Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-12 / 109. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZAffl. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.—K. egy hónapra 3.— K. Egyes Bzám ára 14 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. szeged, 1918. VII. évfolyam, IQ9. szám. Vasárnap, május 12. Á román béke. Irta: Dr. Szabó Mihály. Hát csakugyan nem vettünk el egyetlen akácfát sem Romániától: azon a keskeny iföldsávon, (mely a békeszerződés szerint nekünk jutott, nincsenek akácfák, csak fenyőifák és keresztfák. Havasok örökzöld fenyőfái és vitéz unagvarclk faragatlan keresztfái. •Előre megfontolt szándékból, diplomáciai •megegyezésből, a hódi tó 'követeléséből és a legyőzött fél néma akaratából egyetlen szög-' let, egyetlen rög.nem került Magyarországhoz a 'bojárok földjéből. Ami kopec, ami ösz•vérut, ami Gőte és egyéb magasan fekvő jelzései a katonai térképnek idekerülteík. azok Isten 'kegyelméből kerültek ide, hogy valóban hazai talajon pihenhessenek azok. akik a hazáért meghaltak. Magyarország uj határát Románia felé nem a diplomatáik csinálták meg, hanem valami reánk nehezedő fatális •törvényszerűségnél fogva ugy esett, hogy megint csak 'addig vau a határ, ameddig a magyar bakák véres verejtékkel előre küzdöttek magukat. Aki ismeri a 'délerd'élvi és keleterdélyi harcok eredményeit 1916-ból és látja ezt az uj, szomorú térképet, azonnal rájön, hogy az uj ko'rdonposztöktól már 'csak diadalmas bevonulást tartottunk (Romániába: ami vérnek a diadalmas bevonulásért el kellett folyni, az elfolyt már a 'hegyek között. Sinajában és' Sinajától délre nem harcoltunk - mi már: az oláh Vluvad a hegyékben kapta a végzetes döfést, amelytől visszavánszorgásában lent a síkságon elvérzett. Fáj ''nekünk, hogy nem örülhetünk a. bukaresti szerződés reánk eső felének. Ügy tetszik, mintha a s'zerződés megkötésénél magyar ember nem lett volna jelen; ugy tetszik, hogy ezt a szerződést nélkülünk kötötték meg. Annak idején, a mult év decemberébeq jól hangzott a jelszó, hogy stratégiai, határkiigaútás. Kibékítette ós kielégítette a magyar közvéleményt. Hiszen a megvalósulása egy ellenséggel leszámolást, a jövőre nézve relatív nyugalmat és inkonkréto békét jelentett. Ebben a jelszóban realitás volt, a minimuma volt annak, amit Romániától gyalázatos árulása és saját csapataink heroikus teljesítményei után követelhettünk. A maximuma az lett volna, hogv Románia véglegesen eltűnjék a föld színéről, amiről Isteneim mi tényleg sokat beszéltünk annak idején odakint, lezajlott harcck után, a győző büszke reménységével és a teljesedő boszuállás jóleső 'érzésével. Ám most nem szállok pörbe a diplomáciával és nem kérdezem, hogv iáit müveit a magyar bakák munkájából? Csak szeretném Hindenburgot megkérdezni, hogy mit szól ahhoz a stratégiai kiigazításhoz, amely a 'Vulkán-szorosnál, Vörös-toronynál, gymesiszoroshál, de különösen a tömösi szorosnál történt. A tömösi szorostól délre pl. az uj határvonal a mi 1916. őszi rajvánakink, amellyel szemben legtovább, legniakacsabbul és nekünk legtöbb veszteséget okozva tudta tartani magát a román. Mi akkor láttuk, hogy a románok helyzetüket illetőleg előnyben vannak. És előttünk még sok-sok kilométerre a 'Prahöva mentén előnyösebben helyezkedettek el. Szegedi ezred harcolt azon a terepen s néhányan megmaradtak még, akik tanúságot tehetnek 'ama stratégád. kmMzitas furcsa előnyei mellett, amelyet a bukaresti szerződés nyújt. Néhányan megvannak még és megdöbbenve kérdezik: hát a diplomáciának is ott kell megállani, ahol a legszélső halott honvéd-najvonal pihen? 'A románok a stratégiai kiigazítás határait a Tiszánál képzelték — a háború előtt; a mi 'diplomáciánk •megelégszik azzal a' kecskelegelővel, ahova ágyúink a régi határról biztos találatra belőttek. Hindenburgot szeretném megkérdezni, nem a mi stratégiánkat, mit szól az uj határvédelemihez. A mi stratégián batriotizmusát lefoglalja s kimeríti Ausztria -határának a védelme: Magyarországot hadd őrizze ezután is a Gondviselés és az ezeréves magyar virtus. Jó, hiszen , a Gondviselés és a magyar virtus igazán többet é'r nekünk és többet tett nekünk mindennél. Mégis szerettük volna 'látni, hogy egy; uj politikai korszak határköveinek a lerakásánál az ország geográfiai határkövei is ugv helyeztessenek el, hogy azokat ne dönthesse 'fel egy esetleges támadás- legelső rohanta. Én nemi vagyok stratéga, de hozzáértőktől ugy hallottam s a "négyéves háborúban azt láttam, hogv mindig biztosabb védelmi állásban van az, aki fent van: következésképpen Magyarország stratégi-ai határának ott kellene valahol 'húzódni a román hegyek lábánál, illetőleg a román sifcság peremén. 'Mint ahogv ezt széles e hazában mindenki elképzelte a román béketárgyalások megindulásakor, midőn a stratégiai határkiigazitás á tárgyalás gerincévé tétetett. Itehát mit csinált a mi ' parlamentünk azalatt, mig a románok a területengedmények '80 százalékát lealkudtak? Hol 'voltak a mi államiférfiaink és nagyhangú embereink mialatt Bufteában a térképet rajzolták? Gyakorolt-e Valami ingerenciát a magyar miniszterelnök közvetve vagv közvetlenül a tárgyalások menetére? Egyáltalán hol volt a hivatalos Magyarország, mialatt Magyarország határait 'cövekeíték? A nagy idők itthon maradt kis embereiről feljegyzi majd a történelem, hogv mialatt a hadrakelt magyarok vérük hullásával, életük szakadtával megvédelmezték a magyar földet: az alatt az itthon maradt magyarok, államférfiak és más nagyhangú emberek nem azon tűnődtek, hogy miként lehet megtartani és biztosítani amit amazok megvédelmeztek :és hozzászereztek, hanem azon évődtek és eszménytelen egymás közötti harcuk csak annak a, kérdésnek az eldöntéséért folyt, hogv ki :a legény a csárdában, azaz -kié légyen a'hatalom idehaza? A mi közéleti embereinket uevrui; nem bántják sem a hazafias gondok, sem a nemzet jövője iránti aggodalmak. Odakint sokan meghaltak már szent ügyünkért: de idehza nem há'lottam még senkiről, aki szent ügyünknek élne. Máskor, hasonló nagy idők levegőjében, az itthon maradt magvarok lelke is megtermékenyült és lendületet vett: -most ugv tetszik, mintha az itthon maradt -magyarok meg se éreznék azt a történelmi lökést és indítást, amit lezajlott dicsíőségeis harcok* rettentő erőfeszítések, ellenségekkel való-leszámolások egy nemzet életé-ben szükségképpen magukkal hoznak. Nem érzik meg s ennek következtében nem emelkednek fel arra a magaslatra, aho-nna-n észrevennék, hogv a miikor véreső hull az o-rszág határaiért és lelkek szakadnak el a testtől az ország biztosításáért, akkor az ország dolgát cslnálóknak ott kell lenni, ahol valóban aa ország dolgáról van szó. -ntknetabbmmn*.. t»-5i».»i»s!s»bam Károly király ,a német főhadiszállásra utazott. — Burián, Hertting és Kühlmann tanácskozni fognak a külpolitikai helyzetről. BERLIN, május 11. Jlohenlohe herceg, osztrák-magyar nagykövet a nagy főhadiszállásra ntazott, hogy jelen legyen Károly királynak Vilmos császárral való találkozásán. A nagyföhadiszálláson a kancellár és Kühlmann államtitkár tanácskozni fogjak Burjánnal. BÉCS, május 11. Károly 10-én este a német nagjyföhadiszállásra utjazott. Őfelségét ;ez|en Iz utazáson többek közt gróf Hunyadi Jázsetf első főudvarmester, Burján külügyminiszter és báró Arz vezérezredes, a vezérkar főnöke kiséri. fi angolok támadást kezdtek a Somme-mentén. A németek véresen visszavertek minden előretörést. — Élénk tüzérségi tevékenység a Ketnmel környékén. — A Somrrie-mentt csatatéren többszörösen heves gyalogsági küzdelmek fejlődtek ki. Angol ezredek több órai tűzhatás titán hasztalanul támadták meg az aveluy-i erdőben vonalainkat. Támadó hullám'aik tiiziinkben igen súlyos veszteségekét szenvedtek. BERLIN, .május 11. A nagyföhiadiszáMs, jelenti: A Kémmel területen a tüzérségi tevékenység időnkint élénk volt. Eredményesen hajtottunk végre kisebb vállalkozásokat a Kemtneüől észékrd és Hoker inelletli) francia részlettámadáilokat visszautasítottunk.