Délmagyarország, 1917. december (6. évfolyam, 280-302. szám)

1917-12-05 / 283. szám

2 visszatartani neim tudta, arra szorítkozott, hogy illetékes katonai köreinket tudósítsa a román háború küszöbön álló kitöréséről. Ez tette lehetővé, hogy a szövetséges haderők idejekorán felvonulhassanak a dobrudzsai határon és az első megsemmisítő csapást mérhessék Romániára. Sajnos, hadtechnikai okokból nem volt lehetséges északon is épp ilyen gyorsan foganatosítani hatékony ellenrendszabályokat. Szörnyűn, de igazságosan torolta meg a sors Románia árulását. A római és bukaresti kormányt áruló magatartására véglegesen és döntően az a körülmény bírta rá, hogy az antant nagykiterjedésű osztrák és magyar területekből helyezett kilátásba jutalmat Olaszországnak és Romániának. Az antant balkáni áldozatai közé tartozik még Görögország is, amely szigorúan meg akarta óvni semlegességét. Albániában a területi összetartozandóságnak és államiságnak érzetét igye.kezzü'k élesztgetni és az ország önkormányzata számára az alapokat megteremteni. Az albán nép helyes politikai érzékről tett tanúságot és a részünkről élvezett támogatás mértékét egyre jobban elismeri és mindjobban merül föl köreiben a jövőben leendő ránktám a szkod ás k ivánsága. A keleti arcvonalon kivívott sikereink lehetővé tették a lengyel királyságnak visszaállítását. A lengyel királyságnak nagy küldetést kell betölteni. A 'háború tartama és az ellenséges arcvonalak közelsége folytán a lengyel állam felépítése csaik lépésről-lépésre halad előre. A megkezdett döntő lépés: az ideiglenes államtanács szervezése, egy lengyel hadsereg felállításának előkészítése és a régenségi tanács létesítése volt. Majd ha azok az akadályok, amelyek teljes önállóságának érvényesítését ma még korlátozzák, lehullanak, Lengyelország önmaga fog határozni az állam jövője fölött. Hogy hajlamai milyen irányban fogják vezetni, az előttünk alig látszik kétségesnek. Ezután megemlékezik Németország és Amerika között beállott hadiállapotról és az orosz forradalomról. Az Unióval való diplomáciai összeköttetés megszakítását szükségszerű folyománya a közte és Németország között beállott hadié' /pótnak. Az orosz birodalomban bekövetkezett átalakulásról már csak azér sem mondhat végleges Ítéletet, mert az ottani események látszólag nem jutottak végleges befejezéshez. Oroszországban a régi rendszer bukásával az eddigi imper'alisztikus pánszláv politika megdőlt. Hogy Oroszország tovább fejlődése minő irányt vesz, azt előre megmondani nem lehet, de súlyt helyez annak kiemelésére, hogy Ausztria-Magyarország és szövetségesei ellentétben az antanttal soha meg nem kísérelte, hogy Oroszország belső viszonyának az alakulását befolyásolják. Szövetségeseink mindenkor készek voltak arra, hogy a hatalmon levő mindenkori orosz kormánnyal ép ugy, mint valamennyi többi ellenfeleikkel is, tárgyalásokba bocsátkozzanak, őszinte rokonszenvvel kísérjük az orosz nép abbeli törekvését, MLMAGYA.RQRSZA6 hogy sorsát békés útra terelje vissza és nyugodt és rendes viszonyokhoz jusson. Őszinte kivánságcm, hogy visiszaállitsuk a jó szomszédi viszonyt, melyben annak idején állottunk az orosz néppel és hogy a jövőben velünk élénk és kölcsönös viszonyt ápolhat barátságban, Ezután köszönetét fejezi ki a semleges kormányoknak, továbbá a pápának, mert önzetlenül vállalták érdekeink védelmét a külföldön. Majd ebeket mondja: — Ha már most áttekintjük a jelenlegi helyzetet, jogosult büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy Ausztria-Magyarország a rnkényszeritett önvédelmi harcban eddigelé sikeresen állotta meg a helyét. Ma mélyen bent az ellenség földjén állanak sere-, geink. Katonai és tengerészeti hatalmunk megtöretlen, a háború szerencsés kimenttelébe vetett bizalmunk rendületlen. A monarchia gazdasági és pénzügyi helyzete meglepően szilárdnak bizonyult. Utal hadikölcsöneink örvendetes sikereire. Majd reményét fejezi ki, hogy a közélelmezés terén mutatkozó nehézségeket le fogjuk küzdeni. A német birodalommal való gazdasági viszonyunk ujabb szabályozásának előkészítése érdekében a már megindított tárgyalások folyamán remélhetőleg sikerülni fog gazdasági helyzetünket mélyíteni. — A jövő kilátása tekintetében — mondotta Czernin — a mértéktartó, de meggyőződésen alapuló bizalmat teljesen jogosultnak tartom. Ellenfeleink fokozódó kimerülése, az ellenséges offenzívak sikertelensége, katonai vállalkozásaink teljes sikere, a buvárhajóharcnak állandóan erősbödő hatása jogosulttá teszi a feltevést, bopv 3 legnehezebbikén tui vagyunk. Felérnek fővel és bizakodó hangulatban várhatjuk a béke derengő hajnalát is. Fa ezennel kiielentem, hoery annak lehetőségét, hogy belátható Időn belül békéhez jussunk, adva látom, akkor e lehetőség megteremtésének érdemét a mi hatalmi csoportunk javárai kell Igényelnem, A béke s'zót mi mondtuk ki először. Nekünk volt először bátorságunk, hogy békejobbot nyujtsunk ellenségeinknek és a béketárgyalások megindítását javasoljuk. Az egyetlen kormány, amely eszménket átvette, az orosz ideiglenes kormány volt. Hogy a továbbiak során a béke kérdés tekintetében ennek ellenére sem történt közeledés a béketárgyalások megindítására, abban kizárólag az antant-hatalmak a hibásak, amelyek latba vetették minden befolyásúikat, ihogy Oroszországot békepolitikájának folytatásában megakadályozzák. Ránk nézve a jelenlegi háború védelmi harc. Ennélfogva a célunk olyan béke kötése, amely Ausztria-Magyarország szabadságát, önállóságát és területi birtokáílományát csorbítatlanul biztosítja. Nein törekszünk kierőszakolt területgyarapodásra és gazdasági elnyomásra, de hatékony biztosítékokat kívánunk jövőbeli szabad és akadálytalan fejlődésünk érSzeged, 1917. december 5. dekében. Ezt a biztosítékot nyújthatná nekünk a fegyverkezés fokozatos, egyidejű és kölcsönös csökkentéséről és a nyílt tenger szabadságáról és megfelelő garanciákkal ellátott megállapodások és a kötelező döntő bíráskodás egyidejű behozatala. Készek vágyunk tehát ellenségeinkkel általános, igazságos és tisztes békét kötni. Oroszországgal most épen azon vagyunk, hogy ezen az alapon tárgyalásokat indítsunk. Hogy a többi ellenséges állam csatlakozik-e Oroszország javaslatához, nem lehet megmondani. Ennélfogva e percben én sem vagyok abban a helyzetben, hogy közelebbről nyilatkbzlhassam arról, hogy a fent vázolt béke ezekkel az államokkal szemben mennyiben valósitható meg. Minden körülmények között ki kell azonban jelentenem, hogy rám nézve lehetetlen a tm önzetlen hadicéljainkat minden időkre való érvénnyel egyoldalúan leszögezni azoknak az ellenségeinknek nyíltan bevalott annekpzlós törekvéseivel "szemben, amelyek ragaszkodnak a háború folytatásához. Legfőbb törekvésem a monarchiát mielőbb, oly békéhez juttatni, amely eredményesen, védelmezett jogai megóvása, és önbiztositása mellett a népek tartós kienge-szíelődéséhez vezet. — Remélem, — úgymond, — hogy a békét el fogjuk érni a megegyezés utján. Ellenkező esetben, erről szilárdan meg vagyok győződve, kikénys'zeritjük azt. Az élénk helyesléssel és éljenzéssel fogadott beszéd után az elnök köszönetet mondott a külügyminiszternek az e'kszpozé megtartásáért. Ezután gróf Tisza István szólalt fel. Visszautasítja a népek önrendelkezési jogát hangoztató jelszónak olyan értelmezését, amely mellett belső ügyeinkbe való avatkozást akarnának elérni. Ennek elfogadását capitis deimunitionak tekintené, a trón és a monarchia elleni merényletnek, amelyet, niint hazaárulást megvetéssel1 kell visszauta sitani. Azt hiszi, hogy nem téved, ha minden formális felhatalmazás nélkül biztosítja a külügyminisztert, hogy az egész 'magyar közvélemény, természetesen a magyar delegáció is a leghatározottabban követeli, hogy minden olyan kísérletet, amely belső kérdéseinket diskusszió tárgyává kívánja ten'ni, á limine visszautasít tassék. Gróf Andrássy Gyula felszólalásában, csatlakozk a Tisza által kifejtett álláspont--, hoz. Ezután gróf Czernin külügyminiszter szólal fel. Egészen természetes, hogy a kormány a'zou az állásponton van, hogy az Ausztria-Magyarország belügyeibe való beavatkozást sem ma, sem a jövőben soha, meg nem engedheti. Utal a trónbeszéd ama részére, amely azt mondja: „Urak akarunk maradni a magunk házában." Utal az osz-1 trák miniszterelnök legutóbbi nyiltkozátára. Végül azt mondja: — Azt hiszem, hogy ebben a magától értetődő kérdésben mindkét delegáció túlnyomó többsége engem támogat. Az elnök ezután bejelenti, hogy az al-