Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-18 / 114. szám

DISLMAG Y A ROBSSZA0 Szeged, 1918. május 18. A köztisztviselők ügye. — Ruhasegély. — Foltozówü helyek. — Adósságkonvertálás. — (Levél a szerkesztőséghez) iAí köztisztviselők csendesen forrongó tábora előtt népszerűbb név nem igen van most, mint a Ráth Endréé. Ugv várták a tisztviselők valakinek a * felszólalását az ő szomorú sorsuk érdekében, mint a magyar gazdák az eltikkadt földre a májusi esőt. És megjött. A politika, amelyet sohase szerettek a tisztviselők, megakadt egy pillanatra ia képviselőházban és az élet nehéz, ólmos felhője borult a miniszterelnök fölé. Ráth Endre nem politizált, hanem a tisztviselők nyomorúságát tárta fel a Ház előtt. Azt a nyomorúságot, amelyet a tisztviselők meg nem érdemelnek, arra okot nem szolgáltattak, amelybe nagyrészt a mindenkor elkésett segitőakciók döntötték. A Ház nehezen lélegzett Ráth Endre beszéde alatt, mivel mindenki érezte, hogy ebben az ügyben tulajdonkép minden képviselő adósa annak a lerongyolódott magyar tisztviselőnek, aki a maga szavazatával, sok százak szavazatával, segítette be az ország képviselőtestületébe Ráth Endrét is és valamennyi képviselőt. Es •milyen rettenetes nehéz leróni a magyar tisztviselővel szemben az adósságot, a fogadalmat, amely a választások előtt és alatt szentül hangzik: szivemen viselem a tisztviselők érdekeit. Kevés Ráth Endrét látnak a tisztviselők a képviselők között, pedig ha minden képviselő a lelkiismeretére hallgatna, akkor már régen megszűnt volna a tisztviselőnyomor, amelyről valóban szégyen beszélni ebben az országban. Mi nem hisszük, hogy az országban bárki is sajnálná, avagy megtagadná a hozzájárulását ahhoz, hogy a tisztviselők megélhetésének kérdését megnyugvásra véglegesen rendezze a kormány. Hiszen országos közérdek az, Ihogv a kormány tisztviselőinek nyugodt, gondtalan megélhetést biztosítson, hogy az összes közalkalmazottak ugy teljesíthessék kötelességeiket, amint azt az állam érdekei megkövetelik. A jelenlegi kincs vergődés közepett, amikor a tisztviselőknek a család, a ruha. a gyomor kérdése, a mindennapi kenyér keserűsége leköti, lenyűgözi a munkakedvét, megtöri a szervezetét, ellenálló képességét és a jövedelmének elégtelensége állandóan a kísértéssel kacérkodtatja a tisztességét, nem várhat a munkaadó állam a szűkmarkúsága mellett oly kiváló és produktív munkát, mint amilyent kellő dotáció mellett megkövetelhetne, de követelnie nem is kellene. Nem kicsinyeljük a kormány jóindulatú akaratát a naturalékka! való ellátás kérdésében; a tisztviselők részére foltozó és javítóműhelyekre nagyon nágv szükség van. Rongyosak a tisztviselők! Mindenesetre jelentős megnyugvást kelt a kormányelnök ama kijelentése is, Ihogy ujabb ruhasegélyt1 kapnak a tisztviselők — rövidesen. Azonban félnek tőle. hogv ez a „rövidesen" igen későn fog érkezni ismét és a hosszú uton össze fog zsugorodni. Pedig szerény a tisztviselők kérése. Ezerkétszáz koronát kérnek, akkor, a mikor egv rend ruhát 800—1000 koronán alul nem képesek beszerezni. Ez csak a ruha. Hol a kalap, cipő, a fehérnemű (ez a pótlék is elaludt), gallér, kézelő stb. És a kormányelnök. amikor erre sokalja az 1200 korona megadását.* akkor siet kijelenteni, hogv ión, sebesen jön az adósságkonventálás. tehát nem kell busulni a tisztviselőknek, lehet újból adósságot csinálni. Alkalom van rá bőven. A tisztviselők azonban nem kívánhatják, hogv az állam, a tisztviselők örökké adósa, ujabb adósságba verje magát. Ezt nem. Az állam ezt nem bírná el, de a tisztviselői igen. Ez az a nagyjelentőségű kérdés, amelylyel nem lehet komédiázni! Pedig ami most történik, az komédia. Elvégre a tisztviselők megélhetésének elsőrangú kérdését nyugvópontra kell hozni, mert minél tovább húzódik ez az elmérgesedett ügy, annál többe fog annak rendezése kerülni az államháztartásnak. És ha a kormányelnöknek most sok az 560 millió korona, akkor azt hisszük, .liogy *rhm*bbb«haa«mmmuuwar>m«eax<«»«l«'kawm«m»w «!»«m»«1 később, ez a tétel csak fokozódni fog. És igaza van Ráth Endrének, hogy „több nap, mint kolbász." Az államnak nem ináról holnapra van szüksége a tisztviselőkre mert tisztviselők nélkül nincs állam és az álfám épületét a tisztviselők munkabírása, hűsége és becsületessége tartja fenn és össze. Vétek, tehát a munkaerőket árvalevesen tartani. Tisztességes életet, megélhetést kel! adni a tisztviselőknek, nem foltozó műhelyeket. Egy elkeseredett tisztviselő. •.•••••nikkk.. R magyar kereskedelem szociálpolitikai hivatása és jövője. t. Igazán furcsa olyasmiről beszélni, ami nincs. Magyarországnak nincs*en kereskedelmi szociálpolitikája. Magyarország kormányzatát kezükben tartó tényezőket eddig még nem hatotta át az a demokratikus érzés, a fejiődöttebh gazdasági élet humanisztikus szelleme, melyet a haladás s a kultura századának szele hozott magával. A magyar törvényhozás nem tartott lépéseket a XX. század haladásával, nem pótolta a mulasztásokat, amelyeket a társadalom értékes magánalkalmazott osztálya évtizedeken keresztül nélkülözni kénytelen. Nem elégítette ki azokat a szükségleteket, nem teremtette rneg azokat az intézményeket, amelyek a kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők jogi. gazdasági és szociális helyzetét a megfertőzött piszokból kirántsa. S ha foglalkozott is esetleg társadalmi kérdésekkel, nem tette azt azzal az érdeklődéssel, beható s minden részletkérdésre kiterjedő tanulmányozásával, amelyet a nagy fontossága kérdés igényelt volna. Hiszen találunk néhány törvényhozási alkotást törvénytárunkban. amelyek szociálpolitikai kérdésekkel foglalkoznak, de azok sem felelnek meg, mert nem hordják magukon a kor szellemét, nem alkalmazkodnak azon társadalmi osztályok életviszonyaihoz, melyek érdekében tulajdonképpen hozattak, nem oldják meg azt a nagyjelentőségű kérdést, amelynek megoldására éppen készíttettek, nem organikus alkotások. Szégyenpír futja el orcánk, ha szociálpolitikai törvényhozásunkat összehasonlítjuk a külföldi államok e téren hozott alkotásaival. Akkor látjuk, hogv mennyire el vagyunk maradva a müveit Nyugattól. Mulaszt4sok, elhanyagolások egész láncolata, bajok, hiányok, szükségletek temérdek száma ötlik szemünkbe. Külföldön mindenféle törvényhozási alkotásnál figyelembe veszik a szociálpolitikai szempontot. Beható vizsgálat tárgyát képezi, hogy milv befolyással bír a kérdéses rendelet vagv törvény a különböző társadalmi osztályoknak életviszonyaira. Figyelembe veszik, hogy mily hatással lesz a társadalomra. Konzuljaik, követeik utján beszerzik a világ összes államaiból a vonatkozó törvényeket és rendeleteket. Rendszeres szociális statisztikát készitnek. S csak az alapos előtanulmányozás befejezése után készítik el a törvényalkotást, amely azután elsimítani igyekszik a bajokat, pótolja a hiányokat, megteremti a szükségleteket, gvógyeszközöket nyújt az esetleges sérelmek orvoslására. De nálunk? Felületes, kapkodó munkával, az életbevágó nagyjelentőségű kérdés liiányos szakértelmével, a szociálpolitikai szempont mellőzéséve! tették meg a törvényhozási intézkedéseket. Nézzünk csak végig a megoldásra váró kérdések tömkelegén. Az ipari munkaviszony törvényes rendezése, a lakáskérdés, a munkásbiztositás reformja, a szociálpolitikai közigazgatás szervezetének kérdése, az adókérdés szociálpolitikai vonatkozásai, a kartellek kérdése, a kereskedelmi alkalmazottak munkaviszonyainak törvényes szabályozása, a munkaidő szabályozása, a vasárnapi teljes munkaszünet, a verseny-klauzula, felmondási idő, az évi szabadságidő, a baleset és egészségügyi védelem, a kereskedelmi alkalmazottak továbbképzése, a tanoncképzés, tanoncvédeiem, a kereskedelmi alkalmazottak és családtagjaik nyugdíjpénztárai, a kereskedelmi alkalmazottak állásközvetítésének szervezése, az állásnélküliség esetére való biztosítás stb. Ezek mind megoldásra váró kérdések, melyek ha a szociális igazságosság követelményeinek, a haladás, a kultura szavának megfelelően oldatnak meg, akkor a dolgozó társadalomnak egyik legjelentősebb osztályát alkotó magánalkalmazottak szellemi és erkölcsi színvonala á kultur államéhoz méltó s e rendezetlen jogviszonyok között márólholnapra tengődő proletárhad megélhetése biztosítva, a kedvezőtlen konjunktúráktól fiiggetienitve lesz. A kereskedelmi alkalmazottak társadalmi intézményeikben és szaksajtóikban megindított mozgalmuknak már lehet látni halványabb körvonalakban hatását. Sikerült a közélet felszínére vetni a régi sérelmeket és vágyakat, sikerült az illetékes tényezők figyelmét felhívni a közmegbecsülést érdemlő, társadalmilag fontos embercsoportnak fájó sebére. Szauer Ni. János. Az uj szövetségi szerződés közős élelmezési területté nyilváraüja Magyarországét, Ausztriát és Németországot. , Bécs, május 17. Seidler osztrák miniszterelnök tegnap fogadta Waldner, Goll és Teltschick képviselőket, akik a német agrárpárt megbízásából jelentek meg előtte, hogy a küszöbön álló terméskészletek megállapítását és felosztását illetőleg az agráriusok különböző kívánságainak kifejezést adjanak. I Az agráriusok képviselői többek között azt a I kívánságukat nyilvánították ki, Ihogy az öszszes mezőgazdasági termékek felosztását bizonyos kontingens szerint állapítsák meg, a mely kontingens a fogyasztóközönség feltétlen szükségleteit biztosítaná egész évre. — Seidler miniszterelnök a küldöttségnek adott MÉSZ és CEMENT állandóan raktáron kitűnő minőségben és versenyen kivűli áron.l • • • • VÉRTES MIKSA cég, Szeged, Pallavicini-utea 5. sz. Rakfár: Tiszapáiyaudvai*.