Délmagyarország, 1917. december (6. évfolyam, 280-302. szám)

1917-12-30 / 302. szám

FT DÉLMAGYARO RSZÁG cAprőságok a háborús Szeged féli életéből. (Gyéfekéfc meg a krumpli) Krumplit oszlanak. Az üzlet előtt „száz asszony, gyerek vár, 'álldogál. Jól öltözött, szegényes. < (Mind türelmetlen, mind szeretne sorrake dűlni. Ez lasan megy. Csak párosával engedik be ükét •és 'kiviil a sor 'nem akar fogyni. Mindig u.i •vásárlók jönnek. Hjüvös, hóőlvadásos az idő és a csatakiban átáznak a vlseletes cipők. Ez rossz ' kedélyhanguía'tot ' kelt. Kifakadások •hangzanak el és a sorkan némi 1 ilökdösések ;támuadnak. A' Jobb öltözésüek kellemetlen érzésüknek köhögéssel adnak kifejezést, mások bekiáltanak az üzletbe: i —• N.e aludjanak odabent, 1 1 — Ébren vagyunk, hangzik vissza. • a •válasz — csak lassan megy a mérés. És ez igaz is. öt, tiz küogram krumplit sok száz (embernek kimérni, lassan megy. Annak is türelmébe kerül, aki méri, annak is. •aki várja. Aztán hire kel hogy a krumpli egy kicsit könnvezdk. egv kicsit (fagyos — Di sznonak való — jegyzik mer az elkeseredettek. Azért tovább várnak. Hiába, a krumpli "most nagy ur, esemegeszámk.a megy. Várni kell rá, még ha fagyos is. 1 1—( Két hét óta n színét se láttam, pedig a három kis 'gyerekem 'is röttentő szereti — : panaszkodik egy menyecske. — Nekem meg nem Is étek ha nem krumpli — mondja egy dinre ista kinézésű, kopottas felöltőjii ur. — Talán az ur tót? — kérdi némi malkáéval egy vastag kendőbecs avart parasztasszony. i —I Én ur vagyok —< pattog a diurnjsta — de maga paraszt, ha még azt se;m tudj a megérteni, hogy mi az a krumpli. A krumpli!... •— Nem ám? Hogy én ne tudnám? Hét az édös anyáim már pólyás koromba fölt krumplit tömködött a számba. Akkor pedig még az urn.nk az orra se b'kadí ki. — Fogja be a száját - ríva] rá a diurnista, mire a várakozók szintén a vastagkendcs asszony ellen támadtak. Az asszony levágta a fejét, dörmögött valamit és aztán tovább várt. • A sor lassan morzsolódott az üzletben. A villany és kigyulladt odabent, mig kint az alkoínyat homálya borult a várakozókr'a. Egyszer csak két kicsi gyerek, kézenfogva vezették egymást, baljukon egy-egy kosárral furakodott a legelső párok elé. * 1 —•• Bácsi kérem, engedjenek be minket, kérem Szépen. Krumplit jöttünk vásárolni — csilingelte ;a vékony, fázós gyerekhang. Várjatok ti is sorotokra — ripakodott rájuk egy elülálló vénkisasszony. — De nekünk beteg az édes anyánk — siránkozott ta kisebb gyerek. 1 És a türelmetlen embersor visszahátrált a két kicsi, fázós gyerek előtt. A tömeg megérezte, hogy a gyereksziv nagyobb ur, mint a krumpli s ha a gyerek krumpliért megy, hozzá kell engedni. ' (Idegőrieknek tilos szénbánya.) Kocsi ballag az nton. Lassan csammognak a lovak, terhét buzinak. A vámház előtt megáll. Az emlber leszáll az ülésről, előveszi a bukszáját és a vámpénztár ablakánál lerója ai kövezetvámot. — Alit visz? — kérdezi a vámőr. — Szenet. —* Vasúti? — Az. A korlátnál egy ember áll és hallja a párbeszédet. Közbeszól: — 'Oszt hdl árulják azt a szenet? Mert én már a Iában at lejárom, mégse kapok belőle egy kilót se. — Ezt nem árulják,-hanem kántálják — mondja a kocsis — utalványra — leszi hozzá nagy soká, .miután a pénzét visszarakta az erszényébe.- . Szeged, 1917. december 80. TELEFON : Igazgató: TELEFON: 11-85. VAS SÁNDOR 11-85. Wt Jamilr 2,3,4,5,6-án, kérdi a szénéhes -II —i És hol mérik? ember. A kocsis az algyői ut felé bök az ujjával! s aztán se szó, se beszéd, fölül a kocsijáraés halad lefelé a városba. A szénéhes ember felindult arra. amerre a 'kocsis bökött az ujjával. Az állomás területére nem lelhet simán bejutni. Katona áll a kerítés ajtóban. —( Mit (akar? —• kérdezi az őr a szénéhes embertől. — Szenet —• mondja ez nyugodtan. Az őr beengedi, mert a vasutterületéről sokán visznek szenet. Inal is az ember előre, messze, egész a pályaudvar végére. Ott mérik a vasúti szenet. Van belőle sok. 'A szénéhes ember szemei felragyognak és egyenesen a szénlapátoló emberekhez megy. —1 Jó napot. —I Jó napot. ! <—' Szénért jöttem voOnia. — HoH a kocsi, meg az utalvány? — kérdezi a szén őr. >< ! — HÓI csak ugy jöttem, hogy kaphatnék-e én is belőle. Inkább megfizetnék érte. —- Kapni lehet, de csuk vasutasnak, meg utalványra. Maga vasúti? —i Nem. —> Akkor fordulhat is vissza. — I),e Ea megfizetem. — Akkor magát lecsukják. Ez, nem bolt, ez nem szénkereskedée. Ez a bányáiéi jön. Ez idegeneknek tilos. Aki éhhez hamisan hozzájut, azt lecsukják. A, szénéhes ember szomorúan nézett a nagy garmada szénre és irigyelte la vasutat, a vasutasokat, az őrt, aki olyan becsületes, hogy 'még péinzért seim juttat egy kis szenet. (A papirhajü dió.) A,z üzleti élelmesség ma a boldogulás útjára vezet. Amikor minden olyan méregdrága', akkor keressük, hogy mint lehet egy kis olcsósághoz jutni. Ez igen nehéz ügy. Semmi se olcsó. A gyerekeknek való csemegék se olcsók. Cukor. eukrásZsüteméhy, dió, mogyoró, mind drágák. A piacon két diákgyérek egy píapirdobozhan diót árulgatott. Dugva. Nem igen merték kinálgatni, meglátszott rajtuk, hogy valamitől félnek. A virágpiac felé mégis mégállitottak egy tanyai asszonyt. — Néni, venne-e papirhajü diót? —• kérdezte az egyik félénken, miközben a szemei hamiskásan csillogtak. •— Hogy vonnék-e. Vöszök hát. ha olcsó. — Olcsó —' felelte a másik, kinek kezében volt a dió. — Oszt mennyi? — Egy kilo. — Az ára? — Három korona. — Három korona? Fizetőm. Mondta az asszony és fizette. (Hogyne fizette volna, mikor ő öt koronájával adott tul a sajátján.) A gyerekek levették a papirdoboz fedelét, megcsörgették a diót cs átöbtötték az asszony kendőjét©. Az asszony bekötözte, megköszönte, a gyerekeknek s aztán a gyerekek jobbra, az asszony balra ballagtak. Az asszony, az egyik nagykofához állított a dióval. — Teea. Volna egy kis papirhajü dióm. — Oszt? ' —• Vödd inög. Öt koronáér neköd adom. No. Ide vele, ha jó. —• A világon nem volt még ilyen finom. Teea azonban ovatos. volt, elül járójába összeroppantott egyet a vaskos ujja.i között. A dió tényleg papirhajü volt, 'bélés nélkül. A •gyerekek karácsonykor kiszedegették a belét, aztán összeiaggatták és az üres héjakat három koronáért eladva olcsó dióhoz jutottak. 'aaaaaaBaaaaBaaoaaBBBaaaaaasBaaaMaaaaaasBassaftaMfcuei A Délmagyarország telefonja? Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal - 81.