Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-07 / 233. szám

d, 1w17. öktóbn 1. jKéi hónapig a háborús Bulgáriában. El Ruszcsukba! — Epizódok. — A ruszcsuki polgármesternél — Kemény munkát kellett végeznünk, hogy a bolgár főváros elhagyására az engedélyt megkapjuk. E tekintetben Bulgáriában igen nagy a szigorúság, vagyis jobbanmondva az óvatosság. A fővárosban és a királyság nagy városaiban valósággal hemzsegnek a kémek s a katonai hatóságok óvszabályai amennyire megérthetők és helyénvalók, éppen anynyira kellemetlenek a jóhiszemű utasokra néze. Nekünk azért két napi intenzív utánjárás eredményeképen sikerült megszereznünk a kérdéses engedélyt, jóllehet hallottunk olyan esetről is, hogy valakinek két teljes hónapig kellett várakoznia . . . Eredeti tervünk az volt, hogy Philipopolis—Stara—Lagorán—Górna—Orachovicán keresztül, a csudaszép balkáni vonalon, meglátogatják Tranove-t, a bolgár cárok ősrégi koronázó helyét, nemcsak azért, mert Ferdinánd cár éppen akkor ott tartózkodott, nemcsak azért, hogy a néhány év előtti katasztrofális földrengés szeszélyes pusztításainak maradványait megszemléljük, avagy az egész város alatt elvonuló alagúton keresztül vágtassunk, hanem iegfőbbképen azért, hogy az ősi város tagadhatatlanul nagy értéket képviselő műkincseit, monostorjait, sok évszázad viharjaival dacoló templomait tanulmányozhassuk. E tervünk azonban sajnos 1 a balkán vonalon történt földcsuszamlás miatt nem valósulhatott meg. Meg kellett tehát elégednünk azzal, hogy a már ismert Isker menti vonalon folytassuk utunkat Mezdraig, innen Pievnán keresztül Górna—Oráchovica—Ruszcsuk felé. Augusztus 16-án délután indultunk hárman, Pál Imre, Kasza László és én, Fóhsz Zoltán Szófiában maradt, hogy egy meghatározott napon az akkor már kiszemelt bolgár diákokat LomPalánkára kalauzolja, ahol találkoznunk kellett. Az állomásparancsnok igazi bolgár szeretetreméltósággal külön fülkét bocsátott rendelkezésünkre egy másodiknak kinevezett harmadik osztályú kocsiban. Az ajtóra kiragasztották a parancsnokság hivatalos pecsétjével ellátott „Zaete" (elfoglalt) jelzést és igy, a teljesen zsúfolt vonaton, kellemes és nyugodt utazásnak nézhettünk .elébe. Meg kell még jegyeznem, hogy néhány szófiai jóbarátom, ottani újságírók, közöttük a Stefan Ivanov, a jeles poéta, rajongó magyar barát és Fleischmann ur a „Magyar-Egylet" szeretetreméltó főtitkára, nagy elfoglaltságuk ellenére is megjelentek a vonatnál, hogy a távozó szegedieknek annak rendje és módja szerint, utolsó Isten hozzádot mondjanak . . . A vonat elindult és a kis fülkében megcsendült a szegedi diákok magyar himnusa, amelyet azután, a paritás kedvéért a „Sunii Marica" lelkes akkordjai követtek. Majd uzsonnához láttak. A menü : a jó étvágy és egy remek görögdinnye. A folyosón áldogáló utasok irigykedve néztek bennünket, a súlyos időkben is oly kényelmesen utazó idegeneket. Én természetesen meginvitáltam néhányat és azután vidám hangulatban, barátságos társalgás közepette, rohantak a sürgönyoszlopok, szaladtak az órák az Iszker folyó mentén a Balkán alagutjain át, Mezsdra felé . . , * Éppen egy alagútból jött ki a vonatunk amidőn lelkendezve szaladt be a folyosóról az én kedves komám és lakótársam. Egy magyar bakát vonszolt littérálisan maga után a jó fiu és szemei még a szokottnál is jobban villogtak, ajkain is ott ékeskedett az ő kedves mosolya. — Tanár ur! Tanár ur! Fogtam egy magyart ! — mondá kitörő örömmel. A deliquens 40 év körüli, tömzsi, erőteljes férfiú, káplári rangban. Udvariasan köszön és látszik rajta, hogy meghatotta őt az én huncut kiskomám nagyon is kézzelfogható vendégszeretete. Szemügyre veszem a magyart és ezután ezt kérdem tőle; — Mit csinál maga itt káplár uram I — Telegrafista vagyok. Osztagom Plevnában van és én hetenként háromszor teszem jneg ezt az utat, mint futár , . . — Hát azután idáig jutottunk Menyőből káplár uram, mondám . . . Idáig . . . Menyőből a kies szilágymegyei falucskából, Plevnába, Szófiába és Isten tudja,hogy még hova ... Gondolta volna ön ezt, káplár uram, annakidején, amikor a Piciri kutyát, avagy a Gányó kecskét fogtuk be a talicskába, hogy kukoricakórót hordjunk a mezőről ... Káplár uram ... káplár urain, ha elképzeli az ember, hogy mindennek az az őszszakálu és mégis örökké ifjn, örökké vidám úriember az oka, akit mi Életnek nevezünk. Ugy kellett tartani az ipsét, hogy el ne essen . . . — Hát kihez van szerencsém . . . Nem értem hebegé . . . nem . . . nem . . . Megmondtam a nevemet az én kedves Balog Náci gyermekkori pajtásomnak . . . Szónélkül a nyakamba borult. A harctereket megjárt, gránát esővel, srapnell fergeteggel dacoló jó székely baka sirt mint egy gyermek. Magam is ellágyultam, Hogy is ne! 25 kerek esztendeje nem láttuk egymást, mi a legjobb gyermekkori pajtások, inkább testvérek . . . Annak a kis szilágyi falunak a szülöttei, amelynek levegőjéből egy egész életrevalót vittünk magunkkal bolyongó útjainkon, világvárosok tömkelegein keresztül . . . Milyen is ez az élet! A mindent halomra döntő világrengásnek kellett kitörnie, hogy két testvéri sziv találkozzék egymással a távoli idegenben . . . Hogy ugy kiráncigálja egy alagút homályából, gyermekkori legkedvesebb pajtásomat, az én csintalan kis lakótársam. Mondtam, hogy sokkal tartozom ennek, ennek a kékes szemii kis szegedi fiúnak . . . fff — Kérem, ajánljon nekünk egy jó szállodát ™ mondtam egy* urnák a ruszcsuki pályaudvaron. — Szálljanak meg az urak a Commerciálba. Elsőrangú heiy, tiszta, elegáns és olcsó. Török kocsisunk busás árért vitt el ben| nünket a jeles vendégfogadóba .., Három ágyas szoba 6 frank. Maga a helyiség nem nagyon biztató ... De mi ezt már megszoktuk a Balkánon... Fő az, hogy hívatlan lakótársaink ne legyenek ... 18 órás úttól kifáradva, összetörve, lepihentünk. Mint a bunda aludtunk reggelig . . . Egyszerre csak a folyósóról besompolyog az én komám . . . Színészi gesztusokkal és mimikával titokzatosan integet . . . Sejtettem, hogy valami huncut dolognak kellelt történnie . . . Lábujhegyen osonunk ki.. . A félig nyitott ajtón bekukkantunk a szomszéd szobába . . . Hát uram fia! Egy egész karaván makedón cigány hűsöl ott. . . Vajda, vajdáné, fiatalok, rajkók, exotikus- és Ádám kostlimeikben . . . „Szomszédaink a derék makedón cigányok !" A ruszcsuki tiszta, elegáns, elsőrangú és olcsó szállodában. A csudaszép dunapartí város, a királyság második kereskedelmi gócpontja, félig sikon, félig hegyen épült. Utcáit szegélyező 2—3 emeletes épületek, szép templomok, mecsetek, minaretek, középületek, sétányok és squareok igen kellemes impressiót gyakorolnak az idegenre. A kostume-ok variaciója, a nagy sürgésforgás, a fülsiketítő lárma, a hajósok és matrózok sokasága, az intenzív halszag, a város felett kóválygó füstfelhő első tekintetre elárulják a kikötő- és gyárvárost. Szeged iüusíris barátjának, Mihajloff polgármester urnák jóvoltából, megtekintettük az egész várost és ennek minden nevezetességét. A polgármester ur a város fogatát bocsájtotta rendelkezésünkre, egy városi hivatalnok kalauzolt bennünket. Vasárnap d. u. 2 órától egészen este 8 óráig róttuk a nagyvárost. Megnéztük a bőr-, sör-, szesz- és a nagyszabású cukorgyárat, amelyben egymagában 2 óránál többet időztünk. A gyár igazgatója, egy kedves osztrák mérnök, hazabelieinél ritkán látott szeretetreméltósággal magyarázta nekünk a cukorgyártás minden csinját-binját, minden titkát. A városi villanymüveket, a készülő vizreservoirt látogattuk még meg, azután felhajtattunk egy hegyhátra, ahonnan csodaszép kilátás nyillik a román partra és a rommá lőtt Gyurgyevó városra. Másnapra ebédre hivott meg a polgármester ur. Az én kedves társaim, amint mondani szokták, előrefenték fogukat a jó ebédre. Figyelmeztettem őket, hogy illedelmesek legyenek és hogy különösen ügyeljenek arra, hogy valami súlyosabb etiquette sértéssel, szégyent ne hozzanak őszülő fejemre. — De mi sokat szeretnénk enni, mondták. — Hát hiszen azt megtehetitek; tudjátok mit ? Kövessétek az én diákkori trükkömet: a tálaláskor nézzetek félre, hogy azt ne kelljen mondanatok: „köszönöm, elég már". A fiuk hiven követték instrukciómat: nem bánták meg. Kitűnő ebéd, kitűnő hangulat, érdekes beszélgetés. De erről máskor. Ebéd után dohányzóba késő délutáni órákig folytattuk érdekes conversationkat. Azután bucsut vettünk. — Szinte elfelejtettem önnek mondani tanár ur, hogy Ön Makkensen tábornok helyén ült. A nagy német generális egy egész délutánt töltött el itt ugyanebben a karosszékben .. . Jakab Dávid. **it£sbiib»ba£iitf5sbeeasa>b£fie£ssis£üssbhiuiaaaaea2a!tf& legújabb. ZÜRICH: október 6. Párisi lapok Jelentik, hogy a hadügyminiszter rendeletet adott ki, melynek értelmiében az újonnan sorozott 1913—17. évbeli hadköteleseket alkalmasságuk esetén a legsürgősebben be kell hivni. Hir szerint Petain tábornok még áz ősz folyamán nagy offenzívát akar véghez vinni és e célból akar az ujrasorozottakból tartalékot szervezni. GENF; Hervét, a Vicloir főszerkesztőjét a szocialista kongresszus majdnem egyhangúlag kizárta a pártból. Az erre vonatkozó határozati javaslat valósággal megbélyegzi Hervét. GENF: A Journal de Geneve Oroszország helyzetét a legsötétebb színekkel festi. A bomlási processzus gyorsan halad előre, a teljes tönkrejutás elkerülhetetlen. HELSINGFORS: A Pétervári Távirati Ügynökség jelenti: A szenátus kidolgozta a finnországi uj politikai rendszőr javaslatát, ami köztársasági lasz. A mi utaz terek csak a tartománygyüíésnek lesznek felelősek. A háború után Oroszország csapatait visszavonja Finnországból és a jeleqleg megszállott erődöket is kiüríti. BERLIN: Beavatott diplomáciai forrásból közlik, hogy a Vatikán a központi hatalmak válaszjegyzékeit azonnal továbbította az antantnak és hogy a jegyzékek hiteles szövege már meg is érkezett Párisba. Modern uj Háló és Ebédlő berendezések kőris-, füstölt tölgy- és körtefából kaphatók, mérsékelt árban. Egyébb bútorok is vannak nagy választékban KENDERES1NÉL, Feketesas-ufca 16. •»'»»« Telefon 836. /