Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-01 / 1. szám

Szeged, 1918. január 1. DÉLMAGYARROSZÁG J7 régi Szeged. milyen volt a viszony a város hatésáqa, polgársága és a pénzügy Igazgatóság kőzött. — III. Láng Ignác pénzügylgazgató 1871. május 22-én nyugalomba vonult s helyére Krdtitz Béla kir. tanácsos, szatmári pénzügvigazeató helyeztetett Szegedre, ki ezt az állását 1871. julius 19-én foglalta el. Láng Ignáccal egyidejűleg Scultétv Sándor pénztlgvigazgató-helyettes is nyugalomba helyeztetett. Krátitz Béla rövid ideig vezette a szegedi pénzügvigazgatóságot S 1872 év deeember 31-én Luctvlg János pénzügyminiszteri titkár neveztetett ki szegedi pénzügyigazgatóvá, A mult század 70-es éveiben az országgyűlési képviselő választások nagyon mozgalmasok voltak. A 67-es 48-as párt élet-halál harcot vívott egymással. A választások idején a polgárság minden más baját feledve, korteskedésre adta magát. Erre vall a pénzügyminiszternek 1872. május ! 1-én a szegedi m. kir. pénzügyigazgatóhoz intézett rendelete, mely szerint: „Több megye, vidék, város e's helység közönsége olv kérelemmel járult hozzám, hogy tekintve a választási mozgalmaknál a polgárok elfoglaltságát, az adóvégrehajtás műveletét egész megyében, vidéken, városokban és helységekben általánosságban szüntetném be. Értesítem nagyságodat, hogy e kérelemnek ily ok folytán leendő teljesítésére magamat egyáltalán nem érzem indíttatva, mivel az állampénztárt az ily intézkedésből származó, könynyen beállható pénzzavar veszélyes kellemetlenségének kitennem nem szabad s minthogy a reám ruházott felelősség elvénél fogva elsősorban az államkincstár érdekeinek megóvása a kötelességem, ily kérelmeknek helyt nem adhatok . . . Nagyságodnak tapintatosságára és belátására bizom azt, hogy az adóvégrehajtást oly helyeken, melyeket elemi csapások értek S a nép alsóbb rétegében, hol a fizetésképtelenségről kellő meggyőződést szerez, az elkerülhetlenül szükséges időtartamig, de legfeljebb az aratás befejeztéig függessze fel . . A pe'nzügvminiszter tehát a végrehajtások felfüggesztésében veszélyt látott, melyből az állampénztárban zavar támadhatna. Hogy menynyire előrelátó volt, igazolja Kerkápoly Károly pénzű gvmfnlszternek 1873-ban május 14-én kelt távirata, melyben felhívja a pénzügyigazgatói, hogy: „miután a folyó május havában előforduló országos kiadások fedezésére jelentékeny Összegek szükségeltetnek . . . okvetlenül szükséges, hogv az ország pénztárai részéről minden nélkülözhető pénzösszegek a központi állampénztárba szállíttassanak. Meghagyom ennélfogva nagyságodnak, hogy . . . intézkedjék rögtön az iránt, hogy az alája rendelt péuztárak (adóhivatalok, sóhivatalok vámés egyéb jövedéki pénztárak) minden nélkülözhető pénzkészletüket. , . haladék nélkül és közvetlenül a központi állampénztárba küldjék fel." Látjuk tehát, hogy ebben az időben az állam financiái nagvon gyenge lábon állottak, vigyázni kellett tehát a"' pénzügyminiszternek, hogy az államháztartás egyensúlya fel ne billenjen. A kőzadók kivetése és behajtása ebben az időben még a pénzügyigazgatóság feladata volt. Tudnunk kell ugyanis, hogv 1876—1889-ig ezek a teendők az adófelügyelő hatáskörébe voltak utalva. Az adókivetés is egyik ütköző pont volt a pénzügyi hatóság és a városi polgárság közt. Élénk bizonvitéka annak, hogy az 1875. február 23-án Reisner János városi aljegyző előtt Kovács István szegedi építőmester azt a jegyzőkönyvi panaszt tette, hogy : „a házbér jövedelmi adó bevallásra mai napra a Dáni-féle házba lévén, ott megjelent s a hivatal szobában egy tisztviselőhöz fordulva, ki valőszinü, hogv a pénztígvigazgatóság részéről van kíküldve — a legilledelmesebben kérdé : „itt kell a házbér jövedelmi adót bevallani?" — mire az elég nyersen elutasitá azon német szavakkal, hogv „ő magyarul nem tud s véle németül beszéden." Pálfv Ferenc polgármester ezt a jegyzőkönyvet 1875. február 24-én 149. eln. szám alatt átküldötte Ludviph János pénzügvígazgatónak s átiratában többek közt ezt mondja : „E város közönségének nemzeties érzületét semmi sem sérti jobban, mint az, ha köztisztviselők nem magyar nyelven érintkeznek a felekkel és ennélfogva igen sajnálom, hogy a A miniszternek Tan szive. Irta: Madzsar Gusztáv. A miniszter előszobája zsufoláteig telve volt a kihallgatásra 'jelentkezőkkel. Aranykeresztes, violaszín taláros főpapok, frakkos, fehér keztyüs urak foglalták el a széles faőrkereveteket s az öblös karosszókeket. A terem szakadcn maradt részén szalon-haíbátcs vidékiek, bizonyára küldöttség! tagok, álldogáltak vidám tercierébe merülve. Akik ismerősre aem találtak, egy-egy ablakfülkében húzódtak1 meg s onnan várták türelmetlenül a titkár felhívását, aki hosszú papírlapról jelezte a fogadás sorrendjét. Szinte elrejtőzve a kályha melletti zugban fehér szakállas, sötét szemüveges Öreg tir húzódott meg'. Mellette bájos fiatal leányka ült. 'Félénken jártatta végig csillogó fekete szemeit a tömegen a egy-egy pillanatra tekintete egyik ablakfülkén. pihent meg, hol két fiatal ember beszélgetett, —Bokán vannak? —i kórdié az öreg. — Nagyon sokan. Azt beszélik, a kegyelmes ur csak fél hétig fogad. Aki neon kerül sorra, a jövő (ketá audienciára marad. —r Még csak az kellene! '—.pattant fel az öreg. Nekünk okvetlenül sorra, kell r ikerülülünk, fanzen töbíb ím int egy hete, lio^y je'fehtkeztünk, ; i — Sok nagy far vau itt. Bizonyára megelőznek bennünket. , I v — Vájjon miér t? JjJgyik einiber olyun, mint a tuásjk' A jekntfcezés (sorrendjét kéli betartani. Vezess 'a titkárhoz, gyermekem. Nefai tölthetünk itt egy hetet! ; \ —• Majd szól ok ón, nagyapám, '— szólt 'SzelkVn a 'lányka te mór fel üs átlőtt helyéről. ' Szívszorongva, remegő léptekkel közeledett az Íróasztalhoz, ahol újságokba, temeti k.ezve a miniszter titkáVa ült, ' ! E pillanatban az egyik ablaktöélyedésh<9 egy fiatalember sietett eléje, Megállott a leány előtt s kezét nyujtá felé. »-} Mariska, kis (pajtás! Kát meg .sem ismer? >— Ó dehb'gy nem. Én fmár régen látom, Éiogy itt van — szólt a leány s minden vére az arcába szökött, — Valóságos rejtekhelyen ülnek. Nem mertein hinni a szemeimnek, csak möst, hógy felállott, tudtjam, hogy neta csalódhatom. — Mikor érkezett? —1 (Alig báróin napja. (Megjővetelemmel meglepetést akartam kelteni s Íme maguk depfaek Wg engém. Mennyire örülök, hogy találkoztunk. 1 i —. A1 titkár farral kel) beszélnem, hogy hü hallga tásrfa kerüljünk, kiég aha ihraza kéli utaznunk. ' ' \ —< (Majd elvégzem ;íén — szólt az ifjú g a titkárhoz sietett, . Néhány másodperc mtilva szép társnőjével együtt áz öreg ur élőit állott, — Tizenkettedik lesz faa gyárai a sorbán. Azonnal ránk Ikerül a éor, már a nyolcadik bönu vau a induifczteifaél'. I Valakit • hoztam nmgmmlmat, nagyapám! 9 felekkel oly sürün érintkezésben jövededelmi adó előmunkálati tisztségre az egy oly tisztviselő rendeltetett ki, ki az állami hivatalos nyelvnek birtokában nincs s e mellett a német nyelvet a felek e'őtt mintegy kihivó tüntetéssel iparkodik hivatalos eljárásban érvényesíteni. Van szerencsém ennélfogva nagyságodat aziránt megkeresni, miszerint tekintve a közjót S ezen város törhetlen magvar nemzeties érzületét, mielőbb intézkedni méltóztassék, hogy Oberknezevits Jenő .ndótiszt ur jelenlegi működjei helyéről elrendeltessék s helye egy magyarul tudó tiszt által pőtoltassék." Ludvigh János pénzügvigazgató még aznap közli a polgármesterrel, hogy: „Oberknezevtts Jenő adótiszt, miután mint magyar születésfl s a magyar nyelvet habár nem is tökéletesen, de mégis némileg s jelesen Írásban közvetlen elöljárói nyilatkozata szerint kielégitőleg biria. — a hivatalos magvar nyelv mellőzése miatt érintett kiküldetéséből az adóhivatalhoz nyomban berendelve, felelősségre vontam, egyszersmind pedig Oberknezevits adótisztnek a magyar államszolgálatból való elhelyezése iránt a nan méltóságú m. kir. pénzügyminisztériumhoz egyidejűleg javaslatot teszek. Végre nem muia« ;thatom el tekintetes polgármester urnák árfae1' közleményéért köszönetem nyilvánítani, mel> - r • folytán alkalmam nvilt a hivatalos nyelv mellőzéseért példás elégtételt szolgáltatni.' Hogv az ele'gtétel példás volt, annak élénk bizonvitéka, hogy hasonló eset a pénztígvigazgatóság történetében nem fordult elő. Egv erélyes intézkedés csirájában elfojtott minden, a magyar nyelv ellen intézett durva sértést. 1876. tavaszán a Tisza áradása folytán Szeged várost árvízveszély fenyegette. A veszély elhárítása és a közvagyon védelmezése körül a polgársággal karöltve a pénzfigvi alkalmazottak is kivették a maguk részét. Bizonyltja ezt Ladvigh pénzügvigazgatónak március 23-án Szélt Ká'mán pénzügyminiszterhez intézett távirata, melvben jelenti, hogy: „a viz tegnap óta 4 hüvelykkel áradván, az árvízveszély is ilv arányban fokozódik. Alantabb fekvő házak lakosai magasabb lakásokba költözködnek Személv- és vagyonbiztonság érdekében rögtönitélŐ bíróság lett kihirdetve és a végveszélyre minden intézkedés megtéve. Á'lamvagvon biztosítására minden lehető megtörtént. Az adóhivatali pénztárt mátó! fogva 7 főből álló áli i i i 11 i i rjaafc — 1 Megismer-e k hangomról. 1 Gábor bácsi? — Két évi távollét keVésa ahhoz, "hogy k Korondy Gyuri hangját elfelejtsem. Ha tudnád, mefanyit '.emlegettünk. Mennyit aggódtunk faníattad', falikor ritkábban kaptunk hírt felőled. Megváltoztá'l-e nagyon? — A lelkemben I tpe.m. Hogy külsőleg mennyire, (arra Mariskának kell fölélni •szólt mosolyogva az ifjú. —< Rálehet (ismerni — mondta tréfálva a lány. 'Az arcai 'megbarnult, a bajusza megnőtt, egyébkent olyan, .indint faégy évvel W előtt, amikoir még nagyapa ife 'látta. — Nagy ö rőteknél ölVautuk a lapokban útirajzaidat. Böszken emlegettük, hogy a faaí fiunk vagy... — Aki életétiek legboldogabb napjait töltötte a ~L5't vayék íiázáibau. Mióta távol va* gyök, nem volt <egyet?eu napom, hogy gondtalan, boldog diákéveimre, jóságos tanáromra ne gn deltám volna. — Rég idejie. Azóta ránk szakadt t» gyász. — No, édes nagyapáim, voltak azért jó napjaink is. A gyász mindnyájunkkal közös, a esapáisökiat, dókén kell dvisölni. — Ugy van. Gábor bácsinak meg kell nyugodni 'a változhatatlanban. — Csak olyan tehetetlen ne vofuék! Nekem kellene ez unpkáftnről gondoskodni » nekik kell érettem dolgozni. * — ide 'nagyapa, hiszen nem szenvedünk fitemknifaen sem szüksége t.