Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-08 / 105. szám

szétválnának utaink. Annál is inkább sajnálnám ezt, mert ugyanakkor van feljogosítva a kormány, hogy éljen a kisebbségi kormányok nélkülözhetetlen feltételével: a választások Igénybevételének jogával, amidőn nemcsak a választójog keresztülvitelére, hanem egész programjának megvalósítására nyert felhatalmazást. Kér! a párt minden tagját, akik helyeslik a programot, hogy annak keresztülvitelében támogassák. Vázsonyi Vilmos őszinte köszönetet mond a miniszterelnöknek, aki a javaslat egészével ma is azonosította magát. Ezt erkölcsi elégtételnek tekinti mindazokkal, a kik az egész javaslat alapján állották, erkölcsi elégtételnek azokkal az alaptalan gyanúsításokkal szemben, mintha a javaslat nem kellően tartotta volna sfcem előtt a magyarság érdekeit. A nagykorú Károlykeresztesek jogcíme megszűnik, eltekintve a kisegítő családtagok csekély kivételétől, ami mindössze öt ezer néhány száz választót jelent. A katonák választójoga kiindulási pontja volt az egész választójogi mozgalomnak. Sajátságos volna, hogy amikor a tőrvényt megalkotják, akkor a kiindulási pontot teljesen elejtenék. A túlsó oldalon azért helyeznek nagy súlyt arra, hogy ép ezen a ponton törjék át a javaslatot, merj: a hősök választójogi mozgalmának köszönhetik a maguk bukását, tehát itt statuálnak a példát, hogy e mozgalom még sem diadalmaskodott. Körülbelül 150—160.000 választó esik el e jogcímen, de ez sokkal többet jelent, köjülbelül 300.000 embert. De bármennyi legyen is, méltánytalannak tartja, hogy a mikor igen alárendelt jelentőségű jogcímekét kreálnak, akkor a harctéri szolgálat jogcímét elejtsék. A másik fontos módositás a négy és hat elemire voantkozik. Egyike a legnagyobb valótlanságoknak, hogy a hat elemivel biztosítottuk a magyar irás és olvasás tudását. A Lukács László-féle törvényjavaslat statisztikája szerint a hat elemit végzett, 24 éven fölüli, összesen 420.000 nemzetiségiből nem tud magyarul 235.000. A nemzetiségiek között 478.000 végzett négy elemit, ezek közül nem tud magyarul 313.000. Látszatra tehát 313.000 magyarul nem tudó Nemzetiségi marad ki a választók közül, ennyivel gyarapitják a magyarság fölényét. Valójában azonban csak a választók 25%-ka az, akik kizárólag elemi iskolai bizonyítvánnyal való igazolásra szorulnnak, tehát a kimaradó nemzetiségiek 75%-ka más jogcímeken mégis belekerül a választók közé, vagyis a magyarság megmentését hirdető formula összesen 78.000 embert jelent. Beszédét ezzel végzi: Észrevételeiből konklúziót nem akar levonni, mert már ez is a kapaeitáció jellegével birna, csupán felvilágosítást kívánt adni a módosítások hatásáról és jelentőségéről. Vázsonyi után Zboray Miklós terjesztett be határozatai javaslatot, amely annak a frakciónak törekvését tolmácsolta, mely nem hive a megegyezésnek, hanem változatlanul akar megállani a Vázsonyi-féle választójogi javaslat mellett. Zboray hosszabb beszédben indokolta meg határozati javaslatát és utána gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert is emellett érveltek. A miniszterelnök beszédét többször megszakította az éljenzés, helyeslés és taps. Amikor Wekerle beszédét befejezte, nagy ovációban részesítették és lelkesen tapsolták. A miniszterelnök beszédének befejezése után az elnök fölkérte Vázsonyit, hogy tegye meg észrevételeit a választójogi javaslat módosításairól. ül. íi A szavazásban 89 képviselő vett részt és 46 Wekerle álláspontja, vagyis a megegyezés, illetve a választójogi javaslaton teendő változtatás mellett szavazott, 43 pedig ellene. Igy a többség a Wekerle-kormány támogatása mellett döntött Zboray és Barta javaslata. Zboray Miklós a következő határozati javaslatot terjesztette be: A 48-as alkotmánypárt a választójogi törvényjavaslatra vonatkozólag a Wekerle miniszterelnök ur által előterjesztett módosításokat, egyéb részletektőil eltekintve, a Károly-kereszlesek és a rendes, tényleges katonai szolgálainak elegett tettek választójoga tekintetében, az eredeti javaslat lényegétől eltérőnek és a javaslatba lefektetett jogokat szükitőnek tartja és ép ezért az uj kormányt nem támogatja. Barta Ödön szintén előterjesztett egy határozati javaslatot, amely szerint az alkofcmánypárt elsőrendű feladatának tekinti, hogy a választójog kiterjesztése szempontjából haladéktalanul, még a háború alatt megtörténjék mindaz, amihez alkotmányostényezők hozzájárulása már a háború alatt elérhető és az ezen túlmenő további fejlődés számára az utak és lehetőségek felszabadittassanak. Végül a javaslat kimondja, hogy a Wekerle által előterjesztett programban foglalt nagyjelentőségű nemzeti feladat megvalósítása céljából a megalakítandó kormányt a párt támogatja. Andrássy a kormány ellen Gróf Andrássy Gyula: Nagyon szomorú hangulatban szólal fel. Azt látja, hogy ezt a pártot, melyet szebb és nagyobb hivatásra szántak, a mai nap ketté fogja törni. A maga részéről azt tartja, hogy az előterjesztett módositás a legnagyobb mértékben érinti a lényeget. Megállapítja, hogy a szociáldemokraták nincsenek a Házban képviselve, ez minden esetre kára a Háznak és szégyene a mai választójognak, de ebből semmiképpen sem következik az, bogy a szocialista-párt ne volna politikai tényező. Evvel számolni kötelességünk. Amit Ígértünk, azt meg kell tartanunk. — A kormány álláspontja és a megegyezés politikájának álláspontja közül -— mondotta — a király mély sajnálatomra az utóbbi álláspont mellett döntött. Nagyon sajnálom a mostani királyi kéziratot, mert ez a pártküzdelem homlokterébe állítja őfelségét. Itt nem fedezi a kormány őfelségét, hanem megfordítva, a király fedezi a kormányt. — A miniszterelnök ur azot mondja, hogy a Ház feloszlatási jogát tulajdonképen csak most kapták meg valóban. Én ebbeR teljesen ellentétes nézeten vagyok. Ugy tudom, hogy a Ház feloszlatási joga meg volt azzal a különbséggel, hogy nem volt semmiféle feltételhez kötve. És ha most sor kerülne a Ház feloszlatására, akkor őfelsége azt mondhatja teljes joggal, hogy a megegyezés lehetősége nincsen kizárva. Jöhetnek hozzá tanácsadók, akik azt mondják, hogy egy kis változással meg lehet a többséget nyerni és ez esetben őfelsége még egyszer arra hivja fel a pártokat, hogy tegyenek kísérletet a megegyezésre. Nincsen abban a helyzetben, hogy támogassa a kormányt Simonyi-Semadam Sándor Barta Ödösi indítványát, Gál Sándor a megegyezés mellett szintén Barta indítványát, Vertán Endre Zboray inditványát pártolta. Apponyi felszólalása. Gróf Apponyi Albert nem azzal a tendenciával szólal fel, hogy a jelenlevőket kapacitálja. Rá nézve egyelőre sok tekintetben fájdalmas önmegtagadással jár felszólalása. Egyénileg perdöntő rá nézve és minden érvelést kizár, hogy ő a választójog kiterjesztésének azon mértékére nézve, ami az előbbi kormány javaslatában foglaltatik, jelentékeny politikai és társadalmi tényezőkkel szemben kötelezettséget váHaít. Ettől sem egyéni integritása nem'engedi eltérni, sem az országos érdék. Nem szabad azonban a tényezőkben, amelyek a nemzetköziség felé hajlanak, azt a gondolatot ébreszteni, hogy magyar nemzeti politikusokkal, a történeti osztályhoz tartozó elemekkel nem lehet megállapodni anélkül, hogy ne csalatkozzanak. Legnagyobb sajnálatára nem támogathatja a kormányt. Wekerle Sándor miniszterelnök szólalt fel újból ezután. Hosszasan foglalkozott azzal, hogy a kormány miért nem élt a házfeloszlatás jogával. Szerinte a választójogi javaslatból annyit kell megvalósítani minél előbb, amennyit lehetséges. Az elnök ezután berekesztette a vitát. Szavazásra tette fel a kérdést, összesen 89 képviselő szavazott. Az elnök is szavazott a Wekerle kormány mellett. 46 szavazat esett Wekerle mellett és 43 ellene. Igy a többség a megegyezés mellett döntött. Kombináció az uj kormány névsoráról. Budapest, május 7. Az esti, lapok szerint az uj kormány a következőkép alakult meg: Elnök és belügy; Dr. Wekerle Sándor. Pénzügy: Popovics Sándor. Kereskedelem; Szterénvi József. Igazságügyminiszter: Tőry Gusztáv. Kultuszminiszter: Gróf Ziahv János. Földmivelési miniszter: Gróf Serényi Béla. Hadügyminiszter: Báró Szurmav Sándor. Király személyekörüli: Gróf Zidhv Aladár. Horvát miniszter: Unkelhauser Antal. Tárca nélküli miniszter: Gróf Bethlen István. Közélelmezési miniszter: Herceg Windisohgraetz Lajos. Budapest, május 7. 'Délután politikai körökben hire terjedt, hogy gróf Apponyi Albert egyelőre visszavonul a politikai küzdőtérről. A hir eddig még nem nyert megerősítést. Vázsonyi a módosításokról.