Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-25 / 20. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 303. zeosd 1918 ELŐFIZETÉSI ára: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K, egy hónapra 3,— K. Egyes axáw ára 14 fillér. VII. évfolyam. 20 szám. Kiadóhivatal: SZEGED, KARÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal felefonja: 81. Pénttk. január 25. fi kancellár felszólítja az antantot háborús céljainak ujabb - reviöiálására. - Lloyd George és Wilson alapelvei a tárgyalások kiinduló pontját alkothatják, — Elzászról Németország sohasem mond le. — Lengyelország sorsiról a monarchiával közösen akar dönteni, A német birodalmi gyiilés csütörtöki illésén gróf Hertling birodalmi kancellár nagy beszédet mondott a külpolitikai helyzetről. A kancellár beszédét olyan események előzték meg, amelyek rendkívüli jelentőséget adnak nyilatkozatainak. Azóta, hogy gróf Hertling a birodalmi gyűlésen bejelentette az orosz kormány békeajánlatát és afc abban megjelölt elvekhez való csatlakozását, a külpolitikai helyzetben figyelemreméltó változás állott be. A kancellár szükségét érezte annak, hogy erről a birodalmi gyűlést tájékoztassa. Gróf Hertling — miként Czernin — bízik a bresztlitovszki tárgyalások sikerében, de beszédéből hiányzott az a határozott állásfoglalás az annekszió és hadikárpótlás nélkül való béke mellett, amely Czernin nyilatkozataiban minden félreértés nélkül és teljes világossággal föltalálható. A kancellár beszéde tehát e részében nem alkalmas arra, hogy eloszlassa a széles körben elterjedt bizalmatlanságot Németország tervei felöl. A kancellár ugyan kifejézte Németország őszinte békekészségét, de nyilatkozatából mintha némi fenyegetés ütközne ki az antant felé, amidőn megállapítja, hogy január negyedike óia Németország teljesen szabad kezet nyert hadicéljainak megállapításában az antanttal szemben. Ennek a kijelentésnek megtételére nyilván az késztette rá a kancellárt, mert Lloyd George legutóbbi nyilatkozatában sem talál békehangulatra, bár a nyilatkozat hangja kévékbe agreszszív az eddigieknél. Igen fontos a kancellár beszédének az a része, amely Elzász-Lotharíngiáról nyilatkozik. Németország nem mond le Elzászról, mert ennek a megtartása nem atmeksriió. Annak idején Németország — mondotta Hertling — dezannekiáíta e tartományt. Védekezik az ellen a vád ellen, hogy a német birodalomnak hódító szándékai lennének és kimutatja, hogy a központi hatalmak szövetsége védelmi jellegű volt az erős ellenségekkel szemben. Á kancellár ezü'-4a poatoakiat foglalkozott Wilsou ismert nyilatkozatával. Általában hajlandó magáévá tenni Wilson Javaslatait, különösen a tengerek szabadságáról, a ga'zdasági háborúk kiküszöböléséről és a népek igazságon alapuló békeszövetségéről szóló részében. A német kormánynál nem talál ellenzésre az sem, hogy Belgium, mint szabad állam, maradjon fenn, de Elzászról „nem mondhat le. Nem iíir azonban beleszólást Németország a bresztlitovszki tárgyalásokba, miután az antant a megállapított időre nem csatlakozott a béketárgyalásokhoz. Wilson nyilatkozatának az osztrák-magyar monarchiát és Törökországot érintő részére kijelenti gróf Hertling, hogy ezekben a kérdésekben állást foglalni a szövetséges államoknak kormányai illetékesek, de hangsúlyozza, hogy Németország ezeknek a kérdéseknek elbírálásánál és rendezésénél bajtársi hűséggel áll az osztrák-magyar monarchia és Törökország mellett. Megnyugtató kijelentéseket tett a kancellár a megszállt francia területek sorsára nézve is. Ezeket Németország, mint kézizálogokat tartja megszállva, de távol áll tőle az a s'zándék, hogy ezeket a területeket megtartsa. Az általános béke ügye a kancellár beszédével aligha jutott-ugyan előbbre, de kétségtelen, hogyha az antaii államíérfiai legalább ennyit beszélnének a békéről, a háború hamarosan véget érne. Most már ezt várják egyre fokozódó türelmetlenséggel mindenütt a háború poklában szenvedő népek. Berlin, január 24. A Magyar Tavirait Irodának jelentik: Az a nagy feszültség, a mellyel a birodalmi kancellárnak már régen bejelentett és a főbizottságban elmondandó beszédéi várták, külsőleg abban nyilvánult meg, boga* a bizottsági ülés alkalmából ma első ízben gyűlt Össze nagy embertömeg a birodalmi gyiilés epülete előtt; másfelől abban, hogy a kormányképviselők, a szövetségiaaicsi ffléi&étáliaaááriak és képviselők szokatlanul nagyszámban jelentek meg az ülésterembea. Közvetlenül az ülés megnyitása után szólásra emelkedett Hertling kancellár. Első sorban a bresztlitovszki béketárgyalásokkal foglalkozott, amelyek — mint mondta — tovább folynak. A tárgyalások igen nehezek, de van remény, hogy kedvező befejzést ér. nek el. Jó reménység van arra is, hogy Ukrajnával gyorsan megegyezésre jutunk. — Január 4-ikén — mondta a kancellár — letelt a határidő, ameddig az antant-hatalmaknak a tárgyalásokhoz kellett volna csatlakozniok. Most már nem vagyunk többé lekötve. Majd rátért Lloyd George és Wilson beszédére és kijelentette, hogy Lloyd George legutóbbi beszédének hangja bár enyhébb. de békehangulatot azért nem lehet kiolvasni belőle. Lloyd George azt állítja, hogy a háború kitöréseért mi vagyunk bűnösek és törvényt akar ülni felettünk. A kancellár ezért foglalkozott a továbbiak során Németországnak a háború előtti tr .ténelmével és megállapította, hogy Németország szövetségeseinek tulajdonképen defenzív jellege volt. Németországnak erősebb szomszédaival szemben védekeznie kellet.. Elzász-Lotharingiáról szólva kijelentette a kancellár, hogy annak lakossága legnagyobb részt tiszta német. Elzász-Loíharingiát nem raiut idegen területet hódították meg. A birtokbavétel a szó legszorosabb értelmében dezannekszió volt. Részletesen foglalkozik ezután a kancellár Wilson békepontjaival. Az első pont azt ki ánja. hogy titkos nemzetközi megegyezések ne köttessenek. Kijelenti erre vonatkozók T, hogy a történelem tanítása szerint mi hamarabb hozzá járultunk ahhoz, hogv a diplomáciai men állapodások a nyilvánosság előtt köttessenek. Visszaemlékezik arra, hogy az Air ; tria-'Magyarországgal való védelmi sz' etség 18S9 óta ismeretes volt a világ c. njíg ai ellenséges államok között kötött A-