Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-07 / 208. szám

Szeged, lftLTí szeptembtr 7. 5 HÍREK ocoo Jótékonyság öim alatt, megjelent napihiremre, amelyben a jótékonysági ünnepségek rendezésének köz­ismert módja ellen tiltakoztam abból az alka­lomból, hogy az árkászok népünnepélye 56.520 koronát jövedelmezett s ebből 20.285 korona volt a rendezés költsége, az alábbi helyreigazító nyilatkozat érkezett, a Délma­gi/arország szerkesztőségébe: A „Délmagyarország/ Tekintetes Szerkesz­tőségének Helyben. Igen kérem b. lapjuknak f. hó 2-i számá­ban „Jótékonyság" cim alatt (s. i.) jelzéssel •megjelent cikkre vonatkozó válaszainkat kö­zölni. A f. évi augusztus hó likén és 20-án meg­tartott árkásznapok összes jövedelme 56.520 korona 26 iillér, összes kiadása 20.855 korona 41 fillér és igy maradt, mint tiszta bevétel 35.684 korona 85 fillér, miként azt a legköze­lebbi napokban közzéteendő részletes elszámo lá® mutatni fogja. A t. cikldró ur sokaita a kiadáéokaf, .hfiz­zárteníértéssel, gondaibisdggal, sőt nagyúri riemtÖrődömáéggel vádolja a rendezőségül. A méltatlan támadás ellenére is megtartva ezt az objektív hangot, melyet az ügy érdéke megkövetel, kénytelenek vagyunk megállapí­tani, hogy hozzánemórbóssel legfeljebb (s. i.) vádolható, mert fogalma sincs róla, hogy „a rendezés költségei'' miből állanak. Jövedelem csak ott lehet, ahol van mit eladni, már pedig az eladásra szánt fogyasztási cikkeket kevés kivétellel kemény készpénzén kellett nekünk is megvásárolnunk, s azok árát a kiadások között elszámolnunk. Nem szines papiros és konfetti a fő, hanem az élelmiszer. Azonban minden jóval a beszerzési áron felül keit el, amiként általában minden egyes kiadás — a reklámot természetesen kivéve — közvetlenül meghozta a maga hasznát, A 20.855 korona 41 llér teljesen felölel minden egyes fillért, mely az ünnepéllyel kapcsolatban kiadott, s igen örülnénk, ha (s. i.) ur kifáradna a pót­szazad irodájába és összes számláinkba bete­kintene s látná, hogy az ünnepeiyen el nem adott cikkek szintén értéket képviselnek, amelyeknek elaclasa természetesen nyereség­gel történnék, amely nyereseg a kiadas össze­gét ismét leszállítja s igy az „özvegy és árva­alap" java ezáltal ismét emelüedik. Egészen bizonyosan meggyőződnék arról, hogy sem hozzánemértéssel, sem pedig gondatlansággal nem vádolhat bennünket senkisem, kivéve az olyat, aki nagyúri nemtörődömséggel" be sem várva az elszámolások közzétételét, tá­jékozatlanul és könnyedén megereszt, egy kis támadó cikket, melynek igazságszeretetére különben jellemző, liogy a honvédnapnak több mint 11.000 korona költségét alig 5.000 koronára taksálja, Miként a közönség joggal elvárhatta a rendezőségtől, hogy jótékonycélra adott pén­ze utolsó fillérig a célnak megfelelőieg hasz­náItassekj fel, azonképen elvurhatja azt is, hogy senki alaptalan és tájékozatlan s ép ezért jogosulatlan támadásokkal a. közönség bizalmát meg ne rendítse és igy közvetve a hadiözvegyeknek és árváknak ne ártson. E sorok közléséért hálás köszönetet mondva, maradok hazafias üdvözlettel: A í. évi aug. 10. és 20-iki árkásznap rendezősége nevében, a harctéren távozott Tókos főhad­nagy ur helyett Kósa Pál tart, hadnagy. A helyreigazító közleményben foglaltakat senki nálam uagVobb örömmel nem. fogadja. Mégis — meg fognak engedni ezért a ma­kncskedásért, — kénytelen vagyok föntartani azokat, amiket inkriminált híremben irtain. Akármilyen reális értékekbe fektették is a pénzt, 20.000 koronát rendezési költségekbe beleölni nem szabad. Ezt jól meg kell je­gyezni mindenkinek, 55 ezer koronából nem lehet. 20.000 korona, a rendezés költsége sem­miképpen, mert ez egyharmadrészét teszi az egész összegnek. A jótékonyság központosí­tása igenis égetően aktuális kérdés és éppen az ilyen abnormitások teszik azzá. Akkor nem történhetik meg, hogy akiknek van. pénzük, a jótékonyság cégére alatt éjfélig és reggelig is mulassanak, amíg mások egyál­talán, vagy csak a legnagyobb fáradtsággal jutnak élelmiszerekihez. Tessék ötletekkel na­gyobb adózásra birni a közönséget és ma — az ínséges idők küszöbén — az is biin, ha az élelmiszereket, amikhez sokan pénzért sem tudnak hozzájutni, amikért nappalokon át ácsorognak szegény asszonyok, a bőség"szaru­ját. i öntik. (s. i.) — időjárás. Túlnyomóan száraz idő várható, az ésM.tJci részeken hősülyedés­sel, j PROGNÓZIS: Száraz, északon hűvö­sebb. Déli hőmérséklet 20.4 fok Celsius. — A Ktraiy atutaü.ou ouuape,t«.n. Duda­pestről jelentik: A király szerdán átutazott ííudapesten. Az udvari vonatban fogadta Ugrón (labor belügyminisztert. - uazajvm a troimOi. Buciapesuot jelentik: A (képviselőház ímegnyitasara hír szerint grot i isza ístvan bimaipesire éme­ziK. a 'Dutvuvtiiai irantroL liszsa csak par na­pig marad a lovarosban. Hozza közel álió Kor-ük ugy tudjak, ha nagyobb harcok (lesz­nek, nsza nem vesz reszt a képviselőház mesén, hanem a harctéren marad. — kHJíiiVjciK a ioioieuiea tisztviselőkéi, tsáró Szurmay Sándor honvédelmi minisz­ter korrerjaaetet intézett a lorvénvhatósa­gckinoz, amely szerint a miniszter az arc­vonaibeli szoigáiiaira aikaimas Köz.gazgata­si ,t sztviseioket, akik tiszti vagy zasziQoi vendtokozatot vtsemek, rokkant tisztvise­lőkkel ki akarja cseréim, A rendelet szerint a uanoru tovaobi sikeres íorytatasa érdeke­ben elkerülhetetlen szükséges a polgári ha­ruusagok ismert áldozatkészségéhez tovdul­ti í, hogy bocsássák a hadvezetőség rendel­kezésére azőkat az arcvonal beit szolgálat­ra alkalmas negyven évnél hataiabp tisz­teket és zászló sokat, akik eddig iránt pol­gári állásukban nélkülözhetetlenek, föl vol­tak mentve. — A honvédelmi miniszter azt ígéri, hogy egy 'fölmentett tiszt vagy zász­lós helyett két olyan negyven évesnél idő­sebb tisztviselőt ad cserébe, akik tényleges szolgálatban vaunak ugyan, de anpvonal­beli szolgálatra nem alkalmasak. Kéri a mi­niszter a törvényhatóság első tisztviselő­jét, hogy a törvényhatóság területén állítsa össze az 1876. után szüleiett fölmentett tisz­tek és zászlósok jegyzékét és terjessze föl hozzá. A behivandók és a helyettük fölmen­tendők jegyzékét bizottság 'fogja véglege­sen megállapítani, amelybe a törvényható­ság is jelölhet ki tagokat. A névjegyzékei szeptember 15-ig kell felkészíteni. — Megalakult a szegedi hadlgondozó. Dr. Kelemen Béla főispán elnöklésé vei csü­törtökön délben megalakult Szegeden a tör­vényhatósági hadigondo. 5. amelynek az er­ről szóló miniszterelnöki rendelet értelmé­ben a főispán az elnöke. A hadígóndozó há­rem bizottságot létesít, arn ivek egyike a belváros és a többi kettő a szegedi külterü­letek ti gyeit fogja i ntézni. — Kitüntetések. A Rendeleti Közlöny leg­újabb száma közli, hogy Koezor Gyula 46. gyalcgezredbeli tartalékos főhadnagynak a pilótajelvény adományoztatett. A hivatalé* csütörtöki száma jelenti, hogy a király Ju­hász Károly és Biiehler György 3. honvéd huszárezredbe!i őrmestereknek az ellenség előtt, teljesített különösen kötelességhü szol­gálatai elismeréséül a koronás vas érdem­keresztet a vitézségi érem szalagján adomá­nyozta. — A tisztviselők a háborús segély két­szeresét követelik. Budapestről telefonálja tu­dósítónk: A Tisztviselők Egyesületének választmánya efhatározta, hogy október 7-ikére az átainfi tisztviselőket rendkívüli közgyűlésre hívják össze. Napirendre tűzik a húsvéti ismeretes határozati javastóitot és követelik a háborús segélynek a duplájára v;tfó fölemelését. — A szegedi honvédhuszárok juliusi harcai. A P. H. irja: A szegedi 3-ik honvéd­huszár-ezred, amely a harctéren ismételten kitüntette magát, ez év július végén újra méltónak bizonyult azokhoz a kiváló hőstet­tekhez, amelyeket a híres gyaloghuszárok vittek véghez. Ezekről a harcokról most a harctérről az alábbi részleteket kaptuk: „Kir li babától délre, az Grata hegyről néztünk már jó ideje farkasszemet a muszkával. Szem­ben velünk lovasság állt, lenn a völgyben szinte kihívóan legeltették a kozák lovakat, öt ször annyian voltak, mint mi. Amikor jú­lius vég'ón a Kövess-haösereg megmozdult, mi is csatlakoztunk a támadó északi szárny­hoz. Sajnáltuk ugyan a kitűnően épített orá­tai állásokat elhagyni, de azért mindenütt lázas készülődés volt. A betegek máróttbol­napra meggyógyultak, senki sem akart lema­radni, a legelésző kozák lovakra minden bu­szárnak fájt a foga. Julius 28-án este már el­értük vérveszteség nélkül az oroszok előretolt állásait. .Századunkat a, mindnyájunk által körülrajongott Gráber Károly hadnagy vb-' zette. Szürkületkor indultmik tovább. Sürt), soha nem irtott őserdőn hatoltunk keresztül, a huszárok lépésről-lépésre bukdácsolták, a gránátoktól kidöntött fákon keresztül, a szá­zad élén, mint egy zerge, Gráber századpa­rancsnok. Még húsz lépés,, azután előttünk a tisztás, onnan már csak pár ugrás a dró­tokig és a muszka főállásokig. Az erdősze­gélynél észrevesznek bennünket, pokoli puska és gópfegyvertüzet kapunk, lehasalunk. Kö­zöttünk néma és fesztilt csend. Egy pillanat­ra tűzszünet áll be, megszólalnak a mi gép­puskáink is, a századparancsnok megadja a jelt a rohamra. Legelői, korhadt, fatörzseken át szökelve, rohan Gráber hadnagy. Futtá­ban pompásan vág egy kézigránátot egy kö­zeli orosz támponthoz. Mellette egy huszár egy drótvágó ollóval már vágja is a drótot, de fejlövést kap. Ekkor Gráber hadnagy kap­ja fel az ollót, már kaput is nyit, amikor rob­banó golyótól halálos haslövés éri. Pár pil­lanat még és benn vagyunk az orosz főállá­sokban. -A huszárok a fedezékek tetejéről lö­völdözik a vadul menekült ellenséget, T> Gráber Károly, a hatszorosan kitüntetett hős, aki harmincegy hónapig szakadatlanul > harctéren volt, ezt a győzelmet már nem ér­hette meg. Az egész ezred meggyászolta a ki­tűnő hőst, akinek halála fölött érzett keserű­ség miatt a szegedi huszárok nagy sikerének igazán örülni senki sem tudott, — Szegedi tanárok elöléptetége. A vallás­os közoktatásügyi miniszter Firbás Nándor * Jakab Dávid szegedi állami polgári iskolai rendes tanárokat a VIII. fizetési osztály 3. fokozatába, Deák Dezső és Somogyi Kálmán szegedi állami polgári iskolai rendes tauá rokat, Lehóczkyné Szroch Katalin. Salayns Boeskay Emilia, Csapó Róza, Patakvné Ku­tassy Erzsébet, Reeli Magdolna. Biró Irén, Raffnerné Papp Margit. Moesz Etel. Mogán

Next

/
Thumbnails
Contents