Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-18 / 114. szám

(Szeged, 1918. május 18. DILLMÍAGYAIKOESZLÁÍG válaszában rendkívül nagyfontosságú kijelent tést tett. Hangsúlyozta ugyanis, bogy a kontingentálás rendszerével szemben az osztrák kormápv egyelőre nem foglalhat állást, mert valószínű, hogy az éleimisz&rek felhasználását illetőleg Németórszág. Ausztria ás Magyarország közös terület lesz és igy természetesen egy tár1 ma ielosztást rendszer lép maid életbe. Az élelmezés tekintetében is egységes frontot fog ezután alkotni Magyarország. Ausztria és Németország. Az antant-államférfiak tudvalevőleg még mindig attól várják az antant hadihelyzetének jobbrafordultát. hogv sikerül a központi /hatalmakat kiéheztetni. Bécsben már régóta hangoztatják, 'hogy erre vaió tekintettel az egységes ihadifront mellett egységes élelmezési frontot is kell teremteni, melyen beiül az egyik állam a másikat a legszükségesebbel kisegítse. Az osztrák körök törekvése oda irányult, hogy Asztriát és Magyarországot élelmezés tekintetében egységesen kezeijék, illetőleg egységes gazdasági területté tegyék. Most, a német főhadiszálláson •lefolyt nagyfontosságú tanácskozások után, mint a .miniszterelnök nyilatkozatából is '.átható, a Németországgal vaió közösség is eiőtérbe lép élelmezési tekintetben. A bécsi lapok terjedelmes cikkekben foglalkoznak Seidler nyilatkozatával. A Zeit vezércikkében többek között megállapítja, hogv Ausztriának az volt a legfőbb baja, hogy kevés élelmiszere volt és ami már volt, annak felosztása sem történt rendesen. A miniszterelnök kijelentése reményt ad arra, hogv a közös élelmezési terület megteremtése meghozza Magyarországból Ausztria részére a szükséges élelmiszerek pótlását. Németországból pedig a helyes felosztási rendszert. A Neue Freie Presse Élelmezési Szövetség cimü cikkében rámutat azokra az előnyökre, amelyek az élelmiszerkészletek egységes megállapításától és a felosztásnak bizonyos egységes alapelvek szerint való keresztülvitelétől elválaszthatatlanok. A cikk ezután igy szói: Az élelmezés kérdéséiben való? egységesség mindenekelőtt meghozza Németországnak azt a látható előnyt, hogy a kom magyar termésből megfelelő mennyiségek NémetársSágba fdgihk vándoéúlni, hogv ott az uj termést közvetlenül megelőző hetekben a szükséget megszüntesse. Az ©Saszok offenzívát kezdenek ellenünk. Bécs, május 17. A Telegraphen Kompagnie jelenti Bernbői: A Luzerner Tagblatt híradásokat közöl Olaszországból, amelyek szerint az olasz hadsereg offenzívája közvetlenül küszöbön áll. Berlin, május 17. A Zürcher Tagesanzeiger jelentése szerint az olasz határról érkezett hirek azt mondják, hogy az olaszok nem hajlandók lemondani egy ujabb offenzivárói. Biztos jelek amellett szólnak, hogy legközelebb az olaszok offenzívát inditanak. HIREK ucco Dr. Boros József. Ez a szó ritkán fordul elő az újságok hasábjain. Nem azért, mintha a név viselője cselekedeteiben nem lennének meg az okok arra, hogy az ólombetűk révén, a nagy nyilvánosság előtt szerepeljen, de mert nem tartozik azok közé, akik szerepeltetni szeretik a nevüket. A hiúság vására nem érdekli és nem tartozik a törtetők, a minden lében kanalak társaságába, a mesterségének él és a hivatásának, aminek mindenütt és mindenhol emberül megfelelt. Mióta hazajött a szülővárosába és a város, a közöaség szolgálatában elfoglalta azt a díszes, tudásának, képességeinek megfelelő helyet, ami a városi közkórházban dr. Singet Mátyás nyugdíjaztatása folytán megüresedett, egyre és folyton a város és a közönség közegészségügyét istápolja. Minden lárma es dobszó nélkül, az ideális orvos teljes készségével. És ha néha kiállt a fórumra, hogy hallassa a szavát, akkor is a város és a közönség érdekében jelentkezik: a rég vajúdó uj városi közkórház fölépítése miatt. Ennek a közegészségügyre fontos és szinte már eloiázhatatlan szükségességü kérdésnek az előbbre vitelén szorgoskodik esztendők óta, de nem azzal a kellemetlenkedő agresszivitással, ami ellenszenvet keltheten a patópálok társaságában, de azzal a konsziliems modorban, ami bivőket szerez még az ellenzők táborában is. Több, mint egy évtizede dolgozik a városi közkórházban, abban a rozoga sárga épületben, ahol sok-sok százra megy -azoknak a száma, akik uj életre keltek az ő kiváló szaktudása és sebészi művészete révén. És ha semmi más érdeme nem lenne, mint az, bogy az uri közönséggel együtt beszoktatta a kórház szótól is irtózó paraszti népet a közkórházba, ez is elegendő lenne arra, hogy minden elismerés a részére jusson. A közönség régi és hallgatag elismerése után megérkezett a király elismerése, ami az egészségügyi tanácsossá történt kinevezésében nyilvánult meg. Munkás életű, eredményeket felmutatni tudó embert ért dr. Boros Józsefben a királyi kitüntetés. Egy kitüntetés azonban még várat magára és ez a kitüntetés a várostól kell, hogy jöjjön, az uj városi közkórház mielőbbi felépítésében. Alkalmat és módot kell a városnak nyújtania, hogy hivatottságálioz mérten, a kórházi orvosi karral együtt és aniiak élén, a mielőbb létesítendő közkórházban érvényesíthesse dr. Boros József jeles szakértelmét és kiváló sebészi hivatottságát. A cseresznye most kezd pirosodni a fákon és az emberek a (jövő téli tüzelőanyag után futkosnak. Boldog világban senkinek sem jutott az eszébe májusban, hogy kokszért, szénért és fáért rimánkodjon a kereskedőnek. Most a közönség, okulva az elmúlt tél mizériáin, agyonboldogitja a fa- és szénkereskedőket az előjegyzéseivel, a megrendeléseivel és ba nem csalódunk, ma már ott tartunk, hogy bár a fatelepeken alig látható készlet, valójában minden fa- és szénkereskedő óriási papirkészlettel, azaz megrendeléssel hir. Az árakról nem beszélünk. Hogy ki, mennyit fizetett és fizet a jóreménység fejébe, erről keserűség beszélni. Természetes, bogy vannak ezren és ezren, akiknél pár s?,áz korona árdifferencia egy fűtési évadban nem számit. Vannak azonban sok százezren, akik pár száz koronát sem ké, pesek egy fűtési évadra költeni, .akiknek az egész évi jövedelmük nem fog annyival emelkedni, mint a fa és szén ára. Szegeden is ól ezer és ezer olyan család, kinek a cseresznyeérése ép olyan örömtelen, mint a télről való előregondoskodás. A tisztviselők - ezrei élnek Szegeden. Birák, tanárok, tanítók, postásom stb. szenvedve, nyomorogva küzdenek az állam érdekébe és tudomásunk van róla, hogy százan és százan hideg, fűtetlen szobákban, vergődtek. Nem bírtak tüzelőanyagot beszerezni. A fizetésük kevés volt és kevés a megélhetésükre. Az állam ebben az országban a legügyetlenebb gazda és termelő. Óriási kiterjedésű erdeiből millió és millió köbméter tűzifát termel a nagyvállalkozók és kereskedők részér* és az általa kitermelt tűzifát, az állami bányáki szénkészleteit., drága kereskedelmi árban visszavásárolja a saját intézményei és intézetei részére ugyanazon kereskedőktől, m kiknek olcsó áron eladta. Ez egészen ügye* és okos gazdálkodás. Alapja az, bogy a nagy vállalkozókat és kereskedőket támogatni kell, egy serég közvetítőnek; fényes jövedelmet kell biztosítani, azonban a saját, tisztviselőit az olcsó anyagbeszerzés lehetőségétől el kell ütni. (A naturalékkal való ellátást itt kezdj* meg a kormány a tisztviselők helyzetének javítása céljából. Adjon és juttasson az állam önköltségi áron a tisztviselőinek, nyugdíjasainak, tüzelőanyagot. lEz semmiféle megerőltetésébe nem fog kerülni és százezreken fog segíteni. Most még nein késő megindítani ez irányban az országos akciót. Őszig, az államvasutak fokozottabb forgalombaviteléig, minden városban elhelyezett állami tisztviselő részére le lehetne szállítani az olcsó (ingyenes naturaléról nem mernek a dúsan javadalmazott államiak álmodni) tüzelőanyagot. Mennyi gond, könny oldódna és száradna föl a szerény hajlékokban, ha csak egy ki* jóakarattal, csak egy kis megértéssel kezelnék a tisztviselők sorsát ott, ahol már annyi keserűséget, célttévesztett tervet főztek a részükre. — Előléptetések. Kowarz Henrik 46. gyalogezredbeli őrnagyot alezredessé, Eisett Tibor, Domonyi Domony Miksa, Wéber 'Róbert, dr. Csengeti János, Kövér Károly, Weisz Ernő 3. honvéd huszárezredbeli főhadnagyokat századosokká, Horváth Lajos ő. honvéd gyalogezredben hadnagy-gazdászati tisztet 'fphadnagy-gazdászati tisztté léptették elő. — Glátífelde? püspök Szegeden. Dr. Glattfetder Gyula megyés püspök szombaton délután 5 órakor érkezik Temesvárról Szegerir re, hogy itt és a környéken a bérmálásokat elvégezze. A megyés püspököt az állomáson Várhelyi József prépost vezetésével a papság és dr. Somogyi Szilveszter polgármester élén a hatóság fogadja. Az állomásról a belvárosi templomba mennek, hol a püspök elvégzi egyházi imáját. A templomból az itt tartózkodása alatti állandó lakhelyére, a belvárosi plébániára megy, hol a katolikus klérus tisztelgését fogadja. Az egyéb tisztelgések az idén az idő rövidsége miatt elmaradnak, legfeljebb a Katolikus Kör jelenik még meg a püspök előtt. Pünkösd vasárnapján a belvárosi, hétfőn a rókusi, kedden a kisteleki, szerdán a felsőtanyai, csütörtökön az alsóvárosi, pénteken az alsótanyai, szombaton pedig újra a belvárosi templomban adja fel a bérmálás szentségét, A püspök a rókusi templomban a bérmálást megelőzőleg beiktatja Breisach Béla plébánost. - Nyilatkozat. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester a következő nyilatkozat közzétételét kéri: Tisztelt Szerkesztő Ur! Az újdonságok közt „Egy közbeszólás epilógusa" címen azt állítja valaki, — tudom is, hogy ki, — bogy a gyermekkórházat mégis csak szénhiány miatt kellett bezárni. Legyen megnyugodva az állitó, hogy bármilyen nagy szükség volt is szénben és bármilyen nagy szükség is lesz a jövő télén, egészen bizonyos, bogy a csecsemő-kórház részére szükséges ötven mázsa, sőt ba kell, egy vagon szenet is bármikor kibírjuk szorítani. És legyen megnyugodva abban, hogyy tőlem szenet a csecsemő-kórház részére senki sem kért, ha kért volna, kapott volna és ily módon igaz az, hogy