Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-07 / 208. szám

-ISHigHHHMMSnNMAWSM / 4 Szeged, 1917. (jzeptemW 7. Harctéri hangulat itthoni dolgokról. „Harci vágytól égvie ÖiesJÜék katonáink a rohamra hívó (parancsot é» amidőn az el­hangzott: Lelkesítő dalra gyújtva, imínt ha­ragvó .Ctítehek rontottak aiz elíénre." Ilyen, és ehhez hasonló botmbasztokkaJ találkozunk minduntalan hol egyes lapok hasábjain, vértől gőzölgő haditudósitá&dk keretében, hói meg Jettel közéleti férfiak nagyképű beszédeiben, maga a frázis pedig', vájjon félig-meddig, mint fogalom, batolako­dot't a köztudatba1 is. Ez a hatósvadiászat, a melynek eredménye 'legfeljebb a, harctéri* borzalmak naiv lekicsinylés® és a háború népszerűéi tété líehet, már eddig is sok bo­szoságot okozott a fronton, küzdő 'katonák­nak. akik immáron negyedik éve teljesitik becsülettel és szrMr'd kötelesség tűd ássál hon­védőt feladatukat, de akiknek bizony egy­általán nincs Ínyére, hogy emberfeletti meg­piÖbáilíaJása'lk kényelmes íróasztalokon ke­resztül hőyi akarásoktól duzzadó költemé­nyekkel lépjenek elő. Egész versengés fej­lődött ki az üres szóvirágok kreálásában, a rekordot hossza idő óta egyik legd erjed­tebb fö váró s-l reggeli újság hakíftudásMója taitja, aiki az igénytelen ő'r iára evezető tel­jesiimáiyéről valamelyik parancsnokságnál értesülve nyomban siet őt nuthotógiai hőssé átformálni, a .saíblönos felderítésről, vagy eiőörál csetepatéról költött tudósítása ipedig esupta fuldoklás . . , hörgés . . . patakzó vér . . . kiÖocscsant agyvelő . . . bömbölő istencsudája ... de azért csak előr®! . . . A másik oldalon azok a jeles ötlettíenő­mének szerepelnek, akik a modern hadvise­lés néhány közismert terminus technikusát a legprefánabb és legbántóbb együgyűség­gel siettok a hinterlanda talajba átplántálni. Egy-egy pergőtiiz Idegboarffasztó percei, órái után, amikor a félájultságábóf magához térő, testben, lélekben megsanyargatott ka­tona révedező pillantása a hazai újság ha­sábjaira téved, vajmi kevéssé szolgál bi­zctn'y leiki épülésére a pnirmadonnát ünneplő „tisztáiba fíívgőtüzszOrü" tapsról szóló be­számoló. Kétes, é'rtéíkü miikcldésük 'közben kímélet nélkül gázoLnak át ezek a nyelvido­márok a harctéri katona szótárának legfe­ketébb lapjain, besorozzák arzenáljukba a gázbombáí (ellenzéki interpelláció). gépfegy­vert (piaci kofanyélv), sőt egy-egy népünne­pély (horribile diotu: katonanap) sikerének érdekében, jótékony hölgyek bevonásával, „cs .uóm.sig hü" hadijátékokat fis produkál­nak. Törődöttén, holtrafáradtan áll a -sze­gény imagyar katona őrhelyén, egész való­iának minden akarásával sóvárogva a meg­váltó békét. De izmos keze rendületlen hű­séggel szorítja fegyverét, >vasen®rgiája, a drága otthon iránti rajongó szeretete bizto­sítják továbbra ás ennek a fegyvernek a di­csőséget, a sikert. Jóhiszemű, de ifelületes és tulbuzgó méltatóitól csak azt várja a 'ma­gyar katona: — ne hajítsák (minduntalan tul­mesiszire a sulykot! Utóvégre bármily ke­vés köze van a harcoló katonának a maga önérzetes nyugodtságában néhány felebará­tunknak akár -a viszértágnlásáliOz. akár a lelkiismeretéhez, annytit mégiis dlvánhaf, hogy ne it\ianak, ne mondjanak és ne kíván­jad ak >a katona fülének 'keltenietlen sületlen., ségeket, kár pót lá sül azért a mindennapos haboskávéért, amelynek nélkülözésével so­kuknak minden háborús tapasztalata s szen­vedése már ki is merült! Harctér, 1917. augusztus 29. M. K. immniauiHiHiuHiuiiunMiuMMtsnuiMiNi Ahogy Szegeden a tiszt­viselők élnek... (Saját tudósítónktól.) A nyomor, a nél­külözés még sohasem sötétlett olyan két-ség­beejtőn feketén, mint napjaikban. A könny és az átok még sohasem csapongott olyan erővel, mint napjainkban. S kétségbeesés ör­vénye még sohasem zúgott, morajlott oly vad és dühös elkeseredéssel, mint napjainkban. Mikor már belefájdult a fejünk, beleszé­dül tünk saját nagy nyomorúságunk szemlé­léséhe, mindig csudálkozva kérdezzük: •— Hogy tud ez, hogy tud az megélni? Az: ez és az: az mindig szegény kishiva­talnok; kétszáz, esetleg 250 korona havi fize­téssel és pergamensárga arccal, amelyről hal­vány kontúrokban a közeli örök élet, remény­sége vibrál. Mert ma nincs más proletár, mint a toll szürke harcosai; a szabó, suszter, borbély, kefekötő, bodnár és mindazok, akik hajdan alig tanultak valamit, elérhetetlen magasságban állnak jövedelmükkel a szelle­mi munkások fölött. Erre a három év óta min dég aktuális kérdésre igyekszünk az alábbi­akban megfelelni: Megyünk a városházán. Egy viaszfehér areu férfi, érettségivel és — háta mögött —.. tiz évi városi szolgálattal. Meginterjúvoljuk, hogy történt, hogy eddig nem . halt éhen? íme a válasz: — Összes jövedelmem: drágasági és csa­ládi pótlékkal, leszámítva a levonásokat: 300 korona havonkint. Ebből hatvan koronát fize­tek lakásért, harminc koronára tehető a cipő­javítás, húsz korona a fűtés, világítás (mi nagyon szerényen élünk) és ujabb harminc korona az iskoláztatás, ruházkodás a két gyer mek és az asszonynak. Magamnak nem kell; én már nem ruházkodom. Ez összesen százkei ven korora, marad teliét négyünk élelmére egy hónapra százharminc korona. Hogy mit eszünk? Kell azt kérdeni? — De hiszen ez kenyérre sem elég! — Dehogynem. És aztán: hitel is van még. Meg aztán különmunkákat is csinálok ez is 30—40 korona egy hónapban... Mert vannak szemérmes koldusok is, akik nem panaszkodnak .., Egy másik városi alkalmazott, tisztvi­selői rangsorban, kézhez kap havonkint 160 koronát és odahaza van nyolc gyermeke. Igaz: lakást, fűtést és világítást természetben kap.., Beszéltünk egy törvényszéki jegyzővel is. Kap havonkint 250, záge: kettőszázötven ko­ronákat, miután elvégezte az egyetemet is. /Ebből lakásért — kis hónaposszoba — fizet havonkint ötven koronát, egy ki főzésben fizet ebédért és vacsoráért száz koronát a mosa­tás számlája husz korona, a reggelié 25 ko­rona, az uzsonnáé ugyanennyi, (a száz koro­nás ebéd és vacsora mellett ezt, nem lehet nél­külözni) kapuknlesért, takarításért s miegyéb ért 35—40 koronát s ha marad még valami, elkölti cigarettára, vagy a szakadt cipő ki­javítására, mert szórakozásra idő sem jut Ha pedig a havi költségvetés deficittel zárul, lemond az uzsonnáról, esetleg a reggeliről is, mert háború van és elkövette azt a baklö­vést, hogy tanult és nem ment el pintérnek, aki tudvalevőleg három nap alatt meg tud keresni 550—600 koronát, anélkül, hogy K munkára egy fillér költsége lenne. És ami a legszomorúbb a dologban az, hogy ez nem­csak Szegeden van így, .hanem mindenütt. Mindenki keres, csak a szellemi munkás nyomorog, nélkülöz. 03000000000000®®® É URÁNIA £ 1 magg. Tudományos Színház i • T Szeptember 7-én és 8-án pénteken és szombaton a tengeri háború legizgalmasabb eseményei. Tengeri csata a filmen. Büszkén leng a zászló! Tengerészdráma 4 részben. A A Előadások délután 5, 7 és 9 órakor, vasárnap d. u. 3 órától. Jegyek délutáni 3 órától, vasárnap délután 2-től kezdve előreválthatók. 00000000000000000 A koncenirált«féiv o§ 'M-. • f fc[f iNnr **m't?J1 Ssppfe ^ázzaTtöRve 2000Wattig UJ TVPUS°2| í^ffe . - - v

Next

/
Thumbnails
Contents