Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-05 / 28. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonjai 305. Szene d. 1918. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre. . 18.— K, egy hónapra 3.— K. Egyei ez&m ára 14 mUr, VII. évfolyam. 28. szám. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. Kedd, február 5 fiz antant legfőbb haditanácsa a háború energikus folytatása mellett Bontott. - Herfliíig és Ciernln nyilatkozatában nem Sálnak közeledést a szövetségesek hadicéljaihoz. - Megállapodtak az egységes hadvezetésre és a politikai irányelvekre vonatkozólag. — A történelmi nevezetességű VersaiJlesben, a régi francia királyok székvárosában tartották meg a/ antant nagyfejüi legtöbb haditanácsukat, hogy döntsenek már végre a béke vagy háború kérdésében. Előzetes jelentésekben ezúttal sem volt hiány, bár a német tengeralattjárókra való tekintette! uem kürtölték világgá az összejövetel pontos dátumát, és az előzetes jelentésekről utólag ismét kiderül, hogy hazugságok és üres fantazmagóriák voltak, mert a hadicélok revidiálása helyett ujabb harci riadó és a béke utjának egyengetése helyett ujabb háborús fenyegetés röpül szét a Versailles! haditanácsból. A bizottság először Czerninnek és Mert-. ling birodalmi kancellárnak legutóbb elhangzott nyilatkozatát vette megfontolás tárgyává és ugy találta, hogy ezek a nyilatkozatok nem ígérnek semmi olyant az antantnak, mint amit ők „mérsékelt feltételeikben" kikötöttek. Hát ebben tényleg igazuk lehet, mert Czernin volt olyan feledékeny, hogy nem mondott le Erdélyről a román soviniszták számára, a Bánátról a szerb nacionalista urak részére és Hertling sem adta át Elzászt ezüst tálcán áz oroszlánbőrbe bujtatott, diadalmi iákat zengő Clémenceaunak. Egy rejtélyes kijelentés is van azonban ezcu szomorú megállapítással kapcsolatban a hivatalos párisi jelentésben. Ez szól olyképpen, hogy különbséget födöztek fel a központi hatalmak állítólagos ideális céljai és a „mai napon megnyilvánult hódító és rabló tervei" között. Hát ez bizony szomorú volna, ha tényleg igy volna. A haditanácsnak ezt a keserűen tendenciózus megállapítását szerencsére azonban senki sem fogja hinni. Ha ennek a nagy fetíede'zésnek meg volna a tényleges alapja, akkor bizonyára nyilvánosságra hozták volna azt, mint annak idején az orosz bolsevikiek jóvoltából, napfényre kerültek az antant kormányok Szerződésileg kicirkalmazott hódító és rabló tervei. A haditanács további szemfényvesztésére nem is érdemes sok szót vesztegetni. Miután azt hitték, hogy az éveken át bee adott frázisokkal most is lecsillapították né peík erös békevágyát, elővették a régi recipét, határoztak egységről, energiáról, határozott alapelvekről és — a háború folytatásáról a porosz militarizmus ellen. Mi már értünk ezekből a frazeológiákból: még leg-^ alább egy félévig akarnak ezek alapján háborúskodni; azután esetleg ujabbakat találnak ki. Reméljük azonban, hogy a nyugati „kultur-áilamok" népeiben ís van elég értelem és egyszer már azok ís más eszközökhöz nyúlnak. PÁRIS, február 4. (Havas-jelentés.) A szövetségesek legfőbb haditanácsa január 30-ikától február 2-ikáig hét teljes ülést tartott Versaillesben, Clémenceau eiaöktósévef. A haditanács részletesen foglalkozott az osztrák-magyar külügyminiszter és a német birodalmi kancellár legutóbbi nyilatkozataival. A bizottság semmit sem talált ezekben a nyilatkozatokban, aitii az összes szövetséges kormányok által megszabott mérsékeli feltételekhez közeledett volna. Ezt a meggyőződést még jobban megerősítette az 0 ber ; itatás, melyet a központi hatalmaknak Bresz Iríovszkban megnyilvánított állítólagos ideális céljai között és a mai napon.megnyilvánult hódító és rabló tervei között levő különbség tett. Erre való tekintettel a haditanács arra a megállapodásra jutott, hogy egyetlen kötelessége a közel jövöben a szöveteségesek katonai erőkifejtésének az utolsó energiával és a legszorosabb együttműködéssel való folytatását biztosítani mindaddig, amíg az ellenséges kormányok és népek gondolkodása meg nem változik annyira, hogy reménységet nyújthat oly békének megkötésére, amely nem jelenti azoknak az elveknek meghódolását a támadó célzatú militarizmus előtt, amelyeket a szövetségesek diadalra akarnak juttatni: a szabadság, az Igazságosság és a népjogok tiszteletének elvét. Kiterjeszkedett a legfőbb haditanács határozata a szövetséges hatalmaknak leghatásosabb együttműködésére is, a központi hatahnak ellen való harcában. A legfőbb haditanács jogkörét kiterjesztették és konkrét, gyakorlati irányban fejlesztették ki az egységes politika alapjait. Tökéletesen megállapodtak a kormány vezetői és a hadvezérek is mind amaz irányelvekre nézve, amelyekre nézve az azonos határozatok teljesebbé tehetik a hadviselés eredményét és amelyek mindegyik hatalomra nézve megadják a kifogyhatatlan erő nyugodt érzését és az egyértelmű kölcsönös bizalmat. Trockij nem Ismeri el az ukránok önrendelkezési Jogát. — A központi hatalmak nem adják föl álláspontjukat. — A bresztlitovszki békedelgáció február elsején tartott ülésén az ukrán megbízottak illetékességéről folyt a vita. A charkovi ukrán megbízott kijelentette, hogy a kievi rada illetékességét nem Í9meri el. A Magyar Távirati Irodának erről az ülsről szóló folytatólagos jelentése a következő: Sevrjuk kievi delegátus és Miedjedjew charkovi kiküldött felszólalásai után Trockij ezeket mondotta: — Nem vitás, hogy annakidején kijelentettem itt. hogy a kievi rada és az orosz kormány közt támadt konfliktus nincsen befolyása! arra, hogy én elismerjem Ukránia függetlenségét. Ez azonban még nem jelenti azt. hogy az ukrán kormányt is elismerjük, A kievi rada elutasítja Ukrajnának a föderatív orosz köztársaságba való belépését. Történik pedig ez akkor, amikór a szovjetek harmadik kongresszusa, melyen az ukrán nép képviselői is részt vettek, föderatív köztársasággá nyilvánította az orosz államot. Én annakidején rámutattam arra, — még pedig a kievi delegátusok tiltakozása nélkül, — hogy Ukránia tisztázatlan helyzetére és különösen határainak bizonytalanságára való tekintettel az orosz és az ukrán delegációknak minden vitás kérdésben előzetesen meg kell állapodníok. Easiek folytén a kievi rada és a központi hatalmak közt minden megegyezés érvénytelen. A központi hatalmak kiküldöttei nem lehetnek döntőbírói Oroszország és Ukránia mostani belső viszonyainak. Amig a kievi rada küldöttsége meghatalmazással bir. — folytatta Trockij, — nincs kifogásunk az ellen, hogy önállóan vegyen részt a bé'ketárgyalásokoa. Most azonban, amidőn a char' ovi végrehajtó-bizottság kiküldöttei az orosz delegáció kötelékébe léptek, kétsfceres n"omarékka! hangsúlyozóm, hogy a kievi kor-