Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-19 / 115. szám

Szeged, 1918. május 19. 1/film agy akokszag 3 Kétezer embert igazoltatott a katonai rendőrség — Razzia a városban és az állomásokon. — (Saját, tudósítónktól.) A szegedi katonai rendőrség a polgári rendőrséggel nagyszabású razziát tartott szombaton. A razzia, amelyet a felsőbb katonai hatságok rendeltek el azért, mert a hamis katonai igazolványok rendkívüli módon elszaporodtak és hallat'anul nagy a katonaszökevények száma is, reggel hét órakor kezdődött. Az irányítási munkákat Tonnhauser százados, a szegedi katonai. rendőrség helyettes vezetője végezte, mig a razziát végző patrullokat Walla százados segédtiszt, Somod)/ főhadnagy, a detektivosztály vezetője, Bózsó és Bittó főhadnagyok, a katonai rendőrségek körleti parancsnokai, valamint Hegedűs Antal katonaügyosztályi jegyző vezették. A razzia egyszerre kezdődött a Rókus, valamint Szeged-állomásokon, de ezzel egyidejűleg megkezdték a razziát a város területén, városrészenként is. Minden 15—80 év körüli férfit, akik reggel hét órától kezdve délutánig az utcákon jártak, elfogtak ezek az őrjáratok és tekintet nélkül arra, hogy volt-e igazolványuk, vchgy nem, bevitték őket igazolás céljából a városháza udvarára. A kijáratokat itt reggeltől estig szuronyos katonák őrizték és csak azokat bocsájtották a kapukon ki, akik írásosan igazolták, hogy az igazoláson már átestek. Természetes, hogy az igy összefogdosott emberek között nagyszámmal akadtak előkelő urak, hivatalnokok, sőt földbirtokosok is, akiknek azján türelmesen meg kellett, várni az igazolások kezdetét. Egész sor jónevii és előkelő szegedi ember jutott igy nagyon kellemetlen helyzetbe. Hiába akarták ugyanis R szegedi cipészek és az uj cipőrendeief. igazolni magukat, semmi irást nem fogadtak el a katonák. Az volt- a parancs, hogy igazolásokat a városháza udvaráig sehol sem lehet elfogadni, bármilyen legyen is az. A városháza udvarán igy csakhamar ezres tömegek szorongtak. Szerencsére nem kellett soká várni az igazoltatásokra; amint az első nagy tömeg összegyűlt, hamarosan sor került az Írások megvizsgálására. Akinek rendben volt mindene, nyomban elmehetett, de akiknek nem volt egészen tiszta az ügyük, ott maradtak tovább is,*csak nem az udvaron, hanem a városháza— pincéjében. A Szeged-Rókus-állomásön volt aránylag leggazdagabb az aratás. Az állomások közönségét ugyanis nem vitték a városházára, hanem nyomban igazoltatták. Összesen négy vonat férfi-utasait vették vizsgálat alá. Igy mintegy ezer embert igazoltattak. Ezek közül azonban csak harminc katonának és ugyanennyi civilnek nem volt rendben az ügye. Ezeket nyomban beszállitottják a városháza szuterénjébe, a katonákat pedig átadták a honvédkérületi parancsnokságnak. Az egész város területéről —- kivéve az állomások közönségét — mintegy 2000 embert állítottak elő a városháza udvarára. Ezekből 40—50 katona került be a kerületi fogházba ügyük megvizsgálásáig, ja szuterénbe pedig nyolcvan civil. Akadtak, akik egyáltalán géni tudták igazolni magukat, .ezekről táviratilag kérnek fölvilágosítást, addig fogva maradnak. A többi civilt kedden sorozás alá viszik. A- razziát délután megismételték. (Saját tudósítónktól.) Beszámolt már a Détniagyarórszág arról a hatásról, amelyet a szegedi cipészekből váltott -ki a kereskedelmi miniszter cipőrendelote, amelynek értelmében -cipőt ezentúl csak, makszimális áron lehet készíteni és forgalombahozni. Ez a rendelet már biztosítékokkal is szolgál arra nézve, hogv azt nem ileihet kijátszani, vagy megkerülni. Ami cipőt ezután készítenek, az makszimális áron készül, vagy egyáltalán nem lesz cipő. A rendelet értelmében minden cipészt a hatóság lát el bőrrel és a szükséges anyagokkal és pedig természetszerűleg a maik szimális áron. Cipőt pedig csak jegy ellenébán szabad készíteni és egy suszter sem kap több anyagot, mint ahány jegyet kiadnak hozzá. Ez, a rend és ezt Szegeden a közélelmezési hivatalnak már eddig is fényes sikereket elért bőripari osztálya fogja keresztülvinni. még pedig a legközelebbi napokban; E hét végére már föl lesz állítva a szegedi cipőhivatal, amely a cipőjegyek kiadásáról és a mesterek megfelelő mértékű anyag-ellátásáról gondoskodik. Amennyire tetszik a közönségnek ez a szigorú uj rend, éppen olyan elkeseredést váltott ki a kaptafa művészeiből. Mint megírtuk, a szegedi cipész-iparosok sztrájkra készülnek a rendelet ellenében. Valamennyi azzal fenyegetőzik, hogv az uj rend életbeléptetése napján bezárja a műhelyt és üzletet és a közönség esak járjon — cipőjegyben. Nem bírnak szegények beletörődni a ténybe, hogv ezután nem kérhetnek fantasztikus árakat, hanem. meghatározott árért kell művészetüket elfecsérelni. Miután azonban fenyegetésük egyre komolyabb formákat öltött és legnagyobb részük tényleg határozottan arra készülődik, hogy beváltsa fenytegetését. a közönség érdekében állónak tartottuk, kérdést intézni dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez, hogy milyen intézkedéseket szándékszik életbeléptetni akkor, ha a suszterek tényleg hozzáfognának fenyegetésük beváltásához. A polgármester kérdéseinkre a következőket mondottá: — A magam részéről nem hiszem, hogy ez a fenyegetés komoly lenne. Nem' tételezem föl a szegedi cipész-iparosokról, hogy ha makszimális áron- juthanak bőrhöz és a szükséges anylagckhoz. Hiszen ez tényleg rendelet sztrájkba tisztesséis. Ezután kérdéseinkre elmondotta a polgármester, hogv abban a nem várt esetben, h-a mégis beváltanák fenyegetéseiket, egy kezdenének, ges hasznot biztosit az iparosoknak időre ellátja a város közönségét a városi cipő-osztály, amely havonki-nt átlag 300 darab cipőt állit elő. Ehhez járulna még a cipő-és papucstermelő szövetkezet által előállított lábbeli-mennyiség. A szövetkezettel ugyanis ebben az esetben föltétlenül szerződést kötne a város. Hangsúlyozta azonban a polgármester, hogy a sztrájk 'lehetőségében nem hisz. Annál kevésbé, mert hiszen Szegeden még azt -a kedvezményt is biztosítják a susztereknek, hogv — tekintettel a nagv vászon-hiányra — bélésnek való vásznat minden rendelőtől követelhetnek. Eddig tart a polgármester nyilatkozata. Ehhez talán elég még annyit, hogy a polgármester kezében van egy generális rendelet, amely jogot' ad a polgármesternek arra, hogy sztrájk esetén mint közerőket kirendelhesse a sztrájkotokat cipőcsinálásra. S ha -minden hur szakad, a polgármester bizonyára nem fog visszariadni ettől az eszköztől sem. A1 közönség tehát mindenképpen nyugodt lehet. •A szegedi cipészek — mintegy 120 cipész-iparos —- pénteken délután értekezletet tartottak a kereskedelmi és iparkamara helyiségében a cipőrendelet ügyében. A szakértekezlet, amelyen Szabó Gyula elnökölt, -az uj rendelet életbeléptetésével kapcsolatosan a maga kérelmeit a következőkben formulázta: A létesítendő szegedi né-pruházati bizott^ ságnak oda kellene törekedni, -hogv az anyag készletek országos elosztásánál Szeged város legalább egytizedét kapja annak a kvótának, amelyhez Budapest iparosai jutnak. Külön gond fordítandó arra, hogv Szeged speciális papucsipara, mely eddig az ország összes, papucsszükségletemek csaknem felét látta el, külön -anyagellátásban részesüljön, legalább a szövetfejii papucsok készítése dolgában. E cikknél a jegyrendszer mellőzendő volna és csupán, az előállítandó mennyiség lenne kontingentálandó és az ár szabályozadó. Figyelem volna fordítandó arra, hogy a nagyszámú szegedi vásározó iparosok érdekei is kielégítést nyerjenek. Tudvalevő, hogy a környék községeinek fogyasztói Szegeden, a piacokon szerezték eddig be nagyrészt a szükségletüket, tehát a környék szükségletére szánt bőranyagok egv részét Szeged iparának kellene megkapnia. Hogy -a vidékiek jegyek ellenében a szegedi piaeok-on miképp szerezhetnék be az itteni közönség igényeinek sérelme nélkül a szükségletüket, ez -külön tárgyalás anyagát keli, -hogv képezze. Szeged város és környékének összes lábbeli szükségletét normális időket számítva évenkint -mintegy 300.000 párr-a lehet tenni, melynek legfeljebb csak egy negyedét elégitette ki a gyáripar a kereskedők utján. Az iparosok termelése mintegy 240.000 párra .volt tehető, ami könnyen kiszámítható abból, hogv a szegedi cipészek és csizmadiák az önálló iparosokat, munkásokat és tanoncokat is beleértve mintegv 1000 munkáskezet foglalkoztatták. tehát heten-kint egv munkaerőre 6 párt számítva, 6000 pár, évenkint pedig körülbelül ,300.000 pár lehetett volna a termelés. Ha a javításokra s a gyengébb munkaerő kisebb teljesítőképességére 20 százalékot a munkaidőből levonunk, kerek 240.000 pár lábbeli készítés jön, ki eredményül. A hatóságnak tehát arra kellene törekedni, hogy Szeged kvótájának a megállapításánál a lehetőség szerint az arányszámok vétessenek figyelembe. Mindenesetre azonban, ha a kormány a rendeletét komolyan akarja életbeléptetni s gondol arra, hogv az ország legnépesebb kisipara a lábbeli-készitő ip-a-r s enTERNBERG HARMONIKA Kitűnő hangú, háromváltós, aczélsarku hangja nagyszerű! finomabb, orgona K. 50.K. 80 — BUDAPEST,VI8, Rákóczi-ut 60., saját palota. 2- soros, 21 bilyentyüg finom K. 120.Rendelésnél a pénz előre beküldendő. 22® >