Délmagyarország, 1918. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1918-03-19 / 65. szám

áIí-A?1'--.",1- Ui. Ji. ! "T Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM, A szerkesztőség telefonja: 305. egész évre 30,— K. nsg^JUvre 9. - K. félévre . í8.<— K. egy Mustra 3.?- K. Egyes iszám ár» 14 fiUir, Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. %3C!8d, 1918. ¥11- évfolyam, 65; fiám. Kedd, mireias 19. A mérnöki hivatal. A legtöbb magvar város mindig helytelen utakon kereste a boldogulás útját. A tévhitek, a meddő vagv csekélvtermékenvségii rendszerek állandósításában része van a mindenkori kormányoknak is. amelyek nem ismerték fel. hogv a városok felvirágoztatásában rejlik a nemzet gazdasági és kulturális megerősítésének legfőbb titka. A városok majdnem teljesen magukra voltak hagyva. Városfejlesztő politikának azt a legjobb aka- • rattal sem lehet nevezni, hogv valamelyik városban létesítették a kormányok azt az intézményt, amelynek felállítását elhatározták. Édes Istenem, ha már elszánták magukat valamire, azt igazán nem tehették, liogy például az Ítélőtáblákat egy nagvbhrok kellős közepén, ovatos távolságban a kultúrál ettől és a jó vasúti forgalomtól állítsák föl. Ezzel szemben állandóan burkolt árlejtést rendeztek a vidéki'városok között, ha kaszárnyát, iskolát vagy egyebeket akartak felállítani. És a derék, a jó vidéki városok, amelyeket hajtott a fejlődés vágva és a nagvratörés láza, árlejteztek. Ennek a rendszernek meg kell szűnni. Az ország érdeke kívánja. Sem a kormánv. sem a városok vezetőségei nem dolgozhatnak régi, a maguk ideiében is silánv. ma határozottan káros recipe szerint. A városi törvénv. amelv a beígért folytatások nélkül a lehető legcsonkább, mutat némi haladást a régi rendszerrel szemben. Sajnos, ez is csak a törvénv indokolási részeiben nyilvánul meg és nem a tételes intézkedésekben. Egyelőre mást nem tehetünk, mint bízunk a —- folytatásokban. Itthon, a magunk szűkebb pátriárkájában azonban nem helyezkedhetünk ennek a kényelmes várakozásnak álláspontjára. Cselekedni kell minél előbb. Minél jobban és minél többet. Amikor és ahol alkalom kiütközik az üdvös u.iitásokra, lázasan kell nekilátni a reformálás gyors, de alapos munkájának. A szegedi főmérnök nyugdíjba vonul. Közel négy évtizeden át buzgólkodott a közb-'vatdnoki pályán. Nagv idő. amelv alatt érdemes és értékes munkásságot lehet kifejteni. Keresni fogjuk az alk dmat, hogv Tóth Mihály közhivatalnoki működését méltassuk. Érthető, ha ma nagy köztekintetei* foglalnak le és első sorban azt fontolgatjuk, hogv mi a város teendője''az adott helyzetben. A mérnöki hivatalt egészen u.i.iá kei] szervezni. Kíváncsian várjuk, fog-e a hatóság a most adott helyzetben is indokolást keresni arra, hogy ezt a munkát -*- jövőnk és felődésüuk végzetéré -- elhalassza. Modern, munkás, törekvő, 'fegyelemre hajló, nagv alkotásokra képes mérnöki hivatalt kell szervezni. A mérnökség a várost kormányzó szervezetnek egyik legérzékenyebb és legfinomabb része. Ha ez beteg, ez nem működik jól. súlyosan megérzi az egész. Itt jutottunk el oda, ahol kezdtük. A városok eddig nern részesítették kellő figyelemben a mérnöki hivatalt. Szeged som. Csak jogász létezett. Ügyvéd. Ezek is B&g'v szolgálatot tehetnek a maguk helyén a város fejlődésének. De item lehet egyenletes, egészséges. eléggé gvors. biztos és lendülettől virító ez a fejlődés, ha nincs ott mindenhol, ahol kell, a ié hivatalnok, az alapos készültségi! jogász mellett a biztos kezű mérnök is. Egv pillanatra se feledkezzék meg erről ezeken a napokon Szeged, fi birodalmi gyűlés megkezdte a békeszenilis tárgyalásait. - ü^rtiiiig az áitefános békéről, - Büsehe felszólalása a roniá© békéről, - ítelete© „elvben" visszatérünk a békés állapothoz. — BERLIN, március 18. A birodalmi gyűlés ina legelőbb a szükségköltségvetés első olyasásáí vette napirendre. Ezután megkezdték az Oroszországgal és Finnországgal kötött békeszerződés tárgyalását. Hertling kancellár szólalt elsőnek fel. Kijelentette, hogy nem szándékozik azokra a véleményekre kitérni, amelyeket az ellenséges hatalmak mondottak az Oroszországgal megkötött békéről. — Mi egy pillanatig sem gondoltunk arra, — mondotta — hogy szembeszálljunk a cárizmustól megszabadult Oroszország jogos kívánságaival és törekvéseivel. Mi azt kivánjuk, amit táviratban már november 29-ikén kijelentettünk, hogy a súlyos megpróbáltatásokat kiállott országnak lehetővé tegyük a normális viszonyok mielőbbi viszszatérését és nagyon sajnáljuk, ha ez az időpont még a távol jövőben van. Ebben a szerződésben semmi sincsen, ami Oroszországot lealacsonyítaná. Szó sincs orosz területnek erőszakos kisajátításáról. Hogy a határszéli államok egész sora kiválik az orosz birodalom kötelekéből, az ezeknek az államoknak Oroszország által elismert akaratából történik. — Néhány nap előtt itt járt a kurlandi tartománytanács küldöttsége és azt a kívánságát fejelte ki. hogy szoros gazdasági, katonai és politikai összeköttetést óhajt Németországgal. A létesítendő politikai kapcsolatot fentartjuk mindaddig, amig az ottani viszonyok jobban konszolidálódnak és a mig áz alkotmányos, illetékes tényezők minden tekintetben állást nem foglalnak. — Ami Litvániát illeti, ennek az országnak a német birodalommal való szoros gazdasági és katonai kapcsolatára vonatkozólag már a mult évben hoztak határozatot. A legközelebbi napokra várjuk az ottani tartománygyülés küldöttségét. Másként áll a helyzet Livlanddal és Esztlanddal, Ez a két állam német rendőri hatalom megszállása alatt marad, amig az állam rendjét helyreállítani nem tudjuk. Reméljük és kívánjuk, hogy ezek az államok is közeli barátságos viszonyt fognak kívánni a német birodalomhoz olyképen, hogy ezzel nem válik lehetetlenné az Oroszországgal való békés és barátságos viszony. — Lengyelországról nincsen nyomatékosan szó a békeszerződésben. Az ország önállóságát Ausztria-Magyarország és Németország hirdette ki a világnak. Lengyelország politikai köreiből ujabban javaslatot kapott a kormányunk s a birodalmi gyűlés több tagja Lengyelországhoz való jövőbeni viszonyunkról. Meg fogjuk vizsgálni, hogy egyáltalán lehet-e a két kormány által követett célokat összeegyeztetni. — A világbéke — úgymond Hertling — még nincs meg. Az antant országaiban még a legcsekélyebb hajlandóság sem mutatkozik a háború befejezésére. Az ö céljuk még mindig az, hogy harcoljanak, amig meg nem semmisítenek bennünket. Ez nem veszi el a bátorságunkat. Mi elkészültünk mindenre. A felelősség a háború borzalmaiért azokra száll, akik folytatni akarják. Ezután Öusche alállaintitkár szólalt fel. A beterjesztett szerződések véget érnek. A mH biztosan remélhetünk, — mondotta — néhány nap múlva Romániával is megkötjük a békét és akkor a keleti arcvonalon elvben visszatértünk a békés állapothoz. Ezután cáfolja, mintha Oroszország nem Ismerte vohia a német békefeltételeket, mielőtt aláirta. Az orosz küldöttségnek az az állítása, hogy a szerződés megfejelő tanulmányozására nem volt ideje, nem ál! meg. Nem volt szándékuk, hogy a szerződések tervezeteit alaposan megvizsgálják. Finnországgal külön békeszerződést kellett kötni, mert kildvált az orosz birodalom keretéből. A tárgyalások szellemét az engedékenység ha-í totta át. fi antant-kormányok konferenciát tartottá £ondonban. Az olaszoknak már elég volt a háborúból. — PÁRíS, március 18. Clémenceau, Orlando miniszterelnök és több francia és angol íiihiiszter Londonból, ahol fontos tauásskozásokat tartottak, visszaérkeztek. Clémenceau kijelentette, hogy nagyon meg van elégedve jn tanácskozások eredményével, mmmwmmhhnni ,