Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-07 / 233. szám

d, 1w17. öktóbn 1. jKéi hónapig a háborús Bulgáriában. El Ruszcsukba! — Epizódok. — A ruszcsuki polgármesternél — Kemény munkát kellett végeznünk, hogy a bolgár főváros elhagyására az engedélyt meg­kapjuk. E tekintetben Bulgáriában igen nagy a szigorúság, vagyis jobbanmondva az óvatos­ság. A fővárosban és a királyság nagy városai­ban valósággal hemzsegnek a kémek s a katonai hatóságok óvszabályai amennyire megérthetők és helyénvalók, éppen any­nyira kellemetlenek a jóhiszemű utasokra néze. Nekünk azért két napi intenzív utánjárás ered­ményeképen sikerült megszereznünk a kérdéses engedélyt, jóllehet hallottunk olyan esetről is, hogy valakinek két teljes hónapig kellett vá­rakoznia . . . Eredeti tervünk az volt, hogy Philipopolis—Stara—Lagorán—Górna—Oracho­vicán keresztül, a csudaszép balkáni vonalon, meglátogatják Tranove-t, a bolgár cárok ősrégi koronázó helyét, nemcsak azért, mert Ferdi­nánd cár éppen akkor ott tartózkodott, nem­csak azért, hogy a néhány év előtti katasztro­fális földrengés szeszélyes pusztításainak ma­radványait megszemléljük, avagy az egész vá­ros alatt elvonuló alagúton keresztül vágtas­sunk, hanem iegfőbbképen azért, hogy az ősi város tagadhatatlanul nagy értéket képviselő műkincseit, monostorjait, sok évszázad vihar­jaival dacoló templomait tanulmányozhassuk. E tervünk azonban sajnos 1 a balkán vonalon történt földcsuszamlás miatt nem valósulhatott meg. Meg kellett tehát elégednünk azzal, hogy a már ismert Isker menti vonalon folytassuk utunkat Mezdraig, innen Pievnán keresztül Górna—Oráchovica—Ruszcsuk felé. Augusztus 16-án délután indultunk hárman, Pál Imre, Kasza László és én, Fóhsz Zoltán Szófiában maradt, hogy egy meghatározott napon az akkor már kiszemelt bolgár diákokat Lom­Palánkára kalauzolja, ahol találkoznunk kel­lett. Az állomásparancsnok igazi bolgár szere­tetreméltósággal külön fülkét bocsátott rendel­kezésünkre egy másodiknak kinevezett har­madik osztályú kocsiban. Az ajtóra kiragasz­tották a parancsnokság hivatalos pecsétjével ellátott „Zaete" (elfoglalt) jelzést és igy, a tel­jesen zsúfolt vonaton, kellemes és nyugodt utazásnak nézhettünk .elébe. Meg kell még je­gyeznem, hogy néhány szófiai jóbarátom, ottani újságírók, közöttük a Stefan Ivanov, a jeles poéta, rajongó magyar barát és Fleisch­mann ur a „Magyar-Egylet" szeretetreméltó főtitkára, nagy elfoglaltságuk ellenére is meg­jelentek a vonatnál, hogy a távozó szegediek­nek annak rendje és módja szerint, utolsó Isten hozzádot mondjanak . . . A vonat elindult és a kis fülkében meg­csendült a szegedi diákok magyar himnusa, amelyet azután, a paritás kedvéért a „Sunii Marica" lelkes akkordjai követtek. Majd uzson­nához láttak. A menü : a jó étvágy és egy re­mek görögdinnye. A folyosón áldogáló utasok irigykedve néztek bennünket, a súlyos időkben is oly kényelmesen utazó idegeneket. Én ter­mészetesen meginvitáltam néhányat és azután vidám hangulatban, barátságos társalgás köze­pette, rohantak a sürgönyoszlopok, szaladtak az órák az Iszker folyó mentén a Balkán alagutjain át, Mezsdra felé . . , * Éppen egy alagútból jött ki a vonatunk amidőn lelkendezve szaladt be a folyosóról az én kedves komám és lakótársam. Egy magyar bakát vonszolt littérálisan maga után a jó fiu és szemei még a szokottnál is jobban villog­tak, ajkain is ott ékeskedett az ő kedves mo­solya. — Tanár ur! Tanár ur! Fogtam egy ma­gyart ! — mondá kitörő örömmel. A deliquens 40 év körüli, tömzsi, erő­teljes férfiú, káplári rangban. Udvariasan kö­szön és látszik rajta, hogy meghatotta őt az én huncut kiskomám nagyon is kézzelfogható vendégszeretete. Szemügyre veszem a magyart és ezután ezt kérdem tőle; — Mit csinál maga itt káplár uram I — Telegrafista vagyok. Osztagom Plevná­ban van és én hetenként háromszor teszem jneg ezt az utat, mint futár , . . — Hát azután idáig jutottunk Menyőből káplár uram, mondám . . . Idáig . . . Menyő­ből a kies szilágymegyei falucskából, Plev­nába, Szófiába és Isten tudja,hogy még hova ... Gondolta volna ön ezt, káplár uram, annak­idején, amikor a Piciri kutyát, avagy a Gányó kecskét fogtuk be a talicskába, hogy kukorica­kórót hordjunk a mezőről ... Káplár uram ... káplár urain, ha elképzeli az ember, hogy min­dennek az az őszszakálu és mégis örökké ifjn, örökké vidám úriember az oka, akit mi Élet­nek nevezünk. Ugy kellett tartani az ipsét, hogy el ne essen . . . — Hát kihez van szerencsém . . . Nem értem hebegé . . . nem . . . nem . . . Megmondtam a nevemet az én kedves Balog Náci gyermekkori pajtásomnak . . . Szó­nélkül a nyakamba borult. A harctereket meg­járt, gránát esővel, srapnell fergeteggel dacoló jó székely baka sirt mint egy gyermek. Magam is ellágyultam, Hogy is ne! 25 kerek eszten­deje nem láttuk egymást, mi a legjobb gyer­mekkori pajtások, inkább testvérek . . . Annak a kis szilágyi falunak a szülöttei, amelynek le­vegőjéből egy egész életrevalót vittünk ma­gunkkal bolyongó útjainkon, világvárosok töm­kelegein keresztül . . . Milyen is ez az élet! A mindent halomra döntő világrengásnek kel­lett kitörnie, hogy két testvéri sziv találkozzék egymással a távoli idegenben . . . Hogy ugy kiráncigálja egy alagút homályából, gyermekkori legkedvesebb pajtásomat, az én csintalan kis lakótársam. Mondtam, hogy sokkal tartozom ennek, ennek a kékes szemii kis szegedi fiúnak . . . fff — Kérem, ajánljon nekünk egy jó szállo­dát ™ mondtam egy* urnák a ruszcsuki pálya­udvaron. — Szálljanak meg az urak a Commerciálba. Elsőrangú heiy, tiszta, elegáns és olcsó. Török kocsisunk busás árért vitt el ben­| nünket a jeles vendégfogadóba .., Három ágyas szoba 6 frank. Maga a helyiség nem na­gyon biztató ... De mi ezt már megszoktuk a Balkánon... Fő az, hogy hívatlan lakótár­saink ne legyenek ... 18 órás úttól kifáradva, összetörve, lepihentünk. Mint a bunda alud­tunk reggelig . . . Egyszerre csak a folyósóról besompolyog az én komám . . . Színészi gesz­tusokkal és mimikával titokzatosan integet . . . Sejtettem, hogy valami huncut dolognak kellelt történnie . . . Lábujhegyen osonunk ki.. . A félig nyitott ajtón bekukkantunk a szomszéd szobába . . . Hát uram fia! Egy egész kara­ván makedón cigány hűsöl ott. . . Vajda, vaj­dáné, fiatalok, rajkók, exotikus- és Ádám kostli­meikben . . . „Szomszédaink a derék makedón cigá­nyok !" A ruszcsuki tiszta, elegáns, elsőrangú és olcsó szállodában. A csudaszép dunapartí város, a királyság második kereskedelmi gócpontja, félig sikon, félig hegyen épült. Utcáit szegélyező 2—3 emeletes épületek, szép templomok, mecsetek, minaretek, középületek, sétányok és squareok igen kellemes impressiót gyakorolnak az ide­genre. A kostume-ok variaciója, a nagy sürgés­forgás, a fülsiketítő lárma, a hajósok és mat­rózok sokasága, az intenzív halszag, a város felett kóválygó füstfelhő első tekintetre elárul­ják a kikötő- és gyárvárost. Szeged iüusíris barátjának, Mihajloff polgármester urnák jó­voltából, megtekintettük az egész várost és ennek minden nevezetességét. A polgármester ur a város fogatát bocsájtotta rendelkezésünkre, egy városi hivatalnok kalauzolt bennünket. Va­sárnap d. u. 2 órától egészen este 8 óráig róttuk a nagyvárost. Megnéztük a bőr-, sör-, szesz- és a nagyszabású cukorgyárat, amely­ben egymagában 2 óránál többet időztünk. A gyár igazgatója, egy kedves osztrák mérnök, hazabelieinél ritkán látott szeretetreméltósággal magyarázta nekünk a cukorgyártás minden csinját-binját, minden titkát. A városi villany­müveket, a készülő vizreservoirt látogattuk még meg, azután felhajtattunk egy hegyhátra, ahonnan csodaszép kilátás nyillik a román partra és a rommá lőtt Gyurgyevó városra. Másnapra ebédre hivott meg a polgár­mester ur. Az én kedves társaim, amint mon­dani szokták, előrefenték fogukat a jó ebédre. Figyelmeztettem őket, hogy illedelmesek legye­nek és hogy különösen ügyeljenek arra, hogy valami súlyosabb etiquette sértéssel, szégyent ne hozzanak őszülő fejemre. — De mi sokat szeretnénk enni, mondták. — Hát hiszen azt megtehetitek; tudjátok mit ? Kövessétek az én diákkori trükkömet: a tálaláskor nézzetek félre, hogy azt ne kelljen mondanatok: „köszönöm, elég már". A fiuk hiven követték instrukciómat: nem bánták meg. Kitűnő ebéd, kitűnő hangulat, érdekes be­szélgetés. De erről máskor. Ebéd után dohány­zóba késő délutáni órákig folytattuk érdekes conversationkat. Azután bucsut vettünk. — Szinte elfelejtettem önnek mondani tanár ur, hogy Ön Makkensen tábornok he­lyén ült. A nagy német generális egy egész dél­utánt töltött el itt ugyanebben a karosszék­ben .. . Jakab Dávid. **it£sbiib»ba£iitf5sbeeasa>b£fie£ssis£üssbhiuiaaaaea2a!tf& legújabb. ZÜRICH: október 6. Párisi lapok Jelen­tik, hogy a hadügyminiszter rendeletet adott ki, melynek értelmiében az újonnan sorozott 1913—17. évbeli hadköteleseket alkalmasságuk esetén a legsürgősebben be kell hivni. Hir szerint Petain tábornok még áz ősz folyamán nagy offenzívát akar vég­hez vinni és e célból akar az ujrasorozot­takból tartalékot szervezni. GENF; Hervét, a Vicloir főszerkesztő­jét a szocialista kongresszus majdnem egy­hangúlag kizárta a pártból. Az erre vonat­kozó határozati javaslat valósággal megbé­lyegzi Hervét. GENF: A Journal de Geneve Oroszor­szág helyzetét a legsötétebb színekkel festi. A bomlási processzus gyorsan halad előre, a teljes tönkrejutás elkerülhetetlen. HELSINGFORS: A Pétervári Távirati Ügynökség jelenti: A szenátus kidolgozta a finnországi uj politikai rendszőr javasla­tát, ami köztársasági lasz. A mi utaz terek csak a tartománygyüíésnek lesznek felelő­sek. A háború után Oroszország csapatait visszavonja Finnországból és a jeleqleg megszállott erődöket is kiüríti. BERLIN: Beavatott diplomáciai forrás­ból közlik, hogy a Vatikán a központi ha­talmak válaszjegyzékeit azonnal továbbí­totta az antantnak és hogy a jegyzékek hi­teles szövege már meg is érkezett Párisba. Modern uj Háló és Ebédlő berendezések kőris-, füstölt tölgy- és körtefából kaphatók, mérsékelt árban. Egyébb bútorok is vannak nagy választékban KENDERES1NÉL, Feketesas-ufca 16. •»'»»« Telefon 836. /

Next

/
Thumbnails
Contents