Délmagyarország, 1918. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1918-03-24 / 70. szám

Szeged, 1918. március 24. DÉLMAGTAROKSZAG A D. M, K. E. igazgatósága rehabilitálta Gallovichot, (Saját tudóstícjikíól.) A Délrruig var or­szági Magvar Közművelődési Egyesület igaz­gatósága szombaton délután négv órakor népes ülést tartott, hogv előkészítse a D. M. K. E. vasárnapi rendkívüli közgyűlését. Az ülésen, amelyen leirhatatlan zavar uralkodott, ugvannvira. hogv megtörtént azt is: a jelen­levők szavazni kezdtek, de nem tudták m<re, jedücska Béla elnökölt. A tárgy Gallovich Jenőnek rehabilitása volt. Szabó Qyula javaslatot terjesztett elő Gallovich rehabilitására és a kinos iigvek teljes rendezésére. Javasolta, mondja ki •igazgatóság a következőket, illetve javasolja a vasárnapi közgyűlésnek, hogv: 1. Az igaz­gatóság megállapítja, hogv Gallovich Jenőt évek hosszú sora óta olvan támadások érték, amelyeket sajnál az igazgatóság. Mcgáila­*it,ia továbbá az igazgatóság azt is. hogv az előző fegyelmi adatai nem olyanok, amelyek hátrányosak lennének Gallovichra. . 2. A Demke békéje érdekében elvárja az igazgató­ság. hogv a megértés alapján békés kiegye­zés jön létre. Ebben a föltevésben kiutalja az igazgatóság Gallovichnak eddig visszatartott járandóságait. 3. Megállapítja az igazgató­ság. hogy a Demke létesítése és a Demke internátüsok létesítése nagvobbára Gallovich érdeme és mindezeket méltányolva részére 20.000 korona végkielégítést kiutal. Madzsar Gusztáv és dr. Dobav Gyula fölszólalása után dr. Becsev Károlv javasla­tot terjesztett elő. hogv Szabó Gyula :ndit­ványával szemben javasolja az igazgatóság azt, hogv mindenekelőtt a fegyelmit folytas­sa le az igazgatóság, de addig semmi illet­ményt részére ki ne adjon. Scossának feleb­bezését az igazgatóság határozata ellen, a melv arról szólt, hogv ő nem volt jogosítva a Demke nevében följelentést tenni, utasítsa el a közgyűlés. Wimmer Fülöp. Szabó Gyula és dr. Dobav Gyula fölszólalása után dr. Balassa Ármin azt indítványozta, javasolja az igazgatóság a közjrvülésnek azt is. hogy Gallovich eddig járó illetménvei kifizetésére vonatkozólag mondia ki a közgyűlés a bir­tokonkivüliséget. vagyis, hogv a határozat felebbezésre való tekintet nélkül végrehajtan­dó. Indítványozta továbbá, javasolja az igaz­gatóság a közgyűlésnek a- következőket: Mondja ki a közgyűlés, hogv a Gallovich ellen tett följelentést visszavonja, a följelen­tés iratait beszerzi és ennek eredményétől teszi függővé a 20.000 koronás végkielégítés kifizetését. Többek felszólalása után az igazgatóság 12 szótöbbséggel elvetette dr. Becsev Károly indítványát, elfogadta dr. Balassa Ármin in­dítványát a följelentés visszavonására vo­natkozólag. valamint a birtokonkivüliségre vonatkozólag. Mindezek után télies egészé­ben elfogadta az igazgatóság Szabó Gyulá­nak indítványát is. amelv elégtételt nyújt a sokat szenvedett Gallovichnak. -•c'sbshsbbb&aiiairaaba •satbsiussiiaií»s!«881hlíl«* iüssuuew Közgazdasági krónika. A Haditermény R. T. házat épit. — A központok a háború után. — A had­ügyminisztérium túltengése a gazdasági életben. — Irta: Bizony László. Budapest,. 1918. március 23. Vágó József, a budapesti kereskedelmi és iparkamara ügyvezető titkára a napokban előadást tartott az átmenetgazdaság külön­böző kérdéseiről és ebben elmondotta, hogv az átmenetgazdaságról nem beszélhetünk többé ugv, mint egv ".eljövendő állapotról, mert voltaképen ipáris benne vagvunk az át­menetgazdasági korszákban. Vágónak töké­letesen igaza van. A kelettel lassanként meg­kezdődik-a. kereskedelmi forgalom és ez már áz átmeneti korszak beköszöntője. Vágó ki­jelentése csupán azért, hangzik olv furcsán, inert a közönség az átmenetgazdasági kor­szak beköszöntésével megoldandó fel adatok közül a közönség a legnagyobb sulvt önként érthetőleg a megkötöttségek megsziiriteiése­re. a központok felbontására, a termelés és a forgalom szabaddátételére helyezi és első­sorban ezeknek a megvalósítását reméli. Eb­ben az irányban azonban mi sem történik. Hiába mondjuk, hogv az említett felada­tok megoldása hosszú időt igénvei. A közön­ség széles rétegei csak azt tudják, hogy az átmenetgazdasági korszak legfőbb rendelte­téséül régtől fogva azt hirdettük, hogy a megkötöttségek megszüntetésével tényleg át­menetet alkosson a szabad gazdasági élet felé, most pedig már komoiv lépéseket is iát­Tti kívánnak ebben az irányban. A közönség türelmetlensége egyébként Könnyen érthető, •s különösen megértjük ezt. ha magunk is tudjuk, hogv ily lépések helyett éppen oly Jelenségek tárulnak a közönség e;é, amelyek­kő! a mai állapot állandósulására, vagv leg­alább is igen hosszú tartamára kénytelen kö­vetkeztetni. Az kétségtelen, hogv a központok a leg­kisebb hajlandóságot sem fogiák mutatni ár­un, hogv megszűnjenek. Az egyes központok­ban és körülöttük különböző érdekcsoportok alakultak és helyezkedtek el. amelyeknek a ititai állapot jelenti a kényelmes és ió áilá­ipotot és a természetes önérdek diktálja, hogy -váltig ragaszkodjanak is hozzá. Minden Jel üüTidlett szól. hogv igyekezzenek hosszú idő­ire berendezkedni. Az egvik központ például tiz esztendőre bérelt ki egv szállodát. A _leg­liatalmasabb központi szervezet, a Haditer­mény Részvénytársaság most készül arra. hogy • szétszórtan elhelyezeti hivatalainak kőnvehtralása érdekében ui házat évit a fő­városban. Azt is látjuk, hogv a központok máris mindent elkövetnek abban az irányban, hogy a béke idejére szóló feladatok vállalásával bővítsék ki tevékenységi körüket és ezáltal oly pozíciót biztosítsanak a maguk számára, amelyről nehéz lesz őket elmozdítani. Erre irányuló lázas buzgalmukat láthattuk most az Ukrániával való forgalom megszervezésé­nek munkájában is és meg kell állapítanunk, hogv buzgalmuk meg is hozta számukra a siker.t mert elnyerték e forgalom lebonyolí­tásában a vezető s döntő szerepet. A közönségben, melv a központok meg­szüntetését várja legjobban, ezek a jelensé­gek önként érthetőleg csakis keserű csaló­dások magvát hinthetik el. * Ha már tényleg benne vagyunk az áf­menetgazdaság korszakában, ugv igazán itt az ideje, hogy tisztázzuk végre: mi történ­jék a háboríts központokkal Az kétségtelen, hogy a teljesen szabad gazdasági életre szinte lehetetlen minden átmenet nélkül áttérni és fia lehetséges volna is, okvetlen nagv meg­rázkódtatásokkal járna. De ugyancsak lehetetlennek kell tarta­nunk a központok állandósítását, vagv akár csak huzamosabb időn át való íentartását ís. A kényszerű bilincsek, amelyeket a közpon­tosítás jelent, minden kezdeményezésnek gá­tat vetve, végeredményben a vállalkozási kedv teljes kimúlását és a szabad érvényesü­lésre törekvő gazdasági erők megbénulását eredményeznék, ami kiheverhefetlen katasz­trófával jelentene egvét. Nyilvánvaló, hogy a két véglét között meg kell találni a helyes középutat, ami nem szabhat elénk más fel­adatot. mint hogv fokozatosan igyekezzünk lefaragni a háborús megkötöttségeket s ennek megfelelő fokozatossággal visszaállítani a gazdasági élet szabadságát és tegyük ezt ugy, hogy a központok élete egv nappal se haladhassa tul azt a lehetőség szerinti leg­rövidebb időt, amelyben még szükségünk van reájuk, s egv nappal se hátráltassuk a szükséges átmeneti időn tul a szabad gazda­sági tevékenység télies érvényesülését. Ennek a helves középútnak a megjelö­lése végeredményben a kormánv feladata, rendkívül fontos azonban, hogv a kormány az összes gazdasági érdekeltségek kívánal­mait s javaslatait meghallgassa s komoly mérlegelés tárgyává tegve. mielőtt bármi Ív irányban állást foglalna és döntene. Remél­jük. hogv ez meg is fog történni. Szterényi kereskedelemügyi miniszter épp a minap in­tézett leiratot az érdekeltségekhez, amelyben kimerítő, véleményes jelentést kért arra néz­ve, hogy az egyes érdekeltségek szerint mint feleltek meg a központok a hozzájuk fűzött kívánalmaknak, s milv szerepük legyen a kö­zel jövőben aktuálissá váló nagv gazdasági feladatok megoldásába!). Szterénvi e jelenté­sek révén kivánia megismerni a gazdasági élet álláspontját és nézetét abban a kérdés­ben, hogv mi történjék a központokkal. Ezek a jelentések — és ezt bizton hisszük — im­pozáns megnyilatkozások lesznek a szabad gazdasági tevékenység mielőbbi visszaállítása mellett, — * A centralizáció tultengésén egyébként rna már fenn sem akadunk. Minden eddigit felülmúl azonban az. amit ezen a téren a kö­zös hadügyminisztérium produkál. Nemrégi­ben tudvalevően Hegedűs Lóránd tette szóvá a képviselőházban, hogv a hadügyminiszté­rium ma rnár voltaképen kereskedelmi, ipar:, közlekedési, földművelési, átmenetgazdasági és pénzügyminisztérium is egyben, de csak halvánv képét adta a hadügyminisztérium terjeszkedésének. Mert legalább egv hasáb kellene azoknak a gazdasági osztályoknak a puszta felsorolásához, amelyeket a hadügy­minisztérium kreált. Van ott textilcsoporté börcsoport, ásványolajcsoport. Van egv osz­tály. melv a szénbányászattal foglalkozik. A 23-ik osztálv a termelés előmozdításává', a 25-ik bányaügyekkel foglalkozik. A „keleti"' osztálynak a Balkán kereskedelme az ügy­köre. Van rézcsoport, vascső pon. gyapot­csoport, kén- és glicerincsoport, építkezési csoport; lehetetlen valamennyit felsorolni. Ha ez még csak a centralizáció tuiteng'ése lenne, talán szó nélkül is hagyhatnék. De ez egyben a bürokrácia túltengése is. melv ellen a hazai közgazdaságnak annyival is inkább életbevágó érdeke sorompóba áll 3tii, mert a bürokráciának ez a túltengése volt az. mely már eddig is két milliárddal károsította meg a magyar ipart. Reméljük, hogy Szterényi erről sem fog megfeledkezni. Harcok az angolok harmadik védelmi vonalában. Berlin, március 23. A Berliner Tageblatt haditudósítója jelenti a nyugati harctérről: Csapataink az első ellenséges állásokat már elfoglalták. A második vonalban az angolok szívós ellenállást fejtenek tó. Itt öt izben bor­zalmas közelharcokra került a sor, melyek­ben ember ember ellen küzdött nagv elke­seredéssel. A közelharcok végén azonban mindig az angolok mafadta'k a. legyőzöttek. A front nehánv szakaszán katonáink már el­jutottak a Harmadik eUeitséges vonatig, sőt etéíék az angolok ütegeit is. miközben egész séreg ágyút zsákmányoltunk. Közben lassan­kint tüzérségünk is követi az előnyomuló gyalogságot. Március 21-én este elkeseredett harc folyt a st. quentini magaslatokért. A tüzeknek, amelyek máskor ilven heves har­cok folyamán egész házsorokat pusztítottak el, ma már St. Quentin környékén semmi nyoma. Nem volt minek égnie. Ezen a kör­nyéken ugfanis nincsenek többé falvak, a melyek martalékul eshetnének a lángoknak, az angol ágvhk füze már korábban a földdel egyenlővé tette a vidék falvait.

Next

/
Thumbnails
Contents