Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-22 / 117. szám

Szeged, 1918. május 22. 1MEJMLftlB YA BÖBBZiA® 3 Izgalmas hajsza egy szökött katona után. A közúti hadról a Tiszába ugrott. — A titokzatos katona, ezresei és a nem létező szerető. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi katonai rendőrség május első napjaiban, letartóztatott az egyik szegedi kéteshirü kávéházban egy szakaszvezetőt, aki feltűnő költekezésével, és gyanús magaviseletével vonta magára a figyelmet. Bevitték ,a katonai rendörségre, ahol Somody Imre főhadnagy, a detektivosztály vezetője' hallgatta ki. A letartóztatott katona, aki tipikus példánya a háborús idők gonosztevőinek, kihallgatása során elmondta, hogy Tóth Lászlónak hivják és a 86-ik gyalogezred szökevénye. Két évig volt orosz fogságban, most megszökött és néhány hete van csak idehaza. Eddig még nem jelentkezett ezredénél. Költséges passzióinak és nagystílű mulatságainak szeretője pénzéből hódolt, aki Szabadkán lakik és több ezer koronát adott át neki, azzal, hogy Szegeden vásároljon egy kávémérést, amelyből mindketten megélhetnek. ő azonban n,em teljesítette szeretője kérését, hanem elmulatta a pénzt. A katonai rendőrségen nem hittek a szakaszvezetőnek, annál is inkább, mert hamarosan kiderült, hogy nem volt orosz fogoly; oroszul egy szót sem értett és nem tudta megmondani azt sem, hogy melyik hadifogoly-táborban volt fogsága ideje alatt elhelyezve. Csakhamar kiderült az is, hogy személyi adatai hamisak. A 86-ik gyalogezred táviratilag értesítette a katonai rendőrséget, hogy Tóth László nevü szökevénye nincs, ilyen nevü embere nem jutott fogságba sem. A katonai rendőrség most ujbóL kihallgatta titokzatos foglyát, aki ezidő szerint Parlag Sándor nyolcas huszárnak mondotta magát. Néhány nap múlva azonban nyilvánvalóvá vált, hogv ismét hamis nevet mondott be. Ismételt kihallgatása alkalmával azt állította, hogy Sztatika Károlynak hivják és a pécsi hatodik gyalogezred szőkevénye. Közben a fogoly súlyos beteg lett, ugy, hogy Somodv Imre főhadnagy orvosi vélemény alapján beutalta a szegedi dermatológiai kórházba. Innen azonban még beutalása napján, szombaton megszökött. Két napig csavargott a városban, mikor — pünkösd másnapján — a Kelemen-utcában, Bapkó őrmester megpillantotta. Üldözőbe vette a szökevényt, aki őrült irammal a hid felé menekült és közben revolvert fogott üldözőjére. Bapkó azonban nem hagyta újra eltűnni. Utánavetette magát teljes erejéből. A hid közepén már majdnem elérte. Az üldözött ekkor — Látva, hogy iigye máskülönben veszve van — merész elhatározással a hid korlátjára mászott, ahonnan a következő pillanatban belevetette magát a Tiszába. Üldözője megdermedve állott meg a merész menekülési kísérlet láttára. Pár másodperc multán azonban már előkerült a szökevény a habokból. Egyenesen ,az egyik közelben állomásozó hajó felé úszott. Az őrmester természetesen futva a partra sietett. Közben a hajó legénysége észrevette a mármár fuldokló embert, akit az ugráson és úszás nehézségein kivül a futás is alaposan kimerített és kimentették a habokból. Beszállították a hajó fedélzetére, ahol ekkorra megjelent Bapkó őrmester és újólag letartóztatta a szökevényt, aki menekülése közben a Tiszába dobta rövid szabadsága alatt szerzett igazolványait, pénztárcáját és még néhány irást. Kedden délelőtt újból kihallgatta Somody Imre főhadnagy a veszedelmes kalandort, aki most látszólag teljesen beismerő vallomást tett. Elmondta, hogv Tóth Bélának hivják és a 29-ik gyalogezred szökevénye. Eddig azért nem akarta bevallani, hogy a 29esekhez tartozik, mert az budapesti ezred, Budapesten pedig statárium van és félt, hogy föbelövik. Tagadja, hogyj bármilyen bűncselekményt elkövetett volna. A katonai rendőrség viszont biztosra veszi, hogy nagystílű gazember jutott a kezére. Nem felel meg ugyanis a valóságnak az az előadása sem, hogy szeretőjétől kapta volna a pénzt, a melyből mulatságait rendezte. Szeretőjét egy általán, nem találták meg Szabadkán. A katonai rendőrség folytatja a nyomozást és már eddig is több adat került a kezére, ^ a melyek azt bizonyítják, hogv a soknevü szélhámos személtében a legutóbbi nagy bűnesetek tettesét'sikerült elfogni. A nyomozás befejezéséig megvasalva őrzik a veszedelmes embert a katonai rendőrség fogházában. (s. i.) ,'m£:xi>»a,<*s!iiii.,n«iaihiimiiks)ktiaai0na«bb«rbibababwibbniant bo«bbm«bbbbb«b»«»l»»»'«»»(f»»b»»»*»'"!* R magyar kereskedelem szociálpolitikai hivatása és jövője. /Megkezdődött már Magyarországon is * a szociálpolitikai munka, mely hivatva van az egyenlőtlenséget eltüntetni s a társadalom minden tagjának egyenlő jogot adni. A Magyar Jogászegylet, a Közgazdasági Társaság szociálpolitikai bizottságokat alakítottak, a Törvényes' Munkásvédelem Magyarországi Egyesülete, a Nemzetközi Munkásbiztositás Magyarországi Egyesülete és a Munkanélküliség Elleni Küzdelem Egyesülete a szociálpolitikai munka szolgálatában állanak. Folyika munka, hogv serény és szakadatlan munkálkodással valahogyan is- pótoljuk mindazokat, amelyeket sajnos még most is nélkülözünk. A jövő hivatása a társadalmi jólét pilléreit, amelyeket követeléseik hangoztatásával leraknak, megerősíteni. A jövő hivatása a szociálpolitikai kérdéseket, amelyeket szorgalmaznak, megoldani. Tudjuk, hogy a XVIII. század végén megindult gazdasági fejlődés lerakta a mult század folyamán bekövetkezett szellemi és gazdasági evolúció -pilléreit. A nagv üzemek füstokádó kéményei, az ipar és kereskedelem, a technika és kultura hatalmas fejlődését hirdetik. A szabadipar és szabadverseny rendszerére alapitott gazdasági szervezet lehetővé tette a kapitalisztikus rendszer kialakulását, melynek uralma és fejlődése a közömbös társadalmi osztályokat - felrázta tétlenségükből. Az irodalomban és sajtóban élénk eszmecsere indul meg a fennálló gazdasági szervezet igazságos és tűrhető volta mellett és ellen. Pro és kontra fejlődtek ki a vélemények. A gazdasági fejlődés folytán kialakult öntudatlan munkásosztály vonja magára a nemzetgazdászok figyelmét. S méltán, mert a kapitalisztikus termelési rendszer szemmelláthatóan mind nagyobb ürt támasztott a munkaadó és a munkás között. S ezen gazdasági egyenlőtlenség következményei átcsaptak a társadalmi életre is. — Fourier. Bazard, Enfantin. Babeuf. Simon de Simondi, Saint-Simon, Winkelblech, Rodbertus, Lassale, Marx. Engels és mások fellépésével megindul a mozgalom a társadalmi életben -a létért küzdő, nyomorgó proletár munkásosztály gazdasági elnyomottsága érdekében. Lassale és Marx fellépése öntudatra ébresztette ez osztályt, melynek elkeseredettsége s tarthatatlanná vált helyzete a legszélsőségesebb áramlatba sorota s lelkében elhintette a forradalmi gondolkodás és a vagyonos kapitalista osztályok iránti ellenségeskedés magvait. Megindult a hatalmas osztályharc a méltányos és emberségesebb, tűrhető életkörülményekért, a társadalom eme osztályának szabadságáért és jogaiért. A társadalom eme pártütő gyermekének létért való küzdelme kiemeli a tömegek forgatagából a munkások osztályát s felszínre vetette korunk legfontosabb problémáját: a munkáskérdést. A munkásosztálynak kialakulásával, küzdelmével párhuzamosan az ujabb időben megmozdult a társadalom egy másik része, a mely műveltségben, intelligenciában jelentős, számra nézve pedig hatalmas zömét képezi a müveit társadalomnak. Ezen osztály, mely a munkaadók és munkások osztálya között lebeg, a kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők osztálya. Az utóbbi időkig ezen osztály küzdelmeiről vajmi keveset lehetett hallani. Pedig ezen osztály munkabérei és munkaviszonyai rosszabbak, mint az iparos1 munkásságé. Az ipari munkásság semmiféle eszközt sem kiméivé, radikális uton szerezte meg magának az eddig kivivott jogait. Az utóbbi két évtized szociális szelleme áthatotta társadalmunk eme falanxát is, a mely annak hatása alatt felvette a küzdelmet s minden erejét megfeszítve igyekezett értékes munkáját méltányoltatni. Bár ezideig még kevés eredménnyel dicsekedhet, azonban eddigi küzdelmeiből is megállapíthatjuk hatalmas akcióképességét. [Küzdelmük egyjk célja, munkájuk kellő megbecsülése, értékelése és díjazása. Ök a munkaerejüket adják bérbe a kapitalizmusnak, tehát joggal követelhetik b hogv munkaerejük gyümölcsét ők is élvezhessék. Fájdalom azonban, hogy törekvéseiket a munkáltatók figyelem nélkül hagyják. Szükséges tehát, hogy az államhatalom törvényes intézkedésekkel megszüntesse az e téren felmerült anomáliákat. Hogy ezt pedig az államhatalom sikeresen eredményezhesse, szükséges, hogv egészséges, demokratikus kereskedelmi szociálpolitikát folytasson. Törvényeink nincsenek, amelyek esetleg megvédenék e társadalmi osztályt. A kor fejlődésétől nagyon is visszamaradt a mi judikaturánk. A mai jogi szabályozásunk tarthatatlan. Hiszen a jelenlegi jogforrásokból azt sem tudjuk megállapítani, hogy tulajdonképen ki kereskedelmi alkalmazott. Kétségtelen, hogv azok a törvénycikkek, amelyek magukba foglalják a magánalkalmazottak jogi viszonyát, reformra szorulnak. Még pedig alapos, korszakalkotó reformra, mely! a jogélet életereinek • eme lüktetését szabályozza. Szükségünk van evy rendszeres, a jogterület eddig nem kultivált részét megművelő törvényhozási alkotásra. Szükségünk van egy olyan törvényre, mely az alkalmazott összes jogviszonyát magába foglalja, melyben világosan és a kor szelleméhez méltóan van körülírva a munkaadó és alkalmazott közötti szolgálati szerződés, a munkateljesítés módja, mérve, helye s ideje, mely biztosítja az alkalmazottnak a munkakeresetet és megvédi a szolgálati szerződésből felburjánzó uzsora ellen. Szükségünk van törvényhozási alkotásra. mely biztosítja az alkalmazottakat munkateljesítményük után a megfelelő emberséges védelemről, mely intézkedik az elcsigázó munkaidő megrövidítéséről, a záróra, teljes vasárnapi munkaszünet, évi szabadságidő behozataláról és üldözi az esetleges kijátszások minden módját és eszközét. Szauer M. János. Kiutasítottak egy angol újságírót Franciaországból Károly király levele miatt. Berlin, május 21. Dell Robertet, a Manchester Guardian párisi tudósítóját, aki annak idején a Károly királv második leveléről szóló hamis jelentést küldte lapjának, kiutasították Franciaországból. Az újságíróval a párisi rendőrfőnök délelőtt tudatta a k;utasítást, amely szerint öt órán belül köteles elutazni. Még azt is lehetetlenné tették neki, hogy Páris közelében tartózkodó családjától elbúcsúzzék.