Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-26 / 47. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja: 305 »28öedr 1918. ELŐFIZETÉSI ARA i egész évro 30.— K. negyedévre 9.félévre . . 18.™ K. egy hónapra 3.Egycs Bzim ára I4 fillér. K. K, VII. évfolyam. 47. szám. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZA/W. A kiadóhivatal teleionja: 81. Kedd, február 26. jtatling elfogadja Wilson föltételeit az általános békéről. - A kancellár nagy beszéde a birodalmi gyűlésen. Kijelenti, hogy Németországnak ninesermek hédifé céljai. - Bejelenti, hogy az oroszok elfogadták a német békefölfételeket. - Romániát a jövőben barátainkká akarjuk fenni. A német kancellár ismét beszédet mondott a birodalmi gyűlésen. A kancellári nyilatkozatukat mindig oly események előzik meg, amelyek fordulópontjait jelzik a világháborúnak. Azok a kérdések, amelyekre a kancellártól most várt feleletet a világ, talán ínég jelentősebbek és mélyrehatóbbak, liertling újból visszatart Wilson békeifzenetérc, beszélt az oroszországi előnyomulás okairól és bejelentette, hogy Bresztlitovszkban rövidesen megkezdődnek és Bukarestben már folynak a béketárgyalások. A német birodalmi kancellár válaszolt egy angol képviselőnek arra a javaslatára is, hogy a nyilvános viták helyett a hadviselő felek felelős tényezői sziikebbkörü bizalmas megbeszélés- kezdjenek a békefeltételekről. Wiisonnak, aki tudvalevően liertling ismert nyilatkozatát homályosnak és határozatlannak mondotta., most azt-feleli Hertling, hogy teljesen helyesli ás elfogadja azokat az alapelveket, amelyeket Wilson békeüzenetében kifejezésre juttatott és hajlandó ezen az alapon tárgyalást kezdeni az általános békéről. Egy teltétele vau csupán: ezeket áz alapelveket, .-amelyek a nemzetek közt az igazság és jog uralmát volnának hivatva biztosítani, ne csak Wilson hangoztassa, hanem fogadják el a. világ összes népei, A kancellár beszédében ez volt a legrövidebb és kevésbé jelentősebb rész, aminek az -volt a célja, hogy a határozatlanság vádjával- szemben, amivel Wilson illette, védekezzék. A nyilatkozatnak súlya és. kiemelkedő fontossága azokban a kijelentéseben volt, amelyek Németország hadicél. jait határozták meg. Ezeket a hadicélokat a néniét kancellár szerint Németország területének védelme és gazdasági fejlődésének szabadsága szabják meg. Hódítani nem akar Németország sem az antanttól, sem Orosz• országtól. Belgiumot nem szándékozik megtartani, Estlandban és Liv'andban sincsenek hódító- céljai. Az oroszországi előnyomulás széles körben az ellenkező látszatot keltette, a kancellár szükségét érezte annak, hogy ezt a gyanút eloszlassa. Az eiőnyomulással .Németország az ukrán békét akarta megoltalmazni. A kancellár rámutatott arra, hogy ezzel az akcióval azt a nem várt eredmény' is elérte Németország, hogy Oroszország elfogadta a központi hatalmak békefeltételeit. Hertling nem szokott optimista kijek ütéseket tenni. Az orosz különbékében azonban most már brzik. — Rresztlitovszkban már csak részletkérdésekről lehet szó —mondta. Ha Németországnak hódító céljai nincsenek, nyilvánvaló is, hogy Oroszországgal nem nehéz feladat a megegyezés. A kancellárnak a bukaresti béketárgyalásról í'is biztató szavai vannak. Barátságban akarunk lenni Romániával és kétségteen, hogy a baráti szándék a legjobb kísérője a békéről való tárgyalásnak. Ha ez a baráti hajlandóság az ellenkező oldalon is megvan, elháríthatatlan akadály nem állja útját a megegyezésnek. Magyarországnak és Ausztriának a bukaresti tárgyalásoknál elsősorban vannak érdekei, ezek mellett szövetségi hűséggel száll sikra Németország. Az antant mindig imperialista tervekkél vádolta Németországot. Hertling ezekre a vádakra azzal válaszol, hogy Anglia hóditó hadicéljai akadályozzák a békét. A központi hatalmak a népek önrendelkezési jogát is jobban respektálják Angliánál, aki azt csak hirdeti, de Írországra, Egyptomra és Indiára alkalmazni nem akarja. Németország hajlandó az antanttal tárgyalni a békéről és szívesen belemegy a nem kötelező eszmecserébe- is a felelős tényezőkkel. Minden javaslatot, amely az antant részéről a béketárgyalásokra vonatkozóan iön, örömmel fogad. A háborút öldöklésnek, a vérontás további folytatását háborús őrületnek mondja, a kancellár. A központi hatalmak készen állanak bármikor a békére. A kancellár beszéde határozott és nyilt kijelentéseivel nagy közeledést jelent az általános béke felé. A kardra és a német fegyveres hatalomra váló hivatkozás, amelv a bes'zédnek befejező akkordja, már csak annak az antantnak szól, amely tovább akarja űzni ezt a háborús örületet. Berlin, február 25. Hertliiignek mára bejelentett nagy beszédét itt óriási feszültséggel várták. A birodalmi gyülésterem karzatai zsúfolásig megteltek és mindenki óriás: érdeklődéssel várta az elkövetkező nagy beszédet. Igy kezdték meg a költségvetés olvasását, amelynél első szónok Hertling kancellár volt. Beszédét azzal a kijelentéssel kezdte, hogy helyesli az augoi alsóházban fölszólaló RutJcJntannak azt a nézetét, amely szerint közelebb jutnánk a vííágbékéhaz, ha. a nyilvános viták helyett a hadviselők felelős tényezői szűkebb helyen találkoznának a nézetek kicserélése végett. Csak ez vezethet megegyezésre ama sok részletkérdés dolgában, amelyek a fennálló ellentétek mellett tekintetbe jöhetnek. E tekintetben különösén Belgiummal szemben elíogalf álláspontjára gondot. Több ízben kijelentettük, — folytatta a kancellár - hogy nem gondolunk Belgium megtartására, de el akarjuk kerülni, hogy ez az ország ellenséges mesterkedések tárgyává, vagy felvonulási területté váljon. Ezért kelleni szűkebb körben tárgyalni. Ha tehát ezlrányu javaslat érkeznék a másik oldalról, ugy ml nem vonakodnánk tárgyalni, ha mindjárt e megbeszélések kezdetben nem Is volnának kőtelező erejűek. Egyelőre azonban a szűkebb körű tárgyalásokat nem tartja valószínünk és kénytelen a régi módszert megtartani. Foglalkozik ezután Wilson üzenetével. Megállapítja, hogy elvi különbség köztük nincsen. Kijelenti, hogy ilyen alapon lehet tárgyalni az általános békéről. De ezt az alapot ne csak Wilson Indítványozza, hanem az Összes államok és népek tényleg ismerjék el. Kétségtelen, hogy a népek oly szövetsége, amely az igazságon és a jogok kölcsönös elismerésén alapulna, oly helyzetet teremtene, amelyben a háborúk megszűnnének és a népek nem marcangolnák önmagukat. De ezt a célt még nem értük el. Az ant im vezető férfiainál hasonló érzületnek nyomát sem találja. Anglia hadicéljai még mindig imperialisztikus természetűek és mikor Anglia a népek önrendelkezési jogáról beszél, arra nem gondol, hog> ezt sz alapelvet Írországra, Indiára és Egyptomra is alkalmazza. - A mi hadicélunk kezdettől fogva a haza védelme volt, továbbá területi integritásunk és gazdasági Jejlödésiink biztosítása. Az orosz s/akitás hetedik napja után való elönyomnlásunknak tulajdonképen az a célja, hogy az Ukrániával kötött béke gyümölcsét biztosítsuk magunknak, de hóditó célzatok semmikép nem írá nyitanak bennünket. Ml nem gondolunk arra, hogy Esztlandban. \agy