Délmagyarország, 1918. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1918-04-07 / 80. szám

6 raaMAQYAROESZÁG Szeged, 1918/ április í. szegedi egyesületek meghivatnak s amelyen az alkoholellenes liga megbízásából dr. Dóczi ímre, közegészségügyi felügvelő s dr. Jakobi budapesti orvos fognak részt venni. A következő napon egv, az. alkoholellenes . leszerelésre vonatkozó indítványt fog a városi közgyűlés tárgyalni. 18-án, este 6 órakor a Szegedi Orvosegyesület nyilvános ülést tart. amelyen dr. Hollós József „Alkoholizmus és tüjdövész" eimniel előad. 19-én este 6 órakor a Társadalomtudományi Társaságnak lesz fölolvasó ülése, a melyen Juhász Gyula tart előadást „Alkohol és világirodalom" címmel. 20-án a feministák egyesületének lesz nyilvános előadása ezzel a címmel: „Alkohol és nemi élet." • 21-én népgyűlés az alkoholmentes leszerelés ügyében. 21—24-ig a budapesti társadalmi múzeumnak az alkoholizmusra vonatkozó kiállítási anyaga fog kiállításra kerülni és 'Ugyanott egyúttal naponta, az alkohol-kérdés egyes fejezeteiből előadás fog tartatni. Ugyanazon alkalommal bemutatásra kerül a „Pálinka" című film. Végül Almássy 'Színigazgató kilátásba 'helyezte, hogy az alkoholellenes hét tartama alatt bemutatja Zola „Pálinka" cimii drámáját. Xozgazdasági krónika. - Iparvállalatok szubvencionálása. — A mezőgazdaság s az iparfejlesztés • hivatása. — A mezőgazdasági gépipar helyzete. — Irta: Bizony László. hogv a- szubvenció mindenek által elérhető mannája a mindenkori kormányoknak, csak megfelelő összeköttetések kellenek, amelyek érette akcióba foghatók. E régi emlékek felelevenítése rnost különös aktualitást nvert. Szterén.vi személyében az iparfejlesztés egyik legerősebb harcosa került a kereskedelemügyi minisztérium élére, aki bizonyára tisztán látja azokat az óriási feladatokat, amelyek elé az ipari termelés terén a háború után állíttatunk s aki bizonyára nagyon jól tudja, hogy e feladatok megvalósítását az államnak egy megfelelő iparfejlesztési akció keretében a mága. részéről is legerőteljesebben szorgalmaznia kell. Máris halljuk, hogy Szterényi tanácskozásra bivja egybe a régóta pihentetett Országos Ipartanácsot s elsősorban itt akarja megvitatni az uj^.iparfejlesziési akció alapjául szolgáló irányelveket. S máris halljuk, hogv a kereskedelemügyi minisztériumba garmadá,vaí érkeznek a szubvenciós kérvények. Egv uj offenzíva kezdődik ilykép, — hozzátehetjük. . hogy a régi fegyverekkel — melynek bevalott célja ma is: a szubvenció. A kérdés" már most csak az, hogy mily erődítésekkel fog Szterénvi védekezni ezzel az offenzívával szemben. Minthogy, általában gazdasági életünk • Budapest, 1918. április 6. Szubvenció: e szónak mindig, különös varázsa volt ipari életünkben. A szubvenciós iparfejlesztési politikának kétségkiviil mégis volta maga létjogosultsága speciális viszonyaink közepette. •Kezdetleges iparunk nie'l,!ett. .az iparfejlesztés egyik legfőbb közgazdasági feladata kellett, hogv legyen a kormányoknak s az u.i iparvállalatok .létesülését. uj /iparágak kibontakozását ^általában az ipari termelés megerősödését megfelelő, anyagi eszközökkel is okvetlenül támogatnia kellett, annyival is inkább, mert zsenge iparunk nemcsak a gyermekkor betegségeivel küzködött, hanem kezdettől fogva harcban állott" az erős osztrák nagyiparral is. A szubvenciós állami iparfejlesztési akció szüksége ily körülmények között vitánTeli.il állott, legfeljebb csak az volt a baj, hogy' a kereskedelemügyi tárca .szűkös budget-keretei Között az. akció rendelkezésére álló tőke mindenkor elenyészően csekélynek bizonyult. Még nagyobb ba.i volt, "hogv az akció különböző befolyások- érvényesülése következtében -— sok esetben mellékvágányokra terelődött s a szubvenció ily. esetekben nem az érdemes, az iparfejlesztési akció céljait szolgáló kezdeményezéseket. hanem a protekciós, haszonvágvó törekvéseket- koronázta meg. S hogv épp az ily /törekvések is sikerrel járhattak, ez okozta, hogy a közíelfogásban szinte gyökeret vert. jövőjének megalapozásába]! atinak az elvnek kell érvényesülnie, hogy a külföldről való függőségeinket a lelhető minimumra redukálva a magunk erejéből tudjunk megélni, ugy az iparfejlesztés terén is. a kormányt az a szempont kell. hogv vezesse, hogv a keserű háborús tapasztalások tanulságait leszűrve olv iparok meghonosítását szorgalmazza s oly iparvállalatok létesülését támogasssa. a melyek a lehetőségig felszabaditiák az országot a külföldi, elsősorban önként érthetőié;; az osztrák ipartermékek-behozatalának kényszere alól. Ma már minden laikus is megállapithatja éppen a háborús tapasztalatok alapján, hogv melyek egyrészt azok a meglévő iparok, amelyeknek a fejlesztése és e •réven termelőképességük fokozása leginkább szükséges a nagv cél: az osztrák ipar hatalmi tultengéseinek megszüntetése szolgálatában s mélyek másrészt azok az iparok, a melyeknek a kultiválása eleddig sajnálatosan elhanyagoltatott. dacára annak, hogy nyersanyagaink bősége folytán adva van ez iparok jmpglionositásáriak legfőbb feltétele. Épen ezért csupán egv szempontot szeretnék itt leszögezni, nevezetesen azt, hogv a nélkülözhetetlen közfogyasztási cikkek (textilipari termékek síb.) termelésének fokozása mellett az iparfejlesztési akció egyik legnagyobb fontosságú feladata, hogy ••lehetővé tegye a mezőgazdasági többterméléshez szükséges, ipartermékeknek belföldön való előállítását. Mezőgazdaságunk négv esztendeje "nélkülözi a beruházásokat. A -beruházások elmaradása által/előidézett sulvos helyzetet tetézték a folytonos r ekvir ál ások is, ugy, hogy ina a gazdaságok túlnyomó része egyenesen megdöbbentő képét .nyújtja az iristruktus szétzüHésének. A helyreállítás feladata e 'ponton nagyaránvu beruházásokkal jelent egyet, amelyek múlhatatlanul1 szükségessé fognak válni, - ha a többtermelés gondolatát realizálni akarjuk. Óriási nemzetgazdasági érdékünk, ihogM e beruházások ne a külföldet gyarapítsák száz és százmilliókkal és hogy műtrágyával. • talajművelő eszközökkél. gépi berendezésekkei. jármüjvekke! e egyéb gazdasági felszerelésekkel a magyar .ipari termelés lássa el a mezőgazdaságot..Ez a nagv nemzetgazdasági érdek, kell, hogv vezesse a kormányt iparfejlesztési akciói i*ban, hogy. ez érdek szolgálatában .minden komoly kezdeményezés meleg istápolásra találhasson. bah, teljes lelkével bemutatkozott. Bájos vásárhelyi lányok kínálták saját sütetü cukorikáikat és süteményeiket a rokkdnt hatpnák javára. Persze Zsiga bácsi volt a leghálásabb médium. És a- legfőbb célpont. — Kalmár bácsi vegye meg a pereceimet. — Inkább ezt a habcsókot — vetélkedett a másik szép, magyar-ruhás leány. Kaimat bácsi nem szólt. — Édes, mint a méz, kóstolja csak meg. — Mennyiért adod? — kérdezte később. — Egy koronáért. — IMS jut abból a katonák javára? — Egy korona. ' — Nézd-e húgom, — csintalankodott most már Zsiga bácsi —• itt van husz korona, de ... de ... a te csókodért! A kislány elpirult. j •—Kevés? — Kevés is, meg nem is eladó. — Hát nézd ruzsám — vágta ki erre Kalmár Zsiga a 100 koronást - ennyi lesz, az ára, ha kevés a 20 korona! Az ezerhetés szép lány megint elpirult és újra csak szemérmeteskedett: — Ugyan Zsiga bácsi, ne komédiázzon. Édesebb is, meg jobb is ez a habcsók, mint az én csókom. — Fiam — mondta igen komolyan Kalmár Zsiga — a fogaim már rosszak, meg öregek is, nem akarok nekik a habosokkal még jobban ártani. Kell a 100 korona, vagy nem •keim . , Kár lenne tovább fűzni a beszélgetést, 'a vége úgyis csak egy bájos leányesők lenne, amelynek csattanása — mi tagadás — irigy-: séget keltett az egész társaságban. Ám azért mindenki érezte, hogy ebben a csókban nem volt semmi melegség, olyan volt ez a. csók, mint a virágnak az illata, mely pillanat alatt elsuhan, -mint a fény. A rossz nyelvek azt sugdosták, hogy Zsiga bácsinak nem ez volt az első '100 koronás csókja. A vásárhelyi egészséges magyar észjárásnak bizonyságául leirom a következő apróságot: ' _ Szegényszőrü munkásember jelentkezik a Aieagíer-biróságön.. Mutatja az idézőt. — Ki bántotta kendet? — Engöm ? . . , Csak akarnak bántani. — No. —< itám küldték a kotrót (kéményseprőt). Elgyütt a pénzért. Szegény embert, feccik tudni, még az ág is húzza. •— Nem beszéd ez, a munkáért fizetni kell. —' Igen ám, de hol a munka? A mi kéményünk ugyan nem -füstöl. Nincs is benne kotrami való! —< Ugyan, ugyan, ne okoskodjon kend. — Né-é! . . . Hát biró uram, a nadrág leszakad rulam, szabót nem "küldenek a torony alul, a csizma is panüerótot mond a lábamon, vargát se irányítanak hozzám, miért töri a hátukat éppen a kémény? — .Tó, jó, ez min/l igaz, itt azonban száz szónak is egy Avége. Áperién fizetni köll. —< Nem fizetők. — De muszáj. ' — Nézze tekintet-ős ur — feleli pár percnyi szünet után a vásárhelyi magyar — ez mind hiábavaló beszéd, mert tögye csak össze •a nincsént a muszáj-jal, oszt' möglátja, hogy melyik Tesz az erősebb! • Most, hogy megdrágult a dohány, vasárnap délelőtt azt mondja a paraszt, a városháza •előtt való álldogálásban, a komájának: —< Aligha azt nem löszöm én komám, hogy tele tömöm a pipámat valamivel, psztáin fölküldöm a finánemmiszternök, hadd szijja most már ő is, én már szittam eleget. •Ha „uekikecmeredik" a vásárhelyi ember, bemegy a korcsmába, kihozat az asztalra két-három liter bort, hozzá egy-két üveg kányát, aztán odainti a cigányt, elhuzat négy-öt Ikmkó-nótát, szomóruat, busát, markába nyom a prímásnak vagy husz koronás bankót, fölkel, félrelöki fején a kalapot és mosolyogva mondjá: — Kicicáztam magamat! Azzal sarkon, fordul, ott hagyja a moréknak a kifizetett* italt és eltávozik. Ezt a futtában való mulatóst, nevezik Hódmezővásárhelyen cicázásrwk. No . . . azért van odaát még másfajta cicázás is! Cserzy Mihály.