Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-23 / 45. szám

raöt függetlenségi programja alapján. A kül­politikában Czernint követi. A lengtél kér­désben aggodalommal látja a lengyelek elke­seredését. Megmmgtatd nyilatkozatot kér a kormánytói, hogy a lengyelek kívánsága tel­jesedni fog. Reflektál Hegedűs Lóránd beszé­dére. majd Farkas Pálnak tegnap a Károly* keresztesek dolgában mondott beszédére és elmondja, bogy mielőtt az Esterházy-lrabi­netbe belépett volna, Károlyi lakásán meg­állapították - Vázsonyiva! a Károly-keresztc­sek választójogát. Ő akkor minden Károly* keresztes részére választójogot kért, Vázso­nyi azonban az Írni-olvasni tudáshoz kötötte. Minthogy a kormány álláspontja is ez volt, ő akkor deferált, de Beck Lajos kinevezésé­hez ennek semmi köze sincsen. Aki azt állit­ja, hogy a kettő között összefüggés van, az enyhén szóivá nem emlékezik a történtekre. Kijelenti, liogy a munkapárttal semmitek kompromisszumba sem megy bele. A javas­latot elfogadja. Popúxids Sándor pénzügyminiszter át­tekintést nyújt a folytan fokozódó kiadások­ról. A munkapárt azon kijelentésére, hogy­ha az adójavaslatot nem tárgyalják le, a to­vábbi indemnitást nem szavazzák meg, azt hiszi, hogy' felesleges ilyen megszorításokat tenni a mai kormánnyal szemben, amely sú­lyos felelősséget visel. Miután az önvédelmi harcot fegyverrel sikerül megvívni, meg kell vivnunk pénzügyi önvédelmi harcunkat is. Azzal vádolják a kormány-pártot, hogy azért nem akarja az adótörvényt megsinálni, mert fél, hogy az esetleges választáson népszerűt­len iesz. Nem hiszi, hogy ha egyesekre elő­nyös is volna az adójavaslatok benyújtásá­nak elhalasztása, az egész pártra haszonnal járna. Kéri a javaslat elfogadását. Utána Wekerle Sándor miniszterelnök szólalt fel. Reflektált Pál Alfrédnek az ügy­védeknek jegyzővé való kinevezése ellen tett állásfoglalására. A közigazgatás reformjára vonatkozólag -megjegyzi, hogy egyelőre meg­marad az élethossziglani kinevezés mellett. Gyökeresebb reformot az egész állami orga­nizáció reformjával fogja megoldani. Hege­dűs Lóránd differenciát keresett a kormány­párt elvei és felállított programja között. Megállapítja a miniszterelnök, hogy a párt programjában nincsenek ellentétek, ellenben magába Hegedűsben több ellentétes közjogi személy van egyesítve. (Derültség.) Batt-hy­•ínyna'k a lengye! kérdésben tett kijelentésé­re azt feleli, hogy a lengyelek iránt a legna­gyobb szimpátiával viseltetik. A kolmi kér­désben megállapodás jött létre, hogy a la­kosság kívánságai az etnográfiai viszonyok és a népesedés szerint fognak tekintetbe vé­tetni a lengyel delegáltak közreműködésével. Kéri a javaslat elfogadását, A vitát ezután az elnök félbeszakította. Az ülés este negyednyolckor véget ért. R 46-osok visszavernek olasz gyalogsági támadásokat -™„A tisztek és legénység magatartása csodálatraméltó volt és marad"— A sajtóhadmállás engedélyével írják ne­künk a Fajti Hrib mindig dicső és emlékez* tes harcairól: Gyönyörű májusi reggel. A rü­gyező fák, itt-ott már virágzó bokrok és a vil­logó-ragyogó karszt kő színpompájában elvész n. lövészárok, n kaxeraabejáró. futó- én össze­kötőárok. Egy fegyverdörrenés. egyetlen ágyúlövés nem hallik. Ha ásó, kaira zörgése e.l nem árul­ná, hogy itt is derék 48-os bakák dolgoznak, az ember azt hinné, valami messzire előretolt állásiban van,- Csodás, hogy ezek az egyszerű alföldi parasztok, szegedi, dorozsmai, vásár­helyi, makói kubikosok miket tanultak, még, hogy a sziklát „kezessé" tegyék. Pipaszó mel­lett vagy falatozva tanakodnak. hol lehetne legkönnyebben a sziklát felrobbantain, mek­kora legyen a „töltés". Öt óra még csak. Ugyan mi történt, hogy a ki nem mondott, dé mindkét részen ponto­san betartott megállapodást, hogy egymás hajnali nyugodalmát nem zavarják, most fel­borítják! De gondolkodásra nincs idő, hol itt, hol ott, egyre sűrűbben szálldosnak a gyilkos gránátok fekete-fehér füst- és porfelhői. — Munkát abbahagyni! Be a kavernába! — hangzik mindenfelől. Néhány pere múlva kitör a pókéi. A zúgó 48-nsok, a. süvöltő kis gránátok, az idegtépő, recsegő aknák — macskáknak nevezzük őket — százával potyognak az árkainkba és tájé­kukra. Szinte kapkodunk levegő után, a fülünk belefájdul a. zugásba, de veszély nem fenyeget. Mért ezek a szörnyetegek keresztülsü völtenek ugyan a levegőn, de a verejtékes munkával fart kavernákba. rókalyukakba, nem hatol­hatnak'. Négy jelentés érkezik s a telefon elnémult, megszűnt az összeköttetés zászlóaljjal, ezred­del, ahonnan támogatást, tanácsot, lőszert, tar­talékot lehetne kérni. Ti urak otthon, akik aggodalmaskodó, de könnyű szívvel panaszkodtok, hogy a fronton nehéz ugyan, do nekünk is kijut itthon, jertek, nézzetek a'figyelőt, vasdarabok zápormódra hullanak körülötte, ő pedig áll, mereven, mint egy szikla és az áruló ellenséget figyeli me­rőn, vagy a többieket, amint ebben az isten­itéletre emlékeztető menydörgésben ide-oda járnak, kötelességszerűen szigorú ellenőrzést gyakorolva. Hát az ott ki, aki besurran a ha­ver nába i A zászlóalj-küldönc. Mit gondoltok, mit érez, amint kiugrik a sziklaoduból, a g.ra­nátesőben néhány lépést tesz, köveken, beom­lott árkokon, gránáttölcséreken kereszt Lüdol­gozza magát és ,iön. A köteleségérzet, hazája é-s királya iránti szeretet adnak neki erőt és bátorságot, ,Egy cédulát hoz paranccsal. Az ezredparancsnok a zászlóaljnál. Lő­szer utánpótlásra itt vau. Mihelyt gyengül a tűz, a telefon helyreállitandó, Pergőtüzkészle­tek csak végső esetben veendők igénybe. Kül­döncök kímélendők. Jóleső érzés, az ember biztonságban érzi magát, az ezredparancsnok velünk van, ve­lünk érez, nem vagyunk elhagyatva. Öntuda­tunk nő: parancsnokaink tanni lesznek tet­teinknek. A legénység, a mi derék legénységünk. Eleinte meghajolva, szótlanul ülnek, idegeik, szivük néhány páré alatt, megszokja az égi­háborút, többször volt már részük lenne, e&ak hamar a jókedv kerekedik fölül. — Te — mondja Iufanterist Kovács Ku­paknak — a Undorna bezzeg hasztalan pocsé­kolta ma a lőszert. — Az ám — mondja, Kupak. -—i Meg jön-e •ma a menázsi. Mert a pergőt üz utálatos do­log, de ha a menázsi elmarad, az kész szerén­yét lenség. De megjött. Egy pár ló megsebesült, el Is pusztult útközben, de a manipniáns meghozta az ételt. Kiosztják a menázsit, a dohányt Lg, meg a postát. örül mindenki, elfelejtenek min­den bajt. A pergőt üzkészlej csak hadd marad­jon. A tűzszünet rövid. Három napja tart már ez a pokol. Egy pár buzdító szó esik, legfőbb biztatás azonban, hogy jön már a gyalogsági támadás. Erre aztán általános a jókedv. ' Otagp roham riem. imponál •egy 46-0* • bakának. Ha a tüz még fokozható volt, az ellenség megpróbálta, hihetetlen mértékig fokozta. Egy kaveruában egy délelőtt 37-szer aludt el a gyertya a légnyomástól, ennyiszer csapott le gránát vagy akna a kaverna közvetlen kö­zelében. Pont délben elhallgat valamennyi ágyú,. Egy pillanatra siri csend uralkodik. (Gyorsan fegyvert kézbe, ki a mellvédre! — de már kattognak a gépfegyverek. Mindenki a mellvédhez szalad; végre ütött a megváltás órája, légre rohamoznak az olaszok. Sfirii so­rokban, félve jönnek; gazdag aratása lesz > halóinak. Igen sokan esnek el közülük s mint­ha a földből jönnének egyre ujajbb tömegek, rohamra, élőre hajtva, A fegyvertiminkkel egyszerre megszólalnak ágyúink is. Ilyen zá­rótüzét az olasz még nem ért, ha ért, el nem tudja beszélni. Egyszerre megtorpan az ola­szok rohama, összetorlódik s mintegy önmagá­ban összeroskad. Visszatérés ebből a tűzből nincs. A bakák ujjongnak, lőnek, egymás felé kiáltanak, megint. lőnek, tüzérségünk is tovább tüzel; irgalmatlanul kíméletlenül. A gránátok szinte összegyúrják a mirü embergomolyagot. Egy szempillantás megmutatja, hogy mái csak a mi gyalogságunk tüzel. Az olaszok egészen elhallgattak. A telefon is rendben van már s megváltásként hat a jelentés, hogy az egész szakasz a birtokunkban maradt. - tínáj­dig őrjáratok előremennek és behozzák a doli­nákban, bozótban rejtőző olaszokat, A baka telhetetlen, nem. éri be legénységgel, tisztfo­koly kell neki és a zsákmányolt gépfegyver­hez lőszer, , i Két óra van. A foglyokat és gépfegyvere­ket elviszik és tisztek és legénység büszkén ölelkeznek. 8 óra felé az ellenség még egyszer szerencsét próbál, de támadása újra összeom­lik. Reggel pedig! , . . jönnek, egyenkint, fel­emelt karral, a kezükben valami fehérséget lobogtatnak, 8 amint az egyik megérkezik, sápadtan az ijedtségtől, megöleli -a boldogan, hogy itt van végre —i a figyelőt és elpana­szolja neki a ,baját. Ugyanaz a nóta mindig! nincs viz, nincs harci kedv és ami a fő, nincs élelem. Mindnek a mi tüzérségünk ,az oka. Kapható kizárólag Fomjó Soma világítási vállalaténéi Szegeden,

Next

/
Thumbnails
Contents