Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-04 / 256. szám

Szegeti, 1917. november 4. ÍDÉJLM A GY ARORSZ A <J Y vagy tán hogy némber, az most mind koppaszt. Szárnyas állatnak nézik az ember fiát. Én: De a lud' nem állja ugy a koppasztást, mint az ember. Ám'bár nem az a legény, aki koppaszt, hanem aki állja. A fahonvéd: A telhén is állja a fejést, de néhanapján, ha másért nem is, icsaík szokásból, nagyokat riug azon, aki feji, a jó reggelét neki!... ««BCi'as:aaBBaiaBaaaBaBBaaBaBaaaBaaa5BBBBsaaBBBBBaaB&a> HÍREK ocoo S^ktuális strófák. Bapidkiányról .beszél a fájma, papirhiátny van bizony , máma és öt krajcáromért csak. nyolc oldalt kiapok, bizony, nagyon megfogytak a lapok. A fejem én ezért .adtam bura, , méirt fogták 'ezt i.s soványító kínra •alá? s Ha igy tart i. soká ez az ügy, miire kiszakad a, .rügy •s kikölti, csibéit a kotló -— megjelenik a. papirpiótló. i j iSiip. Kávéház ur a kávéházból boros mtelankoliával bámult az utcáira. Épen1 kávéiházi alkonyat volt, a füsttömegeiken keresztül már nem birt áthatolni a küntről jövő szürkés, (párás ködsugár és a pincér valahol messze; a túlsó oszlopok során felgyújtotta iaz első .gázlángot, A gáz reszkető és halovány fénye ráborult az egyik üveglapra, onnét egy rézállványra verődött, végig imbolygott még néhány tükörelipszisen és egyszerre csak ott vibrált Kávéház •nék. Vagy ha kérdezik: mást. mondhatja, .ne a valóságot... , A bírák összenéznek. Az el nők rnagyorázni kezdi, hátiba rosszul értette ai kérdést. — No nem érteid?.,. Hol születtél, ihol játszottál gyermékkorcdban ? — Sehol, nagyságos uram... Nem volt én nékem soha szabadságom. ,Mi:n,dig más kutyáj'a voltaim. — Kicsi korodban is? — Akkor is... Galibáiban laktunk, a téglavetőik között. Ott meg nem lébe tett játszani, mert bezártak. — Afpád hogy hívják? Félrerándul az ajk,a a gyereknek és •latsain .megismétli a. kérdést: — Az apáimat? , — Azt. — Nem tuddrn, kérem. — Hogy lelhet, az? ; — Nem ,volt én nekem apám, egy embert ösmertem csia'k, aki naponkint megvert, meg aki az 'anyámat mindig összeszidta, valahányszor ennem adott. — írni, olvasni tudsz-©? — Nem tudok... Nem voltam én iskolában .sosem. Azután fölolvasna az elnök a vádiratót, la,mely igen szigorú büntetést szab ,a. fiiu fejére... Azt tudniillik, (hogy lopási szándékkal hajtotta el a lovakat. Amíg az tart, meganégránübl a teste és csendesen sírdogálni •kezd. ur profilján, aki még most is ,az utcát nézte. iKünt a vasárnapnak munka alól felszabadult tömegei hajszolták a bokloa-ságot és mindenfelé az élét lüktetése, zihált. Nemi törődött senki a szomorún, szitáló szürke esővel, a nehéz járású, végtelen felhőkkel, amelyek elborították teljesen az eget és az ember kedélyét, mintahógy homályba kezdtek borulni a paloták kontúrjai is... Kávéház ur idegesen szitta eigarettjét, lelkében vad viharok száguldottak végig és dühös reflekszmozdulatokra kényszeritették: néhányszor a hajába markolt bele; majd az agyát szorongatta és egész öntudatlanul a. szemeit akarta kidörzsölni helyükből. Majd' apathilkusan maga elé nézett és végül lassan monologizálni kezdett, rám se nézve: — Én, csak folyton várok, — mormolta, — az egész életem egy végtelen, lázas várakozás. Egyre csak várom és ő nem jön. Most bizonyára otthon ül a félhomályban, elrévedezik a kályihia mellett és álmodozik a lángok rőt láJfcegésémél... Aztán leül a zongorához és halkan megzendíti: Ghopin bánatos melódiáit. Néhány rágd dalt is elénekel szivíhez szóló, mteleg hangján és talán félrehúzza az ablakfüggönyt, hogy egy pillantást vessen az jemberek sivár világába... — Én meg ide nőttem a,' kávéház poros pamlagához. Bámulok folyton az ábszolut semmibe és idegen arcok bárgyú tehetetlensége mered rám. Szavakat hallok és nincs értelmük előttem; mozdulatok vesztik el öszszeifüggésüket; a tárgyak körvonalai elmosódnak, az agyam zsübog, az izmaim feszülnek, az akarás ekszploziój.a fenyeget... ós lomb lián várom az órák múlását... Kávéház ur ekkor egyszerre felegyenesedett, — a gázláng erőtlen fénye most a sz'ivie tájékán, vibrált, —• és egy energiikus mozdulattal ismét az albszentes pohár felé nyúlt. Keze nem remegett, átszellemült arca nyugalmat és lemondást tükrözött vissza és a zöld' folyadékot oly femsőbbséggel tüntette el, mint ahogy t'án Szókratész ürítette ki aí kanoerban a méregpoharat. Berezeg látván. i — Hindenburg jelentést tett a császárnak. Berlinből jelentük: Vilmos császár Pénteken Hindenburg vezertábornagvot kihallgatáson fogadta. Hindenburg jelentést tett a császárnak. — Megértetted-e a vádat! A gyéreknek elcsuklik a Hangja: — Igen. — Hát miért aklartsd meigdopni a gazdádat, ,aki neked kenyeret ;ad? _ i A gyerek lesüjti a szemeit s a kaíbátfjla ujjávfal törölgetni kezdi a szeméből kiszivárgó könnyekeit. , . — Beszélj... 1 —. Nem akart/am én, kérem szeretettel, lopni. — .Hát? ' I— Én magam sem tudom, hogy mi ütött hozzám... Eszembe jutott ,az édesanyám... Ötét akartain látni, azután elind'uLtam keresni... (Tél® volt ia szivem pfanasszal... nem volt, aki meghallgasson.., aki egy jó szót szóljon... aki megvigasztaljon,... Majd megölt la bánat,., hejh, mert csak iaz árva tudja, hogy milyen1 mostoha az élet... Ne'm lopni akartain én, kérem, csak az anyám szavát akartam h allani... az,tán mégin dűltem... azt. is elfelejtettem, hogy Mihály bácsi még iszámot is vet ránk... , i Mély csend támad. A gyerek hfengos zokogásba tör ki. A birák ©gy'másra néznek... Aztán öszszeh'ajolnak... Mlajd pár perc múlva láigyani felcsendül a.z elnök szava: — Őfelsége a, király nevében.... jp királyi törvényszék Berényi Pált, az ellen© emelt lojpás vétsége alól fölmenti... 1 L i " A —R — A király nevenapja. A király nevenapját vasárnap a hagyományos módon ünnepli az ország. Szegeden a rókusi templomban délelőtt tiz órakor ünnepi istentisztelet lesz, a melyen a hatóság, a városi és állami hivatalok vezetői jelennek meg. — Wekerle kihallgatása a királynálBécsből jelentik a Magyar Tudósítónak: Dr. 'Wekerle Sándor miniszterelnök ma délelőtt kihal Igatá son volt a királynál. A miniszterte'linök a kihallgatáson .a választójogi reformról, a delegációk egy behívásával kapcsolatos kérdésekről, a költségvetésről, a képvi-. selő'házban beterjesztendő egyéb javaslatokról és folyó ügyekről tett jelentést a királynak. Audienciája után a miniszterelnök viszszaérikezett Bécsbe, ahol a külügyminiszternél hosszabb értekezlet vólt. Az értekezleten részt vett a külügyminiszteren kiviil báró Burián közös pénzügyminiszter, Stőger~Steiner közös hadügyminiszter, Seidler és Wekerle miniszterelnökök. Wekerle az éjjel haza utazott Budapestre. — Haertlingnek bizalmat szavaz a birodalmi gyűlés. Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlés november közepén u.rból összeül. Az első ülésen a többségi pártok interpellációt intéznek gróf Haertlinghez. az ui koncellárhoz a helyzetről. Hir szerint ez alkalommal a birodalmi gyűlés bizalmat foe szavazni Haertlingnek. Haertling pénteken tanácskozást folytatott Hindenburggal. — Az iskolaszék ülése. Szeged iskolaszéke szombaton délután 4 órakor dr. Gaál Endre elnöklésével ülést tartott, amelyen folyó ügyeket intéztek el. Legfontosabb tárgy az a jelentés volt. amely arról számolt be, hogy az ujszegedi iskola első osztálya és a Szilléri-sugáruti iskola másod osztálya tulnépes. Ezekből az osztályokból párhuzamos osztályokat fognak csinálni, amelyekben P tanítást havidíjas tanerők fogják eilátni. Miután kézimunkához és slöjdhöz most nem lőhet anyagokat kapni, ezeket az idén nem tanítják. A tanácsot megkeresi az iskolaszék, hogy a Jerney-házból helyezzék vissza az elemit Jókai-utcai helyiségébe s innen viszont a közélelmezési hivatalt a Jerneyházba. Az ülés fél 5 órakor véget ért. — A katonai szabadságolások korlátozása A hads©regifőpanancsnolcság — mint a saj'tóhadÜszállásról érkező jelentések . beszámolnak róla — azt kívánja, hogy ,a leglénységi állomáshoz tartozó összes személyek 14 .napi •szabadságol kapjanak. A fronton levő legénység hat, a legénység többi r-sze pedig kilenc hónap után kap szabadságot, de minden legénységi állományú katonia egy éviben csak egy SZÓT mehet szabadságra. Olya'n frontréSiZ,ékem azonban, ahol a helyi és a közlekedési .viszonyok kedvezőek, egyesek évente kétszer is s zabadságoUia'tó'k. — A lipcsei diákkirándulás utóhangjar. tSzeged közönségének még élénk emlékezetéiben varrnak a lipcsei német diákok, akiknek ia város intelligens családjainak vendégsze.rete'te két hónapra kellemes nyaralást biz(tositott. Már megírtuk, hogy a vendéglátásért dr. Diléfjtrich belső titkos tanácsos, Lipcse város polgármestere a köszönetét tolmácsolta Somogyi Szilveszter polgármesternél. 'Ugy látszik, hogy a köszönet nem volt puszta formalitás és hogy a gyermekek nyaralása révéin Szegednek tényleg sikerült őszinte barátokat szerezni Németországi! ,an. Dr. <Trán\kmann Richárd lipcsei középiskolai tanár, a kirámulás vezetőjet beküldötte Tcnelli Sándor kamarai titkárnak a jelentés másolatát, ipelyet a magyarországi útról és a .•szegedi tartózkodásról a szász közokHatá>ügyi minisztérium és ,Lipcse város tanügyi