Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-12 / 188. szám

DÉEMAGYAKÜRSZAD. Szeged, 1917. augusztus 12. ja a városban visszamaradt csőcselék fc ' togaló.saitól és az orosz hadak vezérétől kímé­letet nyerjen az eperjesi vakok intézete szá­mára, egy világtalan munkás sorstársával visszamaradt a menekülő városban, mely bá­tor és önfeláldozó cselekedete következtében intézetének semmi kára sem esett. A nagy­szebeni badtestparanesnokság kerületébe be­osztott tábori lelkész mellett egy vak teljesiti mint b) alosztályu népfelkelő a kántori teen­dőket. A kassai hadtest parancsnokság meg­bízásából a szegedi intézetnek egyik gyámoít­ja hüvelyes veteményeket requirált a katona­ság részére s ezen megbízatásának oly fénye son felelt meg teljes vaksága mellett is, hogy a beregszászi rendőrfőkapitányság II. osztá­lyú bab bevásárlásával bizta meg a hadifog­lyok számára. Szép kis vagyont is szerzett, mellyel földhöz ragadt, szegény szülőit talpra állította és hadikölcsönt jegyzett. Ugyancsak az említett, intézetnek egy másik gyámoltja mint szekerész-kocsis szolgálta saját szekere vei és lovaival a hadsereget az oroszok ma­gyarországi tartózkodása alatt. Az eddigi adatok szerint hat világtalan gyámolt teljesít a frontok mögött katonai segédszolgálatot és pedig a fedezékek készítésénél dolgoznak ( vesszőfonási munkálatokat végeznek. 9 »>ógy-masszőr, kik közül G nő, 3 férfi műkö­dik Budapesten a Dollinger- és Verebély-kTi nikákon, valamint más hadikórházakban. Intézményeink a társadalom könyöriile­téből táplálkoznak; napról-napra élődvén va­gyonnal, avagy megtakarított tőkével nem rendelkeznek. A világtalan munkásoknak cse­kély koresetükből, munkabérükből bizony nem állott módjukban tőkét megtakarítani. Mindazonáltal ugy az egyes fiókok, mint azok munkásai, amijük csak volt készpénz­ben, azt az első kérő szóra hadikölcsönbe fek­tették. A központi egyesület munkásai je­gyeztek 1000 koronát, a vakok gróf Andrássy Dénes önképzőköre ÍO.COÖ; a miskolci fiók 25 ezer koronát, munkásai 2100 koronát; a te­mesvári munkások 700 koronát; a szombat­helyi intézet munkásai 700 koronát: a szegedi intézmény 2150 koronát, ennek munkásai 5200 koronát; az eperjesi intézet gyámoltjai 400 koronát. A gyámolító egyesület világtalan leányai dunnáikat és párnáikat adták át a háború ele jén a sebesült hősöknek. Ezt követőleg gyű­rűiket, ékszereiket az „Aranyat-vasért" mű­ködő bizottságnál beváltották, s vasgyürüt, vas-karkötőt szereztek az arany helyébe. Té­pts csináltak, érmelegitőket, hósapkákat, térdv őket kötöttek nagy szorgalommal és nagy szeretettel. Több izben maguk között gyűjtést rendeztek és az összegyűjtött fillére­ken karácsonyra cigarettát töltöttek sajátke­züleg a harctéren küzdő katonáknak. • És ott, ahol már sem anyagiakkal, sem a becsületes munka fegyverével nem dolgozhat­tak a nagy cél érdekében, mely minden hazafi szivét dobogtatja, a tehetséges és kiváló va­kok ünnepélyeket rendeztek a hadiárvák, a rokkantak, a vak katonák és a csecsemő véde­lem nemes céljaira és épen a legutóbbit a köz­ponti egyesület gyámoltjai rendezték a her­cegprímás fővédnöksége alatt a budapesti leg­előkelőbb körök bevonásával. Ezen előadások több ezer koronát juttatták a kitűzött humá­nus céloka. Ezeken kívül a főegyesület gyá­moltjai 100 koronát adományoztak a kárpáti falvak felépítésére c-s egyik előadásuk tiszta jövedelmét, mely 200 koronát tett ki. a gyön­gyösi tüzkárosultak javára engedték át. Az itt felsorolt adatok, adalékok és esetek nagyon csekélyek, ha arra gondolunk, hogy 20.000 vak van nálunk, de szép szám akkor, ha meggondoljuk, hogy özeket a számokat a Va­kol sat Gyámolító Országos Egyesület és fiók­kainak mindössze 300—320 világtalan mun­kása és alkalmazottja hozta, össze. E kis statisztikai kimutatás nem akar a vakuk hazafiassógának fitogtatása lenni. A hazafias cselekedet mindenkinek szent köte­lessége, de kétszeresen szent- a vaknak, kit e haza rögéhez fűz minden, ami csak az élethez kötheti. És ha mégis leszögeztem e statiszti­kát, tettem azért, mert bizonyítani kívántam, mit egyik előbbi cikkemben állítottam e láp hasábjain, bogy van még a nemzeti munkaerő tekintetében egy eddig alig érintett talaj: a Magyarországon élő 20.000 vak. Húzódjék meg a vakok hazafinsan becsü­letes munkája is a haza szent oltárán a dús­gazdag aranya, ezüstje, mirhája mellett szép csendesen és legyen olyan kedves, mint amily kedves volt az Ur előtt a szegény asszony utolsó fillére! <Sa*S«WS5*a»3»B««BS««BS»KBS»ffl»B8S3ae»':«.3»SS?.>e«!í>B3« jm Beszélgessünk. A fahonvéd: Hát csak nem lett semmi a tégla gyár megvételéből. Éh: Egyelőre elverték rajta a port. Sze­gedi szólás-mondás: sohse volt jó a nagy si­etség. A fahonvéd: A sietségnek az ellentéte a mászás. Itt nagyon sok esetben a mára nem néznek és a holnapin nem gondolnak. Én: A kelleténél több a Pa tó Pál és a jel­szó: Hej, ráérünk arra még. A fahonvéd: Tudhatnák pedig, hogy amit ma elvégezhetsz, azt ne halaszd holnapra. Én: Különösen ha a holnap kétszeresébe kerülhet a mának. A fahonvéd: Fő az, hogy az érdekek ki­elégítést nyerjenek. Mert minden ezen fordul meg. Én: Az már igaz. Ma-holnap az érdekek tömkelegéből nem látszik ki a város. A Ahon véd: Szomorú, hogy a lóláb annál gyakrabban. Én: Régen is ugy volt, ma sincs máskü­lönben és ha igy haladunk, a jövőben sem lesz máskép, bogy ami nekem kell. az nem kel] másnak és ami másnak kellene, az nekem nincs ínyemre. A ^ihonvéd: És ebben a majd megmuta­tom én, hogy ugy lesz, ahogy én akarom tö­rekvésben nem tud előre haladni a város. Én: A szeretett város, amelynek előreha­ladásáról annyi színes, lelkes szó szokott el­hangzani. A fahonvéd: Hiszen ha szavakból lehetne tovább épiteni ezt a ragyogó, erős multu és boldogabb jövendőjü várost, nem is lenne szükség egy téglagyárra sem. Én: Sajátságos, de ugy van. hogy itt még a gyár szótól is idegenkednek némelyek. A fahonvéd: Majdnem olyan irtózattal* mint a maximálás szótól. Én: Ez a szó csak figura. Van és még sem létezik. A tanya népe már nem azt mondja, ha valaki kötődik vele, hogy engem ugyan ne rezonérozzon, hanem azt- mondja, hogy engem ugyan ne maximáljon senkise! A fahonvéd: Szó sincs róla, jó világ jár most odakünn. Teli a strimifliszár és verejték nélkül folyik az aratás. Én: Aki nem vetett is, arat most. Most van a nap felkelőben és most dugják az életet a vermekbe, meg a föld alá. A fiihonvéd: Az eldugott élet a szegény nép pusztulását jelenti. Én: Előkerül az élet, ha 109. meg 200 ko­ronát fizetnek érte mázsánként. A fahonvéd: Bikaesökkel kellene már fizetni, meg fegyházzal. Én: De hol veszünk annyi fegyházat, amely befogadhatná az odavalókat! Oda ju­tottunk, hogy a Lombroso-féle mondást igy kell módosítani: Kevesebb őrültekházát és több börtönt. A fahonvéd: Beszélünk, egyre csat beszé­lünk a bajokról, de orvoslásra nem találunk. Én: Azaz, bogy csak dadogunk, mint né­ha, gyakran, holdvilágos éjszakákon szoktak a „vizi majmok." A fahonvéd: Ezeknek is hiába mondja az uborkalével élő ember, liogy aki nem bírja az itali, menjen haza, reggelig is a vízen marad­nának, különösen ha vizben hűtött liabzós itallal enyhíthetik a szomjúságukat. Én: Ki erre, ki arra szomjas, vau olyan is, áki szerelemre. A fahonvéd: Ez az egyetlen valami, ami nincs maximálva, de nem is drága; Én: Könnyebb szerelemre szert tenni, mint — mondjuk. — krumplira. A fahonvéd: A krumli. most nagy ur, rit­ka kincs, mint a jég. Én: Bizony, most már azt- szoktuk mon­dani, ha nincsen krumpli, jó az ananász is. ÉS sajnos, elmondhatjuk, hogy ha nincsen termé­szetes jég, jó volna a miijég is. A fahovéd: A természetes jég elolvadt, mint mondják, a müjeget meg talán Bécsbe szállítják ama bizonyos hússal. Én: Isten a tudója. Annyi bizonyos, bogy jég nélkül áll a város. A fahonvéd: Az a szerencse, hogy a remé­nyünket arra, hogy legyen, jég nélkül is bé­li üthetjük . . . fflagy. Tudományos Színház r y v Vasárnap augusztus 12-én Róbert Ditiesen felléptével. bűnügyi dráma 3 részben. A Norclisk legizgalmasabb újdonsága. A A Előadások délután 5, 7 és 9 órakor, vasárnap d. u. 3 órától. Jegyek délutáni 3 órától, vasárnap délután 2-től kezdve előreválthatók. Hesvárak: Zsöive 120,1. hely 1.—, II, hely -'80, III. -.50 fillér Pénztáros. Helybeli vállalat azonnali belépésre jó javadalmazással pénztárost keres. Lehet nyugdijas esetleg munkabiró intelligens rokkant is. Ajánlatok személyleírás, eddigi működési kör, fizetési igények stb. megjelölésé­vel 92. sz. postafiókba keretnek.

Next

/
Thumbnails
Contents