Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-07 / 233. szám

tovább fog tartani s igen valószínű, hogy ebben az évben nem fog sor kerülni az Ítéletre, amelynek kihirdetését már most februárra tervezik. Eddig ugyanis 164 tanú kihallgatását határozta el a hadbíróság s nem lehetetlen, hogy ü tanuk száma még szaporodni fog. Sőt, amint a tárgyalás eddigi fejleményei mutatják, ez a szaporodás nem is lesz kicsiny. Nehezíti még az ügyek folyását, hogy a hadbíróság minden eddigi eljárástól, a polgári bírósági tárgyalásoktói is függetlenül kívánja lefolytatni a bizonyítási eljárást. Nagyon nehézkessé teszi a hadbíróság tárgyalását, hogy még •mindig nincs rendes német tolmács, holott erre nagy szükség van, miután Höninger tárgyaiásyezétő főhadnagy például egyáltalán nem tud magyarul, ezenfelül gyorsírók sincsenek. A szombati tárgyalás tanúkihallgatással kezdődött. Kricshaber Adolfot, a szabadkai Kolm Mór féle terménykereskedő cég főnökét hallgatták ki. Egyúttal ő volt első tanuja is ennek a tartalmas bünpörnek. A kihallgatást megelőzőleg azonban az ügyész néhány lefoglalt okirat adataira vonatkozóig kérdést intézett Meinx Wal terhez. Az egyik ilyen okirat ugyanis megállapítja, hogy 1914. julius 29-én 194 vaggon zabot rekvirált a katonaság a Tisza-pályaudvaron, amelyből az élelmezési raktárnak 16- 17 koronás áron adtak e! zabot. — M-iért vett ön — kérdezte az ügyész Meiuxtől az okirattal kabcsolatosan — 60 vaggon zabot Böhmtö! 19—20 koronás áron, amikor 16 — 17 koronáért is kaphatott Meinx erre a kérdésre igy felelt: — Az áru nekem nagymennyiségben és rendkívül gyorsan kellett Ró hm pedig mindig szinte percre szállított. Ezután megkezdődött Kricshaber Adolf kihallgatása. Kricshabert a vád idéztette be tanúnak. A kérdésekre elmondotta, hogy cége 1914. augusztusában 15 vaggon zabot szállított Szegedre, a katonai élelmezési raktárba 18 koronáért. Azonban a zabot ab Szabadka, vagy Topolya száilitotta a cég. A fuvarköltséget és szállítás költségeit onnan az élelmezési saktárnak kelleti viselnie-. Ezzel szemben a szegedi szállítók ab Szeged szállították az árttam«r, urilyan srép, sralywr gazdag, milyen kw.jHrtTríraló ífeeged vámsa . . . Tömörkény Mváu . . . Kgy piilazuKtea m-ugádlek valamitfiél, ami nem volt tenned a •tefSértékíSBdbb, bizonyára nem, de ami hdán legjobban bizonyát,ja, milyen filozofux voltál, ikszeltem a szegedi kertről és ékestógriröl:Ak5 közte virág volt, idegen asztalokat hurcolkodott, oki közte madár volt, idegen tájakra szállott. Mikszáth, Gárdony, Sebők: jaa•koujti' íőváre&j .asztalokon ixannázott. -Fása rtaijost elhívták. hogy dutójou, i-idlkigeljeu -m e®óHz. umzágr Még TJsnrtur 'Pistát is vándorútra ysa+tn a dtesősés: szent •szomjusáiga, Gsak te nem röpültél ki soha wssngwfí kirMtkácfból. 'P«digr csaltak, hivogai4ak terehéiyesebb bdfbéi'fiVk .mutogatásával, nagyobb eipók illatával. Mégse hagytad •te Szegedet, te —• .aki ugy írtad jtefcem, miáccffl egy vállalatom számára önéletrajzodat kértem — olyan városban születtél, ahol üta/sein voltál. (Mert Cegléd város vasnti »4teniásáai születtél, mely akkor még messze osett a vá.-mstól. Árián még rseesemő koFOdsUtn elköltöztek a szüleid és goteára láttad a várost, luolyten szülertéUl S'/áhad voltát ilyeuiVmrnán és sziilőv-árosoddá választottad Szegedet. Hii is maradtál hozzá halálig. A/, egyetlen, aki aein -hagytad el, hiába tsateigatf«k idegenbe. Nagyobb leltél hűséged révén? Bizonyára nem. De megmutattad, hogy a kiválasztottak társaságában te voltál az igazi filozófus. Antetas es-a-k uj erőt kapott ha szülőanyját, a földet érintette. De te el -sem mozdultál Szeged földéről s nem keltett uj erőt kapnod, meri mindig benne voltál az erőben s az erő is tr bwwmt. A-kik el hu működtük dslmagyaeüb8zag, kat s igy erre a raktárnak semmi külön költsége nem volt. A vád Kricshaber kihallgatásával azt kívánta igazolni, hogy olcsóbban is kaphatott zabot Meinx, mint amennyiért Böhm szállított. A kihallgatást déli fél egy órakor félbeszakították. Még néhány " kérdést intéztek Meinxhoz s ezután a tárgyalás folytatását hétfőre halasztották. Hétfőn újból tanukat fognák kihallgatni. »»nmm»nnwmn»iimii«inHii»Mimim> Beszélgessünk. * A fahonvéd: Az elmúlt vasárnap nagy gyönyörűséggel telt meg a szivem. Szép volt, nagyon szép az az emlékiinnepéty, amit & Szegedi Újságírók Egyesülete az őrmester ur tiszteletére , rendezett. Én . Tömörkény István nemcsak őrmester volt, hanem iró és újságíró is, még pedig a javából, Mj, árván itt maradtunk, alig tudunk ma fölnézni arra a magaslatra, ahol az ő szelleme repülve szárnyalt. A fahonvéd: Nem tudom én, hogy ki volt, mi volt, de rossz néven senki se vegye, ha nekem, a katonának, első sorban őrmester ur volt. Nem sarzsi szerint volt ur, hanem valóban. No de nem arról akarok én b/szélni. hanem az emlékünnepélyről. Nem volt azon semmi kivetni való. Egyszóval: méltó volt hozzá. A Szegedi Újságírók Egyesületének sikerüli volt a bemutatkozása, az első nyilvános lépése. Én : A szivünket adtuk hozzá. ,4 fahonvéd \ És egyebet is. A .Kócosok" megmutatták, hogy minden dobszó, szereplési viszketeg nélkül tiogy keli valami szépet ugy is rendezni, hogy ne nyúljanak a közönség zsebébe. Én: Az anyagiakra, bizony nem hederítettünk, csupán a bála lebegett a szemünk előtt, amit iránta még halóporában is érezünk. A fahonvéd: Ritka drága kő a hála, ez a kincs nem mindenkinél található. És a szeretet nem mindenkinek a hitágazataiban fordul elő. Én : Koldus—szegények volnánk, ha még ezzel a kincscset sem rendelkeznénk. A fahonvéd: De nem az a fontos, hogy tulajdonuk az a kincs, hanem hogy élni tudnak vele. és elszálltak,. érezniük kellett az enfteri hálátIaiESá®ul is, .mely mint Icigyó a bokrát, megiakja a terebélyesebb babérfái. A te telked szűz nraradt a fájdalmaktól és •k«sm«üaéjsektői, melyrrk.kei még' •Mikszáthnuk is dk*! kellett ismerkednie, A kisebbik fészket, választattad, melynek merlege el nem apad •sohasem. A kisebbik cipói, a kisebbik dicsőségei s a kisebbik fájdalmat vátasrtottad. De boldog: voltál és boldog' maradhattál. Soka® mondták « szemedbe, xesnm a meHemte, mert én is mondtam ima egyszer, hogy élhetetlen vagy Pista, De te tegjobbaii tudtad mit aébaMw, 0 é&Mteé, amire estek később oszméUtek rá, hogy az étet és a halál i'rarsH játékot játszanak egymással, és sokan, akik az étetheti élhetetlennek látszanak, u tótáíöan iwíiiatatla»ok lesznek. Te ittmaradtál az attyaSkfön., mellyel Antetis olykor ejvesxteíte az ériníkezést, te niem szakadtát el édesanyád emlőjéről, hanem csüggtél ra,jta. halálxnlig, nijnt a peraa mesék félistenei, akik azért eorősébhek, te ki-ki járogattól * tanyákra, testvéreid, táplálóid, embereid közé, velünk és bennünk éltél, g amikor aztán szived csengőjét megnyointa a halátwmwt kalanza: a tested -uKym amgjudt. uwfltí vissza kell adunak a pornak, ami belőle elvétetett, őt- a telked itt maradt Szegetten, a tanyákon, uragy iMagyarországoiu fiugy éíjtm tovább halh»iírtl.amd, öj-ökltíbí-örökké. Filozófus volts'd, kedves Pislám. Nem játszoltad él a tékczló fiu .'bihüaí komédiáját,1 aki koldusán tém vissza az elhagyóit .fésze.lvl»e, 'hanem meg«E«m<ltáI lliéftne, áh< ] sóíta^esm szenvedtél, .ha nem is ismerkedtél meg a vándorlás kurta gyihiyiw-civel. S qhvsí? Mikszáth még várja, ki tudja meddig fog még várni a szobrát, fiánké Pistáén már rokon madarak fiityö.^ged:, 1917. akföfera- 7. Én: Ki igy, ki ugy; az egyik ember élni.a másik visszaélni szokott vele. A fahonifd: Az utóbbiak túlsúlyban vannak. Manapság majdnem mindenki visszaél a mások helyzetével. Én: Ezek a nagy étvágynak osztályába tartoznak. Csúnya fajzat és ahelyett, hogy magjuk veszne, ugy szaparodnak. mint nyári időben a hernyók. A fahonvéd: A hernyók nem oly kártékonyak és legalább védekezni lehet ellenük. De amazok büntetlenül és háborítatlanul garázdálkodhatnak. Én: Nem is volt igaza Lonibroso-nak, aki , azt prédikálta: Több őrültek-házát és kevesebb börtönt. A fahonvéd: Manapság a legtöbb börtön is kevés volna azok befogadására, aki-k megértek a hűvösre. Én: Egyik-másiknak a hűvösön is melege lehet és melegük azoknak is, akik a csávában vannak és retteghetik a bekerülést A fahonvéd: Hadd tudják a hiénák, hogy netn fenékig tejföl. Én: Ha tudják is, ha félnek is a következményektől, mégis a rosszro hajlanak, mert az étvágyuk nagyobb, mint a bendőjük. A fahonvéd: Pedig az is elég tág, de ugy látszik, a lelkiismeretük a legtágabb. Én : Nem lehet az tág, ami nincsen aminthogy a fehér sem lehet fekete. A fahonvéd: De a maga öltözéke már megint gyászosan fekete. Hát elment az öreg ur is, utána az élete párjának? Én: Lefoszlik minden iassti hervadássa! az élet lombtalan fájáról. A fiatalok a harctereken vesznek el, az öregek meg itthon hunyják te a szemüket az Őrök álmodásra. A fahonvéd-. A hátramaradottak meg az eiköltözöttekről ébren álmodoznak. Kincs érzés ez nagyon. Én: Nem sajnálom a pihenést az apámtól, aki verejtékesen dolgozoít A fahonvéd: És lrecsületesen öregedet} meg. Nem tett ugyan szegénységi fogadalmai, de a bőség szarujában nem kotorhatott. Én : Boldog volt, mert a kevéssel is beérte. Egyszerű, falusi paraszti ember volt, de filozófus aki azt tartotta, hogy nincs az a szegény ember aki még szegényebb ne lehetne. résznek. a te ssmbi-odhoz ás .Kordiák már a köveket kedves nsszoriyok, bálás iegtéaysk kezei. . Keresem Tömörkény Jtestváttt, •!)«! van igazában? Abban a tutg'y szeretetben van. amelyikkel az ö emberak nézi. me^árósratj'a és szerető szavak selymébe pólyálva m örökkévaló életnek átadja, iMiáe írók is .szerjstiik n figwNükat, de az egyik gmifbostitee szúrja, mj-Ttt a rovart és elrakja, őket", liánt vafami bo^áj®yöjtem6iyí»e,« raásik enadüsan lepréseli, suiat az «mJék1» kapott virágot, s elrakja ötel, lötínit yisdami Ujvwsn szép .garüjteiaéayak azíík, órtékesKk, ritkák, fci vánnivalók. a bogarak n^g a növények j.s szépek, ritkák heiiftük, de tót uté&te éjnek. Se a bogarak, gyönge tótfrkjjen a j^aiiáwt-tüvul, se a viráíítik a 'gyöiiffe srirmaikkal meglapulva. Tömörkény látván o«m agy szerann az embereit, luínt a szenvedéJye.s gyűjtők. Nem ölte meg őket. hogy .gyüjtejtónöbe gyömöszölve egy másik, merevebb életnek tartsa meg. iMiirt a kartész, gyöngéderr emelte ki őket, miuden piri gyökémálidciM óva. még egy kis rnnleg, nedves földet te tóí^yva. rajjnk, ugy plántálta át- egyik földből másik földbe, a portadó életből az örökkévaló éltebe, a válóság'tnjl a művészet tó. Az életet, amelyből .markolt, pennája hegyével se. akarta megkfljíeokii; a papirost, amelyen teremtett, kn«ti föld gyanánt be&sűJtte, m.elyten átültetett, étetnek zavartalanul kell fcjytatódnia. Hiszen azért keltett neki Szegede* maradaiia. Atert nem parkttilajdoiM« volt ft, aki téli időben Párisim rándul, hauean kertész, idei ueuw-sak nyáron íryőnymköclik a virág színében, hanem télen is gmvdozza őket,