Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-21 / 245. szám

Szeged, 1917. október 21. inSLMAG Y Al£OBS% A» 3 Én: Csakhogy az ő beszédének nem volt semmi alja. Arany volt a szava, gyémánt a humora. És vaj a szive. A fahonvéd: Most már értem, liogy íróért vetettek ki rá olyan rémséges nagy adót Pesten. Aki ilyen ritka kincsekkel: arannyal, gyémánttal, vajjal rendelkezik, annak van miből adózni. Adózik is, még a vidéken is, ha a katonák özvegyeiről, árváiról van szó, hogy áldja meg az Isten jártában, keltében... Rz indemniiás tárgyalásának első napja a házban. (Saját tudósítónktól.) A képviselőház szombaton tartotta e:ső érdemleges Ülését. A napirenden az indemnitás tárgyalása szerepelt. A felhatalmazási törvénvjavaslathoz több szónok iratkozott fel. Az ülést Szász Károly elnök — csekély érdeklődés mellett — féltizenegy órakor nyitotta meg Jelentette, hogy Holló Lajos sürgős interpellációra kért és kapott engedélyt a külügyi helyzet tárgyában. Az interpelláció azonban Wekerle közbenjárására elmaradt, mert előbb tanácskozni kiván Czernin külügyminiszterrel, aki szombaton Budapestre érkezett. Az interpellációt Holló kedden terjeszti elő. Dr. Erdélyi Sándor, mint az összeférhetetlenségi bizottság újonnan, választott helyettes elnöke letette az esküt, ezután az indemnitás tárgyalása következett. Miinnich Kálmán előadó ismertette a javaslatot. A pénzügyminiszter személyében — mondotta — oly szakférfiú van a kormány élén. aki már a múltban is bizonvitotta kiváló képességeit. A pénzügyi bizottságban a miniszterelnök teljesen megnyugtató kijelentéseket tett, melyekhez neki nincs további megjegyzése. A javaslatihoz elsőnek Earkas Pál munkapárti szólott. Ha a munkapártnak a mai kormány iránt némi bizalma van. ez csak a Wekerle személye iránt érzett bizalom. (Helyeslés a jobboldalon.) Foglalkozik ezután a kormánvelnök-változás történetével. A fiatal miniszterelnököt néni ellenfeleinek támadása, hanem, barátai személyes érvényesülésének kérdései kedvtelenitették el. Az uj rendszer a családi berendezkedésnek olyan foka követte, ami a magyar politikai életben páratlan. (Zajos helyeslés a jobboldalon, mozgás a baloldalon.) Felkiáltások a baloldalon: A munkapárt njatt is igy volt! Farkas Pál: A munkapárti kormány alatt nem volt igy. Mindenki azt. várta, mi lesz a kormányra kerülő u.i rendszer első dolga. Mindenki azt hitte, hogy ui állásokat fognak szervezni és ezeket arravaló tehetségekkel. fogják betölteni. És mi történt? Előbb megjelentek a miniszteri kinevezések, de az uj minisztereknek hiányzott a minisztériumuk. Amikor pedig megvolt a minisztériumuk, hiányzott a munkakörük. (Derültség a munkapárton.) Wekerle miniszterelnök Maócihiavell egy késői hívének tartja magát és ha a belügyminiszter urnái hozná fel a záróra-rendeletét és nála tenne kifogást a főispáni vacsorák betiltása miatt, a belügyminiszter ur bizonyára megtalálná a szavakat, amelyekkel az illetőket több önmérsékletre figyelmeztetné. (Nagy derültség.) Felkiáltások: Ne személyeskedjék! Farkas Pál: Ez a párt sohasem személyeskedett! Landuuer 'Béla: Mit csinál most? Farkas Pál (Landauer felé): Most csak tényeket állapítunk meg és ne kívánja a képviselő ur, hogy bővebben feszegessem a tárgyat, amely csak a belügyminiszter úrra lehetne kellemetlen. (Nagy zaj a baloldalon, derültség a munkapárton.) Farkas Pál ezután, izgatott hangulatban a vármegyei felmentések visszavonásával, főleg a 'hunyadmegyei viszonyokkal foglalkozik. Ha a belügyminiszter ur — mondta — a vármegyékben nem tud intencióinak érvényt szerezni, akkor kezelje erélyesebben a renitens főispánokat. Nekünk nem érdekünk, hogy most ellentétet szítsunk a nemzetben. Laehne Hugó: A hunyadmegyei alispánról beszéljen. (Nagy zaj.) Qróf Tisza István: Rendre, rendre! (Nagy zaj.) Az elnök csenget és rendreutasítja Laehne Hugót. Ráth Endre: Hát mi van a bihari főszol gabi rákkal? Farkas Pál: Ha a képviselő urat érdekelné. hogv mi van a bihari főszolgabírókkal, számtalan interpellációi során, melveket annakidején hozzánk intézett, bizonyára ezekről is lett volna alkalma szólani valamit. Az u.i pártalakulásról beszél ezután és kijelenti, hogy a munkapárt megáll továbbra is a nemzet előtt. Bakonyi Samu: De miiven alapon? Eitner Zsigmond: Só alapon! Farkas Pál: Kérem a miniszterelnökurat. hagyja abba a megkerülésnek, az aláírási ivekkel való csábitásnak ezt a rendszerét. Wekerle Sándor miniszterelnök tiltakozó mozdulatot tesz. Farkas Pál: Az ut a munkapárthoz gróf Tisza fstvánon át vezet. (Éljenzés a munkapárton.) Elfogadja a javaslatot. Farkas Pál után Meskó Zoltán szólalt fel, aki sürgette a földbirtokpolitika megváltoztatását és a hadiszergyártásnak állami kezelésbe való utalását. Az indemnitást megszavazza. Báró Radvánszky Antal foglalkozik Károlyi Mihály gróf békeakciójával. Károlyi szerint nem a Czernin-féle beszéd az igazj pacifista beszéd, hanem az, amely azt mondja: „Szeretném én látni azokat az antantfeltételeket, amelyeket nem fogadnék el." Foglalkozik az uj választások lehetőségével. Kijelenti, hogy ettől nem fél a munkapárt. A javaslatot megszavazza. Jakabffy Elemér sürgeti a köztisztviselők helyzetén való segítést. Ajánlja Apponyinak, hogy kössön kompromisszumot a román tanítóképzők ellenőrzése kérdésében. Még Kéler Tibor munkapárti szólalt fel, azután az elnök a vitát megszakította és az ülést délután 4 órára halasztotta. (A délutáni ülés.) A délutáni ülést Scitovszky Béla alelnök nyitotta meg. Pál Alfréd szembeállítja a kormány választói jogát a Tisza-féle választójoggal. Maid polemizál Apponyival és bizonygatja, hogy a Ház feloszlatása háborúban erkölcsi lehetetlenség. — Szvá teszi a Reiehsrat magyargyalázó kifakadásait. Majd gróf Andrássy Gyuláról szól, aki tüntetően távolmaradt a Czernin-féle ebédtől. A javaslatot elfogadja. Szterényi József azzal kezdi felszólalását, hogy kijelenti: Andrássy tudomást sem vehetett a Czernin-féle ebédről, mert nem kapta meg idejében tartzkodási helyén az ebédre szóló meghívót. A Czernin-féle ebéd jelentőségét nem lehet lekicsinyelni, mert annak bel- és külpolitikai jelentősége van. Tisza közbeszól: Miféle belpolitikai jelentősége? Szterényi: Hogy Czernin Budapesten beszélt és ezzel ide helyezte a monarchia súlypontját. Ezután rámutat a tőkeellenes irányzatra, amely káros hatású az országra, mert a gazdáknak és az iparnak szüksége van a nagytőkére. Meskó Zoltánnak azt válaszolja, hogy az állami kezelésben levő intézményeket is (kereskedőkre kellene bizni. A demokráciát ugy értelmezi, hogy a munkást meg kell becsülni. Az indemnitást az alkotmánypárt nevében elfogadja. Szterényi beszéde után öt perc szünetet rendelt el az elnök, majcl Vermes Zoltán a majdánki bányászok nélkülözését teszi szóvá. Kéri a kormányt, hogy sürgősen intézkedjék. Mándy Samu azt fejtegette, hogy a búzának, a máknak és a babnak árát most kellene még magasabbra maksziinálni, mert a jövőre nem fognak ebből a terményekből eleget vetni és ami a jövőre terem, azt majd a zugkereskedelem fogja tízszeres áron forgalomba hozni. Gündisch Guido a pártokat ért sérelmeket sorolja fel, az indemnitást megszavazza. Az elnök ezután a vita folytatását keddre halasztja. Mivel Holló Lajos interpellációSzegedi horj védek a jVtonie plessun. A sajtóhidaszállásról jelentik: Az orosz forradalom offenzivájára válaszul indított keletgaüeiai támadás során, amely a monarchiának még ellenséges kézen levő területeit megtisztította, különösen kitüntette magát a Szeged vidékéről való, szín magyar 302. honvédgyalogezred is. Mikor már töredezett az oroszok kárpáti frontja is és a bukovinai hegyek járhatatlan ösvényei egy fejetlen menekülés emlékeivel voltak teleszórva, a. 302. honvédek Holdétól keletre birtokba vették a Monté Ples.su gerincét, amely egyik főtámaszpontja a ,Bisztrkl:t. völgyének. A szeszélyes és szakgatott gerincvonal biztosítását, a mi különösen próbára tette a megszálló csapatot, az ezred második zászlóaljára bizták, amely végig a kúpokon el is helyezkedett, A megszálló szakaszok beásták és tábori őrsökkel biztosították magukat, mert sok jel szólt amellett, hogy a hegyek között még elkeseredett ellentámadásokkal kell megküzdeniük. Az egész gerincvnal biztosítására tehát, mintegy kétezer lépésnyire keletnek kitolt a zászlóalj egy főőrsöt, amely negyven emberrel ésí két géppuskával az 1164-es kupon ásta be magát. Természetesen kiépített állás nem volt a hegyen, amelyet sürü, átláthatatlan erdő borit, a kis megszálló csapat tehát ideiglenes, frissen ásott lövészárkaiban helyezkedett el és közben az erdős előterepet is tisztította, réseket vágott a fák között, hogy szemmel tarthassa az oroszok mozgolódását. Augusztus 14-én reggel az oroszok egy századnyi erővel megtámadták ezt a kúpot, és nemcsak szemben rohamozták meg a mieink ideiglenes pozícióit, hanem két oldalt a szárnyait is. A marknyi csapat a három oldalról rázuduló támadást is kivédte és kritikus helyzetéből folytonos tűzharcok közben a túlerő elől veszteség nélkül vonult vissza