Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-09 / 185. szám

Ézoged, 1917. augiísztiii 9. DÉLMAG Y AltOBSZÁG Á Román politikus nyilatkozata az aktuális nemzetiségi kérdésekről. — Beszélgetés di*. Goldis Lászlóval. — Az uj kormány és a románság. — Mit várnak a románok az általános választójogtól. — — A Délmagyarország kiküldött munkatársától. — ' i. Arad, augusztus 8. Javában virít még a politikai uborkaszezon és a szélcsend fojtott, izzó levegőjében csak a szeizinografikus lelkek sejtik a távoli földrengést. Mikor eljön az ősz és behordták már a letarolt földekről a termést, mikor sárga levelek kergetőznek a csípős szélben és fejünk fölé ér a távoli horizont karmin-vörössége, akkorra már tudnunk kell mindent és tájékozódva kell lennünk az^ elvek, érdekek, felfogások és meggyőződések rettenetes viliarában. Az; eddigi csatározások és felderítő mérkőzések csak előhírnökei annak a nagy küzdelemnek, amely az általános választójogért és az ország demokratikus átalakulásáért indult meg. Az általános választójog híveinek egyik fontos célja: az osztályuralom megdöntése; az általános választójog ellenségeinek defenzív előretörése: a nemzetiségi kérdés kiélezése. Magyarországon a nemzetiségi kérdés a 18-i.k század vége óta kisért és a világháborúban a legsürgősebb problémává nőtte iki magát. Aki én előítélet és gyűlölködés félretételével a higgadt tárgyilagosság alapján, a komoly aggodalmak szabad fentartásával, de árnyképektől való riadalom nélkül, őszintén akar tájékozódni a nemzetiségi kérdésről, erről a főleg szociális problémáról, annak meleg figyelmébe ajánljuk ezeket a fejtegetéseket, amelyeket épen a szegedi közönség tájékoztatása céljából, a román nemzetiség szellemi központjából, Aradról küldünk. A mull héten volt Aradvármegye főispánjának beiktatása a vármegyeiházán. Az ünnepélyes installáción a román nemzetiségi párt nevében dr. Goldis László, volt országgyűlési képviselő, szentszéki titkár román nyelveli mondott beszédet, amelyben üdvözölte a főispánt és röviden kifejtette az uj kormánnyal szemben és a mai súlyos időkhöz mérten a románok álláspontját. Ez a beszéd, amelyet sugárzó intelligencia, hatalmas lendület és a szellemi kvalitások széles skálája fémjelzett, annak ellenére. Ihogy a szónok román nyelven mondta el. koiicilááns, megértő és meggyőző intendiójával nagy (hatást keltett. Goldis László mutatkozott tehát a legalkalmasabb embernek arra, hogy őszinte és minden kérdést felölelő eszmecserét folytassak vele a nemzetiségi kérdésről, a románok aktuális politikai elhelyezkedéséről és a jövő terveükről, a szegedi nyilvánosság számára. Goldis régi politikus, A román nemzetiségi párt egyik vezető embere és kimagasló inteUektüelje, akinek népszerűsége és egyénisége egyaránt arra predesztinálják, hogy a legközelebbi politikai harcoknak aktiv résztvevője legyen. Agilis és nagyon radikális gondolkodású embernek ösmerik itt Aradon, de megbizIható, komoly politikusnak. Két izben volt alkalmam vele hosszasabban beszélgetni és igazán bizonyos elfogódottság jellemezte ezt a nagyfudásu embert, ami'kor arra gondolt; Ihogy egy színmagyar, többé-kevésbé erősen soviniszta város közönségének fogja feltárni a román nemzetiségek buját-bánatát. Egy olyan városnak, amely eleven román nemzetiségűt alig-alig látott (Goldis elképzelése szerint és talán tényleg is) és amely várost ő is csak évtizedekkel ezelőtt látta a — szegedi államfogházból, ahol párbajvétségért ült. (Mégis sok ambícióval, nagy körültekintéssel és főleg őszinteséggel vállalkozott -első kérésem után arra. hogy a nemzetiségi kérdést feltárja a maga egész valójában és legapróbb aktualitásában. Mindjárt kitűnik ez. az első kérdésemre adott válaszából is. amely Apponyinak egy olyan rendeletét ismerteti, a melyről a nyilvánosság eddig egyáltalán nem tudott és amelyet a románok erősen sérelmeznek. Hat kérdést intéztem összesen Goldishoz. Három be!- és három külpolitikára vonatkozó kérdést. A kérdéseket ugy állítottam össze, hogy a válaszokból világosan megállapítható legyen a most domináló nemzetiségi politika egész komplekszuma. Hogy azokból tisztán olvashassuk ki, mit akarna,; a románok, miért küzdenek most és miért .fognak küzdeni az általános választójog behozatala után. Mit remélnek elérhetni és mit keli velük eléretnünk. Gondolnak-e titokban is olyanra, ami árthat a magyar nemzet egységének. A kérdéseken kiviil i's sokáig elbeszélgettem Goldissal; olyanokat is. amik a lap szűk keretei közé bele nem illeszthetők; olyanokat is, amiket nem szánt nyilvánosság elé. Én rám a legéberebb figyelem mellett is azt az impressziót tette mégállapodott és tudományosan hatalmas pillérekkel alátámasztott felfogása, hogv becsületes eszközökkel 'Küzd a soviniszták ellen — nem 'soviniszta eszmékért és ha néhol sokat is követel a románok számára, téliesen idegen attól a céltól, vagy szándéktól, hogy a ma gyár integritásnak, vagy a magyar népnek ártson. Első kérdésem Goldislhoz igy szólott: Milyen a románok magatartása az aj kormánnyal szemben? Goldis a következőkben válaszolt: — A románoknak magatartását az uj kormánnyal szemben, magának, ezen kormánynak a programja határozta meg. Mikor kitűnt, hogy őfelsége ezen u,i kormány programjává tette a népjogoknak kiterjesztését az általános vá'asztójog behozatala utján, igen természetes volt, ihogy a román nép e tényt örömmel fogadta. A román nép már 1848 óta követelte az általános választójogot és ez a követelés az országos román nemzetiségi pártnak 1881 évi programjában a legfontosabb részt foglalta el. A román nemzetiségi párt egész agitációja e program pont körül forgott és mindenkor hajlandó volt mindazokkal együtt küzdeni, akik az általános választójogot kivánták Magyarországon. Igy elsősorban mindig szimpatizált a szociáldemokrat^Párttal és megtörtént többször az is, hogy e párttal egyiiít tartottak népgyüléseket és a nemzetiségi, szónok a szociáldemokraták mellett harcolt az általános választójogért. Igen természetes tehát, Ihogy az egész román nép és népnek politikai képviselői, a román nemzetiségi párt a legnagyobb odaadással fogja támogatni azt a kormányt, amely az általános választójogát akarja megadni Magyarországnak. Ez a helyzet a jelenlegi kormánnyal szemben is. — Mi nem ismerjük a jelenlegi kormány választójogi tervezetét, és ezért nem is mondhatjuk ki minden feltétel nélkül, hogy ezt a kormányt támogatjuk. De bizalomteljes várakozással vagyunk vele szemben, A román nemzetiségi párt hamisítatlan, általános, titkos, egyenes és községenkinti választójogot akar. Ugyanezt akaria az országos szociáídemokratapárt is. Ugy látszik azonban, hogy a jelenlegi kormánvalakulat eddig a határig nem akar elmenni és igy azí a kérdés merülhet fel, hogv az országos román nemzetiségi párt belemegy-e a kormánynak teljes támogatásába, amely kormány nem hozza azt a választójogot, amelyet a román nemzetiségi párt akar. E párt azonban nem fog. abszolút intranzingens álláspontra helyezkedni, mert nagyon jó! tudja, hogy minden lehetséges fejlődésnek fokszeriinek kell iennie és arra az álláspontra helyezkedik, hogy ha az a minimum, a melyet a jelenlegi kormány hoz. ki tudja elégíteni a szociáldemokratapártot, a demokratapártat és a radikális pártot, akkor ezzel a minimummai egyelőre ő is megelégedhetik. Különös megnyugvással szolgál a román nemzetiségi pártra nézve Vázsonyi Vilmosnak és gróf Batthyány Tivadarnak részvétele a kormányban, mert ezen két magyar politikusról a románok meg vannak győződve, hogy nem engedik meghamisítani az általános választójogot, hanem ennek olyan minimumát követelik, amelv a jelenlegi viszonyok között az ország fejlődésének megfelel. Ilyen körülmények között nincsen kizárva, hogy a következő választásokon a román nemzetiségi párt a kormányt támogatni fogja és semmi egyebet ez érj nem követel, mint azt, hogy ő is a viszonyokhoz merten az igazságnak megfelelően és legalább némileg a román nép számarányához viszonyítva megfelelő mandátumszámot érhessen el. A románoknak ezen állásfoglalására azonban a legutóbbi napokban, magánértesülésünk szerint, igen vészterhes, fekete felhő borult. Egzisztenciájának utolsó hónapjában a Tisza-kormány érezvén maga alatt a talaj megingását a magyar kormánynak rég kipróbált expedienséhez fordult és ürügyül használva a román háboru által szükségszeriileg létrehozott bizonyos körülményeket, a közoktatás terén olyan rendelkezéseket helyezett kilátásba, amelyek hivatva lettek volna a román nép közművelődésére ujabb hatalmas csapást mérni; másrészt pedig alkalmasak lettek volna arra, hogy- a Tisza-kormányt, mint a magyarság vitéz meg védőjét tüntessék fel, hogy ismét felkeltsék a magyar sovinizmusnak mérgét, hogy eloltsák az ébredező szabadság vágyát milliók kebelében és hogy ezáltal a saját létét megihosszabbithassa. Ezek az intézkedések, amelyekről határozottan tudom, hogy még az előbbi kormány közoktatási minisztere által hozattak javaslatba Tisza direkte befolyására, különösen az országban létező román tanítóképző intézetek megsemmisítését célozták. Az ország legnagyobb szerencsétlenségére Apponyi azt határozta, hogy hü marad önmagához, ezeket a rendeleteket átveszi Jankovich munkapárti minisztertől és ugy vagyok értesülve, hogy az uj miniszteri rendelet a nagyszebeni metropolitához meg is érkezett már. Ez a rendelet egyszerűen betiltia egyelőre az összes román tanítóképző intézetek megnyitását a Jövő iskolai évre és kilátásba helyezik ezeknek a népművelési intézteknek olyan megrCmi szabályozását, amely hivatva