Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-13 / 11. szám

Szeged, 1018. január 13. DÉLMAGY AHÖRSZAG 5 kérni kezdte.Bieiertől pénzét és írásait. Bleier csanbmi nem adta oda. Azt állította, hogy Bopiano .sem pénzt, se mnyugfát nem haévott ott. A panaszra a rendőrség dr. Dreyer Jóv••;• ]' r- -időrkapitány vezetésével nyomozást indított az ügy Íren, aiuelyet két nap alatt be is fejeztek. A nyomozás erdménye mindenben igazolta Romano panaszát. Bleier beismerte a rendőrség előtt, hogy a nyugtákat átvette ós azok nála maradtak. Beismerte azt is, hogy a nyugtákat és kötleveleket, megsemmisítette Bomanónak a katonai detekt ivekkel történt távozása után. A kályáhba dobta a fontos írásokat, amelyek ott elpusztultak. Bleier kihallgatása során azzal védekezett, hogy okmányokat azért semmisítette meg, inert nem -akarta, hogy nyilvánosságra kerüljön az a tény, hogy makszimális áron felül adtak el árukat. Kihallgatták a rendőrségen 'Bok<y Jánosnét is, aki azonban csak az általános kér. désekrc tudott válaszolni. Kihallgatása közben ugyanis hirtelen rosszal Tett. Ur. Dreyer rendőrkapitány azonnal orvost hivatott, aki megállapította, hogy Bokorné súlyosan megbetegedett és képtelen vallomástételre. Mire lakására szállították, már eszméletét is elvesztette. Azóta eszméletlenül fekszik lakásán és orvosi vélemény szerint ez az állapot napokig eltarthat. Igy az ő kihallgatását föl kellett függeszteni. •Letartóztatás nem történt, Bleier fölött, aki katona, a katonai biróság fog ítélkezni. A nyomozást egyébként még folytatja a rendőrség. Jtfódositott szociális biztosítás. i. Tíz esztendeije annak, hogv az ipari és -kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosítását szabályozó 1907. XIX. te. életbelépett. E tíz év alatt sok (harag és leszólás érték egyrészt a törvényt, másrészt gáncs s legkevésbé sem tárgyilagos kritika és erős támadások a törvényt végrehajtó pénztárakat. Ezek a támadások főleg a munkáltatók azon csoportjától eredtek. rnelv a valóságnak meg nem telelő adatok bejelentésével a pénztárt és munkást egyaránt megkárosította, a járulékok büntetlen elsikkasztásában előMárt s emiatt a kezelési teendők mesterséges gyarapításával a pénztárak adminisztrációs költségeit nagymértékben növelte. E helyen nem akarom boncolgatni azokat az okokat, melyek a magvar munkásbiztositás működését az első tiz esztendő alatt ' megnehezítették, csak konstatálom, hogv é.gáncsok dacára a munkásbiztositás az első évtized alatt 180 millió koronát fordított a magvar közegészségügyre, ennvivel járult a beteg munkás fogvasztó képességének megóvásálhoz, akinek fogyasztóképessége azelőtt szóba sem Jöhetett, hiszen a mai kapitalista termelés az egészséges munkás munkaereiét a végletekig kihasználja ugvan, de ugyanezen termelésen nyugvó társadalom igyekezett azután a beteg munkással szemben fennálló felelősséget magától elhárítani. A háború kitörésekor mindenki, aki munkásbiztositássai komolyan (foglalkozott, meg volt győződve arról, jíiogv az intézmény csődöt mond; ugyanis a pénztár legjobb anyagát képező, a körülményekhez képest legjobban javadalmazott, s emiatt aránylag legjobb szociális viszonyok között élő fiatal és középkorú férfimunkásság, elsősorban a szakmunkássá g hadba vonult és helvét nagyobbrészt nők. gyermekek s aggok foglalták el. később pedig a háborúból hazatérő szervi betegséget szerzett vagv megrokkant katonák, kiknek ellenálló képessége a betegségekkel szemben a 'legminimálisabb. A pénztárak azonban kiállották a tüzpróbát és a fokozott mértékű segélyezés mellett a körülrnénveklhez képest a gvógyellátást is tökéletesen . szolgáltatták. Csak a háború harmadik évében — miként annak idején e helyen több izben rámutattam — kezdtek a bajok mutatkozni, de ezek sem a pénztárak szolgáltatási képességében, mint inkább az alacsony biztosítási értékhatárban. A nagy drágaság, a pénz vásárló képességének csökkenése következtében a munkabérek-- oly mértékben . meíkedtek. hogv :gv közepes" munkás keresete is meghaladta az eddigi biztosítási értékhatárt. Á '•;•: fejező biztosítás értékhatára tiz év előtt-24ife kormában állapíttatott .meg. ennek a fiz. év előtti 4400 koronának a vásárlási kórcsséee ma aránytalanul kisebb és .mégis csuk legfe-ielb ennek a biztosítási végihatárnak 50 százaiékát kapta betegség esetén a biztosit ott. Természetes. hogv az eddigi alapon folyósított Pénzbeli segélyek n beteg munkás fen tartását ma már nem biztosítják, másrészt a fenti 2400 koronás értékhatár következtében az alkalmazottak nagvrésze kiesett a biztosítási kötelezettség alól. ép az a munkástömeg, á meivnek kötelező biztosítása a legindokoltabb. F. évi január hó 1-én lépett életbe a felhatalmazási törvénv alapján kiadott 4790— 1917. M. E. számú kormányrendelet, mely elsősorban a betegségi biztosítási értékhatárt, illetve a betegségi biztosítási kötelezettséget uj alapon szabályozza. A rendelet értékhatár szempontjából a biztosításra kötelezetteket két csoportra osztja. A biztosításra kötelezett foglalkozási ágak munkásainál a bérhatár korlátját elejti, számol ugvanis azzal, hogv a munkásság bérviszonyai olv változékonyak, hogv ez a körülmény eleve kizárja a bérhatár felállítását. Megtörténhetik ugvanis. hogv az egyes munkások, illetve családok maid e korláton bellii, majd kívül esnek és ép a legválságosabb időben bekövetkezett betegség esetén a munkást és családját a legnagyobb nyomornak tenné ki. A rendelet oéldázóíag említi csak fel a bérhatár korlátia nélküli betegségi biztosításra kötelezettek csoportjait, amidőn 1. §-anak első bekezdésében kimondja, hogy „a munkások, cselédek, tanoncok, szolgák és cselédek munkakeresményük összegére való tekintet nélküli betegségi biztosításra kötelezettek." Ezen rendelkezés folvtán tehát jórészt kiküszöbölíetett az 1907. XIX. tc. 1. és 2. §-a;ban foglalt taxative felsorolás hiányossága s elkerülhetők lesznek ezáltal azok a félreértések és súrlódások, mélyek a biztosítási kötelezettség szempontjából ez'deig fenforogtak. Más elbírálás .alá esnek a kereskedősegédek és magántisztviselők. Ezeknek bérviszoFélóra a korcsmában. Irta: Cserzy Mhály. A korcsmában téli estalkonyati hangulat van. Akárcsak kint. valamelyik csöndes tanyai házban, ahol napszállta után beülnek az emberek a befűtött banyakemence mellé és néznek kifelé a homályos, kicsi ablakon, hogy miként, tűnik eL a mindjobban halványodó világosság, a nappalnak kékségbe hajló utolsó fénye. Azután darvadoznak. iEz anynyit jelent, hogy lassankint csak egymásnak a feketeségét látják a homályba burkolt szobában s eközben beszélgetnek. Ha szünet áU be, akkor meg hallgatják a sétáló óra ketyegését. Elmondják a nap eseményeit, a véletlenből jött híreket, melyek leginkább a városból kerülnek ki, különösen hetivásáros napok délutánján, amikor a gazdasszony nem átal esetleg tiz fillért is áldozni egy gürün nyomtatott újságért, hogy legyen vasárnap délutánra olvasnivaló, amit a oskolába-járó gyerek szokott elejétől végig elintézni. .'Hót igy vagyunk most a kis külvárosi korcsmával is. Itt is néznek jóidéig kifelé a -havas világba, azután darvadoznak. A lámpást csak később gyújtják meg, mivelhogy nincs petróleum. Ezt is jegyre adják és igen •mostohán. A háború nem törődik a megélhetéssel. Olcsó az emberélet... A rózsás falióra itt is ketyeg, mivelhogy ez neki a mindennapi dolga, a macska is elnyújtózkodik a vaskályha előtt és mert jól érzi magát, dorombol. Az házbeliek is leülnek, egyik itt, másik amott s •beszédbe erednek. A gazda egy-két rác-tojáson szerzett, olcsó dohányból pipálgat, a füstöt nem látja, de azért élvezettel kezeli az •üreg tajtékpipát. amiről az ezüstkupak rég' leveszett... Pedig, az volna az igazi élvezet, ha aX uszó, gomolygó füstöt is. láthatná, ami szokása szerint, most is, mint békeidőben, lassan még inkább beárnyékolja a szoba levegőjét. Az asszony a kemence mellé ül, a nagylány a söntésen rakosgatja sorba a poharakat, melyek bizony) mag-megcsorbultak a háromesztendős emberirtás alatt, de még mindig szolgálatban vannak, mert a tót is felemelte az üvegfúvás árát s amit busz fillérért megvett boldog időben az ember, most négy árát kéri az üveges, ezt is félvállról, ha tetszik, tetszik, ha: nem, akkor marad. Hiába, a háború itt is parancsol. ÍEképpen várnák a kartonfüggönyös ivóban a vendégeket, ha jönnének. De nem jönnek ám, inert hogy a bornak ára csudálatosan felszaladt, harminc krajcárból három forint lett literjénél s ez visszatartja az embereket, Meg azokat is, akik naponkint megitták a félliter egy szódát, ugy gondolkozván, hogy inkább tőle, mint érte pusztuljanak el. Dohogj' is pusztulnak pedig el. A jó bor erőt ad, vélik a borivó emberek, erőre pedig szükség van, mert különben nem megy a munka. És igazuk van, igazat is kell nekik adni, mert ők ezzel a tudattal boldogok. Nemsokára becset)diil a hétórai harangszó, ami ugy terjed a tiszta hideg levegőben, mint egy fehér galamb, mely békésen úszik szárnyaival a házak fölött. Az asszony ajkáról lecsalja a szelíd „dicsértessék"-et, az ember az üzletre gondol és eszébe jut az öreg kis Panna Jóska, aki esténkint oly pontosan szokott elkövetkezni, mint ez a hétórai harangszó. Ki is mondja a gondolatát: —T A Jóska... Hbvá lőtt a Jóska? —i Az ám —7 feleli rá az asszony — máma elakadt. — Bizonyosan fuvarja került. Mert Jóska, ama bizonyos Kis Panna Jóska, akit- az anyja nevéről neveztek gúnynéven Kis Pannának, hozzáadva persze a Jóska nevet is, jómódú földmives ember, háza, földje van, de azért fuvart is vállal ösmerős emberektől mióta a háború jóvoltából az egy koronás fuvar éppen busz koronára lépett elő. Ez ugyan nem sokat változtat Kis Panna Jóska életmódján, az agglegénységrő] emuk dacára sem mond le és leginkább most is csak a maga főztjén él, nem sokkal különben, mint Toldy-lova. Ebédre sulhantott levest eszik, vagy szilva-befőttet, amit nyáron készített részére, cukor nélkül, a szomszéd asszony, este pedig bort vacsorázik. No nem sokat, csak ugy módjával, hogy a szokástól el ne térjen. Egyébként ő is ama boldogok közé tartozik, a kik borban nem az igazságot, hanem az erőt hiszik. Ha hamarabb emlegetik a szobában Kiss Panna Jóskát, egy ellen kettőt lehetett volna tenni, hogy megérkezik. Mert íme, alighogy kimondja a korcsmárosné az „elakadt" szót, nyílik az ajtó és bebukkan Kis Panna Jóska. A köszönéséről ismerik meg. — Adj Isten —t mondja. Igy szokott köszönni minden este. —' Fogadj Itsen —, feleli rá az asszony. Az ember felkel, nagyot nyújtózkodik a két karjával, ugy, hogy a parázs is kiszóródik a pipából a hamuval együtt.