Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-01 / 152. szám

JSz-eged, 1917. julius 1. DELMAGYABOESZAG 5 Két leányt mentett ki a Tiszából egy negyedik gimnázista. A szép, büszke magyar folyó, mely most „virágzik" és tükrét a rövidéletű „tiszavirág" milliói teszik színessé és hangulatossá, kánikulai szenzációképpen, igy nyárderékon, rendszerint, leszokta adni a maga kisebb nagyobb tragédiáit. Az idén most csütörtökön délután adta le az első, riportertoll alá kínálkozó eseményt, mely kis hijja, liogy szomorú tragédiává nem vált s amely különösen azért érdekes, mert benne két urilányka ás egy bátor, szép, okosszemü gimnázista fiu szerepel. ' . ' • l Az urilánykák a strandfürdőn élvezték egy darabig a napsugarat, a száraz, forró fövenyt s a. játékot, mely a partífürdőzéssel vele jár, azután kikívánkoztak a hűs folyóvízbe, amely egy darabig simogatni szokta az embert, azután pedig hívja, ellenállbatlanul vonza mindig beljebb, beljebb . . . A két kisasszonyka sem állt meg a sekélyesebb részen, hanem ment, .ment a röpködő tiszavirág kavargó raja felé és kacagott . . . A kacagásuk áthallott az innenső partra, ahol barnabőrü fiuk fürdőztek egyik közfürdőben s ahonnan kíváncsi gyermekszemek kisérték a selymestestü kisasszonykákat egyre veszélyesebb utjukon. (Egyszerre caa,k megszűnt a túlsó oldalon a. kacaj, a szép gyermekleányok helyett csak ringó hullámok fénylettek az öreg folyó hátán s mint valami titokzatos drámai hang szállt át a keskeny víztükrön az életösztön első riasztó jeladása, az éles jaj! . . . Ideát mindenki megmarkolta a fürdő korlátját, a lelkekbe nehéz gondolatok szálltak: hol viani a két kis lány . . . bizonyára, belefúltak! . . . huh, ez borzasztó dolog! . . . •Már a gyász képe is odalibbent közibük, a halál nehéz gondolata, a kétségbeesés, sírás és egyéb tragikus jelenetek színesedtek ki, Hajnali komédia. (Mozgófénykép.) Irta: Molnár Jenő. Első jelenet. Szin: Előkelő mulatóhely hajnaltájt, zárás előtt, A türelmetlen személyzet különösen (Kenesey körül szorgoskodik, egy szmokingos, félig mámorosan imbolygó fiatalember körül. Mikor elhagyja a helyiséget, a pincérek sorfalat állnak. Kenesey bankókat szór feléjük. Egy cigány mögéje sompolyog és amint .a lépcsőkön megy, a fülébe muzsikál. (Zene: Tangó-tánc.) Második jelenet, Kenesey kocsiba száll és haza viteti magát. Csönget ,ai házmesternek, nyilik a kapu, Kenesey eltűnik. Harmadik jelenet. Otthon. Kenesey egyik nagy fényűzéssel berendezett szobájában. Az egyik sarokban Amor és Psyche szobra, a másikban az a hires szobor, amely egy ülőalaku meztelen nőt ábrázol, aki a talpából tüskét akar kihúzni. A szin hátulján Vénusz szobra. Jobbra a falon egy férfi, balra egy fiatal asszony arcképe. A falra akasztott polcokon sok csecsebecse és figura. A szin közepe üres. Egyéb berendezés: elül kis tálcák cigarettákkal, egy üveg konyak pohárkákkal, két karosszék, balra hátul pamlag. Kenesey belép, fölcsavarja a villanyt. Félhomály. Fütyülve, cigarettával cl SZcLJ cL" mikor megjelent a folyón egy keskeny szandolin, a lélekvesztőben egy tisennógyéves, sugártermetű fiu: Bérezi Andor, áll. gimnázium III. osztályú tanulója s egy bátor, merész siklással nyílegyenesen suhant át >a túlsó oldalra, ahonnan ekkorra felhangzott 'a. második riasztó jeladása is az életösztönnek: — Segítség! Az öreg Tisza, már kezdte oltogatni a két fiatal életet, már takargatta őket hullámaival ... A viz tetején csak a kibomlott fekte haj úszkált és egy pici fehér kéz nyúlt fel az életért. És a derék fiu, ugylehe.t a legkritikusabb percben ért a viz alá merült lányokihoz, igfazi gyermiekhősként ragadta meg előbb a fehér kezet, kiemelte a leánykát, hogy levegőre jusson, azután a kibomlott haj után nyúlt, bogy a másik leánykát is felhúzza, hogy az a csórnak oldalába kapaszkodhasson. Mindez egyikét perc müve volt. A szandolin fél oldalra dőlt, ám Bárczi Andor nagy erőfeszítéssel iparkodott az egyensúlyt megtartani, mig a strand felől meg nem érkezett ,a második segély, a nagy széles mentőcsónak a maga vizenjárójával. Odaát a tulsóoldalon felhangzott a taps — Bérezi Andornak. A legszebb jutalom ... A leánykákat pedig beszállította a vizenjáró öreg bácsi a partfürdőbe, ahonnan sietve eltávoztak, magukkal vivén az első nyári viziszenzáició kellemetlen emlékét — okulására azoknak, akik a sjmndon nemcsak az egészség javára fürdőznek és „napkuráznak", hanem bravúroskodni és egyebet művelni is szeretnek a mások ingerlő mulattatására. —V. Éli- és művirágok állandóan nagy választékban jutányos áron a Koszorúk rendelésre azonnal készülnek Orinesák AlikSósné élő- és művirág üzletében Szeged, Szécher.yi-fér 17. — Telefon 15— 67. ban, tántoléptekkel közeledik, cilinderét előbb ! a sarokba, felöltőjét a pamlagra dobva. Kö- | rüljártatja tekintetét ai tárgyaikon, azután | egy pohár konyakot iszik, újra egy dallamot fütyül és kezével a taktust verve, egészen a karosszékig szökell. Itt fáradtan ledől. Lehunyja szemeit, cigarettával a szájában. Egyszerre csak a bútorok mozogni kezdenek, a kis szobrocskák, a nippek táncolnak, a nagyobb szobrok elhagyják helyüket, a képek a falakon meglódulnak, a csillár kristályüvegei egymáshoz verődnek. Kenesey hirtelen fölébred, kezét homlokára nyomja, megtapogatja magát, rémült arcot vág, föl akar kelni, de visszahanyatlik és bambán, tehetetlenül mered a levegőbe. He nem ugy, mint aki meg van ijedve. Amor, aki Psychét átöllve tartotta,, elereszti őt és emelvényéről leszállva, remegő léptekkel az egyik szobrocskához megy, amely egy rabinust ábrázol és kéri, hogy Psychével adja össze. A rabbinus tagadóan int fejével, erre Amor durcásan megrántja a kaftánját, letérdel a férfi-arckép előtt és kéri, segítsen rajta. Most a portré kilép keretéből és előttünk egy középkori lovag áll, bosszú karddal oldalán. Kenesey szinte önkéntelenül a hátsó zsebéhez nyul. A lovag Kenesey felé közeledik és kéri, járjon közbe a rabbinusnál s vegye rá, hogy Amor kérését teljesítse. Kenesey kétségbeesetten keresgéli a szavakat, a lovag ki akarja rántani kardját erre a női arcképből kilép egy fehérruhás asszonyalak és könyörögve fordul a lovaghoz. A lovag féltékenykedik. Heves Kérelem hatóságunkhoz. Városunk egész közönsége érzi, átszenvedi azt a nehéz helyzetet, ami évek óta reánk sulyosodiiik emberi és állati élelmiszerek, ugy ruházati cikkek, tüzelőanyag és sok egyebek beszerzésénél. Ez a nehéz helyzet az elviselhetetlenség pontjáig közeledik. A közélelmezési intézmények és az úgynevezett központok valódi hivatásuknak meg nem felelnek. Átalakultak azok az egész vonalon nyerészkedő vállalatokká. A legfőbb hatóságok intézkedéseit nem lehet üdvöseknek és áldásosaknak mondani. A pénz elvesztette értékét; minden termény, élelmezési, ruházati és háztartási szükséglet vételárai aránytalanul ellentétesen emelkedtek. Városi társadalmunk minden osztálya, a vagyonostól a szegényig érzi a bajok nagyságát, melyen semmiféle hatóság alaposan nem tud segíteni. Hatóságunk, társadalmi közintézményeink vezetői, valamint egyesek is már régóta foglalkoznak oly intézmények létesítésével, tervezgetésével, amelyek a jelenlegi nehéz állapotunkból kivezethetnének bennünket, Annyi a sok jótanáos, mint nyári záporeső alkalmával az összefutott vizes területen a vizbüborék. De azután ezek a tervezések és javaslatok körülbelül egyenértékűek a rögtön elpattanó vizbüborékkal. A létező bajok nagyságát én abban látom, hogy mig egyrészről a mezőgazdasági terményeket és hozadékokat a hatóság erősen megmaximálja, azután azokat kiveszi a termelők kezéből és átadja az úgynevezett központoknak, addig a bolti kereskedelemhez tartozó házi élelmezési, ruházati stb. cikkeknek továbbítása korlátlan árak mellett van megengedve. Azután szabad a vásár min den téren, a takarmány és a gazdasági állatok beszerzésénél. A mezei munkáknál, bár •azok maximálva vannak, oly nagy bérek követeltetnek, amiket a mezőgazdák nem bírnak megfizetni. Ehhez járul még az is, hogy az eső hiánya veszélyezteti az összes kapás és zöldségtermények sikerét. A szárazság következményének tekinthető a mezőgazdasági jószágok árainak rettenetes visszaesése; mert hiszen rövid idő alatt azok árai 50—100 százalékkal visszaestek. Gazdaközönségünk a szó szoros értelI jelenetet rögtönöz a fehérruhás hölgygyei, | elmondja, hogy forrón szereti, de most elfér I dul tőle, mert látja, hogy Keneseyt szereti. A zasszpny biztosítja a lovagot, hogy ő az gyetlen, akit szeret. Most Vénusz elevenedik •meg ós a lovag felé imbolyog. Amikor odaér, testére hirtelen fehér lepel borul. Vénusz kijelenti, hegy már régóta imádj cl £L lovagot és hogy joga is van hozzá, mert hosszú ideje ott van a szobában. Most az asszony lesz féltékeny és dacból Kenesey karjai közé veti magát. A lovag átöleli Vénuszt ós Amor Psychével előrelép. Egy alak, aki lyrát tart a kezében, játszani kezd a húrokon, mire a párok táncra perdülnek. Kenesey tangót jár egy hölgygyel, aki egy kissé ügyetlen és minduntalan a ruháját igazítja. Vénusz és a lovag menüettet járnak. Amor ós Psyche ugráló görög tániemozdula'tokat tesznek. Tánc után az asszony odalép a lovaghoz és azt mondja neki, hogy Vénusz méltatlan az ő szerelmére, mert viszonya van Keneseyvei. Ö tanú rá. Vénusz tiltakozik. Mindenki beleegyeledik heves mozdulatokkal a vitába, Kenesey könyörög, hogy béküljenek ki, mire Vénusz letépi az asszony hajtincsét. Ebben a pillanatban a lábából tüzkét húzó női szobor kihúzza talpából a tüzkét és vidáman ugrál a szobában. Valamennyi szobrocska táncol. Pokoli zűrzavar. Vénusz és az ajsszony még mindig civakodnak, a lovag kihúzza kardját és megöli az asszonyt, aki nyomban képpé alakul át. Kenesey előráuja revolverét, agyonlövi a lovagot, aki szintén átváltozik képpé. Vénusz gyors elhatározással Kenesey