Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-27 / 22. szám

I j >.tl.«MAU V A4MIKS'ÁAU 5 Kelemen Béla nem vállalja az államtitkárságot. (Saját tiulásitcruktól.) Közölte szombati 1 miniszter mellé államtitkárnak két név került számában a Délmagyawilszág, hogy a politikai válsággal kapcsolatos egyik verzió szerint az uj kereskedelemügyi miniszter, Szterényi József mellé politikai államtitkárrá dr. Kelemen Béla főispánt fogják kinevezni. A hirt a legnagyobb tartózkodással regisztráltuk, amit igazol az a Budapestről nyert teljesen hiteles értesülésünk, hogy Kelemen Béla Szegeden marad, nem vállal államtitkárságot. Az erről szóló tudósításunk a következőkép szól: — Sztcrényi József kereskedelemügyi forgalomba az Apponyi-páríból: gróf Benyovszky Móricé és dr. Kelemen Béláé. Szterényi első sorban Kelement szerette volna, akinek azonban nagy aggályai voltak az államtitkárság elfogadását illetőleg. Ma már egész határozottan az a helyzet, hogy Szterényi mást, egy harmadikat fog választani. A kereskedelmi államtitkárságról lévén szó a helyzetet stílszerűen igy lehet jellemezni; 99 százaléknyi hizőftydÉságn van ám tok, hogy Kelemen otthon martad. yí szegény enjher és a draga orvosi tudorqány. — leikor 10.000 koronába kerülne Szabó József női szabó (Saját tudósítónktól.) Nemcsak az orvosoknak, a tehetséges, higiénikusán élő, manikűrözött Sir Ridgeonoknak vannak dilemmái és problémái, hanem szegény, beesett mellű, lázas nézésű, sápadt arcú szenvedőknek is, a kiket a gond és nyomor predesztinált arra, hogy idő előtt paciensekké váljanak. Szabó József, szegedi női szabó szintén súlyos dilemmába került és szomorú betegágyát, a szegényes szoba mélyén hamleti probléma lengi körül: a lenni, vagy nem lenni kérdése. Tizezer koronájába kerülne a „lenni" (talán ennyi pénzt soha életében összesen se látott), a „nem lenn:"-t pedig ingyen és bérmentve szállítja Hozzá a kegyes sors, csak tétlenül kell tovább feküdnie, a falon levő penészvirágokat nézve és az órák lomba szárnyalását várva. Szabó József, a Polgár-utca 19. szám alatt, rozoga és egészségtelen sárga ház két szobás utcai lakását lakja. Három hét előtt ugy érezte, hogy a lába nem hir ja tovább, le kell fekiilnie. Vézna, sovány, gyenge tüdejü ember volt már ftgóta, aztán a lábában nagy fájásokat érzett, rémes szaggatásokat. A1 felesége, — szikár, szőke, komornézésü asszony, — nézegette, vizsgálta a lábát, nem tudta mire vélni az esetet. Szabó már két év óta. betegeskedett és mint a Zsidó Betegsegélyző Pénztár tagja „orvosi kezelés" alatt is állott. Dr. Bernát József v >U az orvosa, porokat irt neki és borogatást rendelt el. Most is hozzá mentek mindjárt. El is látogatott Bernát a beteghez pontosan és azt a tanácsot adta, hogy hívják el dr. Mackámtpzkyf, adják elő neki a bajt, ő majd megmondja, mit, kell tenni. Dr. Bernát, aki katonaorvos, elutazott Szegedről, vidékre ment sorozni. Pontosan két, hét előtt Machánszky meg ís látogatta Szabóéi: at Gondosan megvizsgálta a beteget és azt mondotta, hogy a lábban e3ontizületi gyulladás van. Napknrákat ajánlott és csillapító porokat adott azzal, hogy ha jobban lesz a beteg, használjon sziksós fürdőt. Egyébként megjegyezte, hogy tudomása szerint, a szegedi orvosok közül dr. Gyurltzának és Zimmermann-nak van megfelelő berendezése a mesterséges napfény kúrához. A továbbiakban Szabóné szavait adjuk, a ki szórói-szóra igy mondta el a fejleményeket: -i Hétfőn (12 nap előtt) telefonáltam QyuéitÁa doktornak, aki azonban nem jött ki. Kedden személyesen elmentem hozzá, mikor is azt mondta, hogy ő telefonmegliivást nem vesz figyelembe. Kedden este kijött hozzánk, megvizsgálta férjemet és azt mondta, hogy napkúrára és oltásra van szüksége. Hetenkmt háromszor oltani kell és hetenkint háromszor napfürdőt kell vennie. Minden oltás 25 koronába kerül és minden napfürdő 35 koronába. Ennek a kezelésnek egy évig kell tartani és a beteget a lakására kell szállítani vagy hordágyon, vagy karosszékan. Az oltást még szerdán ír.rg kell kezdeni, mert ha késünk vele, akkor már nem segíthet rajta. —i Én azt mondtam, hogy szegény emberek vagyunk ennyit nem fizethetünk, hisz ez hetenként 200 koronába kerülne, egy év alatt tehát több, mint 10.000 K-ba, vegye át a „áltáljába". Kérem, hogy tekintse rémes helyzetemet. Az uram nem tud dolgozni: Két kezem munkájával kell megkeresn i két gyermekem, a beteg és magam számára is a betevő falatot. —- Kérjen rokonaitól, — mondotta. — Erre képtelen vagyok, — válaszoltam. Édesapámnak hat gyermeke katona, ők tehát nem segíthetnek rajtam. —[ Pedig ha most hamarosan nem kezdhetem meg a kezelést,, hat hétig sem felelek a betegért és kezelésbe sem veszem. iMikor Szabóné ezt mondta, kétkedve néztem rá. Szemében a bánat könnye ült és kékes ajka vonaglott. Az ura is megszólalt ekkor az ágyból, aki mindent hallott eddig ós csak meghunyászkodva maga elé meredt. Lassú, szenvtelen hangon mondta: — A párnákat is adjuk el, azt mondta az orvos ur. Itt volt az öcsém is, aki mint untauglieh van behiva katonai szolgálatra, ő is tudja. Mii történt azóta? — kérdeztem az aszszonyt. —, Az orvos ur azzal távozott, hogy szerdán értesítsem, mit határoztunk. Én mindjárt válaszoltam, hogy képtelen vagyok ilyen feltételeknek eleget tenni. iSzerdán aztán elmentem megnézni, itthon van-e már dr. Bernát, Mivel még nincs Szegeden, helyette dr. Lobi főorvos jött ki, megállapította, hogy uramon a sok fekvésből tájog keletkezett, hivassam dr. iMaehánszkyt, aki meg fogja vizsgálni. Cseppeket, és borogatásnak gulárvizet rendelt. Dr. Boros József is megvizsgálta az uramat, —< akkor még fent járt — és orvosságot rendelt neki befecskendezésre. Miivel azt a beteg szervezete nem birja, nem fecskendezték. Most az uram minden kezelés nélkül maradt, gyógyítani nem tudjuk és napról-napra közelebb jön a pusztuláshoz. Dr. GyuMza Sándor törzsorvos az alábbiakban nyilatkozott az ügyről: —i Kint, jártam tényleg Szabóéknál. (Megvizsgáltam a súlyos beteget és orvosi tanácsot, adtam neki. Egy operáció költségeit is elő kell teremteni, természetes, hogy ilyen költséges, specifikus kezelés is sokba kerül. Ultraviolett sugarakat kell használni és az anyagot méregdrágán Svájcon át csempészik. Én nem tudtam egyébként, hogy Szabóék olyan szegények. Ha kértek volna, esetleg olcsóbb honoráriumot szabtam volna meg, bár a villamos áram is sokba kerül. —• Mi lesz hát most, a családos, lehetetten emberrel, —t kérdeztem: —1 Tudomásom szerint kezelés alatt áll, bár itt csak speciális gyógymód segíthet. (Miénjen be a kórházba, ott megtalálja a szükséges ápolását, — De ha a kezelés és az ápolás nem használ neki? Amikor csak hatásos és azonnali gyógymód segíthet rajta, mint a törzsrovos ur is megállapította? — Ezt ugy-c bár senki sem kívánhatja tőlem ingyen? -Segítsen valahogyan a családja. Szóval nincs mód arra, hogy Szabó' József még egyszer valahogyan az egészségéhez jusson. Talán ebez akkor sem juthatna hozzá súlyos bajával, ha volna 10.000 koronája, de életét jelentékenyen meghosszabbiíhatnák. Igy azonban orvostól orvoshoz szaladgálnak; tanácsokat kapnak, porokat és borogatásokat, gyógykezelést azonban nem. Az eset olyan szomorú és olyan rikító, hogy nem lehetett mellette szó né'kiil elmenni. (h. i.) 325500 koronával csökkentek a város javadalmi bevéte li, (Saját tudósítónktól.) Szöged javadalmi bizottság szombaton délután Balogh Károly elnöklésével ülést tartott, amelyen a pénzügyi, előadó beterjesztette a mult év javadalmi bevételeiről szóló jelentését. A jelentés, amely a mult évi eredményeket összehasonlítja a legutolsó békeév: 1913T javadalmi eredményeivel, nem épen örvendetes adatokat tartalmaz, mert végső eredményként megállapítja, hogy a város jövedelmei 1917-ben kereken 325.0(10 koronával csökkentek az 1913. évi eredményhez viszonyítva. Az összhasonlitó kimutatás szerint a város jövedelmei az egyes jövedelmi ágak közül csak a városi fogyasztáisi illetéknél a mutat 6353 korona emelkedést az 1913. évi 80.229 koronás bevétellel szemben, valamint 66.430 koronával emelkedett a vágóhídi dij jövedelme az 1913. évi 141.416 koronás eredménnyel szemben. Emelkedett még a város jövedelme kazánhasználati dijban 910 koronával, vámbírság díjban 1355 koronával, íübérd'jban 106.427 koronával az 1943. évi 93.346 korona összjövedelemmel szemben. 1907 koronával több volt a város jövedelme kutköltség dijban. Minden más jövedelmi ágnál tíz, sőt százezres veszteségek érték a várost, amivel szemben még csak a fübérdijak emeléséből származó 106.427 koronás jövedelem többlet -áll. Az egyes jövedelmi ágak jövedelmezősége egyébként igy alaul: Állami bor és husfegyasztási adóban befolyt ,1913-ban 513.308 korona, 1917-ben már csak 299.193 korona, tehát 214.112 koronával kevesebb, mint a legutolsó békeévben. A városi fogyasztási adópótlék jövedelme összesen 59.493 koronával kevesebb, mint az 1913-ik év 142.272 koronás bevétele. Kövezetvámdijban 1913-ban 283.766 korona folyt be, 1917-ben már csak 140.387 korona, tehát 143.379 koronával kevesebb. A partjavadalmi dij 1913-ban 8698 koronát jövedelmezett, 1917-ben ez a jövedelem már csak 4911 korona, vagyis 3786 koronával kevesebb. 1913ban hidvámdijban 89.213 korona volt a város jövedelme. 1917-ben az ujszegedi katonanapok ellenére is csak 71.640 korona a jövedelem, tehát 17.573 koronával kedvezőtlenebb. 1917-ben ez az összeg is 86.027 koronára olvadt le; ez.is kevesebb tehát 47.847 koronával. A suly- és űrmérték dij 1891 koronával kedvezőtlenebb •;/. 1913-iki 6511 koronás bevételhez képest. A föld és vályogdij jövedelme is csökkent 339 koro-