Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-16 / 112. szám

Szerkesztőség: SSEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9, SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra &— K, íSsy68 szám ára I4 fillér. Kiadóhiva t a I: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonta: 81. Szeg VIS„ évfolyam, 112, szám* Csütörtök, május 16 loházban — Őr- KÓSZÓ István az üreg segédszolgálafosok és -alkalmatlanok elboesájtásáréi. — Gróf Serényi megnyugtató választ adott." - Károlyi fftiháBy interpellált síz uj német szövetségi szerződés miatt. ~ A képviselőház szerdai ülésén a napirend — az adójavaslatok; tárgyalása — nem keltett ngyobb érdeklődéit. Annál nagyobb figyelemmel fogadta a Ház a'z interpellációkat. Az interpellációk kapcsán na'gy fontosságú kérdések kerültek szőnyegre. Kiemelkedett az interpellációk sorából dn. Kószó István szegedi képviselőé, aki a Ház osztatlan érdeklődése közben a 42 éven felüli ' segédszolgálatos és mezőgazdasággal foglalkozó népfölkelők szabadságolását sürgette a kormányinál. Dr. Kószó rámutatott arra, hogy az orosz békekötés óta a magyarországi orosz foglyok hanyagul teljesitik munkájukat, sokan pedig a fogolycsere miatt eltávoznak. A nagy mezőgazdasági munkáshiányon haladéktalanul segíteni kell a 42 éven felüli népfölkeíők szabadságolásával, különben lehetetlen keresztülvinni a többtermelés elvét. Szót emelt Kószó a'z alkalmatlanak' érdekében is, akik — Szegeden is — semmittevéssel töltik a napot, atjlyett, hogy polgári foglalkozásuk köréhen produktív munkát végezhetnének. Az interpellációra, amelyet mggyőző érvekkel támogatott Kószó, gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter nyomban válaszolt. Kijelentette, hogy Bécsben már több izben — legutóbb i.s — folytatott tanácskozást szakkörökkel az interpellációban foglaltakról. Maga is szükségesnek, tartja a mezőgazdaságra fontos intézkedések Sürgős foganatosítását. Bejelentette a miniszter, hogy egyikét évfolyamot a közelebbi időben szabadságolni fognak a mezőgazdasági munkára. A miniszter válaszát dr. Kós'zó és a Ház tudomásul vette. Az interpellációnak a honvédelmi tárca körébe vágó részét kiadták a honvédelmi miniszternek. Kószó után gróf Károlyi Mihály terjesztette elő interpllációját. Nyilatkozatot kért a miniszterelnöktől az uj szövetségi szerződésre vonatkozóan és követelte, hogy az uj s'zövfségi szerződést — mielőtt befejezett tények előtt állnánk — terjesszék a Ház elé. Interpellációjának másik ^ész Károly király állítólagos leveleiről szólott. Kérte annak a ^íegállapitását, hogy gróf Czernin volt külügyminiszter hajlandó-e felelősséget vállalni a királynak Sixtus herceghez intézett leveleiért. Wekerle miniszterelnök az interpellációra adott válaszában kijelentette, hogy a'z uj szövetségi szerződésben önrendelkezési jogunkat fentartoittuk és ígéretet tett/' hogy a megállapodásokat a Ház Ítélete elé fogja bocsátani. Gróf Czernin a király leveleiért vállalja a felelősséget, mert a levelek tartalmában semimi olyan nincs, amiért a felelősséget a volt külügyminiszter nem vállalhatná. A választ a Károlyi-párt kivételével a Ház tudomásul vette. Volt még egy harmadik interpelláció is, Ráth Endréé, aki a központok .működése ügyében interpellált. A miniszterelnök erre az mterpllációra is kielégitő választ adott. Az üléSről egyébként részletes tudósításunk itt következik: Gündisch Guidó az adóügyi birőság felállítását követeli és azt, hogy az adókiszámitási javaslatókat kézbesítsék ki a feleknek, hogy azokat a tárgyalás előtt tanulmányozhassák. Elismeri a tőzsde nagy közgazdasági jelentőségét, de nem látja be, hogy a mikor minden forgalom súlyos adó alá esik, miért kellene kímélni -a tőzsde sok százmilliós forgalmát. Kívánja, hogy a hadbavonultak családjait is vonják be a beszerzési csoportokba. A román határkiigazitásnál helyteleníti, hogy a határ 1000 méteres hegyeken át halad, mert igy az az egész terület Románia felé gravitál. A javaslatot elfogadja. Eckhardt Vilmos: Az egyediili helyes pénzügyi politika a nagy, magaskulcsu, radikális vagyonadó behozatala. Bírálja ezután •a javaslat fogyatékosságait és főképpen azt kifogásolja, hogv a ' progresszivitás elvét nem érvényesítették. Arányosan kell megadóztatni az egyes társadalmi osztályokat. A javaslatot politikai bizalmatlanságának hangoztatása mellett elfogadja. Ugrón Zoltán (munkapárt) szólalt fel ezután, aki a javaslatot elfogadta. Wekerle Sándor miniszterelnök: Az aggodálmaskodásokra vonatkozólag megjegyzi, hogy ez az adótörvény a valutával semmi összefüggésben nincsen. Konstatálja, Pnogy. a javaslat a rentabilitás elejtésének az elvére helyezkedett, főként azért, mert az őt régebben támogató párt, amelyhez Eckhardt képviselő is tartozik, ezt az elvet követelte. Eckhardt: A Bizony-párthoz tartozom. (Derültség.) Wekerle (nevetve): Nem tudtam. Ráth Endre: Tetszik tudni, ahhoz a párthoz, amelynek nincsen bútora! Wekerle Sándor miniszterelnök: A személyiével kapcsolatos megjegyzésekkel nem foglalkozik. Bernáth Bélának megengedte a. Ház, hogy beszédét holnap mondhassa eh Az elnök ezután szünetet rendelt el. (Az interpellációk.) Ezután az interpellációkra került a sor. Ráth Endre volt az, első interpelláló, aki a központok ténykedését tette bírálat tárgyává. Majd Erdély szomorú sorsáról beszélt és a székelység sürgős felsegélyezését kérte. Wekerle Sándor miniszterelnök azt válaszolja. hogy a központok fokozott ellenőrzésének szabályait most állapították 1 meg. Fokozatosan megszüntetik azokat a központokat, amelyekre nincs szükség. A székelyek között már is sok segélyt osztottak szét.Legközelebb külön miniszter fog megbízást kapni a. székelység (helyzetének javítására. (Dr. Kászó István beszéde.) Dr. Kószó István terjesztette be ezután interpellációját, amelyet a Délmagyarópszdg keddi számában már egész terjedelmében közöltünk. Az interpellációt Kószó a miniszterelnökhöz, a földművelési és honvédelmi miniszterekhez intézte, kérve a 42 éven felülimezőgazdasági munkával foglalkozó népfelkelők sürgős szabadságolását. Interpellációját Kószó a következőkben indokolta meg: — Nagyon könnyűvé teszi nekem"interpellációm indokolását, hogy az imént Ráth Endre képviselő ur oly élénk színekkel festette le azt a nélkülözést, melyet Erdély lakosságának egy része végigszenved és mely mindnyájunknak4 Könnyet csalt a szemébe. Az orosz béke nem jött váratlanul, azt sem mondhatjuk, hogjt nagyon korán, de már akkor, amidőn a béke közeledett, kezdte nyugtalanítani a mezőgazdákat az a kérdés, hogy a mezőgazdasági munkát végző hadimunkások helyett kiket fognak kapni? Nagyon jól tudjuk, hogy munkabíró embereink jó nagy része elveszett e négy éves háborúban, más része hadifogságban volt vagy van és az onnan való hazatérés legnagyobbrészt csak akkor fog megtörténni, mikor már az idei termést kell majd betakarítani. Tudjuk azt is, hogy akik a hadifogságból hazajönnek és még fegyverképesek, egy hónapi szabadság után ismét szolgálatba hivatnak. Igy aztán mikor a hadifoglyok elmennek tőlünk, nem pótoltatnak kellően a mezőgazdasági munkák térén azzal, hogy hazajönnek az illető gazdának hadifogságból kiszabadult családtagjai.^ Nagy kérdés hát hogy ha már el is fogjuk érni a többtermelést, miként fogjuk elvégezni annak betakarítását. Az orosz hadifoglyok a béke megkötése óta már ugy tekintik magukat, mintha esak internálva volnának és csak kicserélésre várnának. Munkájuk már nem is oly intenzív. Kissé félvállról veszik a dolgot, bizonyos fegyelmetlenség van köztük, amit magyaráz az a körülmény, hogy ők is tudják, hogy Oroszországban a mieink is már