Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-09 / 260. szám

"*r "" — ^ / i \\ i r November végén vonulnak be Szegeden az alkalmatlanok (Saját tudösitmktőí.) 1 Kimerítő pontossággal ismertette annak idején a Délmagyár. úrszág báró Ssurmay Sándor Honvédelmi miniszternek azt a rendeletét, amejv a népfölkelői Szolgálatra alkalmatlanok fegyver, nélküli segédszolgálatra való behívásáról intézkedik. A rendelet értelmében 'tudvalevőleg a barcvonalszolgálatra alkalmas, segédszolgálatot teljesítő legénység pótlására minden fegyveres szolgálatra alkalmatlan népfölkelő behívható. A behívásokat a szükséghez mérten fogják eszközölni a közigazgatási hatóságok. amelyekkel minden katonai parancsnokság közli, hogy hány emberre van szüksége. Miután a legfőbb városban már megkezdődött az untauglichok ilven behívása, kérdéssel fordultunk a szegedi katonai ügyosztályhoz a .szegedi behívásokra vonatkozólag. Hegedűs Antal ügyosztály-jegyző, aki Tóth Mihály katonaügyi tanácsos betegsége alatt a katonaügy osztályt vezeti, kérdéseinkre igy válaszolt: — A bahivás előkészítő munkálatait már teljesen befejeztük. Amint nz első értesítést kapjuk, csak a behívókat kell kikézbesittetnünk, miután az összeírás telies. Hogy kiket fognak behívni először és különösen milyen foglalkozási agat, természetesen most még nem lehet tudni. Ezeket az adatokat azzal együtt, hogy hány emberre van a katonaságnak szüksége, a temesvári katonai parancsnokság fogja velünk közölni. Eddig csak egy értesítést kaptunk s az az. hogy a behívattak november 27-én fogdák irtaid szolgálattételre bevonulni. — Az, hogy valaki behivő.iegvet kap, még nem jelenti azt, hogv föltétlenül katonai szolgálatot íog az illető teljesíteni. Ugyanis mi a rendelet értelmében több embert fogunk belmni, mint amenny.re a katonaság igényét bcjeier.tttfe; A behivottákat mégegvszer főiül fogják vizsgálni > akiket ezen a fölülvizsgálaton s aikalmmkniOXnaK fognak találni, azokat tlfcoesájtjáK. Szóval a behivottak még cgvszer vizsgálat alá kerülnek a a gyöngébb anyagot m.nen is hvrabocsáiiiák. — A fegyver nélküli segédszolgálatra behívott népföHcelők.vk joguk van éoP.M ugy tőimentésüket kérelmezni a szolgálati kötelezettség alól, mint akik arcvonalszolgáiatra alkalmasok. A fölmentések köriili eljárás is teljesen ugyanaz, mint az eddigi fölmentési és a fölmentéseket itt is a honvédelmi miniszter adja meg. mint más esetekben. —• A behívások mind a méltányosság fölI tétlen szemmel tartása mellett történnek meg. | Elsősorban természetesen a fiatalabb korosztályokat hívják be s az öregebbek csak a föltétlen szükségesség esetére maradnak fönn. A hatóság föltétlenül tekintettel van az iiletök foglalkozásának fontosságára, a betöltött pozícióra, családi és egyéb egyéni körülményeire. A behívásoknál ezeket a körülményeket és szempontokat mind külön megfontolás tárgyává tesszük. — Nagy a valósziniisége annak, sőt talán bizonyosnak is mondható, hogv a szegedi untauglichok mind eddigi lakóhelyükön, tehát a szegediek Szegeden fognak szolgálatot teljesíteni. A hatóságok ugyanis a katonai hatóságokkal együtt rajta vannak, hogy lehetőleg mindenben megfeleljenek a miniszteri rendelet intencióinak. — Ezideig Szegeden egyetlen untauglichot sem hivtak be, sőt nem közölte a katonaság a szükségletet sem. Érmek azonban már közelesen meg kell érkeznie, talán egykét nap alatt. Besiélgetés SsAthmáry ezredessel. Przomysl ostromának dicsőséges eseményei .1915. márciusiban legendás hőssé aratták Seatlfynáry Géza honvédezredest, A mikor a vár helyzete már tarthatatlan volt, honvédéinek élén kirohant a várból ós maroknyi csapatával ré?t ütött az ellenség sorain. A hős ezredes orosz fogságba került, a honnan néhány héttel ezelőtt mint rokkantat haza bocsátották. Azóta uj ból katonai szolgálatot teljesít, A napókban . Nagy beesk ereken •zemlét tartott az ottani honvéd alakul ások felett, Ebből aa alkalomból egy nagybecskereki újságíró fölkereste Szatmáry ezredest ós beszélgetést folytatett vele a przemysli kirohanás részleteiről és hosszú orosz fogságául. ' , rtt^yaLllLi Szath'máry ezredes a következőket mondotta: , . -i. — 1015, márciusában voltunk, — mondotta Szathmáry ezredes — két hónapig tar. i tó 'körülzárás és ostrom ntán, amikor a had •eeregifőparanesnokság hozzájárulásával, a. mellyel repiilögópek és radiotalegramok utján állandó összeköttetésben voltunk, elhatároztuk, hogy Przemysl eleste előtt még egy nagy kirohanást kísérelünk meg, hogy- siker esetén a várat körülzáró orosz seregen áttörve saját tábori hadseregünkkel megtaláljuk nz érintkezést és egyesüljünk vele, A munifiiá és élelmiszer már egészen fogytán volt a várban és hogy ne legyen. Przemysl vége dicstelen kapituláció, elkészítettük a nagy kirohanás tervét, összeválogattuk a várőrség legjobb csapatait, egy magyar hadosztályt: az u. n. Tamá'ssy-ihadosztályt és a Weirendorferdradosztályt. A Tamássy-diádosztályban csupa magyar honvédezred volt, a Szegedi, verseci, Iugosi és gyulai honvéd ezredek, amelyek közül az utóbbinak én voltam a parancsnoka, — Március 19-ikóre a hajnali órákon terveztük a kirohanást. A tervet pontosan kidolgoztuk, mindenkit kitanítottunk a feladatára és igy felkészülve éjfél után 2 órakor megkezdtük a kirohanást. Az oroszokat hirtelen támadásunk nagyon meglepte, ugy hogy az az edső időben szépen haladt előre. Az oroszokat két egymás mögötti jól kiépített állásából Bzuronyrohammal kivertük, de steg»á, lffe'7. bojéiahaj; i. amikor ipár a második álláson is titl voltunk, akkor á ham zajra és fégyVcrcshp'kodásra figyelmesek léitek az oroszok, nagy siet re irtó tömegeket vétettek elénk, ugy, hogy egyszeriben elvesztettük az érintkezést a kirohanásban résztvett többi' ezredekkel, inát csak a magam ezrede körében történő dolgokat láttam. Észrevettem, ihogy az oroszok három oldalról tódulnak felénk, ugy hogy kénytelenek voltunk védelembe átmenni. Kemény, makacs állóharc fejlődött ki az oroszok és a mi embereink között, amely réggel 5 óra titántól fél í) óráig tartott. Ekkor az oroszok betörtek állásainkba. A gyulai fink megint szuronyt ragadtak és azzal mentek az ellenségnek, de az orosz túlerő annyira nyi!,-úrivaló voit, hogy teljesen céltalan lett volná a további vér- és emberádozar, amire beszüntettem a harcot. Fogságba kerültünk. Amint odaértünk a hátsó orosz állásokhoz, rögtön a parancsnok elé vittek bennünket. Mondhatom, hegy a fronton levő oroszok, akikkel érintkeztünk, •mind kifogástalanul bántak velünk, mind megbecsülték bennünk az ellenfelet. Az első parancsnok, egy tábornok, aki jól beszélt németül, kezet fogott velem, teával kínált meg és rendelkezett, hogy részemre kocsit hozzanak, amin a vasúthoz vigyenek. Ilyen bánásmódban azonban csak itt A'olt részünk a front csapatok körében. .Később, minél beljebb kerültünk Oroszországba, annál komiszabb bánásmódban volt részünk. A fogolytáborokban teljesen meg voltunk fosztva minden szabad mozgástól, nem lelhetett semmi akaratunk, vagy kívánságunk. A fegyelemnek olyan formája volt, hogy az sokszor erkölcsileg egyenesen megalázó volt. Nem is szeretek beszélni, vagy visszagondolni ezekre a dolgokra, amik elől odakünn is ugy tértem ki legegyszerűbben, hogy sokszor hónapokig ki sem mozdultam a szobámból. — 1917. januárjában váratlan dolog történt velünk. A fogolytáborban közölték, hogy bizonyos betegségben szenvedők jelentkezze nek és ha betegségük beigazolást nyer, akkor a fogságból elbocsájtatnak és hazakerülhetnek. A velünk közölt jegyzék alapján én is jelentkeztem betegségemmel. Przemyslben a tél folyamán ugyanis meghűltem és ebből a hűtésből makacs légzési zavaraim maradtak vissza. Először ott Turkesztánban ült össze egy orosz orvosokból álló bizottság, alapos vizsgálat alá fogtak és megállapították, hogy megvan a mondott betegségem. Utunk Svédországon és Németországon keresztül diadaluthoz hasonlított, mindenütt a legnagyobb szivélyességgel fogadtak bennünket, Már ez is nagy öröm volt, de mi ez ahílioz képest a mikor jülius 13-ikán hazaértem családom körébe és a két és fél évi orosz fogság után. először ültem együtt velük ugy, mint a háború előtt a béke idején. Minden gyönyörűségével újra előttem állott az élet és én éreztem, hogy nincs az a sok szenvedés, nincs az a sok nélkülözés, amit nem érdemes átélni •csak azért, hogy az embernek újra ilyen örömökben is része lehessen, , m Déliaagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81.