Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-13 / 11. szám

6 D EIMAG Y ASO ÜSZ A G Szeged. 1918. január II. nvai nincsenek olv változásoknak kitéve, mint a munkásságé. Gazdasági helyzetük állandóbb és javadalmazásuk egyenletes emelkedést mutat. Ezek legnagyobb része már nincs arinak a veszélynek kitéve, hogv bérhatár felállítása esetén majd biztosítási kötelezettség alá esnek, maid nem. Itt tehát már indokolt a bérhatár további fentaríása. Természetes, hogv az eddigi 2400 koronás bérhatár esetén csak a fiatalabb kereskedősegédek és magántisztviselők esnének a betegségi biztosítás kötelezettsége alá. de nem a családos emberek, kiknél különösen fontos a betegségi biztosítás. A rendelet a bérhatárt az eddiginek kétszeresére': 4800 koronára emelte fel, ez azonban semmiképen sem áll arányban a drágaság emelkedésével és igv még annvi kereskedelmi alkalmazott és magántisztviselő sem fog ezután betegségi biztosítási kötelezettség alá esni. mint a háború előtt a régi értékhatár mellett." A törvény íenthivatkozott szakaszának második bekezdésében a bérhatár korlátiát: „tisztviselőkre, kereskedősegédekre és általában hasonló állásban levő — rendszerint havi. vagv évi fizetéssel alkalmazottakra" — állítja fel._ Kérdés már most. hogv a fizetés, illetve munkabér fogalma alá minő javadalmazások vonhatók? Erre megadja a feleletet a rendelet 7. §-a, m-elv szerint az összes mellékjavadalmazások betudandók; a lakbér, természetbeni lakás, hálóhelv és férőhely egyenértékének kivételével, melv azonban az összjavadalmazásrtak legfeljebb egv harmadát teheti ki. A mellékjavadaimazások két csoportra oszla nak. és pedig: pénzbeli és természetbeni javadalmazásokra; pénzbeli javadalmazás a fizetésen vagv béren felül háborús. — drágasági, beszerzési — és ruházati segély, borravaló, családi pótlék, osztalék, jutalék stb.; -természetbeni járandóságok: teljes ellátás. élelmezés: pl. reggeli, ebéd. vacsora, mosás, fűtés, világítás, ruházat, lábbeli, termőinek. élelmicikkek, tüzelőanyagok, föld-, vagv kerthasználat. állattartás stb. Ezen rendelkezésekből is láthatjuk, hogv a rendelet legjobb esetben is csak azokat a •munkásosztályokat vonja be továbbra is a betegségi biztosítási kötelezettség alá. amelyek a régi értékhatár korlátia mellett a háborút megelőzőleg is biztosítási kötelezettség alá estek. Sajnos, a fix javadalmazása alkalmazottak. elsősorban az állami és közhivatalnokok kötelező biztosításáról nem rendelkezik, csupán az önkéntes biztosítás határát terjeszti némileg ki. de ezzel majd e helyen csak később foglalkozom. Dr. Holló Jánő. Rendezni kell a városi végrehajtók, altisztek és szolgák fizetését. — Indítvány a januári közgyűlés elé. — Pásztor József törvényhatósági bizottsági tag a következő inditvánvt adta be a januári közgyűlés elé: Nagyságos Polgármester Ur! Tisztelettel kérem, szíveskedjék a következő indítványomat a tanács pártoló javaslatával a januári rendes közgyűlés elé terjeszteni: 1. írjon fel a közgyűlés Ugrón Gábor belügyminiszterhez, hogv sürgősen bocsássa ki a városi altisztek és szolgák illetményeit szabályozó rendeletet. Mint ismeretes, a városi tisztviselők iizetésrendezáse egyes kivételektől eltekintve az egész vonalon keresztül ment. annak, hogv a városi altisztek és szolgák fizetése még nincs rendezve, az 1912 évi 58. törvénycikk 28. §-a az egyik akadálya. Ez a §. a következőket mondja: „Felihatalmaztatik a belügyminiszter, hogv a városi altisztek és szolgák illetményeit a városi pénztár terhére az állami hasonló alkalmazottak minimális fizetéseitek megfelelően rendeletileg szabályozhassa." Ebből a rendelkezésből. de a dolgok szelleméből is azt a következtetést is lehetne vonni, hogv a szabályozást maga a törvényhatóság is keresztül vihetné. Minthogy azonban az a cél. hogv az altisztek és szolgák fizetése is egységes elvek és rendszer szerint rendeztessék az egész országban, minthogy esetleg a belügyminiszter a rendelkezést kimondó szegedi határozatot nem hagyná jóvá. feltétlenül indokolt a rendelet megsürgetése. mert a városnak éppen legkisebb fizetésű, tehát legszükösebb viszonyok között élő alkalmazottait éri súlyos sérelem azzal, hogv az ő fizetésüket sza. , bálvozó miniszteri rendelet megjelenése mégegyre késik. 2. Mondia ki a közgyűlés, hogv a szervezeti szabályrendelet ismeretes módosításával februárban okvetlenül foglalkozni kivan és hivja fel a tek.. Tanácsot arra. hogv a végrehajtói állásoknak fizetési osztályba való sorozását ugyanekkor halaszthatatlanul eszközölni kívánja. A szervezési szabályrendelet tárgyalása a mult év januárjában tartott közgyűlés egyik határozata értelmében már 5 hónappál ezelőtt aktuális lett volna, a végrehajtói állások ás fizetések rendezésére pedig még 1916 július I9-én kelt leiratával hívta fel a várost a belügyminiszter. Itt az ideje, hogv ezeknek a szegény és mellőzésben részesült embereknek az ügye végre szintén rendeztessék. 0b®®®®®®®®®®®®®®® 1 URÁNIA £ HP Otatjy. Tudományos Színház ® tar - * <f Szombaton és vasárnap január 12-én és 13-án A legszebb film, a szezon művészi szenzációja. ii mmí Egy nagyvilági hölgy regénye 5 felvonásban. A főszerepben Lydia Rodeiii a legszebb fiimmtivésznő. Ü Előadások d. u. S. 7, és 9 órakór. Vasárnap d. u. 5 2 órától kezdve. Jegyek előreválthatok d. u. \ 3 órától, vasárnap d. u. fél 2-től kezdve. —. Farkast emlegetünk, oszt' itt jár a kert alatt. . ; i — Jó estét — fiizi a beköszönéshez Jóska, ahogy kettőt, báromat lép befelé. — Jó estét —• mondják utána valamenynyien. . SíiiMl^M Tán mán lé is akartok feküdni? — Dehogy akarunk, —' feleli az asszony most" akarjuk felgyújtani a lámpást. És nagyobb bizonyság okáért már sercenti is a gyuíás-skatulya oldalát, hogy világosságot teremtsen az ivóban. Persze csak gyér világöságot, amelyben olyanok az emberek mintha árnyak lennének. —i Hát bizony Jóska, ha nem gyűltél volna — mondja az igazságot az ember. - Lefeküdtek volna kendtök! —1 Lé, bátya, bét óra elmúlt. — Igaz, bét órakor már éccaka van ebben a.szomorú világiban. — De kire is várnánk — toldja magyarázatul az asszony a beszédet — mikor még embör sé jár az utcán. — No mar igaz. —. Igy igaz, nem látsz erre napáldozat után Jóska egy teremtött lelkűt sé. — Igy van valósággal Ambrus bátyám, nem tanálkoztam én most sé egy árva lelökkel se. —. Ki is bóeorogna ugyan ebbe a sötétségben? — Hát Annus néném, ha ezt valaki mondta volna, hogy igy lösz, nem hittem volna el.... Csupa falu ez a város. Kis Panna Jóska eközben leül,, a szokott helyén, a kályha mellett, mivelhogy itt jobban esik a bor, mint a másik asztalnál. (Igy vagyunk ezzel különben minden dologban. A szokás: szokás!) Azután előveszi a nagy halbicskát. Ez még boldogult Sziráky-bácsi boltjából való. Öreg szerszám is már.) a kendőből kioldja a száraz fekete kenyérdarabot. Az eladó ekkorra odaviszi a három deci piros bort és elél>e teszi. Mögéhözött Jóska bácsi? — Dél óta nem ettem húgom. Pedig sokat csatoráztam, felsővárosrul alsóvárosra, alsóvár osrul rókusra, éppen elég vót a'csikóknak. — Az éppen elég — véli Ambrus. — Mivel keresködtél Jóska? — kérdi az asszony. — Egy kis paprikám vót, azt adtam el. — Akkor pézzel gyiisz mots haza? — Kevéssel Ambrus bátyám. Többel is gyiihetnék. —- Hát elhagytad valahol? —< Dehogy hagytam, itt szuszog a gelehembe. — Akkor ne szóli... Nagy ára van most a paprikának. — Nagyobb is lőhetne. Amig igy folyik a lassú, vontatott beszéd, Kiss Panna Jóska apró darabokra szeídesi a kenyeret, a mellényzsebből kivesz két darab kockacukrot s mindezt az első egy-két korty után beleteszi a pohárba. Aztán kavarja, hogy a cukor elolvadjon. Ebez idő kell, nem sok, de valamennyi, ezért megint csak beszélni kell. A rablás meg a gyilkosság kerül szóba, ami módjával belekerül az újságokba.. (Nerji valamennyi, mert a jóból i.s megárt a sok.) — Sok a szökött katona — véli Jóska. — Ügy-e — Ugy ám... Azok kellemétlenkoduek. Nemsokára elhallgatnak. Jóska a bicskabeggyel kimártogatja, parasztos óvatossággal a falatokat és csudálatos jóétvággyal e-zi őket. Megrágja, mint a hustés lenyeli. H]át ez pompás, még nézni is jó. Az éhes ember talán még- meg is kívánná. Meg is látszik Kiss Panna Jóskán, mert az arca lassankint piros lesz, a szemei pedig fényesek. —• Igy ni — mondja megelégedéssel s egy darabig nézi a pohárban maradt ruskót, -eztán a leány felé nyújtja a paharat. Ez tulajdonképpen az ital a vacsorához. De ezt már mák ugy szopogatva issza meg. Szinte csak csókolgatja a poharat, amig a száján tartja. Végül nagyot sóhajt, mint a jóllakott ember. —i Jó volt Jóska? — Sosé vót rossz Ambrus bátyám, de most nagyon jó vót. — Látod, ilyen az élelmetö« embör, a borral együtt, a vacsorát is elvégzi. — Hát akár hiszi, akár nem Ambrus bátyám — dobogja a vendég, amig a kis bőrbukszából szedegiti a vasfilléreseket az asztalra jobban jólakok én evvel, mint aki bürgepaprikást öszik vacsorára. Ambrus is meg a felesége is nyugodtan néznek a kifelé ballagó emberre és összeesik a gondolatuk: aztán mondja még valaki, hogy nincs boldog ember ébrén a háborús világban. Mint ahogy a ludak szállnak, szép sorjában mondják egymás után mind a négyen: — Jojeakát, jojeakát... ú