Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)
1917-10-07 / 233. szám
« imiMAGr.AMMmiM, Szeged, 1917. október 7. dohányjövedéki gyakoritokat segélydijas dohányjövedéki gyakornokká nevezte ki. — Elismerés a szeged! keaderfonó gyárnak. A közoktatásügyi miniszter, — mint a hivatalos lap szombati száma közli, — a szegedi kenderfonógyár igazgatóságának azon elhatározásáért, hogy a sikemémák" szegedi intézete javára évente ötszáz koronát adományoz, elismerését nyivánitotta. — Tanítók napja. A szegedi tanítók — Jánossy Gyula tanfelügyelő kezdeményezésére — vasárnap népünnepélyt rendeznek a Tanitók Háza javára. A népünnepély programmját mái ismertettük. A tanitók napjának jövedelme azt az összeget fogja gyarapítani, amit a harctéren elesett tanitók hadiárvái részérc már eddig adományozott Szeged nemesleíkü társadalma. A népünnepélyen, amely délelőtt tiz órakor kezdődik a Széchenyi-téren, a közönségnek változatos szórakozásokban lesz része. A nemes cél, amelyért az ünnepélyt rendezik, biztosítja a tanitók napjának erkölcsi és anyagi sikerét. — Nyitva maradnak as fixletelt vasárnap. A kereskedelmi alkalmazottak az üzietzárá-s szabályozása alkalmával a kereskedőkkel történt megállapodás szerint isméteken közük, hogy a vasárnapokon az összes üzletek nyitva fognak tartatni. — Betörőket keresnek Szegeden.. A makói csendőrség köriratban közölte a szegedi rendőrséggel, hogy hatodikára virradóra makón ismeretlen tettesek Ehrenfeld Bernát főtéri nagykereskedőhöz betörtek: A Wertheim-szekrényt feltörték és onnan 7000 korona készpénzt, 300 korona értékű bélyeget, 6 darab bazilika, 2 darab konvertált sorsjegyet és még három más sorsjegyet elloptak. A betörést valószínűleg hárman követték el. Egyik gyanúsított magas, szőke, kisbajuszu, 26 év körüli katona, a másik 34 év körüli, erős termetű, nyírott tömött fekete bajuszu férfi, fekete felöltővel. A harmadik szőke, 26 év körüli sovány, beesett arcú eiviti, zöld zakóruhában. A szegedi rendőrség a nyomozást bevezette a betörők után, mert valószínű, hogy azok Szeged felé menekültek. "Zrtssi Jí rrss csak rudakban 5í5!E!fE 24,- koronáért kapható Bokor-fiái, Valéria-tér Nem imponált neki se Shakespeare se Göihe. Leár király szerinte egy 'buta ánglius volt, aki nem tudta értékein 1 se a pénzt, se a 'gyermekek igazi értékét. A magyar ember előre megmondta volna neki, hogy butaságot •miivel, amikor a vagyonát még életében szétosztja, s pláne olyan féleszüen, hogy a hízelgő kölykök kedvéért kitagadja a legjobbak gyermekét, rá Faustról se volt jobb véleménye. Azt szokta mondani, hogy a német nép, ha olyan, mint Faust, nem maradhat meg a világon; A nyilvánvaló lehetetlenséget okos embernek nem szabad kívánnia. A folyam nem fordulhat visszafelé s az Ifjúságot sem lehet élűiről kezdeni Faust bolond, akármilyen tudós, s nincs az a. zalai emlber. aki vele szóba állt volna. Hiszen mulatságos az ilyen túltengő dicséretet halgátaii, de még ebből is a fajta nagy szeretete sugárzik ki. Tömörkény István nem volt ilyen mulatságos fanatikus. Nem állitatta ő szembe a magyar embert senkivel. Nem mondott ő véleményt •más fajták embereiről. Neki a magyar ember elégséges volt egymagába®. Ugy szerette szűz egyedülvalóságában ahogy :a tanyákon él„ nem kérdezve, nem is kutatva, van-e még másfajta ember is a világon. Sőt, önönmagát is leegyszeriisitette, mikor az embereivel szembekerült, (Kevesen tanultak rá tudtak a®yuy.it. mint Tömörkény István, de ha kiment a tanyára, otthonhagyta minden tudományát, s ni in t Gaugin, aki elment a vada k közé, hogy elfelejtse a raffinált művészi látást, s megtanulja a vademberek romlatlan, primiJiv látását, ugy üldögélt el Tömörkény István az ő kedves magyarjai között hosszuJbosszu ideig, hogy megtanul ja a világot olyan — Renjérty. Békegalamboktól népesült a fekete égbolt Hol itt, ho] ott látjuk föltűnni fehér szárnyait és aggódó szívvel, ezer édes, remegő reménységgel iessük bus vergődéseik végét Szívszorongva várjuk, szegény hajótöröttjei szomorú életünknek, hogy melyik lesz az a boldog, amely a kormos romok közül zöld olajággal fog közénk visszatérni, És számolgatjuk a robotos, szürke napokat, amelyek monoton egyhangúsággal csak elmúlnak a fejünk felől. Az egyenruhás napokat, amelyek csak masíroznak, masíroznak, mint a földszürke ruhák délceg hordozói, a semmibe, az elmúlásba. Köuynyeink régen kiszáradtak, nevetésünk megfakult, elhalt, Mindannyiunk felé a gyász lengeti fekete szövétnekét. És mégis megyünk és már niniesenek érzéseink, csak az ezerszer megcsúfolt, letört, eltemetett remény él még bennünk halványan, ködösen, félelemmel. A remény az egyetlen, ez ment meg mindannyiunkat az elpusztulástól. Oly jó, hogy remélni még tudunk. Ez még él bennünk, akármilyen gyatrám, haldokolva. Még él és furcsa, szomorú őszi napokon kigyújtja a szivünkbe®, szemiiakíben lángfényü lámpásait. És ilyenkor tiindénszárayaiit a múltba visszaszállunk. Amelyet hajdan oly kevéssé (tudtunk megbecsülni És ugy kiszínezzük a jövendőt; kárpitozzuk drága, véres falait — multunk emlékével Görcsös fuldokláfisal kapaszkodunk minőm fehér gaütmbszarnyha. Ugy várjuk, ugy menekülünk sirva hozzá gyermekes simulással, félszegen. Szegény, szomorú, rossz nagy (gyerekek, — mi mindnyájan. És csak házunk, bizakodunk, mindig jobban megkötve, mindig inkáM> fuldokolva. Már hinni sem tudunk, még a múltban sem. Gsak sóhajtozunk megtörve, vaegyszerüen, olyan természetesen, olyan, magától értetődően látni, mint a tanyai ember. Az igazi Tömörkény ilyenkor volt, már hozzáegyszerilsödött a parasztjaihoz rá ugy beszélt, ugy hallgatott, mint azok. Az irodalomba való külön helyét ez az egyszerűségbe való olvadás szerezte meg neki. A magyar ember kurta beszédét, hosszú hallgatását, nyitott szemét és csukott száját, komoly gondolásat, és derűs bölcsességét mindent meglátó rá semmin se csodálkozó természetét olyan híven, olyan kedvesen, olya® igazán senkisem adta vissza,, mint ő. Ha ugy tetszik, hogy elég sokat irt, csak azért. van. mert gyönyörűséggel irta meg a magyar ember hallga tagságának belső értelmét. Amit a munkáiban emberei beszelnek: az vajmi kevés. De amit ő a hallgatásukról, a tekintetük jelentőségéről, a mozdulatuk okosságáról s az elgondclkozásuk bölcsességéről ir: az kötetekre megy. Nem is érttettük előtte egészen a magyar parasztot. Tömörkény tanított meg bennünket, a magyar hallgatás nyelvére, a magyar némaság ábécéjére, a lassú magyar gesztus olvasására. És azóta jobban ismerjük a magyar embert, mert. megismertük Tömörkény Istvánt... Keresem Tömörkény Istvánt... De nem kereslek tovább, édes Pistám, hiszen én nem birállak, én szeretlek. És megtalállak magamban, megtalállak magyarok könnyes szemében, szegedi emberek büszkeségében, szegedi asszonyok hálájában. Nem kereslek Pista., itt. vagy te köztünk rá tovább fogsz itt maradni, élni, mint valamennyien . . , terűire gondolva, amit magunk is csak fátyolos homályban láttunk: — Szép volt, mint egy nyáréji áloitn amit. a, húszéves fiatalság álmodik makaó* és forró vágyakozással. Istenem, de, kár, hogy sohasem: leszi . . . Azt .hiszem, annál szamaruibb, fájóbb reménytől még nem dobbant meg emberi szivl (s. i) — Megnyílik a gőzfürdő. A városi gőzfürdő a szegedi közigazgatás primadonnáin. Legalább is annyit beszéltet magáré. trikit egy jóvérű primadonna. A fürdő," amely a szénihiány következtében már hónapok óta csukva van, sok hűhó, halasztgatás és szavaiga tás után végre talán mégis csak megnyílik. Október I94ke lesz ez a köbevésésre méltó dátum. Ettől kezdve meglehet umtí«i potom két korona 40 fillérért és —• ha az égi és városházi hatalmak is ugy akarják, mim mi — nyitva is marad állandóan. Pénteken, szombaton, vasárnap és héttfőn tehetséges lesz a fürdésre vágyó embereknek tisztálkodni. A többi nap továbbra is víztelen nap lesz, A fürdő rnegnyilásának oka: hogy néhány napon belül biztosan megérkezik 3f» vaggon porosz szén, amelyet már útnak is indítottak Szegedre. — Országos méhészeti értekezlet Szegeden. Magyarország Méhészegyesületei október 14-én. vasárnap délelőtt "10 órakor nagy értekezletet tartanak Szegeden a következő tárgysorozattal: A rnébeknek cukorral való etetése. Előadó: Fülöp József, az -„Alföldi Méhészet" szerkesztője Szeged. Hozzászó1ók Kardos János (Battyona) és Takács Gyula mérnök (Nagyvárad). A méhészeri szakoktatás és a vándorfanitói intézmény kirekesztése. Előadó: Takács Gvula mérnökegvesiüeíi titkár (Nagyvárad). A magyar m-éhcszek országos szövetségének ujjá szer. —__ —— s a URÁNIA É es 'oa 5—• fóagy. Tudományos Színház Cg s w Péntek föl vasárnapig október 5-töl 7-ig az első idei igazi magyor = film. ===— csikós szinmü 4 felvonában. - - • Irta: Szigligeti Ede A főszerepekben. Várkonyi Mihály — Lenkeiig Ica, Mészáros Alajos és Fodor Oszkár. iák. V T Előadások d. u. 6, fél 8 és 9 órakor, varárnap d. u. 2 órától folytatólag. Jegyek előreválthatok d. u. 4 órától vasárnap fél 2 órától kezdve