Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-23 / 221. szám

ífceged, 1917. szeptember 23. DBLMLAQY AR0K32Á3 P városi közigazgatás reformja. Alpolgármesteri, kereskedelmi és Ipari tanácsosi állást szerveznek. A mérnöki hivatal uj szervezete. — A községi üzemek rendje. — (Salát tudósítónktól.) A város szervező és pénzügyi bizottsága szombaton délután együttes ülést tartott. Javaslatot készítettek: a külterületi orvosok fizetésrendezéséről, amiről külön ciikikbeu számolunk be. Foglalkoztak még a szervezeti szabályrendelet módosításával. A márciusi közgyűlés tudvalevőleg Pásztor József indítványára kimondotta, bogy a városi szervezeti szabályrendeletet a mai kor igényeinek megfelelően gyökeresen megváltoztatja. A szabályrendelet megváltoztatása főképpen azt a célt szolgálja, hogy a polgármester és a tanácsosok ne legyenek kénytelenek idejük javarészét teljesem jelentéktelen, adminisztratív természetű ügyök elintézésével tölteni. A közgyűlés ennek alapján utasította a főjegyzőt, ihogy az uj szabályrendeletet készítse el és azt a szeptemberi közgyűlés elé terjessze A szombat délutáni ülésen Táschler Endre főjegyző jelentette, hogy főbb vonásaiban elkészítette a szabályrendelet-módosítást, de több olyan hatalmas ütközőpontra akadt, afrneilyek kétségessé tették, -hegy ,a mai- időkben sikeres munkát lehetne végezni. Fölsorolja ezeket az akadályokat. A választási törrtény előtt a szervezet politikai részével foglalkozni lehetetlen és céltalan. Pedig a törvényhatósági bizottság tagjainak választására vonatkozó törvény már elavult és szükség lenne egy ujabbra. A másik pont szántén törvénybe ütközik. Tchörmentesiteni kellene a közgyűlést a kis ügyektől, de viszont törvény "állapítja meg, hogy nfily ügyek tartoznak -a közgyűlés eié. Nem áll ez azonban ' az egyes hivatalok hatáskörének szabályozására, beosztására. A maga részérő! azt szeretné, ha a hclyetheskpótgármesmért föbnenfciték éz ügyosztályok vezetésétől és a polgármesteri hivatalhoz osztanák be. Igy egy főtisztviselői állással automatikusan megszaporodik a létszám. . Ezen felül lehetne még esetleg egy másik tanácsost beállítani a szociális ügyek intézésére. A lka! cm nyílnék ezzel a régen tervezett és közgyűlés által elhatározott Ipari és keiéfkeácipii ta>tiácskki ügyosztály fölállítására. Ez az átszervezés vonja maga után azt az uj beosztást, hogy a vezetők fölszabaduljanak az apró munkák hitézésétefi hogy minden ügyosztályba 1—2 fogalmazó, vágy jegyző és megfelelő irodaszemélyzet kerüljön. De mindezek a változások na gyein sek pénzbe is kerülnek a városnak. Kérdű, h lka lm a.s-e az idő most ilyen munkák elvégzésére, amikor egyrészt megfelelő embert sem tehet k'apni, másrészt pedig ilQO—120.000 korona megterhelfetést jelent a városiak évenkint az uj szervezés? A mérnöki és műszaki hivatalok rendezését is tervbe vette, de föl kell vetni 'a kérdést, hogy amikor nagyon közel állanak bizonyos személyi változások, ennek bevárása előtt lehet-e, iniéftányos-e ezt megcsinálni. Ezzel a rendezéssel lenné kapcsolatos a községi üzemek kérdése. E'n a magam részéről ezt — folytatja — teljesen kivenném a '.városi közigazgatás keretéből1. Ámde éhhez akkor .hozzáértő embereik kellenek, ami ezidőszerínt , semmi kilátással' nem kecsegtet. A szolgálati pragmatikát is. eli keltene készíteni, de njem lehet, mert hiszen itt Van a -Wekerle-féle pragmári'k'a, a melynek alapján ,kell aztán m'ajd a mienket elkészíteni. Mindezeken felül hogy • mélyreható változásokat meghallották az emberek, egész özöne érkezett hozzám a kérdéseknek, mindenki jobb (fizetési osztályba akar jutni, különösen, hogy meghallották. Orosz foglyok a tanyán. Irta: Cserzy Mihály. A márciusi napsugár ahogy lecsókolta a magyar földről a téli hangulatot, megmozdult a tunyák itthonlevő népe, az öreg emberek, asszonyok, lányok, gyerekek és ment ki a városba a polgármesterhez, ki meg a tanyai kapitányhoz és bizakodva adta elő mindegyik a kérését: — Oosz foglyot, uram, mert nincs erő, vetetlen marad a föld! ÍE kérés nélkül is jói tudták benn a város urai, hogy valóban nagy szükség vau odakint a munkaerőre, merthogy az ősz nagyon mostoha volt, nem eresztette az embereket a földhöz. Sok helyen letakarta korai hóval, másutt, meg föláztatta a szurkos feketét bokán fölül érő sárrá s bizony itt is, ott is, mindenfelé nagy darabok maradtak az istenko kezében, hogy az gondoljor rájuk... Tanakodtak is már hetek óta a zöldposztós tanáesasztal mellett, hogy hová forduljanak, merre menjenek, kit küldjenek a fogolytáborokba embert hozni. Oroszt, aki ma már olyan ezen a szép. délibábos enyhe Alföldön, mintha odahaza lenne, mintha az ő szentképe előtt fohászkodna. Megelégedett és nyugodt. A leikében egyre szaporodnak a szelid emlékek, melyek valamikor, ha újra csendet bocsát a jé isten erre a szenvedő, vérző földire, ta messze távolból szívesen fognak vtezagoalolui a gazdag, viruló magyar földre s a barátságszerető, mindent, megbocsátó, jólelkű magyar népre. Oroszt, még többet, még sokat, bár igy ág már nagyon sokan vannak s ezek ugy élnek itt, mintha kiránduláson lennének, legföljebb az otthon hiányzik nekik. Az otthon melegsége azért megvan, sőt a gyerekeket is pótolják néhol a játékos, apró magyar sarjak, akik megsimogatják Vazult, d nyakába csimpeszkednek Lajosnak, a térdére ülnek Nikolájnak és tanítják magyar szóra őket, ők pedig visszacirógatják a keményfejü parasztgyerekeket és szelíden súgják az arcukra lehelt csókkal: — Jó magyarszki, áj jó, .jó... Nem. túlzás ez a kölcsönös szeretet, mely némileg feledteti a gigászi küzdelmet, a patakokban ömlő vért, a sóhajokat, a millió jajszót, a fájdalmat, a válásütötte sebek sajgását .s megerősíti a lelkekben a legnemesebb érzést: emberek vagyunk!... Mát tehetünk mi a rejtett politika tévelygő hibáiról1... Ki tudja, miért engedtek ezeknek utat. Ki tudja, mire lesz ez jó. Kiknek az ajkáról fog leolvadni a hálál kodás és a mindent megbocsátó megelégedés... Hogy ez igy van és nem az iró lelkének röpködő fantáziája, bizonyság rá az a jelenet, amely a mnlt hetekben hatott meg mélységesen engem a szegedi tanyán. Kint jártam megnézni a szőlőt, ahol nyáron olyan édes az otthon, olyan illatos és madári dalos a levegő. A vasúti állomástól mindössze tia perehogy az állam csopartrendszer szerint; előléptetése ránk isi vonatkozik. Ugyanis>azt mon-dják, hogy ba tmost sikerül előbbre ju'tniok, ,az! uj előléptetés már a magasabb fizetési osztályban találja őket. . Végűi (mindezek alaípján fölteszi a kérdést, a törvényes akadályokb'a ütköző reformok kivételéivel mindezek ellenére 'is, ktván-d már most foglalkozni a bizottság \a szervezeti szabályrendelet megváltoztatásával? Wtmmer .Fülöp áz első fölszólaló. A n'agy általános, kérdéseket tényibg kár volná megbciyglatn.i, mig országosan el nem rntézik. De egész sor szociális kérdést iát, amelyek sürgős im&goidásrá várnak. 'Ezek helyi jellegűek és töltó/civüí hozzá kell fogni mielőbb. Ez 'az ügyosztályok á"Htervezésének kérdése. A másodipolgánmesteri állás ügyéit 'függőboi} hagyná, de nem lehet tovább halasztani az ipán és kereskedelmi iigycsztáiV szervezését. jEz kiválóan alkalmas lenne az átmeneti ügyek előkészítésére is és: kapcsoltaiba lehetne hozni a községi üzemekkel ás. -Az adóhivatali átszejjv0zés.e is sürgős és nem ütközik akadályokba. Ezeket az égetően sürgős kérdéseket föltétlenül , élő kel! készíteni, még pedig ugy, hogy a..háború után, azonnal1 kereszr tiit lehessen vinni a gyökerek 'változtatásokat. Közgyűlés elé tóql) vinni, határozni kell fölötte és meg kell szerezni rá a' belügyminiszter jóváhagyását isi, h'ogy semmi akadály ne állja utjá't az uj rend életbeléptetésének a legelső kínálkozó alkalommal. Pp4J(ipr József ug'y látja, hogy közte és a- föjegyző között minős: eltérés., A főjegyző ikét .csoportb'a sorozta a szükséges módosításokat. Egyík, am'e?ye'k megvalósításának törvényes .akadályai vannak, ezekkel is kár foglalkozni. A másik aggályt, amely (financiális, nem osztja. Ettől ő nem fél, ettől nem lehet félni. Jelenleg ofyan rossz a' közigazgatási szervezet, hogy nyi távolságira vau ez az öreg tanya. (Kellemes séta a gyepes, akácos közön, ahol két oldalt szőlők és gyümölcsfák ékeskednek és mutogatják néha dus, néha silány termésüket, Mikor milyen az időjárás... Este kilenc órakor indul erről a kis állomásról a vonat, haza, a városba. A szelid, kedves közön amint megyek, emberek haladnak előttem, férfiak, nők. A beszédjükről észreveszem, hogy úriemberek a városból. Kint találkozom velük az állomáson. Egy csinos, fiatal asszonyka, mint házigazda, kisérte ki vendégeit a vasúti állomásra, két gyermekével. Az egyik öt-hat esztendős, a másik olyan esztendősforma. Amazt az anyja vezette, a kicsit pedig egy orosz fogoly vitte a karján. A gyermek ráborult az orosz széles vállára és pici kezeivel át fonta a nyakát.,. Néztem ezt a képet s eközben melegség áradt, szét a szivem körük És gondolatok támadtak az agyamban, melyek zsongtak a lelkemben, mintha virágok körül repdeső méhrajok lettek volna. Tehát hiába, a gondolatok elszálltak a most lombosodó fák között, azokat még csak elmondani sem szabad, nemhogy leirni... A cenzúra áthúzná ezeket « nem sértő, csak a jót, a szépet átölelő gondolatokat. S amig nézem a kedves képet, látom, hogy az orosz hévvel, szeretettel szőri ugatja a karján ülő, esztendős gyermeket és csókolja, mint a galamb a flókáját. Bizonyára galamb » szive ennek & tányóralaku sapkás jő-