Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-18 / 114. szám

rizaged, 1Ö3B. május IS. TffflMk&Y ahöbkz aú 3 Megmaradnak az jípponyi-párti fóispások. — Dr. Kelemen Béla megtartja a szegedi és csongrádmeggei főispánságot. — — A Délmagyarország munkatársától, — Budapest, május 17. A második Wekerlekormány megalakulása, különösen a 48-as. alkotmány pártnak ezt követő nevezetes értekezlete után, ugy látszott, hogy az első Wekerle-kormányt támogató párt két tábora között egyre nagyobb és áthidalhatatlan ellentétek támadnak. Azóta ezek az ellentétek lényegesen enyhültek. Az események fejlődése ma már olyan irányú, hogy az Appornyi-párti 'főispánok a legnagyobb valószínűség szerint megmaradnak állásukban. Marad természetesen dr. Kelemen Béla, Szeged város és Csongrád-megye főispánja is, annyi-, va.1 inkább, mert Kelement Wekerle Sándor, a belügyminisztériumot is vezető miniszterelnök különös bizalmával tünteti ki. Aboz, hogy a helyzet idáig érlelődött, hozzájárult mindenek előtt, hogy gróf Apponyi Albert az eddigi jelek szerint egyenlőre nem alakít pártot. A választójog kérdésében viszont Apponyi Wekériétől elsősorban tudvalevőleg a katonai választói jogosultság tartja távol. Ismeretes, hogy .a rendelkezésre álló statisztika szerint a Károly-keresztesek legnagyobb része más jogcímen is választójogot nyer. A miniszterelnök a választójogi (Saját tudósítónktól.) A hadisegélyes dohánygyári munkásnőknek impozáns küldöttsége tisztelgett pénteken dr. Somogyi Szilveszter polgármesternél. Százötven szociáldemokrata szervezetbe fölvett hadiseg-ílyes asszony sorakozott a közgyűlési teremben és emelte föl szavát az ellen az igazságtalanság ellen, hogv őket kirekesztették azoknak sorából, akiknek fölemelt hadisegélv jár, A küldöttséget Ábrahám Mátyás, a szociáldemokraták szegedi szervezetének elnöke vezette a polgármester elé. Elmondta, hogy az itt megjelentek valamennyie hadbavornilt és hazát védő katonák hátramaradottjai, á kiknek a háború négy éve alatt duplán kijutott a nyomorból. Legtöbbje családanya is, éhező, íázódó nyomorultjai ennek a véres világháborúnak. Amilyen sápadt az anyák arca a kiállott szenvedésektől, nyomoros nélkülözésektől, éppen olyan szomorúak a gyermekek. Akiknek sirása bevitte őket a dohánygyárba, inert a /hadisegélyből nem lehetett megélni soha. És rnár négy év óta < végzik a munkát a gyárban, hogv tisztességesen megélhessenek. Tehát mind kenyérkereső. De milyen az a kenyér, amelyet a dohánygyár ad? Egy munkásnö fizetése heti kilenc koróna és riégy korimi ötven fillér. Ez az utóbbi a drágasági pótlék. Ez a minimális fizetés, de a maximális sém sokkal több ennél. Mert a helyzet az, hogv egyetlen munkásnőnek sem lehet több a fizetése heti husz koronánál. Még annak sem, aki korpótlékot élvez. Pedig ilyen kevés van a proletárok e proletárjai között. Keres tehát egv munkásnö maximálisan havi 80 koronát. Mégis mi történt? A hadisegély-összeiró bizottságok ezeket a szegény asszonyokat arra való hivatkozással, hogy állandó alkalmazásuk van és jövedelmük meghaladja a száz koronát havoirkint. nem vették föl azok névsorába, akik hadisegélyt kapjhatnak. Legfeljebb csak a gyermekeiket. De nagyon erős megröviditését jelenti ezekbizottság legutóbbi ülésén ermek ellenére hangoztatta, hogy ő az eredeti javaslat hive, de kénytelen azon az ismeretes módosításokat eszközölni, hogy a reformot a választások elkerülésével juttassa tető alá. A Károlykeresztesek választójogának is hive. Nem ellenzi megszavazását, sőt valószínűleg maga is mellette szavaz, de tekintettel a háborúra, •második kormányának kifejtett programjához hiven a Károly-keresztesek választójogát a reformban ugyan szükségesnek tekinti, de kénytelen áldozatul hozni a megegyezésnek. ' A miniszterelnöknek ilyen konciliáns és az Apponyi-párt álláspontját honoráló magatartása folytán vált lehetségessé, hogy Wekerle, mint belügyminiszter tárgyalásokat kezdhetett az Apponyi-párti főispánok megmaradása érdekében. Ma már sok jel van arra, hogy ezek a tárgyalások a legteljesebb eredményre vezetnek. A szegediek bizonyára élénk örörnm^f vesznek tudomást arról, hogy a politikai viszonyok változása olyan irányt vesz, amely mellett a főispánjuk továbbra is a kitűnő Kelemen Béla marad. nek a szegény asszonyoknak, akik egész havi munkájukkal nem keresik meg azt az összeget, ami saját föntartásukra elég. És a helyzetük szinte rosszabbodott annál, amikor még nem kapták meg a felemelt hadisegélyt, mert akkor ők maguk is egy személynek számítottak. A miniszternek, aki folytonosan rendeletekkel hivta föl a hadisegélyes asszonyokat arra, hogy dolgozzanak, semmiesetre sem volt intenciója az, hogy valakit "azért, mert dolgozik, kizárja a hadisegélyből. Kérték a polgármestertől, hogy igyekezzék orvosolni a sérelmeket és tapasztalt igazságtalanságot. Azt sem tudja, milyen alapon vettek föl. havi száz koronát meghaladó jövedelmet ezeknek a szegény asszonyok hátrányára. mikor valamennyi kész fizető-könyvével igazolni, hogy 70—80 koronánál nem több havi jövedelmük, amelyet egész napi szorgos munkával keresnek meg. Mikor Ábrahám végzett a beszéddel, fölzudultak a meggyötöpt asszonyok: — Éhezünk! — Nem tudunk a gyermekeinknek enni adni. mégis kinulláznak bennünket a hadisegélyből! — Nem jogtalan hasznot akarunk, csak élni hagyjanak bennünket! Dr. Somogyi Szilveszter polgármester alig tudta lecsillapítani az. elkeseredett aszszonyokat. Közölte veliik. hogy a hadisegélyösszeiró bizottságok döntése még nem végleges, az ellen lehet fölebbezni a fölszólamló bizottsághoz, amelyben a munkásság képviseletében helyet foglal Ábrahám Mátyás is, aki ott megfelelőleg tudja majd képviselni érdekeiket. Megígérte, hogy a panaszos ügyeket megvizsgáltatja és intézkedni fog, hogy a sérelmek orvosoltassanak. — Éhenhalunk, ha a polgármester ur nem segit! rimánkodtak beszéd közben az asszonyok. — Napok óta csak vöröshagymát és kenyeret ettem! — kiáltja egv feltűnően sápadt nő. , ^ — Nem bírjuk ei ezt a drágaságot! — zúgják utána kórusban. És megostromolják panaszaikkal a polgármestert, aki csak déli félegykor tudott tőliik megszabadulni, amikor a küldöttség távozott. Bár nem függ a tárggyal össze szorosabban, mégis föltesszük a kérdést: hol van az államnak a dohánynemüeknél olvan horribilis kiadása, hogv négyszer is föl kellett emelni a dohány árát. S ha már emelték, mért nem juttattak előnyeiből a munkásoknak is? aa<»muuinaubwhiinianihniihhiiii>hiiw A harcias lord Readlng. Genf, május 17. A Times jelentése szerint Lord Reoding. Angliának Amerikába küldött követe, egv népgyűlésen beszédet mondott, melyben nagyon pesszimisztikus húrokat pengetett. Hangsúlyozta, hogv mindent meg kell tenni abban az irányban, hogy az emberek optimizmusra való hajlandóságának véget vessenek. A mostani súlyos helyzetnek még távolról sincs vége, ezért Amerikának minden tekintetben segítséget kell nyújtania. Az egész vonalon egységes offenzívát kell inditani. A háború nem érhet véget, — mondotta — mig ki nem vivtuk a győzelmet. Számolni kell azzal, hogy a jövő nagy nélkülözéseket fog követelni, épen azért össze kel fogni, ihogy mindem eshetőségre el legyünk készülve. Lloyd George nyilatkozik Károly király apokrif leveléről. Bern, május 17. Ideérkezett londoni jelentés szerint az alsóház ma foglalkozik Károly király levelével. Lloyd George ez ügyben nyilatkozatot fog tenni és valószínűleg felszólal Balfour is. Az alsóház mai ülése után megkezdi pünkösdi szünetét. Végső csapás készfii nyugaton? Bem. május 17. A Dailv Mail jelentig Németország elérkezettnek látja az időt, hogy minden erejét és energiáját megfeszítve. a nyugati harctéren egv végső csapással befejezze a háborút. Ludendorff uj haditerveket dolgozott ki. Minden rendelkezésére álló haderővel azon lesz, hogv a szövetségesek hadseregeit egymástól elszakítsa, a csatorna mentén levő kikötőket elfoglalja és a francia haderőt megsemmisítse. Evégből felszólítást intézett szövetségeseihez, hogy bocsássanak rendelkezésére minden előteremthető eszközt és annyi csapatot, amennyit csak talpraállitanj. képesek. A német birodalom minden tájékáról összesereglenek most a csapatok és a hadvezetőség minden emberanyagot összpontosít, hogy a négy szövetséges állam hadiereje legyűrje a nyugati szövetségeseket. Angol-francia szövetség — a békében. Zürich, május 17. Párisi táviratok szerint Lord Derby, az uj párisi angol nagykövet Poincaréval szemben annak a kívánságának adott kifejezést, hogv afoéke megkötése után a jelenleg FranciáofSzág és Anglia között fennálló szoros kapcsolat továbbra is fennmaradjon. Az antant-kormányoknak kötelességük, hogv a német konskurrenciával szemben ellenintézkedéseket tegyenek. A semleges államoknak aztán okvetlenül csatlakozniok kellene ehhez az úgynevezett egységes békefronthoz. Románia bejelenti semlegességét. Genf. május 17. A párisi Temps jelenti, hogv az uj román kormánv nemsokára hivatalos nyilatkozatot fog küldeni, amely kijelenti Románia semlegességét és egyszersmind tudtul adja, hogy az antanttal eddig fenállott katonai és politikai szerződések érvényüket veszítik. . .. ...,-.„ ,»«WBaaaaaaMaaaaaavi»BaaMBaaaaaiMaaaoMaaaaa«t*iiia«inMaBaaBa« .an>u..u...amnumuMa>»mei>m»! A dohánygyári munkásnők nem kapnak hadisegélyt — Százötven tagu küldöttség a polgármesternél. —