Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-16 / 215. szám

DELMAGYAKORSZÁG. Szeged, 1917. szeptember 16. ez létesülni fog. Süifgöls 'az ügy, nemcsak aztórjt, tmert teázol1 tmár ildádig is sokat késtünk é's más '.nemzeti'ségelc e 'téten niemc'siaik megtelőzteik, fennem Túlszárnyaltak 'honmünlkef; hanem sürgős azért is, mert az o's'toiba és in alakos 'viliáiglhábontbóí a • Ihadi'árvák 'ezerszámra myujitdgVitjáik fotónk e'sdelklő, könyörgő ke­zeiket,, Ihogy .aizdkinak a haniyédőtónielk az •ivadékait, akik tmegvéddanieztek henintiniket (az ég négy .tájéka; felől .ránk özőmlő rabló csordáktól. — ne hagyjuk pusztufóbatni, no Ifogyjulk tehoszőben, 'mórt a hősök árváiból is vfalaha' hűsöli, békében (a iniamzefi mm­•ka jliásiea lehatnak. Azokká kell őket nevett-­ntinik és lkárpóko'lniit kelll Őlket az 'elvestitett drága szülőikért, a'z elvesztett oftlioniukl&n® a iszétidui't családi fászaként) Ne feledjük, hogy (minden magyar ctiiládü fesztek 1 fa­júinknak egy-egy sziki a vára,, erőssége. Eze­,ke az .a'pró végeket kell ujrá fel'épiifenünk idebeinn, iaz örsizáig belsejében ép ugy, mint a Kárpátcíkbiau. Mindéin ímegmanfett imfa-, gyár azfv ogy-egy ragyogó irmfenysugár nemzetünk .jövőjéntek kék 'egén, agy még szebb és 'jobban épített jövendőért, a iina­gya rs'áig szi mpampáis fel virágzásáér't. Ne, dikciózzumlk, ine szlándkoljumk 'sokait. A sok szóbeszédtől elbágyad az ajkta-nat. •Akarni unlk és cselekedijünk és ha nagy későin, .is, de áMiiííst|k fel még ebben laz laszbendő-* ben .a m'agyár főSdinkfelűk szegedi', flu- éi I eányne velőinttóz ef ót. Beszélgessünk. * ,A fahonvéd: Változatosság okáért ezen a héten a sztrájkra került a sor. Sztrájkoltak a s z a bőm u r.'k áso k, a, bérkocsisok, a gebék, akik ma-holnap visszafelé tolják a rozoga ko­csikat. Én: Olyan soványak szegények, hogy az a csoda, hogy magukat tudják húzni, von­szolni. A fahonvéd: Nekik zabtalan, szénátlan t álság az erő, az erő meg a hatalom. És ba el nem züllök a vad, kietlen magányban, .ha akad majd valaki, aki bátorit és emlékeztet néha, hát bizonyára, lesz belőlem valami. Va­lami, amit nem lehet csinálni, ami magától támad, nő, növekszik és bircssé. elismertté lesz. — És én a fiúcska, nem birom odáig ám magam. Hej, ba valaki, az az egy uő meg­értene. Ha eldobná értem a meglevő, hamis szerelmet, ha. lerázná magáról azt a rozsdás köteléket amely igazi boldogságot nem hoz­hat soha és ha jönne velem az álmok orszá­gába, csodás csillogó fehér partokon. Ha jön­ne, ba jönne... Hiszen ugy hívom. Együtt mennénk karöltve, a, vágyak és remények szines, illatos mezején. Együtt tépnénk a bá­natos orchideákat, együtt örülnénk a száz­szorszépnek, együtt sírnánk az illatos jázmin­nal és együtt érnénk el távol partok ködén át a nyugalmas révbe ... Az asszony csak hallgatta a szavak lük­tetését, a gondolat páthoszát, .az érzelem me­legségét, aztán megnyalta szája szélét, mint a cirmos, lomha, egértfaló macska és neve­tett, hangosan, jóizü, csengő kacagással. * Az évek tengere háborog. A vad. haragos hullámok szerte dobják a kis csolnakokat és bennük az élet itt zajlik néha, másszor ott. Akik szeretik egymást elkerülnek, akik gyű­lölik egymást, összejönnek, majd megfordít­ás töktelen napjaik vannak és egyik-másiknak már meg vannak számlálva a napjaik. Nem csodálnám, ha kimondanák a végleges sztráj­kot. Én: De .a tanyai magyarok nem sztráj­kolnak. Ök most aratnak és az aratásuk nincs időszakhoz szabva, egész éven át tart, A fahonvéd: Hogy a jó Isten ne tartsa meg a rossz szokásukat, ugyancsak kihasz­nálják a helyzetet. Én: Még csak az hiányzik, hogy kinevez­zék őket gazdasági tanácsosnak. Kisguczi Il­lés minit közéleti tényező. Nem festene rosz­szul . A fahonvéd: Nem tudom, hogy festene, de annyi bizonyos, hogy nem változtatnék elvet oly gyakran, mint az egyéb tényezők. Én: Aki szerepelni akar, annak valamit csak kell csinálnia, hogy észre vegyék. Az egyszeri csizmadia i,s beleszólt a kántorvá­lasztás alkalmával a próbaéneklésbe és ami­kor megkérdezték tőle, hogy miért tette, nagy bölcsen azt válaszolta: Ha nem szóltam volna bele, ki tudná, hogy jelen vagyok. A fahonvéd: Ez az, jelen lenni. Mindig és mindenütt. Én: És ugy irányítani a fotogirafáló gé­pet, hogy becses személyük .mindig előtérben legyen. A fahonvéd (mosolyogváj: A multkorá­ban jóizü dolog jutott a fülembe. Nem tudom, hallotta-e? Az uj pártalakitók egyik polgár­társunkat kapacitálták, hogy sorakozna az uj lobogó alá. És a polgártárs a nagy kérle­lésre csak annyit válaszolt alázatos szeré­nyen: De uraim, én eddig a maguk szava után szerettem meg a vezérünket, hogy kí­vánhatnék most, hogy a maguk szaváa ki­szeressek belőle? Már én csak a galléromat változtatom... Én: Kis, fehér szivü ember mondta és azok lettek a mondásától fehérek, akik a bis­márki mondást mindenáron igazolni akarják. A fahonvéd: Én meg azt mondom, hogy nem tanácsos a szív melegét a házitüzhely mellől idegenbe vinni. Én: Nem ám, mert néha idill kerekedik belőle a korzón. Szép látvány volt az e heti is, amikor az uri amazonok kontyolták egy­mást. A szokatlan offenzíváról gyorsfénykép is készült. A fahonvéd: Azt kellett volna lefotogra­fálni, amint az idült Romeo eliszkirilt a pla­tánok alól, Szégyen a, futás, de hasznos. va. Az asszony is meg a fiúcska is évekig tá­vol voltak. A fiatal, szép asszonyból, szép gsz­szony lett, a szép asszonyból molett asszony lett, a molett asszonyból csak egyszerit asz­szony vált, aki még nem vén, de már nem fiatal, nem is szép, de már tul molett, egy­szóval asszony. A fiacskából idővel fiu lett, maid fiatal ember és végtére is ember. Hires, okos, jól ke­reső ember, aki már tudta, hogy ólmokból élni nem lehetett vclua, de aki mégis álmok árán küzdte fel magát a meg nem hunyász­kodó, diadalmas nagy életre. És az évek ten­gere megint háborgott, a hullámok és kis csolnakok mozgolódtak és megint összetalál­kozott az egyszeri fiúcska, az egyszeri szép, fiatal asszonnyal, valahol a végtelen óceán csöndes szigetén. Az asszonyt még mindig az egyszeri ura gyötörte, egy morozussá lett, tehetségtelen vén rikácsoló ember. És mikor az asszony a fiacskával, ,a régi emlékek régi ismerőjével beszélni kezdett, az ura gyorsan tette kezét a féltve őrzött kopott, csikorgó kormányra ós egyszerre hazafelé irányozta a hajót. Az asszony kelletlenül ment utána, szenvedőn, krisztusi türelemmel, de mielőtt végleg el­ment volna, az egyszeri fiúcska fülébe súgta, évek tüzétől megizzott csókkal: — Látja, milyen féltékeny az uram. És nevetett hangosan, sírósra álló száj­jal, kacagott jóizü*n, vérző lélekkel... Én: És addig boldog a szivünk, amig-sze­retni tud. A fahonvéd: A boldogság, jó uram, nagy csoda. Ezt csak azok érzik, ha érzik, akik a mások zsírján híztak gömbölyűre, akik vám­pír módjára szívják a szegény, szenvedő em­beriség vérét. Én: Ezek nem ismerik a szenvedést, csak a szivás gyönyörét. A )):honvéd: Ki kap manapság szivni valót? Protekció nélkül bajos dohányhoz, ci­garettához, vagy szivarhoz jutni. Én. csak azon tűnődöm, hogy egyik-másik trafikban miért a bolt hátsó raktárából és bepakolva adják ki a füstölni valót? Én: Igy talán célirányosabb és igy azok, akik nem juthatnak trajfikkoz, nem láthatják, hogy a kiválasztottak miit ós mennyit kap­nak. A fahonvéd: Sose voltam kiválasztott, de megelégednék, ha kiválasztallan füstölni vallót kaphatnék hébe-hóba. Én: Talán, ha elfagy majd a lába, a hó­ba, mint rokkanton megkönyörülnek és a drága pénzeért hozzájuthat egy azirolához, Vagy egy pakli dohányhoz. A fahonvéd: Azoké a világ, akiknek vá­gott dohányuk van. Én: Vagy akiik sertést hizlalhatuak. A fahonvéd: Mcst mindenki hizlalhat. Én is, maga is, más is. Csak a hizlalóéhoz két dolog kell. Én: Kukorica, meg disznó. A fahonvéd: Eltalálta, Disznóban vau az ur... POLLO MOZGÓ SZÍNHÁZ. Vásárnap szeptember 16-án Két pompás attrakció. m\m irítii Vígjáték 3 részben. Szerelmi dráma 3 részben. Előadások délután 2 órától kezdve. — Gyer­mekjegyek csak az első előadásokra érvényesek. Jegyek előreválthatok délutón fél 2 órától kezdve. A legjobb szórakozó hely a BERLINI TFT TI Naponta Szegeden elis­mert házi zenekarom hang­versenyez. Minden vasár­és ünnepnapon nagy díszes TOMBOLA-EST, amelyen a legszebb és legdíszesebb tárgyak sorsoltatnak ki. Hideg Italok 6s pontos klsüoloálás. Helyiség : Deál: Ferenc-utci 24. Szíves pártfogást kér IiELLER J. a Berlini-kávéház tulajdonosa. ífiÜSfe

Next

/
Thumbnails
Contents