Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-21 / 245. szám

8 DÉLMAG Y A ROR.SZ A.Q Szeged, 1!)17. október 21. (Erre a gyors és hihető magyarázatra már aztán a másik asszonyban is felébredt a nő, a kíváncsiskodó Éva leánya. Elhalványult az eset szomorúsága és kibontakoztak belőle a büszke, kicsinyes házasélet, első kézből eredő, izgató pletykái. — De bogy bírt rájönni, — kérdezte most már mdhón. — Mikor férjemnek legutóbbi szabadságáról visszakellett utaznia, — mesélte az aszszony, — leányommal, ki akartuk kisérni az állomásra. Mentünk is vele egy darabig, de aztán hirtelen megállott és kért, hogy most már térjünk haza. Ne izgassuk hiába egymást, kint még nehezebb, idegenek elolt a válás... Engem kicsit meghatott ez a gyengédség, elbúcsúztam tőle fájdalommal és könnyezve, de aztán, valami sejtelem űzött és utána mentem. — Kint az állomáson meghúzódtam egy ajtóban és figyeltem. Hát egyszerosak látom, hogy az uramhoz odalép egy idősebb aszszony, meg egy fiatal gyereklány, átadnak neki egy csomagot, meg egy csokor virágot és beszélgetni* kezdenek. Erre már elhagyott a béketűrés, odarohantam hozzájuk és ráripakodtam az asszonyra: .jMondja esak öreg nagysága, magának tetszik az én aram szeretőjének lenni, vagy pedig ennek a taknyos leányának?" — Az uram még védelmébe vette őket, engem pedig eltuszkolt azzal, hogy menjek esak haza, nincs ott semmi keresni valóm. Éltkor már tudtam mindent és azóta nem is láttam az uram. Jó emher volt szegény, hogy a isten nyugosztalja, de nem fért a bőrébe a disznó, szerető kellett neki... •A másik uő nem firtatta tovább a dolgot. Gyorsan lépkedtek egymás mellett és a gyászruhás dühösen szólt egy kofára: — Néuni, hogy ez a csomó zöldség. " -i „ (h. i.) i — Időjárás. Elvétve csapadékos lassú I hősulyedés várható. Sürgöny prognózis: Elvétve csapadék, hűvösebb. Déli hőmérséklet 14.9 fok C. — Az osztrák miniszterelnök magához kérette a pártok vezéreit. Bécsből jelentik: ja elmaradt, az ülés este 8 órakor véget ért. Seidler osztrák .miniszterelnök 24-ikén estére magához kérette a pártok vezéreit. Azt hiszik, hogy Czernin ugyanekkor fontos kijelentéseket tesz a külpolitikai helyzetről. — A hetedik német hadikölcsön. Berlinből jelentik: A hetedik német hadikölcsön eredménye az eddigi jelentések szerint 12,432.000 márkát tesz ki. — Nem a tarkavirágos koszorúk, nem a fény, nem a pompa: a sziv, gyászol a halottak napján. Ti boldog pihenők, akik megszabadulva a világ ezer gondjától, ott feküsztök a virágos hant alatt, ne nehezteljetek az élőkre, ba ebben az esztendőben felnéztek a sárból és nem látjátok kedvenc virágaitokat. Ne lássátok a virág hiányát, a fényt, a pompát, de nézzetek, ott, ott, messze-messze kemény magyar fiuk másszák a hegyet, ropog a puska, bömbölnek az ágyuk, ezer sebből patakzik a vér... Látjátok, ott, ott, fekszik bezúzott koponyával, de megdicsőül len az, aki már soha többé nem látja viszont a hitvesét, nem csókolhatja meg a kis fiát, nem vehet neki meleg ruhát, cipőt, hogy a hidegtől óvja. Nem, nem halt meg, egyik sem halt meg, aki a csatatéren elesett, csak aluszik és gyönyörű szép álmot álmodik. Mosolyra nyiiik az ajkuk, boldogan pihennek, mert tudják, hogy a jó emberek gondoskodnak a .hozzátartozóikról. Az élők adakoznak ebben az esztendőben a halottak nevében az árváknak és a nyomorultaknak. Kérünk mindenkit, adja azt az őszszeget, amit koszorúra szánt meleg ruhára és cipőre és fogadja el az intéző bizottságtól azt a koszorút, amely mindenki részére egyforma lesz. A koszorúmeg váltásra szánt öszfczeget készségesen továbbítják a szegedi napilapok kiadóhivatalai. — Czernin köszönő-távirata a szegedi feministákhoz. A feministák szegedi egyesülete október 14-én, mint jelentettük választójogi gyűlést tartott és ez. alkalomból üdvözlőtáviratot intézett gróf Czernin Ottokár közös külügyminiszterhez ismeretes békenyilatkozata miatt. A külügyminiszter a feministák üdvözlésére a következő távirattal válaszolt: Kérem a szegedi feministák igen tisztelt egyesületéi, hogy budapesti beszédemért hozzám intézett szíves távirati üdvözlésükért, fogadják leghálásabb köszönetemet. Gróf Czernin. — Budapesten középeurópai gazdasági konferencia lesz. Bécsből jelentik: A német birodalmi, ausztriai és magyarországi megbízottak Budapesten a jövő hétfőn folytatják a közsépenrópai gazdasági egyesületek tanácskozásait. A tanácskozáson a nemzetközi dunai forgalom kérdéseit vitatják meg. — Polgár László temetése. Szombaton délután 3 órakor temették el a Kálvária-utcai gyászházból Polgár Lászlót, a város intelligens társadalmának őszinte részvétnyilvánitása mellett. A temetésen nagyszámú közönség jelent meg. A gyászháznál Berecz Sándor hatalmas beszédben méltatta az elhunyt érdemeit, majd a szinházi kar személyzet bői alakult dalárda énekelt el néhány gyászdalt. Ezután az iskolás-gyermekek énekkara énekolt. A temetésen megjelent közönség között ott láttuk dr. Somogyi Szilveszter polgármestert, dr, Szalay József főkapitányt, dr. Gaál Endre kulturtanócsnokot, Taschler Endre főjegyzőt, Cárhelyi József prépost-kanonokot, Thomay József evangélikus lelkészt, dr. Nagy Aladár törvényszéki elnököt, dr. Kovács József orvost és Somlyódy István táblabírót. Az elhunytat a belvárosi temetőben levő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra,. — A görög király nagy beteg. Genfből jelentik: Konstantin görög király betegsége miatt gyógyintézetbe vonult. A királyt valószínűleg ujabb orvosi műtétnek kell alávetni. Állapota súlyos. — Interpelláció n 28. gyalogezred dicsérete miatt, Bécsből jelentik Staub vezérőrnagy, az 58. gy.alogdandár parancsnoka ez év június 5-én napi parancs bari megdicsérte a 28. gyalogezredet, amelyet a király tudvalevőleg feloszlatott, Mdixner Vilmos képviselő és nyert. Ez a tudat megerősítette kevéssé. Kivánszorgott a kávéházba. íA pincér hozta a pezsgőt, Somorjai egy hajtásra kiitta a poharat, másikat kért, megitta azt is. Aztán fizetett és ment, A friss levegő magához téritette egy kicsit. iCsak nagy csömört érzett, amely már szinte fizikaivá vált. Szétnézett: reggel volt. Kezdték az üzleteket nyitogatni; a redőnyök hatalmasat döngve csapódtak föl /Eszébe jutott a felesége. — Szegény asszony! — motyogta zúgó aggyal, de őszinte, szívből jövő szánakozással. Most erősödött magaundoros csömöre és mégegyszer átérezte ugyanazt a tátongó űrrel, amit első eszmélésénél érzett, — Rongy emberi — villámlott belé és szeretett volna sírni, hosszan, keservesen. — Jézus! — sikoltott egyszerre föl benae egy józan hang — ha nem viszem vissza a pénzt, észreveszik a hiányt! Siető léptekkel szinte futott a bankba föl. A szolga csodálkozva nézett rá; nem törődött vele; nem hallotta a köszönését sem. Kinyitotta lázas izgalommal a Wertheini szekrényt, beolvasta a pénztárba az este kivett összeget. Megkönnyebbült, hogy elvégezte és senki sem látta. Becsapta a szekrényajtót, fölkapott néhány aktát, belegyürte a zsebébe, azán tántorgó léptekkel, zavaros tekintettel indult kifelé. — Jó... Józsi — dadogta az ajtóban álló szolgának, — be... beteg va ... vagyok, hm.. ha...hazamegyek. iM<>... mondja meg az i... iga ... igazgatónak, kii.., küldjön el a kulcsokért. iCsudálkozott, hogy dadog, — sohasem tudta még magát józanabbnak. Szégyenkezni el is felejtett, nem is tudott ebben az állapotban. .Betámolygott egy kávéházba. Pezsgőt kért, megitta, aztán snapszot- rendelt. Ugy érezte, a gyomra rossz, pedig tudta jól, hogy ez csak a saját beestelenségétől való megcsömörléstől van. Nem volt rossz ember, de a kártya megfogta és most halálosan bizonyossá vált előtte, hogy ettől nem is fog tudni menekedni soha többé. Kártyázni fog és dia vészit, sikkasztani is, mint tegnap és nincs ut visszafelé, mert nincs ereje, — azok az átkozott lapok megrabolták, az izgalommal teljes éjszakák megölték minden idegét, amely hajdan az akarattól feszült. (Felejteni akart, elűzni magától ezeket a rémséges gondolatokat, de hiába volt minden. Az ital csak elzsibbasztotta. — már az 'tal is hiába volt. Mikor belátta ezt, fölugrott Odadobott a pincérnek egv bankjegyet és rohant kifelé. Haza! haza! Az ajtóban megtorpant. Eszmélve a feleségét látta kisirt zeniekkel, szelid. alázatos kétségbeeséssel. Ugy érezte, nem bírja elviselni a szemrehányó, fájdalmas nézést, — hirtelen visszafordult, fölrohant egy szállodába. — Nem szabad — motyogta még a szobában is — nem szabad megmérgeznem annak a szent asszonynak az éleiét tovább! (Már eksztázisban volt és önkívületig nőtt magaundora. — Mi lesz? — ismételte kétségbeesetten, szinte sikoltozva. Mit tegyek, — mit tehetek?! (Őrjöngött, sírt. De nem könnyebbült meg ettől sem, — szüntelenül a fertőt látta, a melyben előbb-utóbb föltétlenül el fog sirlyedni. Menthetetlenül. Keze a hátsó zsebéhez ért, — szemei egyszerre felragyogtak. — Igen! — nyilait beléje a megnyugás. — Ez az egyetlen ut ahhoz, hogy becsülettel haljak legalább. Álomtalanságtól paprikás szemei előtt kártyafignrák táncoltak, — mintha ránevettek volna gúnyosan. .Szinte őrjöngve ragadta meg ;a revolverét. Csövét odaszorította erősen a homlokához. — N sztek! — ordította tajtékzó szájjal a vizióban látott táncos kártya-figurák felé. — Nesztek! üvöltötte még . egyszer és megnyomta a ravaszt, (És fölkorbácsolt vére vastag sugárban ömlött ki homlokából a szennyes padozatra. Somorjai már ekkor súlyos beteg volt, neuraszténia®, kiélt és képzelődő a végtelenségig. Ugy mondják, a zsebébe gyűrt akta izgatta föl annyira, hogy pillanatnyi elmezavarában fegyvert emelt magára. Nem tudta megoldani a nagy pénzügyi manővert, ,A makkfelsőt, amit a zsebéből kihullott bankjegyek között találtak, bizonyosan a szoba előbbi vendége ejtette a földre. Marhakereskedő volt és szenvedélyes kártyás. A szállóban mindenki ismerte. _________