Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-06 / 257. szám

• 4 A Dugonics Társaság tisztújító közgyűlése. — Dr. Síalay József az uj elnök. —• Dr. Lázár György örököt, a DugonicsTársaság elnöki székét, hétfőn töltötte be a közgyűlés « bizalom egyhangú megnyilatkozásával. A társaság az uj elnök: dr. Szalag Jóteef rendőrfőkapitány és iró személyében nemcsak méltó utódot nyert, de érős vezetőt is, akinek egyénisége és kiváló képességei komoly biztosítékot nyújtanak arra, hogy a társaság további munkássága teljesen meg fog felelni annak a nemes célnak éa kulturális feladatnak, melynek immár huszonöt esztendeje szolgálatában áll. Dr. Szalay József lelkivilága, az irodalom iránt való rajongó szeretete, európai műveltsége, széles körű olvasottsága, erős munkaereje a Jeghatározotta bba u hivatottá teszik őt Szeged szellemi életének fejlesztésére. Teljesen fölösleges őt közelebbről bemutatnunk, hiszen tíz esztendei köztünk való tartózkodása, munkássága, a különféle kulturális mozgalmaikban való sikeres és mindenkor «z ügy iránt való szeretetteljes közreműködése anynyira megismertették Szeged társadalmával az ő értékes tulajdonságait, hogy teljes megnyugvásnál ee természetességgel veszi mindenki tudomásul nemcsak azt, hogy a Dugomcb Társaság avatott kezek vezetése alá korúi, hanem azt is, hogy az ő szép és íáradhati&n nrunkássigát a társaság az elnöki szék átruházásával megjutalmazta. éjzaiay 1908. óta működik Szegeden, előbb mint helyettes, utóbb pedig mint főkapitány. Működéséről elég annyit mondani, hogy azt pártatlanság, ügyszeretet, munkabírás és a reábízott dolgoknak a hozzáértése jellemzi. Hivatalos, óriási elfoglaltságán és kötelességén felül és mindenkor alkalmat keresett és talált arra, hogy szociálpolitikai ós közművelődési kérdésekkel cikkek, felolvasások, szabad előadások keretében foglalkozzék. Ezeknek elösmerésröl a Dugonics Társaság tagijai sorába avatta s a Jogászegylet választmányába hívta meg. Ekkor gyarapította irodalmi müveinek számát és adta ki méltán feltűnést keltő tanulmányát „Városok szerepe a nem-, Zeti életben" eimmel, Most. (két esztendeje U garimádás cimü há romifel vonásos szín miiivével aratott zajos irodalmi sikert, melyet társaságiban irt Cserzy Mihály (Homok!) íróval, Ez idő szerint felsőbb megbízásból a magyar rendőrségi jog monográfiáján dolgozik. Rendkívül gazdag- könyvtára van Szalaynak, melyben értékes kézirajzokon kiviil tízezernél több kötet és kétezer kézirat foglal helyet. Általában Szalaynak élete és működése nyitott könyv, melyből bárki megállapíthatja, hogy nagy xnunkaszeretéveb elsőrangú képességeivel, európai műveltségével alkotni1 tud s ennek a nemzetnek fenntartó elemeit emelni van hivatva. * A Társaság tisztújító közgyűlését délután 5 óraikor tartotta a kultúrpalotában, A közgyűlés egyetlen tárgya, a tisztújítás volt, melynek eredménye ez: örökös tiszteletbeli elnök: Kovács János. Elnök: dr. Szalag József. Alelnökök: dr. Balassa Ármin, Homor István, Titkár: Móra Ferenc. Pénztáros: Szűts Mihály. Igazgatóság: Lő iv Imáuuel, dr. Somlyódl István, Kisteleki Ede, dr, Kőhegyi Lajos, Várossy Gyula, Cserág Mihály, Sz, Szigethy Vilmos, Újlaki Antal, • „ • ! i.j..., Az uj elnök a választás titán a Kővetkező szép beszédben közölte programját! Mélyen tisztelt közgyűlés! A hála és az öi«öm egybefonódott érzése hatja át szivemet, a midőn a mélyen tisztelt közgyűlés kitüntető bizalmából a Dugonics Társaságnak, városunk legelőkelőbb kultur egyesülésének elnöki székét elfoglalni szerencsés vagyok. Hálás vagyok a közgyűlés iránt, (hogy erkölcsi világfelfogásomat, szellemi és gyakorlati működésemet s az ezeken alapuló közéleti tevékenységemet a Társaság vezetésére alkalmasnak méltóztatott: ítélni. És büszke öröm tölt el a választás fölött, mert olyan előkelő pozicióba jutottam, amelyben e rajongva szeretett város kultur érdekeit az eddiginél is fokozottabb mértékben szolgálhatom és e szivemhez nőtt Társaság fölvirágoz tatásán kettőzött lelkesedéssel munkálkodhatom. Tárgyilagosan tisztában vagyok tehetségem szerény voltával, mert hiszen nem vagyok sem tudós sem iró. Az a néhány novellácska, öt-hat szakirodalmi füzet és egy színpadi kísérlet íróvá nem kvalifikálnak. Az én tudásom a tudomány oceénján csak szerény parti hajózás; csupán abban hasonlít a tudomány oceárszelő drednaugüitjaihoz, hogy ezeknek is, az enyémnek is egy a vezérlő sarkcsillaguk: a soha el nem homályosuló ideálizmus! Törhetetlenüt hiszem és vallom, hogy ez a szent tüzii ideálizmus szolgálatot tehet a Dugonics Társaság negyedszázados tradíciókkal ékes eszményeinek. Társaságunk; nyilvános működése az utóbbi években rajtunk kiviil álló okokból ellanybult; fokozott erővel kell tehát a mulasztottakat pótolnunk s munkánkat mint- tartalmasabbá tenniinik. Kétségtelen, hogy Társaságunk negyedszázados életében városunk határán túlmenő, sőt országosan elismert presztízs-tőikét gyűjtöttünk;, megszentségtelenítenek azonban a Dugonics András iránti kegyeletet és Társaságunk alapítóinak szándokát, ha. tunya hitbizományos módjára csak e tőke kamataiból éldegélnénk. Nekünk e tőkét, ezt a presztízst nemcsak csorbítatlanul kell megőriznünk, hanem azt hü sáfárként naprólnapra gyarapítva kell utódainkra átörökítenünk. E végből kérjük tagjaink szorgalmas szépirodalmi és tudományos munkásságát. Nem elég a pásztortüznél melegednünk, hanem arccal fordulva kelet felé ügyelnünk kell a hajnal tüzeit, mert különben — ha az égi szikrát meg nem lopjuk — haladásunk csak a vakoskodók tétova tapogatózása, lesz. Újra rendszeresítjük felolvasásainkat s azokat az ország kiválóságainak időnkinti, szereplésével is gazdagítjuk. Mielőbb hozzálátunk szépirodalmi és tudományos müvek kiadásához és publikálásuk segítéséhez. Ilyenekül említem föl Társaságunk nesztorra. Nagy Sándor tagtársunk 80 éves születési évfordulója alkalmából tárca kötetének, Móra Ferenc költeményeinek s Czimer Károly történelmi monográfiájának kiadását. — Szellemi nagyságaink hiven őrzött emlékére megfelelő alkalommal ünnepet szentelünk. Legközelebb Dugonics András elhunytának centennariumára. Társaságunk negyedszázados évfordulójára, továbbá korán elköltözött főtitkárunk, a magyar irodalom örök büszkesége Tömörkény István, a nemzetvigasztaló Tompa Mihály és a vértanú Gyónl Géza emlékéve fonunk babért. Testvéribarétsági viszonyba lépünk a vidék társegyleteivel, hogy teljes fegyverzettel résztvegyünk egészséges nemes versenyükben. Szoros kapcsolatot keresünk a helyi sajtóval, hogy ügyeinkben eddig lekötelező _ szívességgel tanúsított támogatását a jövőre is kiérdemeljük. Hiányos lenne azonban ez a neliány igénytelen szó, ha nem emlékezném régiekről. Elnök elődöm Lázár György lelki nagysága előtt tiszteletteljesen fejet hajtva, fogadom, i u • i ii ~ hogy emlékének ápolásában elöljárók $ ezt ügy bizonyítom, hogy ha a megboldogultnak a Társaság iránt alapítása óta tűhilsitott szerető, féltő gondját megsokszorozva veszem vadaimra. Meghalva emlékezem immráon megdicsőült főtitkárunkról Tömörkény Istvánról, aki bizonyosan most is, mindig is köztünk és velünk él. Utolsó müve ez « ma életbeléptetett uj szervezetünk kidolgozása volt. Éppen a századik évben követte ő az öirök halhatatlanságba Dugonics Andrást, Mindkettejük egy-egy század ajándéka volt Szegednek. Emez a tizennyolcadiké, amaz a tizenkilencediké. Vájjon kit tartogat számunkra a huszadik század ajándékozó kegyessége 1 Ismételten jóindulatukba ajánlva a magam, a tisztikar és az igazgatóság működését, van szerencsém az elnökletem alatti első közgyűlést ezennel megnyitni. A közgyűlés után az újonnan megválasztott igazgatóság tartotta meg ülését, melyen több fontos tárgyat intézett el és megállapította a november havi felolvasó-ülés tárgysorozatát. Előadás a városházán a meghódított Szerbiáról. (Saját tudósítónktól.) A szegedi kereskedelmi és iparkamara vasárnap délután 5 órakor tartotta meg idei első téli felolvasó ülését szépszámú « előkelő közönség előtt a városháza1 közgyűlési termében. A felolvasó ülésen dr, Tonelli (Sátndor kamarai titkár ,,Utazás a meg*Ihóditott Szerbiában" mimmel tartott nivós és érdekes előadást, amelynek eszmemenete a következő: iA bukaresti békében megn a gydhbodbt t /Szerbiának egész területe 87.803 négyszögkilométerre rúgott. Ez a terület az 1915. végén megindult offenziva során nagyon rövid idő alatt a szövetségesek hatalmába került. A felosztásból mii kaptuk a Mbravától nyugatra eső részeket és a régi szandzsákhoz tartozó Három kerületet 29.864 négy szögkilométer kiterjedésben, mig az ország többi részét bulgár közigazgatás alá helyezték. A németek a közigazgatásiban való részesedésiül lemondottak, de ők kapták a szerb államvasutak belgrádi—nis—üszkühi fővonalát, valamint több katonai szempontból fontos ipartelepet. A mi területünkön a közigazgatás élén eleinte a harmadik hadsereg hadtáppar ancsnoksága állott, amelyet 1916. január 1-én a katonai főkormányzóság váltott fel. Az alsóbbfokn közigazgatás egysége a szerb szervezetből átvett kerület és járás lett. Legnagyobb nehézségeikbe a községi közigazgatás magszervezése ütközött, * , , ' A legnagyobb pusztulást a háború Szerbia lakosságában idézte elő. 'Bevonulásunk alkalmával sok helyütt a 16—B0 év közötti férfilakosságnak 80 százaléka hiányzott és az általunk megszállott területen végzett népszámlálás az 1910. évi állapottal szemben 350.000 leiekre, vagyis 22 százalékra rugó csökkenést tüntet fel. Igaz, hogy e hiányzó részből a hadifoglyok, internáltak és külföldre menekültek vissza fdgnak térni, mégis kétségtelen, hogy a háború Szerbia népállományában oiyian sebeket ütött, amely hosszú évtizedeik alatt sem lesz helyrepótolható. Gazdaságlakban a helyzetet a másik megszállott területtel, Orosz-Lengyelországgal szemben az jellemzi, hogy Szerbiában bevonulásunk pillanatában minden gazdasági .tevékenység mégszünt. Iparos és kereskedő alig maradt vissza, elmenekültek a bankok is, amelyek magukkal vitték betéteiket, pénztári készleteket, ugy hogy (azelőtt gazdag emberek betevő falatjukat ifl elvesztették.