Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)
1917-10-21 / 245. szám
Szeged, 1917. október 21. htümiül asotok a.u t engem is ő gyógykezelt, tessék csak járni utána. . tisztelettel Boius Júlia. Az or\os szó nélkül ad actt, teszi a lev. lapot, napokig vár türelmesen. Két-három nap sem telik el. ismét jő egv asszony a . . . kerületből, kir.él be kell fejezni a megindult vetélést. Sok-sok kérésre, faggatásra, fenyegetésre bevallja a sápkóros mtm'kásnő, hogy őt is Szarvasné „gyógykezelte". Egyben bevalotta, hogy a szülésznő már sok más asszonyt is „kezelt", de neki is. mint a többieknek bő vérzés miatt mégis az intézetbe kellett bejönni. Beidézik Szarvas Qábo: nét. Sir, tagad, s kenyéririgyeknek nevezi szitkozódva a feljelentöket. Szembesitik, felmutatják a kétségtelen bizonyitékökat. az Írásbeli dokumentumokat. Bíróság elé kerül, ahol csakhamar megfosztják oklevelétől. ... Azóta szülésznői oklevél nélkül százszámra végezte továbbra is a ti tott és bűnös magzatelhajtást. 2. Egy előkelő úrasszony magához kéreti a város iónévá nőgyógyászát. Az orvos lelkiismeretes vizsgálat után megállapítja a három hónapos terhességet. Az úrasszony a diagnózis után idegesen rászól az orvosra, hogv fejezze be már az abortust. miután az a tegnapi nap folyamán automatice megindult, mert ieeseít az ablak párkánvárói, (a paraszt asszony az eperiáról pottvan le mindig) amikor a függönyöket akarta felaggatni. Az orvos az ismételt felszólításra megnyugtatja az asszonyt, hogv semmi baja nincs, a terhesség a legt ormálisabb lefolyású. De csakhamar tisztán tátja a burkolt kérés hátterét. Tehát szépen elköszön s gyorsan távozik. Ám az előszobából ismét visszatér s rövid, de velős előadást tart az úrasszonynak az anyaság szent és szép hivatásától, hivatkozik orvosi esküiére, majd ingerülten rendőrséget emleget, sőt meg is fenyiti. — De legalább ajánljon egv jó kollegát, édes dck.or ur, - - szólt közbe nagv flegmával a nő. Ajtócsapás, szentek * m'egtáése; az orvos távozott. Két-három nap inulva azonban tudomására jutott, hogy mégis akadt egy Jó kollega", aki „jó pénzért" teljesítette az uraszszonv kívánságát. Ugy hisszük ehhez nem kell kommentár. Kisteleki Károly. HÍREK ocoo &/ttuális strófád Végr* nyugodtan nézhttak az égre s a számon is • mosoly derül: a szerdai közgyűlésen a tanácsnak megmondták emberül. 8 akinek igy lesújtott a karja, hozzátette még: „A t. tanácsot ő bántani nem akarja, de szereti a köziigyek»t figyelemmel kísérni," Azóta mondják a torony alatt: — Mi lesz, ha a Bsnő elkezd majd — dicsérni? Azt mondta a minap Fodor és a .Jenő: — Dicsérjen meg téged Kormányos, a Benő!... A dohány árát emelik egyre, teteje pedig már fölnő egy hegyre, sőt fölül is azon, nemsokára drágább lesz, mint száz szép — amazon « egy cigaretta ára — igazán kár! magasabb lesz mint a (Jaurizankar! Sip. Kártya, Irta: Sípos Iván. Vesztett. Nyakán és homlokán kidagadtak az erek és klasszikusan szép arcán átvillámlott a kétségbeesés, amely csaknem megdermesztette. Mint az alvajárók, akiket paloták tetején ébreszt föl valami durva kiáltás, egy pillanatra megfagyott a rémülettől, — inost világosan érezte, hogy lábai alatt megnyílt a talaj és ő örvénylő mélységek fölé került. Látta, mint zugnak a piszkos hullámok a szakadék ködében és mint zuhan egyre lejjebb, — már a szennyes tajtékok nyablosása borzongatta libabőrössé a testét. Idegen lázak, izgalmak mámorától részegen föleszmélt, hogy mit cselekszik és * kezei, amelyekben reszkettek a figurás kartonlapok, lehanyatlottak a zöldposztó.- asztalra. Révedezve körülnézett partnerein, — a gáz fénye zöldrefestette a merev arcokat, egyszerre belevillant agyába egy kép, amit sok éve, diákkorában látott a viaszfigurás panoptikumban... 'Hátán végigborzongott valami verejtékes didergés, — sokáig ült igy némán, ernyedetten. Csak az agya volt döbbenetesen világos: miniatűr tükörképekben eléje vetítette egészen eddigi életét. Látszólag megmeredetten, félig öntudatlanul bámult a bankra ahol halomban álltak az ezresek, de a lelke friss volt és olyan magautálat ©mélyítette, amilyet sohasem érzett eddig. A bankár gépies, monoton hangja ébresztette: — Téteket, Uraim! — Hallotta, mint mondják be társai, a szerencse e tipikusan tragikus lovagjai lelógó szemhéjjal, üvegesre váló szemekkel az összegeket: — ötszáz. — Ezer. Maga elé nézett, — ujjai végig pörgették az előtte heverő bankjegyeket, — máinem volt esak hat darab ezerkoronása. Becsületének is romjai, — reggel, — reggel biztosan észreveszik a hiányt a pénztárban és akkor!.. Mint a pörölycsapás zuhant szivére a közelgő rettenetes idő tudata. Hát mindennek vége, ha!... Nem merte tovább fűzni gondolatait,—belemeredt elképpedve a gázlámpa csillogásába. De abban a pillanatban, amikor a csüggedés már majdnem perig sújtotta, határtalan önbizalom élénkítette gyorsabb pezsdiilésre a vérét. Szivében szétrobbant a drága, meleg életfolyadék tüzesen, elevenül. Ránézett merően, blazírt nyugalommal a bankárra. — Tét, — mi a tét? — sürgette az már türelmetlenkedve, •— Hármat eldobni — és fele a banknak! — mondta rekedten, de remegés nélkül. Nyugodt volt a hangja, mint a hadvezéreké, akik halálos biztonsággal intézik dolgaikat. A bankos leolvasta a liárom lapot és I osztott. A megrögzött kártyások tempósságá| val megnézte saját lapjait lassan, kinos esönValahol messze, a keleti front sártól és vértől dagadó rögei alatt alussza örök álmát az a jó ember, aki még élt, addig is küzdött, dolgozott, harcolt, a létért ós egyetlen hibájául csak azt rójják fel, hogy szeretett... Bizonyára névtelenül, csöndesen nyugszik a hant alatt és egyéni létének kicsiny tragédiájában sok névtelen osztozkodik még. Kegyeletét ne bolygassa az alábbi történet, amely — sajnos — valóban ugy esett, ahogy itt leírjuk és lia realisztikumábari néhol Ízetlen is, egykor adatul szolgálhat a mai bűnös idők fekete korrajzához. Szombaton délelőtt egy gyászruhás javakorabeli asszony szatyorral és sok holmival járta a piacokat. A Klauzál-téren egy ösmerősével találkozott, egyszerűbb kinézésű, szerény asszonykával, aki óvatosan érdeklődött: — Jaj nagysád, maga is gyászol! Talán esak nem kedves urának történt valami baja? A gyászruhás szilárd hangon felelt: - — Eleset az uram, az orosz fronton. — Óh fogadja részvétemet, ilyen csapás, ilyen szerencsétlenség, — nyögte a másik. — Csak hagyja, — felelt emez, nem kellett volna meghalnia, de nem fért a bőrében a disznó. A másik asszonyt láthatólag kellemetlenül érintette ez a kifakadás és szerette volna elhesegetni az emlékezés keserű, vijjogó varjúit. — Hogy beszélhet igy, — mondotta, — nem lehet ilyesmit biztosan tudni. — Máv pedig én biztosan tudom. — nyelvelt az özvegy. Szerbiában volt az uram és ott nagyon jól ment a dolga. De szerető kellett a vén lacibetyárnak, ahhoz szökött folyton haza, mig rájöttek dolgaira és büntetésből az orosz frontra küldték. Ott aztán megszerezte a hősi halált. dességben. Összehúzott szemöldökkel gondolkozott egy ideig. — Nyolc! — mondta aztán gőgös diadallal és föl vágta a feketefigurás kártyalapokat. — Tiszta nyolc — tette aztán hozzá és látszott, mint. szabadulnak föl élénkülve a testében lenyügzött idegek, kéjes reszketéssel. Somorjai elsápadt. Most... most az élet és halál kérdése dől el, — most ítéletet mond a Kártya! Ugy érezte magát, mint a bűnös, mikor a törvényszék bevonul a tárgyalóterembe és az elnök beszélni kezd: „Őfelsége a király nevében!" Habozva, az önkiviiletig fokozódott izgalomban emelte föl a két lapot. Nem merte mind a kettőt egyszerre megnézni. — öt! — olvasta le viaszfebérre váló arccal a pontokat. Már nem mert bízni a következő kártyában, elvesztette minden reményét. Haldokló pillantással már búcsúzott az élettől is. Fáradt, reszkető keze. mintha ólmot öntöttek volna belé, lehullt az asztalra. Táncolva vágódtak föl a kártyalapok. Kilence volt. Nyert. Félájultan még látta, hogy a hatalmas bankjegyhalmazt kiolvassák eléje, aztán elvesztette az eszméletét. Mikor magához tért, társai már nem voltak ott. Csak az egyik pincér állt mellette összefont karokkal, tanácstalanul Minden ereje megfeszítésével fölemelkedett, majd előrelépett támolyogva. — Pezsgőt — mondta halkan, kiszáradt torokkal. Zsebébe nyúlt, kivette a beléjegyiirt ezreseket, megszámolta. Nem volt hiánya, -