Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-04 / 256. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged', 1917. november 4. egyes egyének áldozatkészségére és hozzáértésére kell bizni, hanem törvénvekkel biztosított jogot kell adni az anva és gyermek kezébe, amellyel követelheti az őt megillető higiénikus biztosítást. Az államnak szüksége van a gyermekre, de nem gondoskodik" életben maradásáról. Az anyának (a gyenge nem) dohos helyiségben, egészségtelen vegyi anyagokkal telitett levegőben kell dolgoznia, amely levegőtől a mai technikai és építkezési vívmányok igénybevételével ki lehetne vonni mindazokat az egészségre ártalmas anyagokat, amelyek az anvánál időelőtti szüléseket idéznek elő. szervezetét kivétel nélkül megtámadják s tuberkulotikus degenerált generációnak adnak életet. Az államnak majd gondoskodnia kell a gyárak higiénájáről, követelni kell a szoötató szobák felállítását s az anvasági biztosítást munkaképtelenség esetében. Ezek a kérdések szorosan összefüggnek a munkáskérdéssel, amelv alapiában szintén nem jelent mást, mint a munkás nép igazságos egészségi és életstandardiának felemelését. Itt kell felemlíteni, mint a társadalom veszélyes kórképét, a prostitúciót, amely élénken tükrözi vissza az ország romlott gazdasági és kulturális viszonyait. Erkölcstelenség az államnak engedélyt adni oly foglalkozásokhoz, amelyek emberek testi,, lelki és anyagi kizsákmányolására vannak bazirozva. A prostitúció gazdasági kérdés, mely a munkásság anyagi (helyzetének javításával, a korai házasság evvel kapcsolatban, leányaink önálló kenyérkeresetihez való képesítésével oldható meg. Fontos szociálipolitikai kérdés a közoktatásügy, amelynél demokratikus elveinket kell érvényesíteni. Ezek röviden azok a reformok, amelyek megjavítását ambicionáljuk. Eddig szociális érzéküknek és az emberiség nyomorán, való segíteni akarásuknak pusztán charitativ munkára kellett konkludálni. Igyezfünk a közvéleményt ügyünknek megnyerni. Analfabéta tanfolyamokat szerveztünk. amellyel öntudatra ébresztettük tudatlanságukban szunnyadó és jogaik ismerete hijjában levő asszonytársainkat. Szerveztük a nőtisztviselőket gazdasági alapon, hogy kiuzsorázottságuk ellen erős szervez- I kedéssel szálljanak szembe. Mindezek azon- | ban csak gyönge szárnypróbálgatások azokkal az eredményekkel szemben, amelyeket asszonytársaink elértek mindenütt, ahol választójoguk birtokában vannak A feladatok hatalmas sora vár még nálunk a nőre. A legelső és legfontosabb feladatunk lesz az állandó béke fentariása, minden háborúra szitó mozzanat erélyes leküzdése. A gyermekmunka eltörlése. A makszimális 8 órai munkaidő életbeléptetése. Tüdővész és alkohol elleni intézkedések; az alkohol eladásának szabályozása. Hisszük és reméljük, hogy a nők bevonulása a politika és joggyakorlás sáncaiba purifíkálólag fog hatni eddigi választásainkra és siettetni fogja a sürgős szociális munkát.. — Hogy pedig a családi életre kártékonyán hatott volna, ezt idáig azokban az országokban sem tapasztalták, ahol a nőjenek válsztójoga van. «3i£r*BBBBBBBBBBBBBBaBBBBBBBBBflBBBBBaflBBflfe8BBBaBSBBaS Beszélgessünk. * A fahonvéd: A (hét, ami elmúlt, a .szomorúság (hete volt. Mécses világított minden síron, noha sok fészekben nem gyújthattak világosságot. Én: Az emlékezés lángja lobogott. Maholnap már más ugy sem loboghat. A fahonvéd: Bizony, nemcsak a dal van folytéin, hanem a légszesz, a petróleum és a gyertya is. És ami még van, ugy szokik fel az ára, mint a digó foglyok száma, . Én: A szentnek .nevezett önzés, ami inkább szemtelen volt, mint szent, egy kissé a torikára ment a digónak. Most, ott digóországit an, más szöveggel éneklik a gúnyos nótát, hogy hát miért is nem akar a nápolyi király m'.aktkaironit enni. A fahonvéd: A pikkoló re, enne szegény, csak, u.gy gondolom, hogy a napclkban a nagy ijedtségtől, nem igen mozdul a garatja, 'Meg aztán egy kicsit ,a Ifübe is harapott. Én: Kézen foghatja már az apósa és vezetheti, imint vak ia világtalant. A fohorivéd: Nem volt annak már (szeme akkor sem, .amikor megszegte a .szövetségi hűségei. Én: Nemcsak szeme nem volt... Mondják, most már folyton Dantét olvassa és a Comeidieából azt a részt, amikor a fa. följajdul a fejszecsapásoík nyomán és mondja: Percihé mi chiante? , A fahdnvéd: Nem értek a nyelvén, de ő tán már ért a mienken. És ha nem érti a szavunkat, megérzi a kanunkat. És: Sokan azt hiszik, hogy most majd csőstül hull a nizs, a narancs, a citrom, mint az áldás. Lelhet. De kapunk ezenkívül még mást is. A f alum véd: Tudom is, hogy mit. Nem kell már a drága préimek utána szaladgálni, lesz annyi macskalbői*, ihogy még a szclknyaaljakra is telik. Kár volt némelyeknek Salzburgból hozni a nyáron. Én: .Attól lehet, tartani, hogy megalakitják a macskabőr központot. Mert most mindent központosítanak, talán még a szerelmet is. A fphonved: Ezt már most is, ha nem is papírra, de) papírért adiják. Én: De tejet papírért sem lehet kapni. Öregnek, (gyereknek, betegnek, vagy áldott _állapotosnak kell lenni, hogy egy gyüszünyihez hozzájuthasson az ember. A fahdnvéd: Anlnyi bizonyos, hogy nem áldott állapot az, ami most van. Én: Soikan annak tartják. [A fahonvéd: A hirtelen hizók. a megtol] asodottak, akik máról-iholnapra teliszivták .magukat. Én: És akiknek a. tej a. fejükbe (szállt. Sokan vannak ilyenek, azért is van olyan nagy tejhiány. A fitt hon véd: EzeEvnek azonban, ha meglékelnék a. fejüket, tej helyett levegő ömlene ki. Én: Vagy savó. És amilyen élelmesek, még ezt is eladnák, de .maximált áron felül. A faholnvéd: De meglássa, a hetedik hadikölesönre nem jegyeznek. Ráülnek az ebül szerzett vagyonra, mint tyúk a tojásra, hátba kikel. Én: Ezek alul ki kell rántani a gyékényt, A fahonvéd: Gyékényt még lehet rántani, de hust rántson most a szegény ember. Én: Nem engedik a mészárosok. Az ő kezükben a tagló és még oda. is ütnek, ahová nem néznek. A fahonvéd: .Amerre nézünk, csúnya látvány tárul elibénk. Aki épkézláb ember, — Azt nei«i gondolom, más lőhet itt a hiba! , ' (MáSmap már ezt iis kidohogta ,az öreg, mérgesen, indulatosan: — A véri, a. vér!... Tudja Isten, miféle fajzat, oszt' most kitört benne a betyártempó! Nem is volt nyugta Nagy .Mihálynak, még délelőtt folyamán bekocogott a faluba a icsendőrőrisíhöz éfe szomorúan elpanaszolta a baját: — ,A két, legszebb lovamat vitte el a semmirekellő, kerítsék elő őrsparancsnok nram, ha akármibe kerül is. — Jó, jó, öreg előkerítjük,.. Legyen nyugodt, holnap ilyenkorra az udvarán le'sz a két deres. Másnap ugyan még nem volt hírük sem a lovaknak, meg a 'kocsinak, harmadnap azonban mintha a föld alól bújtak volna elő, déltájon egyszerre csak az udvaron termettek. Mosolyogva .szólt le az ülésről az őrmester: •— No, Mihály bácsi, öböl van a vagyoni:, előkerítettük. — Hát a gyerek? — kérdezte Nagy Mihály. — Az Vasiban ül nálunk. — Ejnye, ejnye, aki áldója van, hát csak mégis hibás volt, ugy-e kérem? ,A majsai .határban fogtuk el a kukoricák szélén. — Ugyan, ugyan... — Olyan, mint. a (kódorgó kutya, piszkos, éhes... — Mit keresett ott? — Nem szól az egy szót sem. hiába faggatjuk. , — Nézd, nézd... — Majd) kivallja, odabent a nagyiházban. Ott már nem lesz letagadva ai nyelve. — Mégis csak rosísz szándékba' lehetett ez a gyerek. Pedig nem mondhatok rá semmit, öt esztendeje van itt nálam, de én nem vettem rá észre soha egy gazszálat se. — Nem i® .volt a Pali lopó, — folytatta N.agyné sopánkodna — de hogy nem egészen egyenes a kölyök, az szent igaz... Sokszor ugy elmerült, ugy elgondolkozott, mintha, tudja Isten, micsoda nagy baj'a lenne... — No-no, r— szólt közibe Nagy Mihály, — hát hiszen az megesik... néha töibb ba(ja van a gyereknek, mint a nagynak. > A csendőr cs'ak mosolygott, pajkosan megveregetvén a lovacskák a t, elköszönt, — Majd leveszünk abból a sók hajiból a Pali gyerek fejéről is, — mondotta menőiben, — tudom, hogy nem bajöskod'ik a lányokkal legalább két kis esztendeig. Hetek multaik, imikor megint szóibakerült a fin. Az öreg triiszkölt, hogy veszett volna inkább a falujában; legalább most nem kellene ,becipekednie a városba, a törvényt'tevő urak elé. 1 — Mert .akárcsak a fogát húznák az 'embernek, —- mondta duruzsolva. — olyan ez a tanúskodás. De hát meg kellett ennek is lenni. Oda ültették az öreget ,a fin háta mögé. ,a karospadra, ahonnan igen. alkalmatosan szemügyre vehette a vádlottak padíján remegő gyereket. Hej, Istenem, de korán idekerült ez az anyátlan, apátlan árva... de legalább egy szóVal emiitette volna, hiogy mi baja; hát, hát még táln segíteni is tudott volna rajta... .De hát ez már istentelen dolog volt, .mindjárt két lovat elhajtani... hová viszi ez még, hová?.... Bizonyosan .börtöntöltelék lesz egész életében... Sőt talán még hóhérkézre is kerül, hia észhez nem tér. i Csengetyüszó rázta föl .az öreget ebből az elmélyedésből. Az .elnök megnyitotta a tárgyalást, a. fin bambán, esetlenül bámiult ,a bírákra és az a gondokat forgott a(z elméjében, hogy uramistenem, de boldogok is lehetnek azeik a gyerekek, akiknek ilyen uri .apjuk van. Milyen szépen fel vannak öltözve, milyen szelídén b,eszelnek, csupa szereitét élhet valamennyiben. Az elnök megszólalt: — Hogy h ívnak? — Berényi Palinak — felelte szomorúén a, fin. — Hol születtél? Könny csillant meg válasz gyanánt a (gyérek szearéblen. Szólni is szeretett voln a, .meg nem is. Az arca lassankint bepirosodott, ngyoí sóhajtott... Usak ezt ne kérdez-