kérték. Neki tehát csak egy munkatárs fizetését kellett volna emelnie januárig visszamenőleg, mert a másik nálunk csak kisegítő volt. Ezt tagadta meg a leggavallérosabb magvar lapkiadó! Frank József, szerkesztő. Balassa Ármin1 dr. „A mi ügyünk" cimii elme müvéig., amelyben ö&szeíoglaíöl képét igyekszik nyújtani sztrájkunk történetének, hemzseg a valótlanságoktól és ferdítésektől. Kezdjük: 1915. végén történt, hogv » lap egy munkatársa, akinek Balassa Ármin dr. havonta száznegyven korona fizetést adott, eltávozott Szegedről. A felelős szerkesztőnek akkor 250 korona, nekem 210 korona havi fizetésem \*)It. Ámikor elment a R Szeged és Vidéke szerkesztőségének sztrájkja, — A sztrájkoló újságírók válasza a lap tulajdonosának. —