Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-16 / 215. szám

Szeged, 1917. szeptember 12. i)«f íMÁÜ YARÖfefe éM Szerdára halasztották a Meinx-pör tárgyalását. (Saj\ tudásúinktól) Szómbatru volt kitűzve Meínx WaiMfenj .élelmezési főhadnagy* Sztíib József éfc'lmezfesi őmnes-ttor és három, társa büfnpörtömek tringyalásia. A tárgyalást, amint az't közöltük már, ia temesvári os. és lóri hadosztá!ybi róság a .szegedi .törvényszék esküdi sz'eki üehméíben 'tánfcja meg, -amelyet dr. Nagy AÍ'adár, a szegedi törvényszék ' elnöke (a ,ha-drisztályWróság ikérlékére átengedett a nxinstre-íbüjnpör tárgyalásának .idejére. , 1 Ez ,a. tárgyalás különösein sOk 'érdelkes*séget tartogat iSzeged 'részem©, mert a bűnügy a legszorosabb összefüggésben áll a •szegedi nagy iltadisaregSz'áltátá'si bünpörökIísI Erről annak idejárt néln iahtetett á ,1apcknak beszámolni, mert a dan'zura a tárigy akisre! >szú6 W'.relk közlését letiltot/ta; de egyébkátt te <a fárgyfeláto afejé'tő) kezdve végig zárt volt. Kérdéssé! fordultudk Dohány Gyula badbiró-főíhadnagyihoz, ,a Meinx féle bűnügy katonai ügyészéhez,ghogy tesz-e Indítványt a xárf tángyaiáto.elrendelésére? Az ügyész igy válaszait: . —Nieim fogok zárit tárgyalái-t indítványozni. Ez .'a tárgyalás nyriviaos 'tesz. E'écsbém nyilvánosan, tárgyalt a hadbíróság olyan ügyet, aangi'y ikomtprornitláió leltet a ihadügymini'szteriumra. Nem Lenre, tehát Itndckolt, (hoigy $zt a bünpört zárt ajtóik mögött tárgyaljuk. A bűnügy már ikét és féli eve húzódik. Ennyi időt' vett Igénybe 'a vizlsgáláf lefolytatása. ,A vádiirat m™tegy Ikét hónlappal eztelöt't készült 'él és tierjedeLmére nézve négyszáz egy iglépfrósos oldali. A tárgyalásra ösziszesen szazhattoalndégy faunt idéztek be és az ijdőt', armely atott a tárgyalást lefolytathatják, harcim hónapra .tervezik. A tárgyalásán 'tnegiielent többek között dr. Zbodfiy .Miklós országgyűlési képviselő, aki a hadtteir egszállitáisi pönhefn , védő volt'. Az o védencét most tanukénf takarják kihallgatni;. De jfriágii étért t a tárgyáiis.0,11 a .szegedi hfedrietregszáillttási pörök .többi vétbője ,te, mert1 .eninak á tárgyalásiak le'folytatálsia után valunfeariyieln u jkaföl vételi i eljárást akaiinak inidÉánii ia hacfseireigiSfZók'itláLSi pönökhen 's qnineik a Meiiux-pör 'alapja kfieit. A .viiidőkch és az érdeklődkört íkfi'viil eJ/jött a túrgyaláísra Ztíjjka Józsiéi al'cxredtels hadbíró, .a ítemtesváh! ha'dosztá'lymnó'ság vehetője és dr. Mogftm István, a ítemesváirfi katcmlai Pgy'ésIZ^óg (vezetője íis. Az at vtódlott köziif (kottton é's pedig ffek Jenő főpadnagy ég M^hovccz örrne'ster szabadlábon 'va.nnalk. 'A másik Ráróni vádtdtta'f! kattotóii (őrize^fell szállították a" t.árgyallásTa Temle.svá'rról. Az ügy Asztag Meinx W altért, Szgób Józsefet é's Dcrríáni iMátVálsf' a kiafiOnai bünté tőt orvéin ykicu.yv / 327. pahagpatSiíxiábk Ütköző hadviselés érdekei elten elkövetett büntetke! vádolja. A Picik Jenő .Mlen,ii vád ,a tegenyhiébb ;az ösiszések közöt't'. A ibi'róság ujabban oly 'adatok birtokába jutott, , melyeik Riók Jenő fdímdrittöísJét vagy már a vád eflejüését' vqnafják maguk után. t A katonai ügyészség Vádja .nagyrészt a tíadsjereg'sziátl'itási 'bünpénekbein hozott tervén yszléfkil itétetie® altapui A tárgyalást, a melynek kezIdeHét délelőtt,ikileno órára,tűzték 'ki, •rfefn ileriétett megtartani, .miután a tárgyalásra (kfreindeiíS birok közül kettőt hirt'etetn elkommainidirozta'k S'zegledrők A >tárgytollás vezetéséiig kirendelt ffőhadnagy-lhadbiró .erne téüeíolnállt .Ttoimesvárra Vtasls Rudolf laltáiborniagy-itérparaucsnokna, . (ktktval közölte, hogyr a birói ita'náes két tagjának távolmaradása miatt a mára kiMzöílt 'tárgyiallást .megtartani niem lehet ós kértíeí két 'u.i bíró .azonnal kizelndtellésát. A tárgyálá's uj határnapjául a közbeeső zsidó .ilntnepekre v'aló tékintetfal :a jövő hét. szerdáját tüzIték iki. 1 , \ Mink éliőirplá'ih'átó, a ivádliiifat felclva'sása ;öt. napot vesz (idénybe ís dsak ezután kerül sor •M.efnx kihallgatására. A tanukat' szükség 'szJerint távijratillag és tejtefonon fogják 'beröndcÖni ellőne ímegihatápozott napokra, hogy a költségeket kiméljék. A tárgyalás naponkint délelőtti kilenc órától délután fél egy óráig'fog íartabi. **3ffksa!»bsk®s0«bsfflbb«»esashayes«»íi»e!5ska«»<9bls»««sbí HÍREK ocoo Falevelek hullnak a korzón, sápadt, szomorú falevelek, — olyan ez a vánnyadt elsárgulás mint a bánat. Falevelek hullnak a korzón. — már negyedszer hullnak a falevelek, de akik elmentek, csak bénán jönnek haza ma is és mindig többen vannak az elmenők. A negyedik őszön a hatalmas császár szavára gondolunk reszketegen és keresü mosollyal. A császár szavára gondolunk, aki oly büszke diadallal jelentette: — Mire a falevél lehull! ... Már negyedik éve; — bárom hosszú év áll mögöttünk, három bosszú év; amely ugy •megcsúfolta bitünket, reményünket, amely olyan koldussá fosztogatott. Három év áll a hátunk mögött és a láncairól eloldott fúria, a szörnyűséges rém csak tombol, pusztít tovább. Három év; keserves, nélkülözésekkel, könnyekkel, jajjal teli évek és a negyedik ősz kezdetén sem meri senki ismételni a császár szavait. Még ismételni sem merik a. császár szavait, — a csalódások óvatosságra tanítanak. — Mire a falevél lehull!... Negyedik éve, hogy elhangzott, amikor még nem állt mögöttünk sok minden, falvak, városok, várak ... Akkor még alig ismertük Liittichet, Namiirt, Varsót. Dünamffhdét és most, amikor már mindezen anynyira tul vagyunk, most egyszerre elnémultak a beszédes szájak, elhallgattak az ígéretek is, most hallgatagon csak várunk, várunk és remény és hit nélkül csak nézdegélünk a múltba vissza... Pedig már ezeknek a városoknak a nevét is kezdjük lassankint, elfeledni és mindig uj neveket kel] megtanulnunk. De a falevelek hullása közben mégis mindig őszünkbe jut a császári szó: — Mire a falevél lehull!... És azólo nem is hallottunk egy szót sem róla: mikor lesz csak körülbelül is vége a borzalmaknak, — meddig kell még felsebzett váltainkon a szenvedések keresztjét hordozni? Pedig hogy várunk rá, milyen tikkadtan, mennyi kétségbeesett reménységgel; csak egy dátumra, akármilyen messzi vart is, hogy ne kelljen ily irtózatos bizonytalanságban révedezni, — mennyivel könyebb lennie igy mindnyáj link szenvedése? De nincs szó és nincs részvét szenvedéseink iránt, őrjöngve tombol át fölöttünk a pusztulás újra, meg újra, hogy letiporjon, lenyűgözzön és kiszívja utolsó csöpp megmaradt vérünket is. Ennél az ősznél n.em virradt szomorúbb még ránk. A szürke ég alatt csak a falevelek hullnak, peregnek és nem kél visszhangja az emberfeletti kinok orditásainak. A jósszavak nagyon hitelüket vesztették az első óta, de mégis rabszolgaalázattal borulnánk elébe annak, aki ilyen szavával megmentene bennünket a kinok további üvöltő marcangolósától. Reggeli ájtatosság. Szentéletü emberek a napnak minden szakában áj tatásak. Imára kulcsolt kézzel áldják az Urat, hogy rájuk virradt a. reggel és hogy megadta a földszínű, nyúlós tésztáju, csirizes kenyerüket. Szivet. lelket gyönyörködtetőek ezek a magasztos ájtatosságok, amiktől megtisztul a vergődő lélek. Az ilyen felemelő ájtatosság^tól teljesen eltérő és ínásirányu reggeli ájtatosságnak voltunk tanúi ma, a hetivásáros napon, amikor a nap még tétovázva és bizonytalanul bontogatta sugárkévéjét. Őszies szél fújdogált a város terein és utcáin, az emberek dolguk után igyekezve lépkedtek a. meggörbült aszfalton, némelyek meg más után ... Kinek milyen a gusztusa, vagy az elhatározása. A kofák nyájas, reménykedő arccal várták a többizben és többszörösen megkoppasztott áldozatokat, akik könnyű tárcával és nehéz szívvel közeledtek a. sátrak felé. Kedvesek a te sátraid, oh Uram! A Csekonies-uteában levő mészárszék előtt nagy csoportosulás támadt. Majdnem mindenki oda igyekeztek, mert a könnyenhivők azt hitték, hogy leszállított áron mérik ott a húst, csont nélkül adják, sőt voltak olyanok is, akik abban reménykedek, hogy ingyen adják. Ezeket a balgákat a gyorsan elősiető mentők menten elszállították. A csoportosulás egyre nőtt-, ujabbnál-ujabb reménykedők raja lepte el a „szentély" előtti járdát és uttestet, az emberek kimeresztették a szemüket, hogy láthassák a csodát. És eléjük járult egy kép, amint egy szemüveges, uriasau öltözött ember nagy buzgalommal végezte a reggeli ájtatosságát. A kezét nem kulcsolta ugyan imára, hanem ökölbe szorította és ugy ütötte, verte a feleségét. Nyugodtan, higgadtan, a kitűzött eél nem tévesztve — okulárével erősített. — szem elől. A cél a felesége feje volt, Azt ütötte folyton, egyre növekedő buzgalommal és szó nélkül. Az ember (férfinak bizony nem nevezhetjük) fáradliatalannak bizonyult és a szegény nő minden ütés után szikrázó szemmel, elfehérült arccal csak azt kiabálta: Szeretőd van, szeretőd van! Az ember (urnák a legjobb akarat mellett sem mondhatjuk) amikor ugy gondolta, hogy elegei tett a reggeli ájtatostágnak, bevonult a „szentély''-be, a mészárszékire, befogta mind a két fülét (csak kettő van neki), hogy ne hallja a felesége borzalmas vádját, amit folyton, egyre hangoztatott: Szeretőd van, szeretőd vaftjj.. • — A király a tiroli fronton. A Magyar Tudósi tó Selen'ti: Károly király •szeptember 12-ikén délután kü'önivonaitOTi la tiirolit •frontra utazott. Kíséretében vannak Czeritin kii!ügynGüiszt'er ésí Arz vezérkari főnök. 13-árt délután egy órakor Trh'ni 'városába 'rk