Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-12 / 109. szám

2 imh$LN » IA mjEMZA® Szeged, 1918. május 12. Hsontóíképpen meghiúsultak az ellenségme'k Hájigard ellen intézett éjjeli (támadásai. Egyébként támadásuk azütárt véresen ösz­szpofmlott. Felderítő harcok az Oíse—-Aís­ne-csatorifa mentén. A Champagnéban és a Pont Moussontól észrlcra az apremotíti erdőben egy utászok­kal és lángvetökkel megerösitiedt zá'szilt^alj előretört, vis(szavertük. Az amerikaiaknak Apremont'tól dél­nyugatra és Parroytól észájúra efös akna lövedékkel súlyos veszteségeket okoztunk. Macedón arcvonal: Makovótól észak­nyugatra német támálló csapiatok behatol­tak a francia árkokba és foglyok-t ejtettek. LUDENDORFF, első főszáflásmester, CKQzli a mMszteretnöki sajtóosztály.) Élénk felderítő tevékeny­ség az olasz fronton. BUDAPEST, május 11. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz a/r,cvo­ualon tegnap a felderítő és repülőtevékeny­ség mindkét /észről ismét igen élénk volt. A VEZÉRKAR FÖNÖKE. Buríánf grófi rangra emelték. Bécs, május 11. őfelsége a következő legfelsőbb kéziratot intézte Burián külügy­miniszterhez: , — A Romániával való béketárgyalás befejezése me'gladja nekem a (kívánt alkal­mat ahhoz, hogy Q.nnek különböző állások­ban mindenkor egyformán kipróbált, kiváló szolgálataiért ünnepélyesen kifejezzem leg­melegebb kösízönetemet. (Kiváló érde'mei­tiek •elismeréséi! elhatároztam, hogy ön­mek díjmentesen a magyar grófi méltóságot adományozom. A Romániával kötött j 9politikai sierződés fon­tosa bb pontjai. BUDAPEST, május 11. Németország, Ausztriái és Magyarország, Bulgária, Töröki­ország/ és Romár®a között létrejött.jbgpt<J'­tíkai pótszejrzödés legfontosabb rendelkezé­sei ezek: , Azon összégeik, amelyeket a monarchia hadikárokért már kji zetett, Románia" által visszatérítendők. Román részről beleegyeztek, hogy a csángóknak az iskolákban magyar nyelven kell tanulnfök, ugy szinten a templomokban az istentisztelet nyelve magyar. Románja lemond azon károk megtérí­téséről:, amelyek saját területén Ausztria és Magyarország részéről Mele/kezíek. Románia hat .h&iapom belül a román bankjegykibocsájtó hivatal által, a meg­szálló közigazgatási hatóságok révén kibo­csájtoti bankjegyeket román nemzeti bank­jegyekre beváltja és többé nem hozza for­galomba. í Rom á nap áilampolgáraünak mláfdazon károkat níegiériti, amelyek területén a had­Viselő hatalmak egyikének katonlal intézke­dései folytán elöáUdítak. A megtérj ie-ndő! károk megállapítása végett a szerződés ra­tifikálása után egy bizottság állitiandó ö.sz­sez, Miindkét fél a hadifoglyokat kölcsönö­sei! hazaengedi és a feltételek megbeszélé­sére Bukarestben közös bizottságokat aía­kStaMk. A szerződést kötö felek azon állampol­gárainak, akik a másik országból származ­nak, megengedtetik, hogy tíz éven belül származási] hlyükre visszavándorolhassa­nak. „ , A hadüzenet előtti szerződések és egyezségek újból hatályba lepnek. LEöOJAöB. BUDAPEST: A német főkonzuli hiva­tal közli a (képviselőház mai Ülésével kap­csolatban': Hermann von Konntsen ..soha­sem volt német tiszt .és semmii összekötte­tésben nem volt a német főkonzuliad. A hi­vatalos körök megbízása és •<tudomása nél­kül cselekedett. , í A Magyar Bank is kiadott cáfolatot, a melyben za áll, hogy az Urmánczy képvi­selő állal -előadott esetre vonatkozólag, ki­jelen/tí a bank. hogy senkinek sjncs joga, vagy fethatalrnázása a balnk nevében bár­kinek is ígéretet tenni. — Budapesti tudósítónk telefonjelentése. — (A főrendiház ülése.) A főrendiház dél­után 5 órakor Güáther Ahtal elnöki éséviel teljes, számban jelen voltak. Felolvasták a kormányt kinevező királlyá kéziratokat, a •melyeket tudomásul vettek. Ezután We­kerle Sándor miniszterelnök mondotta öl programbeszédét. Wekerle után gróf Maj­láth József, gróf Erdödy Imre és gróf Sig­Í ray A'ntal szólaltak fel. Bcsillptfi Kordscc WwW -r A Délmagyarország A Reichsrat délszláv klubjában beszélge­tek a párt elnökével: Korosec képviselővel, aki még a közvetlen érintkezésben, amikor pedig bizonyos formaságok kötik az' intelligens embert, sem igen csinál titkot abból, hogy engesztel­hetetlen gyűlölettel van eltelve a magyarok iránt. Egy fél évvel ezelőtt, amikor legutoljára beszéltem vele, ugy nyilatkozott, hogy Ausztria nemzetiségei ^méltán viseltetnek a magyarokkal \ szemben ellenszenvvel, mert csakis nekik kö- j szönhetik, hogy szeparációs törekvéseiket nem I tudják megvalósítani. (Talán igaza is var). | Szeidler osztrák miniszterelnök is olyasmit mon- ! dott legutóbbi beszédében, hogy a délszláv j állam létesítésébe Magyarországnak is beleszó- ! lása van, vagyis — ezért ütközik bizonyos ne- j hézségekbe.) Azt kérdezem most Korosec úrtól, hogy milyen taktikát fog a párt az osztrák politika egyes aktuális kérdéseivel • szemben követni. Erre a kérdésre nem felelhet, mondja, mert a hadvezér a taktikát nem szokta előre elárulni, mint ahogy a kártyás sem mutatja meg a ki­játszandó kártyát, legalább is nem az igazit. Majd igy folytatja: Egyébként sem nyilatkozom a magyar közönség számára'. Magukkal ma­gyarokkal nem vitatkozni kell, magukat le kell gyűrni... És mosolyog, pedig amit mond, azt igen komolyan gondolja .. . Szerényen meg­jegyeztem : — A nagy birkózásnál mi is ott leszünk. Korosec ezt a megjegyzésemét félreértette, mert sugárzó -arccal kérdezte : — "Ön is? ... Ön talán tót ? — Nem . . . Ugy értettem, hogy mint ellenfelük veszünk részt a birkózásban. Ez a rövid párbeszéd szerdán folyt le kö­zöttünk, azon a napon, amikor a cseh és dél­szláv párfok közös értekezletet tartottak és megfogalmazták népeikhez intézendő mani­fesztumaik szövegét. Sajnálom, bogy Kórosec ur ezúttal kitért kérdéseim elől, jóllehet fél évvel ezelőtt azzal váltunk el, hogy májusban újra fölkeresem őt. Ennyi időt, — egy fél évet — adott ugyanis a délszláv apostol" a magyar és az osztrák prob­léma megérésére, arra, hogy önmagunk is meg­hódoljunk az evolúció törvénye előtt. S ez a törvény önálló délszláv államot s önálló cseh birodalmat követel Szószerint ezt mondotta ne­kem akkor Korosec.: — Mi egy önálló államot akarunk, amely­ben az osztrák és magyar monarchiában éló összes szlovének, horvátok és szerbek a Habs­burgok jogara alatt egyesittessenek. ... Tehát a trializmust akarják. — Ezt a szót perhoreszkáljuk, mert a trializmus fogalma nem felel meg a mi állás­pontunknak és mert nem akarjuk azt a látsza­tot kelteni, mintha mi Ausztria és Magyarország egyéb népeinek az önállóságra és egyesülésre vonatkozó törekvéseit nem akarnánk tekintetbe venni . . . Azt kívánjuk tehát, hogy az osztrák és magyar monarchia hatalmi tényezői esz­méinket barátságos előzékenységgel, alkotmá­kl a MlszUVok apoitallfil bécsi munkatársától. — nyos uton megvalósítsák. — Es Dalmácia? „ — A hármas királyság: Horvát-, Szlavon­és Dalmátország nem Szent István koronája alá kerül, hanem a monarchia többi dél zláv területéve! együtt a Habsburgok jogara alatt egy önálló állammá fog egyesülni. — A horvát-szerb koalíció, tehát a zág­rábi szábor többsége nem ezen az álláspon­ton van. — Remélem, hogy a horvát-szerb koalíció, amely Magyarországgal fenn akarja tartani az uniói, az egész déiszláv népnek az egyesítésre és Önállóságra irányuló s mindjobban növekvő követelése folytán kénytelen lesz eddigi állás­pontját feladni . . . Zágrábban és Szarajevóban azt tapasztaltam, hogy a lelkek evolúciója napról­napra a mi törekvéseink értelmében halad előre és formálja át a lelkeket. Majd ezt a kijelentést tette előttem Korosec: — Meg vagyok -arról győződve, hogy az osztrák kormány, amely a délszláv, a cseh-íót, a lengyel és az ukrán probléma általunk óhaj­tott módon való megoldását program mjába vette, többséget kapna az osztrák képviselő­házban. j Erre megjegyeztem: — Ilyen kormán/ bajosan fog"'' akadni, mert hiszen annak hadat kellene üzenni Ma­gyarországnak ama bizonyos tót megyék elsza­kítása miatt. Korosec más nézeten volt: A fadüzenetet feleslegesnek gondolta, mert mi, magyarok, „önszántunkból lemondunk mindenről" s barát­ságos uton teljesítjük a velünk szemben tá­masztott követeléseket. Mert máskép nem te­hetünk. Ez az evolúció. S arra emlékeztetett, hogy néhány hónappal előbb még csak ál­modni sem lehetett volna arról, hogy Ausztria németjei hajlandók legyenek a nemzetiségek számára autonómiát adni. Ma ? Ki beszél már autonómiáról? Egy fél év múlva keressen fel s majd akkor meglátjuk, hogy kinek volt igaza . . . A félesztendő letelt s én valóban felkeres­tem Korosec urat. Szerettein volna megtuda­kolni tőle, hogy miként itáli ma meg a hely­zetet s his?i-e még ma is, hogy mi — magya­rok — önszántunkból lemondunk a tót me­gyékről s déli társországainkról. Egyenes válaszokat nem adott erre vonat­kozó kérdéseimre. Rövid nyilatkozata azonban hosszú értekezéseknél is többet mondott. A magyarokkal nem lehet vitatkozni, őket le kell gyűrni . . . Tehát a fel év nem neki adott igazat. Az evolúció, a lelkek evolúciója sem, mert mi magyarok ma sem vagyunk hajlandók barát­ságos uton lemondani a tót megyékről, avagy a déli társországokról. Tehát, ha elakarják tő­lünk venni azokat Korosecék és társaik, mégis csak .hadüzenetnek kell jönnie s a birkózásnál mi — magyarok — is ott leszünk. Irinyi Jenő.

Next

/
Thumbnails
Contents