Délmagyarország, 1917. december (6. évfolyam, 280-302. szám)

1917-12-05 / 283. szám

m . <i )hííií Hzeged, 1917. december i. bizottság gondoskodni fog, hogy- a plénum elé terjesztendő jelentésben a külügymi­niszternek és Tiszának elhangzott álláspont­ja kifejezésre jusson, Indítványoztá, hogy a külügyi albizottság legközelebbi érdemleges ülése december 6-ikán legyen, amikor a külügyiminis'zter ekszpozéját veszik tárgyán lás alá. Nyilatkozatok Czernin ekszpozéjárél A külügyminiszternek a deeigációkban. felolvasott expozéjáról gróf Khuen-Héder­váry Károly igy nyilatkozott: — Az expozé 'kitűnően volt előadva. Nagyon mély benyomást keltett és minden tekintetben rendkívül .kielégítő volt. Gróf Andrássy Gyula ezeket mondta a'z expozéról: — Czernin beszéde nagyon jó benyo­mást keltett; a középidőn járt. Részletek­ről egyébként a vita folyamán fogok nyi­latkozni. Gróf Károlyi Mihály igy nyilatkozott: — Tartalmasabb külügyminiszteri ex­pozét vártaim volna. A lengyel kérdésről nem kaptunk felvilágosítást. Érzi mindenki, hogy a monarchia az átalakulás stádiumá­ban van. Ilyenkor nem lehet a dolgot a tár­gyalásokban sürgetni. Remélem, hogy az exporzét a külügyminiszter bővíteni fogja1, hogy tiszta képet nyerhessünk. Bécsből jelentik a „Pesti Hirlap"-nak: Rossz hatást keltett, hogy gróf Tisza Ist­ván német nyelven mondta el beszédét a csehek támadásaival szemben. Ugy értesü­lünk. hogy a tárgyalások anyagát a kül­ügyi helyzet, a gazdasági kérdések és a csehek ügye 'fogja dominálni. JÍ király trónbeszéde a magyar delegációhoz Bécsből jelentik: A magyar delegáció tagjai délelőtt tiz óra tájban a Magyar Ház­ban gyülekeztek, hogy á Hofburgba indulja­nak a trónbeszéd meghallgatására. Gróf Uhuén-Héderváry Károly elnök előterjesztet­te azt a beszédet, amelyet a királyhoz fog intézni. Jóval tizenegy óra előtt a delegátu­sok, mintegy húszan (több delegátusnak nem volt diszmagyarja) automobilokon a Hof­burgba hajtattak. Pontban tizenegy órakor a király megjelent a trónteremben. A királyt a delegátusk lelkes éljenzéssel fogadták. A mikor őfelsége az emelvényen helyet foglalt, előlépett gróf Khuen-Héderváry Károly, a delegáció elnöke, aki a következő beszédet intézte a királyilioz; Caszári és apostoli királyi legkegyelme­sebb Urunk! A világháború komoly és nehéz meg­próbáltatásait immár négy. éven át zugoio­üas néikui viseljük azon tudatban, 'hogy ál­landó jogaink és javaink megvédéséért fo­lyik az ádáz harc, amelyben ellenségeink egyenesen létünkben támadtak meg bennün­ket. Viseijuk a nehéz idők minden terhét hü szövetségeseinkkel egyetértésben azon meg­nyugtató érzéssel, hogy különösen a Német­országgá! kötött közel 40 esztendőn keresz­tül ápolt szövetségünk, melyhez hiven és állhatatosan ragaszkodtunk. De igazolást nyert a monarchia ötven év előtt dualiszti­kus alapon történt átalakulásának helyes volta is. Ezen két föfeltéteíhez. amelvekben az elért eredmények zálogát találjuk, a jövőben is ragaszkodni fogunk, egyrészt tovább is ápolva a közöttünk és a szomszédos német birodaiom között a természetes fejlődésből kialakult bensőséges viszonyt, az állandó békét biztosító igen hatalmas véd- és dac­szövetséget, amelyhez a világháború folya­mán a derék török és bolgár nemzet is csat­lakozott. másrészt tántoríthatatlanul ragasz­kodván ahhoz a dualisztikus alapberendezés­hoz, amely nekünk, de általunk a monar­chiának is oly nagy erőt és hatalmat bizto­sított. A fegyverszünetnek orosz részről történt felajánlása megelégedéssel tölt el bennünket, mert remélnünk engedi, hogv a háború, leg­alább Oroszországgal, belátható időn belül befejzést nyer, ami az általános békekötés kilátásaira is bizonyos kedvező befolyással leend. Amily felemelő érzést keltett bennünk, amikor daliás királyunkat csapatai és hős katonái élén tudtuk, épp annyira télies sziv­ből óhajtjuk, hogy felséged mielőbb a béke oiajágával léphessen hü népei elé. bizonyára atyai szivének is legnagyobb örömére. Éljen a király! A király az üdvözletre a következő trón­beszéddel válaszolt :­— Azóta, hogy Isten kegyelméből őseim trónjára léptem, ma első izben gyül egybe a közös ügyek tárgyalására kiküldött orszá­gos bizottság a reá váró feladatok elintézése végett. Változhatatlan hűségük és ragaszko­dásuk kifejezését, melyet elnökük tolmácsolt előttem, ma őszinte megelégedéssel veszem. Fogadják hálás szivből jövő Királyi üdvözle­temet. — Röviddel ezelőtt volt évfordulója annak a napnak, amelyen a Mindenhatónak tetszett magához szólítani Fenkölt Elődömet, I. Fe­renc József császár és király őfelségét. Két emberöltő keserves és boldog óráiban az el­hunyt Uralkodó példátlan önfeláldozás és szüntelen munkásság mellett osztozott népei­nek sorsában. Áldott legyen emlékezete! — Az agg Király, kinek leghőbb vágya az volt, hogy élete alkonyát a béke müvei­nek szentelhesse, nem kereste ezt az össze­ütközést, amely azóta alapjaiban renditette meg a világot. Vérző szivvel bár, de Istenibe, népei áldozatkészségébe, valamint a monar­chia erejébe vetett rendíthetetlen bizalommal állott a kihívás elébe, amidőn látta, hogy a harc immár elkerülhetetlenné vált. Az a lel­kes visszhang, amelyet a Legfelsőbb Hadúr szózata szeretett Hjazánk minden vidékén keltett, a legfényesebben igazolta ebbeli bi­zalmát. — Győzelmes hadseregeink diadalmas sikerei s haditengerészetünk elszánt bátor­sága hazafias büszkeséggel töltenek el Ben­nünket. Ezért mindenekelőtt a Mindenható Istennek adunk hálát, de fájdalommal emlé­kezünk meg ma is ama derék harcosokról, kik a legszentebb javakért vivott küzdelem­ben, a honi föld védelmében áldozták életü­ket, egészségüket, trónnak és hazának. A hősiességnek és a megadásteljes lemondás­nak ama számtalan ténye, melyet három év­nél tovább ugy a harcoló csapatoknál, mint a mögöttes országrészek szinte emberfeletti munkájában észlelhetünk, díszhelyet biztosit e hősök minden/kének a haza hőseinek dicső sorában. Nem csekélyebb részvéttel viselte­tünk amaz ezreknek szomorú sorsa iránt, a kiket a háború atyjuktól, férjüktől, egyetlen támaszuktól fosztott meg. Részvéttel fordul tekintetünk ama szánalomraméltók felé is, akik hajlékukból és tűzhelyüktől elűzetve mindenüket kénytelenek voltak feláldozni a haza oltárán. Legyenek ők valamennyien meggyőződve, hogy első gondunk őket illeti. — Amiként nehéz időkben nem ismer­tünk csüggedést, azonképen most, amikor a jövő láthatára felderülni látszik, józan ön­mérsékiést gyakorolva, ne feszítsük tul az el­érhetőnek és reánk nézve hasznosnak mérté­két, Hatalmi helyzetünk dicső megvédése után, most is mint eddigelé, mindenkor ké­szek vagyunk a monarchia létfeltéieleit biz­tosító tisztes békének megkötésére. Ezen megfontolásból kiindulva és követ­kezetesen ragaszkodva trónralépésünk óta követett politikánkhoz, örömteljes megelége­déssel üdvözöltük a pápa öszentségének a harcban álló felek kibékítésére irányult nagy lelkű lépését is, és a Minket alkotmányosan megillető jogunknál fogva a jövőben sem fogunk elmulasztani egy alkalmat sem, hogy az áldozatteljes küzdelemnek és a háború okozta sokféle nyomorúságnak minél előbb véget vessünk. Ebbeli szándékaink szellemében közös kormányunk késznek nyilatkozott arra, hogy eleget téve az orosz kormány meghívásának az általános béke érdekében tárgyalásokba bocsátkozzék. Vajha a Mindenható áldása lenne a béke e miivén és visszaadná Euró­pa népeinek a kiengesztelődés meilett a köl­csönös bizalmat. A súlyos megpróbáltatáso­kon átment orosz nép, amely ellenfeleink közül elsőnek áll készen arra, hogy béke­szózatunkat kövesse, biztos lehet arról, hogy őszintén kívánjuk visszaállítását ama jó szom szédi viszonynak, amelyben vele előbb éltünk. Másrészt azonban legszentebb köteles­ségünknek kell tekintenünk azt is, hogy azt a kardot, amelyet rablásrakész szomszédok mohó zsákmányszonnja kényszeritett kezünk­be, ebben a monarchia egész jövőjére oly­annyira döntő harcban ne tegyük le előbb, mig ellenfeleink feldarabolásunkra és erősza­kos elnyomásunkra irányuló őrületes terveik­ről kétségét kizáró módon le nem mondtak. Urak akarunk maradni a magunk házában. Fényesen bevált szövetségünk a Német­birodaloimmal — mqlynek fenkölt uralkodó­ját nemrégiben vendégemül üdvözölhettem — délnyugaton kivivott győzelmeink által uj és dicsőségteljes megerősítést nyert. A nagyratörő bolgár néphez a legjobb szövetségestársi viszony fűz Bennünket. Er­ről tanúságot tesznek Ferdinánd királlyal történt ismételt találkozásaim is. Ismételten nyil alkalmunk arra, hogy csodálattal adózzunk a török harcos hagyo­mányos bátorságának a Mi csapatainkkal vállvetve vivott hláltmegvető küzdelmekben. Bizodalommal reméljük, hogy a Vetünk szo­ros szövetségben álló Törökbirodalomra ujabb felvirágzás' s biztosított fejlődés kor­szaka virrad.

Next

/
Thumbnails
Contents