Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-07 / 233. szám

szeged, 1917. oktáímte 7. D8LMA8 Y AJMMSSBdLG 7 ten estivel. Siirgöwjproanó&s: Változé­kony. hűvös, keleten sok helyütt csapadék. Déli hőmérséklet: 15.8 fok Cetem*. — A román tanítóképzőket októberben megnyitják. Aradról jelentik: Az aradi román tanítóképző intézet miniszteri biztosa októ­ber 1-én Aradra költözött és érintkezésbe lépett az aradi román püspökiké!, a szent­széki tagokkal és az aradi tanítóképző igaz­gatójával A miniszteri biztos a tanítóképző megnyitásáról tanácskozott a román vezető körökkel. A rornán tanítóképzőket, miután a tanácskozások eredményre vezettek, október 15-én megnyitják, — Vasárnap nem lesz v\z. A vízvezetéki főcsatorna tisztítása miatt szombaton este 11 órától vasárnap reggel 5 óráig és október 7-íkén, vasárnap reggel fél 9-től este 11—Í2 óráig a vízvezeték üzeme szünetelni fog. A hatóság fölhívja a közönséget, bog; erre az időre lássa el magát vizzel. — Magánosoknak a katonaság nem szál­lít szenet. A Külügy-Hadügy jelenti: A műit héten a súlyos szénmizénák idején, tudvalevő­leg a király közvetlen parancsa révén a kato­naság segitése volt a leghathatósabb eszköz a szén ínség enyhítésére, A katonai segítség a vas­úti kocsik ssénrakományamak lehető gyors ki­rakására és azoknak a rendeltetési helyeken való lerakásárq szorítkozik. Elvileg az akció a katonaságnak továbbá a közhivataloknak, kór­házaknak, iskoláknak és végül a kisebb szén­kereskedőknek szénnel való ellátására szolgál. Katonai segítséggel magánosoknak részére sze­nei nem szállítanak, — Áthelyezések. A közoktatásügyi mi­niszter Bartsch Sándor szegedi felsőkereske­delmi iskolai tanárt jelenlegi minőségében a budapesti VII. kerületi állami felsőkereskedelmi iskolához, Lévay Margit szegcdi állami polgári iskolai rendes tanítónőt jelenlegi minőségében a kaposvári államilag segélyezett községi pol­gári leányiskolához áthelyezte. — ösz. Szombaton reggelre hirtelen meg­változott az idő: bűvös, esős, igazi őszi haj­nalra ébredtünk a pénteki enyhe, kései nyári este után. Meglepetést persze nem keltett :í borús reggel, hiszen napról-napra vártuk már a csodálatosan szép ősz végét, annál is inkább, mert ilyenben esztendők óta nem volt már ré­szünk. — Az üzletek zárórája. A szegedi keres­kedők. .máid. ismeretes? elhatározták, hajts üzleteiket este hat- órakor bezárják és vasár nap írem nyitják ki. Értesülésünk szerint a. szegedi kereskedők egy része — első Karban a női kontekeiósok - a vasárnapi zárás ellen vaa. Szerintük a kereskedőknek ez a magái tapadása rájuk sérelmes, mert a női kentek üzleteknek must vau a legfőbb szezóuja és í4 vidéki vevőközönség, -amely ínésr ntna szckoít az uj rendhez, efaaasretd sz üzletekből. A szegedi kereskedők részéről mozgalom in­dult mag a vasárnapi zárás ellen. A jövő hé­teu értekteztetet tartanak, amelyein htetározaft ixjgitak e kérdésben és mindenek előtt azt a* anomáliáit, akarják .inegsziünetni, hagy arait minden k«raskedő alkalmazkodik a megálla­podáshoz, ami a többi kereskedő érdekeibe üt­közik. Az üzletek este hat órai. zárását ez a mozgalom nem éri-uti, bár H kereskedők e te­kintetben sem jutottak egységes megállapo­dásra. — Bevásárlási könyvecskék. Az uj bevá­sárlási könyvecskék kiállítása most folyik a bejelentő hivatalban. Az ni könyvecskék ez évi november elsejétől 1918. október 31-ig érvényesek. Bevásárlási könyvet az kap, akii a májusi népszámláláskor számításba vettek, annyi családtag után, aliányat ekkor ott ta­lálták. Akik időközben költöztek » városin ., azok a könyvecskét október utolsó hetében kapják meg, de ezért a kerületi rendőrség­nél kéö jelentkezni. — Kinevezések. A magyar királyi dohány­jövedéki központi igazgató' Lipp Lipót Zoltán szegedi segélvdijas dohányjövedéki gyakorno­kot a XI. fizetési osztályba dohánvjövedéki segédtisztté és Fígeezky Jenő szegedi díjtalan A fahonvéd: A mi fajtánk útját járta. Eze­ken nem virit a jólét, csak a hives a jóban. A hit is boldogít. És elmondható róla, szegényen fialt meg, de lelkiekben gazdagon élt. És meg­érdemelte azt a pár könnyet, amelyet a kopor­sóján hullajtottak. , . . <»in«m«mmhwi«<uni'an><>nuuuaaumia» HÍREK ocoo c/í megcsúfolt ember. Megcsúfolt ember, ember, Ember, Már mi régen nem voltunk jóban, De szántalak, sajnáltalak S néha-néha csinositvbban Néztem reád és kedveltelek. Óh álmok, kedvek és kegyek S minden, mit az Embernek adtam, Be örökre elmultatok, Ezt a hitványt én megsirattam ? Most érte el igazi sorsa S most szentelem meg magamat, Ki nem törődtem embersorba S akinek mindig idegen Volt ez a hiti, éhes csorda. Maga-fütötte vad pokolba Veszett ebként belerohant, Megcsúfolt ember, ember, Ember, Ma már nem tudok kegyelemmel, Ugy mint régen nézni reád. Vesszél botor, pusztulj botor. Szivem féiősen haldokol, Hogy ne legyen közös ezekkei, Mert sohse volt aljas és ember, S megérdemel egy más kakilt. Ady Endre. — .. ' : I* f — Időjárás. Változékony, Itímis idő várható, helyenk&ftí, inkább esak kefe­hegy nyárra pompásabbak legyenek, ifin fai* ikb'ib.uhtf} a tanyákra és heteket töltött m töriUstvi között, annyi vult, initttix'a a kertész -reggelen kint megnézi minden csöpp caéinitt­jét, Ha mikd fojbászkodva, papos álmí.at.tal ha­júit a papiros fölé, annyi volt, minttui a. .ker­tész aggódva kiemel i, hogy an.. tról yen földibe, jMíeitnyi .napra ültesse virágait,- bogy legteije­aíebhen ayiüiaösanak, élhessenek. Mért nem ő •irt. hanem életet ültetett át az uj életit'. IS az. a szeretet, az az aggódó ^uutkssáK, mellyel •ügywM, hfígy semmi veszendőiw» .ne menjen íaz éteriiíl: az volt •Tömörkény István. Hogy törette w» ő teídieiwKr! Hogy vjgyáaoW, hogy nrgy hamis vagy fölösleges szót w ad,km az -ajkukra. -Egy eredeti szót vagy egy miwtent­•moudó mcédulatat trl ne veszítsen a valójuk­ból; Egyszer megmondtam naká, hogy pest i ssyaiházi emberek tőle várják az uj oépszíu­amivet, a magyar eiiibeirek ch&anátian, páni­Irkák nélkül való színpadi szereplését. Tömör­kény mosoly-gott. A mosolygás kitett volna könyvben hámm myoaiwrtott árkust, annyi űf-ott beiane edtmaidva. Ha-nem mikor aztán be­szélnie kellett, hogy teleljen a hízelgő ize­•wetee, e-sak egy páa* szónyi volt az egész uteg­jegy/ése. Azt mmutfa: „nem beszél a magyar mabw «gy esztendő alatt «e annyit. amenuyü •a «inpwdun három óra alatt összríeiráguck.'' A kertész meggyőződése .volt ez, aki tudja, éiogy a magyar paraszt virágját nem lehet a színpad földjébe átültetni, mert nem ne.ki való föld az, ne.ur tud abban. megélni, Humiéi­,hmi. beszéltetni azt, aki nem szoktál W/tóltti. IfáueuJtatni azt, akinek •tnrjfásn nyugodtabb a jegenyénél, drámáztatni akt, aki a lopott játéldcatonámik, úrikor az a benne levő álom­nál fogva, a parasztnak csudaképpen, akár­hányszor' földhöz vágja, mindig feláll, mindig szalutál, mondom, még' a játckkatmiánuk is «s»k azt mond ja. hogy „rugóin ne. ftairögess!" hát az lyeai irás Tömörkény Istvánnak ide­gen volt, nem kellett se fektének, se lelkének. Hiszen az volt legjátékosaiéi gyönyörűsége, ha az étet csudái elé állíthatta embereit, aztán sunyin figyelhette, mit mond. milyen szót talál a tanyai ember a csudára, melyet először lát. A vasútra, a repülőgépre, a tele­fonra s -már milyen tsudák h paraszi étetélíe csak ritkábban én későbben vetőtloek. Ilyen­kor i-aiaiíjj szent kivéncsiság feszítette Tö­imíirkéöy leikét: Az rtj 'szavuk Krirletéséwk tófettórtumrtfct -Uwte. tM'iiríiha tuaé w&á tudásnál ősem.beret, közé keriH-Tén, a fagal­íuak és szavak «züleféaének titkát figyelhet­né, olyan széni áhítaMat teste Tömörkény a magyar ember szűz. értehuességrimk első m«g­nyilaíkcigáKái a knltnrcstwlák előtt. Mit mond a tanyai ember, amikor először tartja fülé­nél a telefoni? Alit mond, amikor feje fölött a madaj'ak ni'szágiíban először katteig a repfi­lőgép. s aziui ember ül, kétlábú, ismerős fov­rmVjn, magyarul beszélő ember? Dehogy ha­rinisitutt vfénu. « valamit, m, ilyenkor született szavakon. A/1 hitte a magyar ember a teg­UJetékesebb az egész kiTltuj-világ •Te.rnthioluggá­jáiuik megállapitására. Almgyau a magyar •e+u'tier tvlőször, nieg.tetK'tve-. teremtő fantáziá­jával .megnyilatkózik a tauuÍMiáuyrderót és esíerilétiyékről, az a találpiány-okiiak és esft­niények.m'k az i.gazj neve, igézi értéke. H'ze­rcf.te volna, ba még seintninek sincs neve, ami a liajadó világot ámrdakba ejti, mert azt hit­te, hogy a magyar ember értelmes séfje jobb nevet, találóbb nevet adhaltm mindennek, ami a világtól vau, az ég alatt történik, Szen­vedélyesen kereste ás gyűjtötte az ilyen szüle­tő szavakat, s huklog volt, lm lefőzhette a fanyai ember szavával, tanyaá nmgjeg>r,é.-ei­vél az 'XqcynevKQtett kultturemlmfrekek Még Eötvös Káíolr se hiti jahban a táWatóró­l«ik-ses'.ség iuiiubm luíte balcscsséget .megha­ladó mint. Tömörkény a uutgyar paraszt arókitalálásának esalhatatlaaiságáhan. S ezt akarta volna ű meghamsiitínii? SoIi-m. Régészek mm kezelnek vigyámtosabtem egy­egy kiásott, régiségei,, melyből régi knlturák­r.a lehet következtetni, wrim aimgy Tömör­kény kezelte a tanyai ember ajkáról szedeti szavakat, mnlyekliőj « magyar géarftwy. fe •remtő akarta íázmiyótaiM, .Ezéri yj gyázailt ugy az. ei-nlmreire. » szavukra, a mo­solyukra. a Imnilőkuk ráncára, öiimten beszé df s geszlus-rk'ra. Ezért élnek az. ö emberei élő életet jMtpárcson is. Ezért többek az ö iráeai ircdalmi munkánál. lEzérf amg'yar dakiuueii­iCurominden Töanörkétiy-J't'áa.iEzéri bathalatlan a mag> at* ember Tömörkényben és ezért lutl­batatbm Tömörkény a magyar emberben.... Kerasem Töinöikúny Istvánt... fis mvgtn Iában abban -n fanatikus, bitlaut, hogy n (ma­gyar ember tegtükélpt.rsehli, a tejcéjtetrjn'utóbb, á legértékesebb rrabftra-ny&g az egész fald kere.gsi'gén, Máe fújta bizoiivcsan töhliet ta­nult, majgiisahhva hágott a kultúra létráján, gyorsabban tud alkalmazkodni és hozzászól ni a világ kis és nagy dolgaiba/., de egyik se hozott magával több t ermészetes józanná­gct. e-öndes megfigyelés é„ derűs höteseasé­get. mint a magyar fajta. Eszembe jut egy másik fanatikus ember, :tki tul a Dunáról szakadt a fővárosba. Eötvös Károly. A vnj da. Az. sxarotett sojcat errőí a léniáról beszéd-

Next

/
Thumbnails
Contents