Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-21 / 219. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szerkesztőség: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAm. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ARA : egész évre 28.— K. negyedévre 7.— K. félévre . . 14.— K. egy hónapra Z40 K. Egj es szám ára ÍO fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KARA$Z-UTCA 9. SZAm. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szeged, 1917. VI. évfolyam, 219. szám. Pént k szeptember 21. Közeledés a békéhez. A pápa békejegyzékc, melyet meg­jelenésekor nem fogadlak általános biza­lommal és reménységgel ugy látázik, aT- j kalmas alapnak mutatkozik n béke tárgy a­láscik fölvételére. A hadviselő áÜáamok so­rában, a Pápa békeakciója erős visszhan­got kekett. Igazolást nyfer a»z a , fö'tevés, amelyet előkelő diplomáciai körök a pápa béke jegy z'ékével kapcsolatban hangoztat­tak, hogy a pápa, mielőttbékeakcióját megindította volna, . előzetesen 'tájékozó­dott a hadban álló feleknél a béke-jegyzék sorsa felől. A pápa tehát a kedvező idő­pohtot választotta' a .békcjegyzék kibocsá­tására. Az a bizalmatlanság, amely a pápa béke-mozgalmát (kísérte, csak látszólagos' volt ,és ÖaJetUcaífag leplezte- a fontos tanács­kozásokat, amelyek a pápa. bélkei eg5rzéké­re adandó vátászokat megelőzték. A pápa 'béke-jegyzéke .tudvalevően nem terjeszkedett ki a részletekre. Általános élveket állapit ott meg 'és a kényesebb' .kérdéseket, amelyek a béke nehéz problé­májának ütközőpontjai, elkerülte és -a had­viselő felek későbbi inegegyezésJéne bízta. Annál nagyobb erővel harsogott kf a páp^ békejegyzéké bői az einberiségtrek az ,a' kötelessége, hogy az öldöklés véres viha-! rát ne szítsa tovább, hanem egymással kiengesztelődve tlérjen isimét vissza a bé­kés munka áldásaihoz. Komoly jelek arra váljanak, hogy á pápának ez -a felhívása nem lesz ered{ ménytéíen. Bár .az a reménység, amely á béke közelségét varázsolta' elénk, imár' többször az emberi képzelet délibábjának bizonyult, most i&métt ugy látszik, mintha' felénk ragyogna a bélied tehetősége. Több' .'határozott jelenség mutat erre.- amelyek­ből együttesen azt kell következtetnünk, hogy ezúttal 'a béke ügye elé nem gördül­nek eiháriihatlan akadályok. Ha ügyeimen kívül hagynák is azt a körülményt, — a melynek pedig döntő szerepe efvitázhatat­iaoi — hogy Oroszórszágban, Olaszország­ban és az antant többi államában is nagy erőre kapott a / békevágy és a háború folytatása az állami rendet összeomlással fenyegeti, akkor is sok más olyan jelen­séggel találkozunk az utóbbi napok .ese­ményeiben, amelyek a világháború közeli befejezésével látszanak összefüggésben. Az egyik nagyjelentőségű körülmény az, hogy megbízhatóknak mutatkozó for­rások szerint a központi hatalmak a pápa béke.javaslatiára adott vá'laszjeg\-/ékükben — ezuttl első izben — megjelölték béke­födtéteíeik-et is, amit? tudvalevően az an­tant többszőr, de eddig eredmény nélkül követelt. Bizonyosat e békefeltételekről tűidig, amig nyilvánosságra nem juhiak, nem lehet tudni. De annvi valószínűnek látszik, hogy Németország és a monarchia •a békefel tét etek megállapításában elment •a méltányosságnak és engedékenységnek lehető .határáig. Következtetni -lehet erre abból, hogy a nagynémetek élesein támad­ják a néniét kancellárt engedékenységéért. A iiagyifémetek főként azt hibáztatják, hogy Németország állítólag lemondott Bel­giumról és elítélik azt is, hogy -az elzász­'btharingiai ügyben fölmerülhessen a 'tár­gyalás lehetősége. E két legérzékenyebb pontban tehát Németország — ha a nagy­németek támadásánjak komoly alapjuk van — közeledő lépéseket tett az antant béke­céljai felé. Ugyancsak hir van arról is, hogy a monarchia az olasz ügyben és ,a balkáni kérdésekben fejezi ki hajlandósá­gát a békés és méltányos megegyezésre válaszjegyzékében. A másik (nem kevésbé fontos körül­mény az. hogy Angliából is annak a hire érkezik, hegy az angol kormánv szintén kcres! a békés megegyezés tehetőségét és engedett régebbi merevségéből. Közvetett utón állítólag a német kormánv elé olyan békefeltételeket terjesztett, amelvek lehe­tővé tették (Németország számára a köze­ledést. Végre talán igazán elérkezett az ideje annak, hogy a (hadviselő államok a béke­tárgyalásokat megkezdhessék. A jelensé­gek, amelyek a pápa békeakcióiának nyo­mán mutatkoznak, biztatóak. Kölcsönös közeledéssel, a megértésre való -őszinte hajlandósággal, egyedül az emberiség Leg­főbb érddkeit tekintve, a negyedéve tom­} boló világkatasztrófa után netm is tehet valami nagyon nehéz feladat megtalálni ! azt az utat, amely a békéhez vezet'. *MaaaasaBagic3«a>caescaansüaggBE2siBa38*as>aBSSBBasBaBS9!E •jBBB«»»«aB»»«aaaaaa«aaaa»»i»c*o«Ba, Anglia egyengeti a békére vezető utat. - Olaszországban hatalmas béketüntetések voltak. Felszólítás a munkásokhoz a béke kierőszakolására. BERLIN, szeptember 20. A Franki ár­tér Zeitung irja Angliának „a békepuháto­lódzásáva! kapcsolatban: Nem lehet tudni, hogy a békéről szóló táviratok mennyire fedik az igazságot, de a .pápa békejegyzéke nyomán tárnáéi általános helyzettel kap­csolatban ítélve nem tartjuk kizártnak, hogy Anglia Ilyen bevezető kísérletre vállalko­zik. Az ilyen felvilágosító kísérletek rend­szerint megelőzik azokat a törekvéseket, hogy megtalálják a békére vezető utat. LUGANO, szeptember 20. <A határ­zárlat következtében elkésve érkező olasz lapokból kitűnik, hogy MHanóbait és más városokban hatalmas béketünte­tések voltak. Lazzari szociátista vezér felszólította a munkásokat, hogy erősza­kolják kUa kormánytól a békét. A szo­cialisták ,és intervenclonisták között több Ízben 'heves összeütközésre keriiít a sor. Cadorna azt táviratozta, hogy Olaszor­szág számára felvirradt a döntés napja, minden zavargás tehát árulás az ország rovására. Ribof Franciaország békefelféfeleiről. — Az antant várja a központi hatalmak váfaszjeggzékét. — Páris, szeptember 20. A kamara ütésén Ríbot külügyminiszter egy ímterpefláiciára válaszolva a következőket mondta: — Néhány hónappal ezelőtt az egész kamara helyeslése mellett kijelentettem, hegy nincs titkos diplomáciánk és hogy Franciaország kész mindent., megmondani, mert békefehételeink megállapításában fa­lánkság nem vezeti. Akkor azt mondtam, hogy a rendelkezésre álló okmányokat köz­zé fogom (tenni. Ezt holnap is megtehetném, de nem én tőlem függ. — Franciaország senkivel széniben nem akar erőszakoskodni, csak jogát kö­veteli. Ha ezt meg nem hallgatjátok, ugy ne beszéljetek nekem jogon alapuló tartós békéről, mert ez a megkötésénél igazság­talan és erőszakos béke a halált jelentené szántunkra. Ha mi a világ előtt Elzász­mi a megszerzett jog- előharcosa vagyunk. Ha ezt nekünk meg nem adják, ugy sem­mit sem adtak .nekünk és a béke csak né­hány évre szóló fegyverszünetet jelentene. — Mi jóvátételt követelünk és bizto­sitékek is szükségesek. Micsoda értéke volna a ^némtet kormány aláírásának, ha mögötte nem állana mag a német nép alá­írása. El fogjuk érni a háború befejezését, ha nean lépünk ^bba a tőrbe, amelyet ne­künk állítottak. Ha mi a pápának nem vá­laszoltunk, egyértelműieg jártunk el szö­vetségeseinkkel. Vájjon mit válaszolhat­nánk _a pápa nagy .tekintélye ellenére mind azokra a tárgyalásokra való meghívások­ra. A központiak bejelentik, hogy válaszol­ni fognak a pápának. Várjuk meg ezt a fc­le'etet. Mondják meg nekünk, hogy mi' akarnok. Belemennek-e abba. hogy El­Lotharingia visszaáílttását kővetefük. ügy 1 zászt visszaadják, betemet!nek-e a íóváté

Next

/
Thumbnails
Contents