Délmagyarország, 1917. december (6. évfolyam, 280-302. szám)

1917-12-05 / 283. szám

m . <i )hííií Hzeged, 1917. december i. bizottság gondoskodni fog, hogy- a plénum elé terjesztendő jelentésben a külügyminiszternek és Tiszának elhangzott álláspontja kifejezésre jusson, Indítványoztá, hogy a külügyi albizottság legközelebbi érdemleges ülése december 6-ikán legyen, amikor a külügyiminis'zter ekszpozéját veszik tárgyán lás alá. Nyilatkozatok Czernin ekszpozéjárél A külügyminiszternek a deeigációkban. felolvasott expozéjáról gróf Khuen-Héderváry Károly igy nyilatkozott: — Az expozé 'kitűnően volt előadva. Nagyon mély benyomást keltett és minden tekintetben rendkívül .kielégítő volt. Gróf Andrássy Gyula ezeket mondta a'z expozéról: — Czernin beszéde nagyon jó benyomást keltett; a középidőn járt. Részletekről egyébként a vita folyamán fogok nyilatkozni. Gróf Károlyi Mihály igy nyilatkozott: — Tartalmasabb külügyminiszteri expozét vártaim volna. A lengyel kérdésről nem kaptunk felvilágosítást. Érzi mindenki, hogy a monarchia az átalakulás stádiumában van. Ilyenkor nem lehet a dolgot a tárgyalásokban sürgetni. Remélem, hogy az exporzét a külügyminiszter bővíteni fogja1, hogy tiszta képet nyerhessünk. Bécsből jelentik a „Pesti Hirlap"-nak: Rossz hatást keltett, hogy gróf Tisza István német nyelven mondta el beszédét a csehek támadásaival szemben. Ugy értesülünk. hogy a tárgyalások anyagát a külügyi helyzet, a gazdasági kérdések és a csehek ügye 'fogja dominálni. JÍ király trónbeszéde a magyar delegációhoz Bécsből jelentik: A magyar delegáció tagjai délelőtt tiz óra tájban a Magyar Házban gyülekeztek, hogy á Hofburgba induljanak a trónbeszéd meghallgatására. Gróf Uhuén-Héderváry Károly elnök előterjesztette azt a beszédet, amelyet a királyhoz fog intézni. Jóval tizenegy óra előtt a delegátusok, mintegy húszan (több delegátusnak nem volt diszmagyarja) automobilokon a Hofburgba hajtattak. Pontban tizenegy órakor a király megjelent a trónteremben. A királyt a delegátusk lelkes éljenzéssel fogadták. A mikor őfelsége az emelvényen helyet foglalt, előlépett gróf Khuen-Héderváry Károly, a delegáció elnöke, aki a következő beszédet intézte a királyilioz; Caszári és apostoli királyi legkegyelmesebb Urunk! A világháború komoly és nehéz megpróbáltatásait immár négy. éven át zugoioüas néikui viseljük azon tudatban, 'hogy állandó jogaink és javaink megvédéséért folyik az ádáz harc, amelyben ellenségeink egyenesen létünkben támadtak meg bennünket. Viseijuk a nehéz idők minden terhét hü szövetségeseinkkel egyetértésben azon megnyugtató érzéssel, hogy különösen a Németországgá! kötött közel 40 esztendőn keresztül ápolt szövetségünk, melyhez hiven és állhatatosan ragaszkodtunk. De igazolást nyert a monarchia ötven év előtt dualisztikus alapon történt átalakulásának helyes volta is. Ezen két föfeltéteíhez. amelvekben az elért eredmények zálogát találjuk, a jövőben is ragaszkodni fogunk, egyrészt tovább is ápolva a közöttünk és a szomszédos német birodaiom között a természetes fejlődésből kialakult bensőséges viszonyt, az állandó békét biztosító igen hatalmas véd- és dacszövetséget, amelyhez a világháború folyamán a derék török és bolgár nemzet is csatlakozott. másrészt tántoríthatatlanul ragaszkodván ahhoz a dualisztikus alapberendezéshoz, amely nekünk, de általunk a monarchiának is oly nagy erőt és hatalmat biztosított. A fegyverszünetnek orosz részről történt felajánlása megelégedéssel tölt el bennünket, mert remélnünk engedi, hogv a háború, legalább Oroszországgal, belátható időn belül befejzést nyer, ami az általános békekötés kilátásaira is bizonyos kedvező befolyással leend. Amily felemelő érzést keltett bennünk, amikor daliás királyunkat csapatai és hős katonái élén tudtuk, épp annyira télies szivből óhajtjuk, hogy felséged mielőbb a béke oiajágával léphessen hü népei elé. bizonyára atyai szivének is legnagyobb örömére. Éljen a király! A király az üdvözletre a következő trónbeszéddel válaszolt :— Azóta, hogy Isten kegyelméből őseim trónjára léptem, ma első izben gyül egybe a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság a reá váró feladatok elintézése végett. Változhatatlan hűségük és ragaszkodásuk kifejezését, melyet elnökük tolmácsolt előttem, ma őszinte megelégedéssel veszem. Fogadják hálás szivből jövő Királyi üdvözletemet. — Röviddel ezelőtt volt évfordulója annak a napnak, amelyen a Mindenhatónak tetszett magához szólítani Fenkölt Elődömet, I. Ferenc József császár és király őfelségét. Két emberöltő keserves és boldog óráiban az elhunyt Uralkodó példátlan önfeláldozás és szüntelen munkásság mellett osztozott népeinek sorsában. Áldott legyen emlékezete! — Az agg Király, kinek leghőbb vágya az volt, hogy élete alkonyát a béke müveinek szentelhesse, nem kereste ezt az összeütközést, amely azóta alapjaiban renditette meg a világot. Vérző szivvel bár, de Istenibe, népei áldozatkészségébe, valamint a monarchia erejébe vetett rendíthetetlen bizalommal állott a kihívás elébe, amidőn látta, hogy a harc immár elkerülhetetlenné vált. Az a lelkes visszhang, amelyet a Legfelsőbb Hadúr szózata szeretett Hjazánk minden vidékén keltett, a legfényesebben igazolta ebbeli bizalmát. — Győzelmes hadseregeink diadalmas sikerei s haditengerészetünk elszánt bátorsága hazafias büszkeséggel töltenek el Bennünket. Ezért mindenekelőtt a Mindenható Istennek adunk hálát, de fájdalommal emlékezünk meg ma is ama derék harcosokról, kik a legszentebb javakért vivott küzdelemben, a honi föld védelmében áldozták életüket, egészségüket, trónnak és hazának. A hősiességnek és a megadásteljes lemondásnak ama számtalan ténye, melyet három évnél tovább ugy a harcoló csapatoknál, mint a mögöttes országrészek szinte emberfeletti munkájában észlelhetünk, díszhelyet biztosit e hősök minden/kének a haza hőseinek dicső sorában. Nem csekélyebb részvéttel viseltetünk amaz ezreknek szomorú sorsa iránt, a kiket a háború atyjuktól, férjüktől, egyetlen támaszuktól fosztott meg. Részvéttel fordul tekintetünk ama szánalomraméltók felé is, akik hajlékukból és tűzhelyüktől elűzetve mindenüket kénytelenek voltak feláldozni a haza oltárán. Legyenek ők valamennyien meggyőződve, hogy első gondunk őket illeti. — Amiként nehéz időkben nem ismertünk csüggedést, azonképen most, amikor a jövő láthatára felderülni látszik, józan önmérsékiést gyakorolva, ne feszítsük tul az elérhetőnek és reánk nézve hasznosnak mértékét, Hatalmi helyzetünk dicső megvédése után, most is mint eddigelé, mindenkor készek vagyunk a monarchia létfeltéieleit biztosító tisztes békének megkötésére. Ezen megfontolásból kiindulva és következetesen ragaszkodva trónralépésünk óta követett politikánkhoz, örömteljes megelégedéssel üdvözöltük a pápa öszentségének a harcban álló felek kibékítésére irányult nagy lelkű lépését is, és a Minket alkotmányosan megillető jogunknál fogva a jövőben sem fogunk elmulasztani egy alkalmat sem, hogy az áldozatteljes küzdelemnek és a háború okozta sokféle nyomorúságnak minél előbb véget vessünk. Ebbeli szándékaink szellemében közös kormányunk késznek nyilatkozott arra, hogy eleget téve az orosz kormány meghívásának az általános béke érdekében tárgyalásokba bocsátkozzék. Vajha a Mindenható áldása lenne a béke e miivén és visszaadná Európa népeinek a kiengesztelődés meilett a kölcsönös bizalmat. A súlyos megpróbáltatásokon átment orosz nép, amely ellenfeleink közül elsőnek áll készen arra, hogy békeszózatunkat kövesse, biztos lehet arról, hogy őszintén kívánjuk visszaállítását ama jó szom szédi viszonynak, amelyben vele előbb éltünk. Másrészt azonban legszentebb kötelességünknek kell tekintenünk azt is, hogy azt a kardot, amelyet rablásrakész szomszédok mohó zsákmányszonnja kényszeritett kezünkbe, ebben a monarchia egész jövőjére olyannyira döntő harcban ne tegyük le előbb, mig ellenfeleink feldarabolásunkra és erőszakos elnyomásunkra irányuló őrületes terveikről kétségét kizáró módon le nem mondtak. Urak akarunk maradni a magunk házában. Fényesen bevált szövetségünk a Németbirodaloimmal — mqlynek fenkölt uralkodóját nemrégiben vendégemül üdvözölhettem — délnyugaton kivivott győzelmeink által uj és dicsőségteljes megerősítést nyert. A nagyratörő bolgár néphez a legjobb szövetségestársi viszony fűz Bennünket. Erről tanúságot tesznek Ferdinánd királlyal történt ismételt találkozásaim is. Ismételten nyil alkalmunk arra, hogy csodálattal adózzunk a török harcos hagyományos bátorságának a Mi csapatainkkal vállvetve vivott hláltmegvető küzdelmekben. Bizodalommal reméljük, hogy a Vetünk szoros szövetségben álló Törökbirodalomra ujabb felvirágzás' s biztosított fejlődés korszaka virrad.