Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-21 / 245. szám

6 ÜILLMAÖY ABOJRöZÁtt, Szeged, 1917. október 91. körülbelül 800 lépéssel hátrább egy másik kúpra. Az 1164-ös kúpot nagy erővel szállták meg az oroszok mint bázist egy későbbi, a Monté Plessa főgerince ellen tervezett táma­dásnak. A. Monté Plessun keresztül azonban a Bisztrica völgyét is veszélyeztette ez a hely­zet, amelynek megjavítására hamar paran­csot kapnak a szegedi honvédek. Három nap múlva ugyan már sokszoros drótakadály is húzódik az oroszok állásai előtt, amit minden rendelkezésükre álló teknikai eszközzel is ki­építettek. A honvédek járőrei egymásután je­lentik, hogy többszörös túlerő van a kupon, de mikor megérkezik a visszafoglalására szó­ló parancs, önként jelentkező emberekből is egész századokat lehetne összeállítani a vál­lalat végrehajtására. iSzodfrid Aladár főhadnagy, a zászlóalj egyik legkiválóbb tisztje, két és fél századnyi gyalogsággal és négy géppuskával vállalko­zott a rendkivül nehéz feladatra, amelyet tü­zérségünk is hathatósan támogatott. Délután bárom óra tájban kezdtek rá ütegeink, a he­gyek közt többszörös erővel visszhangzott az ágyuk dübörgése, tüzérségünk csakúgy on­totta a tüzet az orosz állásokra. Mindössze negyedóráig tartott ez a tüzérségi előkészítés, az ágyuk doboló lármája, amit tiz percre köl­csönös gyalogsági és géppuskatüzelés váltott fel, hogy azután újra tüzérségünk puliitsa to­vább a rohamra még éretlen árkokat. Mikor az ágyuk végleg elhallgattak, harsány rohamkiáltásokkal rohannak előre a szegedi honvédek, az oroszok puskatüzében drótvágó ollókkal tépik az elfoglalandó állá­sok elé húzott akadályokat, araelvek részein puskatussal és szuronnyal törnek be a ma­gyarok. A kézitusa, amelyben szerephez jut a puskatus is, pár izgalmas pillanat alatt befe­jeződik, a kup végleg a mi kezünkre, kerül. Az, oroszok, aki nem maradt holtan vagy se­besülve az árokban, mindenüket elszórva me­nekülnek vissza keletnek, ahol már messze a megállás. Gsak az orosz állások romjaiban talált szerelvényekből, az állás berendezésé­ből és sebesültek vallomásából derült ki, hogy a kúpot egy teljes orosz zászlóalj tartotta megszállva sok géppuskával; a szegedi hon­védek tehát hétszeres hderőt győztek le eb­ben a rohamban, amivel kapcsolatban vitéz­ségüket a vezérkari jelentés is kiemelte. ~iBc<asH»acBaiaiiBfeaiaaKaaaBHa9aBBaaBBaBaBacBaa <4iSfes<iiESi>E9SiiaBe*gB asausaasassaa Rhol az emberpuszfulás kezdődik, Dr. fflann nyilatkozata. — A védőnők országos kiképzése és foglalkoztatása. — Még tart a pusztítás orgiája, kicsorbult élü csákánnyal kegyetlen embererdőt irta­nak: de talán még sem fásultunk el annyira a három éves háború alatt, hogv figyelmünk ne fordítanánk egy kis érdeklődéssel arra, miként fojtják meg már csirájában az uj Magyarország uj generációját. Németországban a magzat épségben tar­tása érdekében — ímert itt kezdődik az uj nemzedék tulajdonképeni védelme — a P°­rosz egészségügyi tanács tagjainak határo­zata alapján a legközelebbi birodalmi gyűlés elé törvényjavaslatot terjesztenek. A javaslat szerint vetélés végrehajtása, a vagv befeje­zése csakis orvosi asszisztálás meU.it t történ­hetik. A lehetőséghez képest a műtét az anya érdekében állami intézetbél hajtandó végre, hol minden eszköz sterilen áll rendel­kezésére az orvosnak A belügyminisztérium megbízásából dr. Bosnyák Zoltán, államtitkár és dr. Szana Sándor udv. tanácsos az ország összes na­gyobb városairól most készítik elő a hábo­rús évek anya- és csecsemő-halandóságának szomorú statisztikáját. A dunántúli egyke rendszer és a toron­táli sváb asszonyok „specfikuma" mint száz­ka ru polip egyre ijesztőbben hálózza be az országot. Magyarországon évekkel ezelőtt köte­lezték már törvényeink az orvosokat arra, hogy minden egyes vetélést be kell jelenteni. Pontos statisztikát azonban még ma sem állithatunk fel, dacára a szigorú büntetések­nek nem képesek rákénvszériteni arra. hogy múlhatatlan jelentsék be a véghezvitt mű­téteket; árinál kevésbé, mivel nagy a száma a titkos és bűnös vetéléseknek is. A háború sok mindenre megtanította az embereket, köztük arra is, miként kel! az egves anya­gok átértékelésével számot vetni. A föld leg­értékesebb anyagának: az embernek értéke is hatalmasan felszállott. Megfogvott az ember is Az elesettek és a háború folvtán ímeg nem születettek száma, a rendes fejlődéssel szemben Magyarországon még fiatod ia a más félmilliót. A háború első kilenc hónapjában egynegyed millióval csökkent a népesedési szaporulat Természetes az állam, amelv minden anyagtermelésbe élénken beleavatkozott, ai embertennelés 'kérdésévei is kell. hogy fog­lalkozzék. Sajnos, a születések számának fokozására vajmi keveset tehetünk. Annál intf nzivebb módszere van annak, miként kel! a magzatokat és a születendő gyermekeket épségben tartanunk. Ezen a téren a siker, sokkal könnyebb és biztosabb eredmények­hez vezet. Magyarországon évente száz újszülött közül husz nem úri el az első életével. Kell-e ennyinek elpusztulni? Nem! De amint a nagy német birodalomban a jövő nemzedék ésszerű védelmét már csirá­jában megkezdik, ugy nekünk sem szabad elmulasztanunk és figyelmen kivül hagynunk azt, hogy Magyarországán 'a háború tarta­ma alatt a magzatok 40 százaléksa elvetélő­dött. Ijesztő számok ezek. az ember először olvasva megdöbben, de ha a valóságot ke­resve az okokra bukkan, belátja, hogy ez a mai állapotok mellett nem is lehet másképen. A cselekvés órája ütött, az embermen­tés érdekében mindenütt erősen folyik a munka. Az ország közegészségügyének javE fásáért sokat kel! cselekedni, sok a hiba, sok a javítani való és a visszaélés, ámde mindez oly tragikus komolysággal sohasem állt elénk, mint éppen most. a háború köz­ben,. amikor rettentő vérveszteség pótlásáról kei! gondoskodni. A kiváló magyar orvos-professzor, dr. Marin Jakab egyetemi tanár. udv. tanácsos, a szegedi állami szülészeti és női klinika igazgatója a nagyarányú háborús vetélések­rői, azok ckattól. megakadályozásáról a kö­vetkezőket mondotta: — A férfiak nagy része a háborúban van, az asszonyok idehaza oly erős fizikai munkát kénytelenek végezni, hogy a ve­télés önként, automatice is megindul. — A férfiak a háborúban lévén, az asszonyok a három év alatt (édes Istenem, nagy idő) a fogolytáborok lakóival való ismeretségük gyümölcsét, a fogságban szenvedő, avagy a fronton küzdő férj előtt el akarják titkolni s igy bűnös uton elhajt­ják magzatukat. — Ne feledjük el, hogy a tudatlanság és szegénység (mert a nyomor sok min­denre rávitte rnár e földhöz ragadt prole­tárokat) szintén mint indító ok szerepel a bűnös és tiltott vetéléseknél. — Az uri osztály kényeskedése, ké­nyelemszeretete pedig nem birja, avagy nem akarja elviselni a kilenc hónapos vi­selős állapotot (hogy ne járjon társaságba, ne flörtöljön), a gyermekkel való vergő­dést s igy ezek is tömegesen járulnak hoz­zá a háborús statisztika számadatainak ijesztő és nagyarányú növeléséhez. — Legfontosabbnak azt tartom a jövő­re vonatkozólag, amit már az ország ösz­szes nagyobb városaiban ma is megte­szünk, hogy minél nagyobb számban ok­tassák ki szakemberek vezetése mellett állami tanfolyamokon és foglalkoztassák az anya- és csecsemővédőnőket. — Ma már 1917. évi VII. te. 2. szaka­szában adott felhatalmazás értelmében a munkásbiztosiíó pénztárak által eddig nyújtott orvosi, gyógyszer és szülészeti segélyen kivül a napibér 50 százalékát tevő két-három heti terhességi, azonkívül 8 heti 75 százalékos gyermekágyi és 4—6 heti szoptatási segély kifizetésére kötelezi a pénztárt az anyával szemben a törvény. — Nálunk körülbelül 2,000.000 dolgozó, kereső nő van. Ezeknek száma a háború alatt — mi sem tenir.észetesebb — óriási módon megnövekedett. Dacára annak a 2,000.000 dolgozó nő közül mindössze 150.000 anya van belevonva az országos munkásfciztositásba. A nemzetnek nincs fonfosabb feladata, mint az,'hogy a meg­született gyermek, ha életre való. marad­jon is meg. Ez csak akkor érhető el, ha a munkába járó anya addig, amig a saját és gyermeke érdeke ugy kívánja, népbizto­sitás által kellő segélyt kap, hogy egyedül a saját és gyermeke ápolásának élhessen. A rnuiikásbiztositásban lévő anyák csecse­mőinek halálozása tényleg kisebb, mint a nem biztosítottaké. — A védőnők feladata lenne a terhes anyát állandóan látogatni és tanáccsal el­látni. Ők oktatnák ki a csecsemők szop­tatására, helyes és célszerű táplálására. Az állami tanfolyamon kiképzett védőnő, egyben mintegy ellenőrzést gyakorolhat, ami által bizonyára a művi-vetélések szá­ma észrevehetően csökkenni fog. Eddig a nyilatkozat, Mi pedig most a háborús állapotok illusztrálására két eklatáns példát iktatunk ide. amelyek hü képét adják annak, miként történik a tiltott művi-vetélés a közép-, alsó osztályokban és miképen az uri osztálynál. 1. X. városban az állami szülészeti kli­nikán naponként délelőtt nőgyógvsázati am­buiáciáí tartanak. Közel 80—100 szegény-. Sorsú nő jár kezelésre, csoportokra osztva, hetenként kétszer. Egy napon a kezelő orvos a következő kusza sorokkal telt levelező­lapot kapja: Tisztelt Toktor ur! Tudja a Toktor ur. mért van olyan sok vérző .nő a— kerületbőt. mert Szarvas Gá­borrré a szülésznő, én is jártam kezelésre.

Next

/
Thumbnails
Contents