Délmagyarország, 1918. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1918-04-14 / 86. szám

Szeged, 1918. április 14. DfBLMiAGYÁJlÜRSZAO 5 ){ö%gagdasági krónika• Uj tözsdekampány. — Spekuláció és befektetés. — A fakonjunktura. Bizony László. Irta Budapest, 1918. április 13. Az őszi nagy tőzsdeviliart követő relatív szélcsend után néhány nap óta ismét szokatlan élénkség és mozgalom uralkodik a tőzsdén. Az őszi árfolyamzuhanások még mindnyájuknak élénk emlékezetében élnek. A keserű kiábrándulás, mely akkor a spekulációba és könnyelmű játékba bocsátkozott laikus közönségen erőt vett, egyidőre gátat vetett a játékszenvedély további elfajulásának. Dőreség leit volna azonban azt hinni, hogy ez a szélcsend, a féktelen játéknak ez az elianyhulása tartós marad, s hogy a játékszenvedély előbb vagy utóbb, az első kínálkozó alkalommal nem fogja ismét, Wt sőt még fokozott mértékben felütni a fejét. Íme, a iegutóbbi napok eseményei máris amellett . szólnak, hogy a tőzsdejátéknak egy ujabb szenvedélyes kitörésével állunk szemben. Az árfolyamok néhány nap óta ismét szertelenül, mondhatni ugrásszerüleg emelkednek a tőzsdén, melynek berkei újra favoritpapirok neveitől hangosak. A már-már elpihenni látszott spekuláció ismételten irreális magasságokba szökteti egyes értékek árfolyamát, s természetesen ujult erővel ragadja magával a tőzsdétől ugyan távolabb. álló, de a mai pénzbőség közepete játékra könnyen csábítható közönség széles rétegeit is. Meglepetten s értetlenül állok ezzel a jelenséggel s a kelőben lévő uj tőzsdelázzal szemben. Önkéntelenül is felvetődik előttem az a kérdés: mi történt s mely körülmények adhattak tápot ez uj, nagy hausse-irányzátnak ? Vége van-e a négy esztendő óta kint s bent folyó rettenetes küzdelemnek, az ország határtalan megpróbáltatásainak, uj korszak küszöbére érkeztünk-e, mely megvált a háborús tengődésektől, biztosítva van-e az uj terméssel, s annak kellő organizálásával az ország kenyere, le vannak-e rakva gazdasági megújhodásunk szilárd alapjai, s megadattak-e a közgazdasági alkotó munka felvirágzásának garanciái? A játékos szemében mindez aggodalmaskodó kérdések bizonyára nevetségeseknek tűnnek fel, s legfeljebb gúnyos mosolyt fakasztanak. Mert hiszen nem ily komoly mérlegeléseken múlik akár az egyik, akár a másik tőzsdekampányban, akár az ősszel, akár most az árfolyamok értékelése. A pillanatnyi nyereségszerzés szenvedélye az, mely ma az egyik s holnap a másik papirost kapja szárnyára. Ettől a szenvedélytől, s ennek ujabb esetleg igen súlyos következményeitől azonban idejekorán meg kell oltalmazni a közönséget. * A közönségnek ama rétege, mely a játéktól mindenkor távoltartotta magát s az értékpapírban nem spekulációs, hanem komoly befektetési eszközt látott, kétségkívül ma is, amikor papirost vásárol, azoknak a csábos híreknek a hatása alatt teszi ezt elsősorban, amelyek az egyes-favorit papirok busás hozamát festik eléje. E részben már az őszi kampányban is az úgynevezett faértékek állottak előtérben, amelyek az-óriási kereslet folytán azután oly rendkívüli árfolyamot értek el, amely önmagában a legerősebb csökkentő tényezőjévé vált az értékpapirvásárlással elérni remélt reáüs jövedelmezőségi eshetőségeknek. Ennek illustrálására álljon itt a Fabank részvénye*, melynek névértéke 200 korona. A részvény árfolyama október 5-én 1.023 korona volt. Az intézet az 1916. iizletév után 21 korona osztalékot fizetett, azaz a részvény névértékének ioy2 %-os kamatját hozta meg. Az 1,023 koronás árfolyamon vásárolt részvény szempontjából azonban ez az osztalék csupán 2.05 °/o-os gyíimölcsöztetést jelent a tőkésnek. S ha a Fabank nem,21 koronás osztalékot, hall nem 42 koronás osztalékot fizetne is (már pedig az 1917. évre is csak 28 koronát fizet), az 1.023 koronás árfolyam mellett történt befektetés számára még ez az osztalék is mindössze 4.1 %-os hozadékot jelentene. Ez az egy idevetett példa is világosan megmutatja s horribilis árfolyamokban s az azok emelkedésében rejlő irrealitást. De megmutatja azt is, hogy a mai tőzsdejátékban korántsem a komoly befektetést kereső tőke reális és az egyes értékpapírok jövőbeli hozamára alapított stabil tőkebefektetés érdekeihez alkalmazkodó szempontok alkotják a mozgató rugókat, hanem egyes-egyedül maga a játék, mely a ma és a holnap közötti árfolyam differenciákra spekulál. Ezt meg kell tudnia annak a közönségnek, mely a tőzsdejáték titkaitól távol áll, s amely épen ezért könnyen felül, a spekuláció által feldobott híreszteléseknek, dacára annak, hogy e híresztelésekkel a spekuláció csakis a maga önös érdekeit, s céljait szolgálja. Nézzünk végre szembe magával a fakonjunkturávai is. Az kétségtelen, hogy a fatermelés, faipar és fakereskedelem egyaránt nagy jövőnek néznek elébe. Az óriási építkezési szükségletek tekintélyes keresletet fognak támasztani. Másfelől pedig valutáris okokból a fa s a faáruk vitathatatlanul elsőrendű helyet fognak betölteni kivitelünkben. Mindez igen biztató jelenség a faüzlet jövője s az egyes favállalatok prosperitása szempontjából is. A túltengő, fékevesztett spekuláció azonban a fapiacon is keservesen megbosszulhatja magát. Mindenesetre nagyon fontos, hogy a fatermelés, mely nemzeti jövedelmünknek kiemelkedő fontosságú tényezője lesz', megóvassék a szertelen spekulációtól, s ennek minden súlyos következményeitől. A nemzeti jövedelem e fontos faktora semmieseíre seni lehet semmiféle hazárdjáték eszköze. De legkevésbé engedhető meg az, hogy a favállalatok konjukturájával, mint valami mézes madzaggal a spekuláció ismét a tözsdejátéknak oly területére ragadja a közönséget, mely számára teljességgel ismeretlen, s amelyen épen ezért teljesen ki van szolgáltatva a játékszenvedély hullámzásának. g URÁNIA ü cs ü ffltgy. Tudományos Színház h W ¥ Szombat, vasárnap április 13-án és 14-éü'. Az idény leghatalmasabb szenzációja. Erkölcsdráma 5 felvonásban. Az első résztől teljesen független önálló filmdráma. Rendezte: RICHÁRD OSWALD. A főszerepekben Bernd Aldor és Leontine Kühnberg. A legmegrázóbb filmdráma. Előadások d. u. 5., 7. és 9 órakor, vasárnap d. u. 2 órától kezdve. Számozott jegyek előreválthatók 3 órától kezdve, vasárnap d. u. fél 2-től kezdve Növekedik a szegedi zálogházak forgalma. (Saját tudósítónktól.) A zálogházakra jó napok virradtak. Minél inkább mélyebben megyünk a háborús évekbe, annál jobban megy a zálogházaknak. A forgalom növekszik, nő, gyarapodik lassan, de biztosan. Jönnek a szegény tisztviselők a régi ékszerekkel, amelyeket majdnem három«-négy évig óvtak és jönnek minden más értékkel, amely alkalmas zálogházi elhelyezésre. Jönnek a télikabátok — a tavasz már itt van a küszöbön — és jönnek szegények, végtelenül hosszú sorokban jönnek a haztartási tárgyakkal; a zálogházak raktárai lassanként megtelnek ezüst evőeszközökkel, különféle arany és ezüst háztartási tárgyakkal, amelyeket régen, még a „jó" világban szerzettek apránként, hosszú évek során. Szeretnénk statisztikát közölni a zálogj házak forgalmának növekedéséről, de persze, ezt tiltja az üzleti titok. Még a megfigyeléseket is csak óvatosan és a titoktartás legteljesebb kötelezettsége mellett közlik velünk. Pedig ezek a megfigyelések nagyon érdekesek, mert mélyen bevilágítanak a gazdag Szeged életébe, a gazdag Szegedébe, ahot egy szegény paprikakofa 20.Q00 koronát tudott elkölteni leánya esküvőjére. Tisztán az esküvői aktusra. Ugyanannak a gazdag Szegednek életébe, amelynek egyik férfiruhakereskedője — mondják — 100.000 koronát keresett egyetlen éjszakán, íme a nyilatkozat : — Amilyen mértékben befelé megyünk a háború nyomoros éveibe, olyan mértékben szaporodik a zálogházakban a forgalom. Különösen kishivatalnokok jönnek és "hozzák el egymásután minden értékes holmijukat, amelyért még csak a kamatot sem tudják megfizetni. Van, aki utolsó öltözet ruháját helyezi el itt. Legszomorúbb azonban, hogy már a hivatalnokosztály magasabb rétegei' is mindig gyakrabban folyamodnak a zálogházhoz. így többször járt már nálunk járásbiró és törvényszéki biró is. — Elsősorban persze az ékszereket helyezik el itt. Azután lassankint sor kerül a nélkülözheíőbb evőeszközökre, szóval az ezüstnemüekre. Végül jönnek a ruhanemüek s ezek között nem ritkaság például az ágynemű sem. — Persze, csak a fix-fizetésti emberek és hadisegélyesek jönnek. Vannak közöttük, akik már úgyszólván rendes vendégeink s akik csaknem mindenüket idehordták" lassan. Persze, mindig abban reménykednek, hogy majd, majd megváltozik a helyzet, — aztán nem változik meg semmi, sőt mindig súlyosabb viszonyokkal találják szemben magukat. És lassankint elfogy mindenük s hogy ezután mi jön, már alig lehet tudni. Legtöbbjük egyenkint eladja még a zálogcédulát is. Megfigyeltük, tiz ember között nem akad egy, aki visszaváltaná holmiját, Nem tudja visszaváltani s eladja még a zálogjegyet is. amelyet aztán uj tulajdonosai váltanak be. — Vannak, akik hivatásszerűen vásárolják össze a zálogcédulákat. Ugyanis mi ma is a reális értéket fizetjük a zálogtárgyakért, amelyeknek becsértéke is a régi árak szerint való nagyobbára. Ha már most a zálogjegyért a becsérték szerinti összeget kínálják ezek az emberek, ugy a tulajdonos még örül, hogy jó vásárt csinált. Pedig az illetók a kiváltott zálogtárgyakat a legnagyobb könnyedséggel három-négyszeres áron értékesíthetik, hiszen az aranynak például ma 6—7 korona grammja, mig ők 2—-3 koronába kapják meg ezen az uton. Lám-lám^ nem is hittük volna, hogy még itt is, még igy is megzsarolják a legszegényebbeket. ClS12§ QfcfllfcNT állandóan raktáron kitűnő minőségbenés versenyen kívüli áron. • • • • VERTES MIKSA cég, Szeged, Pallavicini-utca 5. sz„ Raktár: Tiszapályaudvar.