Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-28 / 251. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 28.— K. negyedévre 7.— K. félévre . . 14.— K. egy hónapra 2,40 K. Egvcs izám ára lO fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. Vi. évfolyam, 25L szám. "gssaassi.ib.i.". . 1 i-í.-msssr Vasárnap, októbor 28. • "imiít,* E tekintetben persze még nekünk is ta­nulnunk kell. Sajnos, a magyar gazdák (hi­szik el ezt legkevésbé. No de annyira már tartunk, hogy adhatunk a tudományunkból Bulgáriának. És hogy minél többet adhas­suuk, a régi tervek közül igazán haladékta­lanul kellene most már megvalósítani pél­dául a többtermelési részvénytársaságot is. nak is, akik iskolai előképzettséggel nem rendelkeznek — adná meg az eszközöket a Balkánon való boldogulásra és igv érdekeink térhódításának egyik szerény módia lenne. A középfokú gazdasági iskola pedig bizo­nyára megtelnék az agrikultur Bulgária és Törökország fiaival, kik innen vinnék hazá­jukba a modern földművelés gazdag és ter­mékeny tudományát. 1 hatvanezer fogoly és 500 ágyu a zsákmány az olasz fronton. - Károly király fővezérlésével a Wippach-völgyig megingattuk az ellenség Isonzó-arcvonalát. - A Monté Sanfot visszafoglaltuk. ­Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. Szeged, 1917. A helyes utón. Egy irásmü fekszik előttünk, szerény és alázatos szövegezésben, mint amilyen a férfi, aki készítette. Nem akarta a világot megváltani, még arra sem vállalkozik, hogy a háborúnak véget vessen, de életrevaló ideákkal szolgál arról, amiben másfelé, per­sze a maguk városa javára annyian .keres­kednek: milyen módon lehetne megindítani Szegednek a baj kán i. érdekszférákba való iníenziv bekapcsolását. Sorsunk kerekének ez irányban való lendítését megkezdte ugyan a polgármester, kétségtelen, hogy annak, amit ő kezdeményezett, gyümölcsei is lesznek, de ki előtt vitás csak egy pilla­natra is/hogy a gyönge fa, amelyet elültet­tek, elsenyved, mielőtt gazdagon teremné gyümölcseit, ha nem öntözzük, nem gon­dozzuk. Kicsiny bolgár gyerekek, kiket az apát­lanság kegyetlen sorsával sújtott a háború, vendégeink évekre. A mi fiaink kö'ziil töb­ben töltötték a nyári hónapokat Bulgáriá­ban. Persze hogy nem lehetnek e szerény kezdetnek messzire kiható eredményei, de a dolog célszerűségéhez szó sem férhet. Jakab tanár, aki nálunk más nvelvek mel­lett a bolgár nyelvet is tanítja, gondosko­dott arról, hogy fiainknak Szófiában való kalauzolása és oktatása mellett ideje ma­radjon a magyarság és — Szeged népsze­rűsítésére is. Az ideáik, amelyekkel most előállt, a realitás szilárd talajából nőttek ki. Hallgassunk erre a'z emberre és sokszoro­san fontoljuk meg, amiket mond. Azok kö­zül való, akik csak tervelni tudnak, építeni kevésbé. Azt hisszük, e miatt sem ő benne, hanem a magyar élet közismert furcsasá­gaiban van a hiba. Hazáját és városát ki­tűnően isineri, járta a külföldet, csak a há­ború alatt két izben töltött hónapokat Bul­gáriában. Ennyi is elég ok arra. hogy na­gyon megnézzük a rajzot, amelyet ő készí­tett. És inert ö közéletünk em'litett és köz­ismert .furcsaságai miatt nehézkes az épí­tésben, menjünk, siessünk mellé alapot ás­ni, téglát hordani, az építő-vállalkozó sok nehézséggel járó és sokszor szintén tövises munkáját végezni. Lapunk belső hasábjain egész terjedel­mében olvasható az a memorandum, amely­lyel Jakab a polgármesterhez fordult. Az egyik gondolat megvalósításának előmun­kálatait már megkezdte a hatóság. Ez alka­lommal a másik ideának, a középfokai gáz­dasági iskolának jelentőségére akarunk rá­mutatni a legnagyobb nyomatékkal. Több­ször kifejtettük már, hogy Szegeden a fej­lődés iránya adva van. A város határában elterülő és magántulajdonban levő földek mellett maga a törvényhatóság is hatalmas földbirtokkal rendelkezik. Nincs ni tgyar város, amelynek olyan kedvezőek lennének a konjunktúrái virágzó mezőgazdasági ipar teremtésére, mint Szegednek. Még kevésbé van város, amelynek olvan hivatotísága lenne mezőgazdasági alapon keresni és meg­találni a szoros összeköttetést Bulgáriával, mint Szegednek. A tervezett tanfolyam a mi fiainknak — azoknak is. akik az iskolákon hosszabb-rövidebb ideje túlvannak.'sőt azok BUDAPEST, október 27. (Közli a mi- J niszterelnöki sajtóosztály.) Az őfelsége a császár és király személyes fővezérlete alatt az olasz hadsereg főereje elleti Intézett tá­madást hatalmas eredmény kísérte. Dicső­séges harcedzett isonzói csapataink és győz* hetetlen támadó szellemmel előrenyomuló német haderők nagy sikert vívtak ki. A szövetségesek fegyverbarátsága, amely számtalan harcmezőn forrt össze és ame­lyet legjobbjaink vére pecsételt meg, újból páratlan mórion állta ki a próbát. A felső Isonzónál alpesi csapataink régóta bevált gyalogezredek, császárvadászok, stájer és tiroli lövészek a Rontbón és a Canin szikla vidékén és a Monté Stoll-on SZÍVÓS kitartás­sal és tetterővel legyőzték a terep nehéz­ségeit és az ellenség ellenállását. Karfrejttől délnyugatra porosz-sziléziai csapatok ro­hammal elfoglalták a magas Monte-Maía­jurt. Ugy itt, ralnt Tolmeintó) nyugatra mindenütt olasz földön folyik a harc. A Bainsizza-fensikon az olaszok lépés­ről-lépésre védekeznek. Heves harcokban hatalmunkba kerítettük a Vrh-töl délre fek­vő ellenséges állásokat, a hatszázötvénes magaslatot, Vodicenét, amelyért nemrég oly heves harc folyt és a Monté Santot, mely­nek elfoglalását az olaszok a 11-ik Isonzó­csata győzelmi dijaként ünnepelték. Ausz­tria és Magyarország minden vidékének fial' vetélkedtek a harci kedvben. Canaleánál és déltől keletre csupán az osztrák-magyar hadosztályoknál tizenhatezer foglyot és két­száz ágyút szállítottunk be. Görztöl észak­ra az Isonzónál állunk. A Faiti Hrib szaka­szon a tizenhetedik magyar hadosztály, a mely már több uilnt két év óta győzelme­sen áll őrt az alsó Isonzónál, meglepeté­szerii rohammal elfoglalta az ellenség első vonalát és háromezorötszáz foglyot ejtett s igy a foglyok száma hatvanezerre, a zsák­mányolt ágyuk szánta pedig ötszázra emel­kedett. Eddig huszonhat ellenséges repülőgé­pet lőttünk le. A keleti harctéren és a macedón arc­vonalon nem volt fontosabb esemény. A VEZÉRKAR FÖNÜKE. BERLIN, október 27. A nagy főhadi­szállás jelen ti: Ö cs. és apostoli királyi fel­sége Károly ausztriai császár és Magyar­ország királyának személyes fővezérlete alatt az olaszhadsereg főereje ellen előké­szített harcmüvelet a német csapatok össze­hasonlíthatatlan támadó erejének közremű­ködésével, akik vitéz fegyvertársainkkal vállvetve léptek harcba az Isonzónál, nagy siker reményével biztat. A második olasz hadsereg vereséget szenvedett. A kedvező időjárás által elősegítve német és osztrák­magyar hadosztályok hegyen és völgyön keresztül feltartóztathatatlanul nyomultak előre, miközben az ellenség szívós ellen­támadását többször megtörték. A Stoll-hegyiiát éles ormait a huszon­kettedik császári lövőhadosztály elfoglalta. A Monté Matajur, 1641 méter magas, hatal­mas megerősített csúcsára már 25-én dél­előtt 7 órakor, 23 órával a Tolmeiu melletti támadásunk megkezdése után Schneber hadnagy kiváló tevékenysége folytán, aki a felsösziléziai 63. gyalogezred 4 századá­val az erös olasz határtámaszpontot roham­mal elfoglalta, hatalmunkba került. Az ösz­szes csapatok harci és menetteljesítményei, melyek a Jnii-Alpokou át az olasz síkság felé törnek, minden dicséretet felülmúlnak.

Next

/
Thumbnails
Contents