Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-01 / 152. szám

6 imhamaoyabország Szeged, 1917. iulius 1. méhen igyekszik megválni lábas jószágaitól a már bekövetkezett nagy takarmányhiány miatt. Ezen előre látható súlyos helyzetre hívom fel hatóságunk figyelmét, mert ugylátom, hogy sem nálunk, sem az Alföldön nem lehet észlelni semmi mozgalmat, intézkedést és előmunkálatot, amivel a szomorú jövő súlyos következményeit enyhiteni lehetne. iHa a szárazság tovább tart, á gyümölcs-, tej- és zöldséghiány súlyos, nehéz bajokat fog előidézni. I Hatóságunknak nem lehet szemet hunyni azon tényleges visszaéléseknél, amelyeket •egyesek elkövetnek. |A napokban tapasztaltam, hogy a kötöző bános és kötélnemüek kilója 24 korona és 1 kg. helyett mégis csak 80 deka adatik ki. A bolti ifüszerek, köménymag, bors. ecetsav, mesés áron továbbittatnak. A földműveléshez szükséges eszközök órai több' száz százalékkal emelkedtek. Elérkeztünk tehát oda, hogy minden mezőgazdasági terményt, az összes ipari és kereskedelmi árukat vagy maximálni kell, vagy valamennyire szabad árusítást kell engedélyezni, mert hiszen rendeletek s azok bárminő szigorú végrehajtása nem akadályozza meg a rettenetes áremelkedést, mert hiszen erősen kifejlődött már a csereüzlet s igy aztán 1 mázsa kukorica 200 korona értékben) cseréltetik el, egy pár 200 koronás közönséges murik áecs izmává]. Hogy ez a helyzet nem vezethet jóra, azt tovább vitatni nem tartom szükségesnek. Eljutottunk a tizenkettedik órához. Jó lesz helyi hatóságunknak intézkedni, hogy az erdei takarmány gyűjtését megkezdhesse. A füves erdő-talajokon a leggyorsabban aknázhasson ki minden összegyűjthető füvet, vagy szabadítsa fel a legeltethető (területeket. Erdőink kezelését oly szakember vezeti, kinek szakképzettsége országosan el van ismerve. Kiss Ferenc főerdőtanáosos ur meg fogja tenni javaslatát, ha Latóságunk arra felhivja. /Nehéz, beteges helyzetem dacára fáradságomat nem kiméivé városunk körzetét, legértékesebb földjeinket beutaztam. Elszomorított, midőn tapasztaltam, hogy nyakába veti magát, mig Amor és Psyehe a karosszékbe ülnek és konyakoznak.. A tüskéthuzogató nő cigarettára gyújt és a padlóra ül. Kenesey t mélyen meghatja Vén ősi szerelme és kérdezi, akar-e a felesége lenni. Vénusz igenlően int, de kéri, vegyen neki sok ruhát, prémet, ékszert és — itt az automobil hangját utánozta — autót is. Kenesey fölmutatja az erszényét s most Vénusz még odaadóbban simul hozzá. A tüskéthuzogató nő Kenesey mellé telepszik, és számonkérl tőle hűtlenségét. Vénusz gyanút fog, szemrehányást tesz Keneseynek, aki védekezik és esküdözik, hogy .sohasem szerette a tüskés nőt, A tüskést elönti ,a méreg és Vénuszra veti magát. Kenesey megakadályozza a verekedést, megfogja a tüskést és a földre szorítja. E pillanatban a leány szoborrá válik njra ós darabokra tör. Ámor és Psyche visszamennek ós elfoglalják régi helyüket. Vénusz pénzt kér Keneseytől, hogy ruhát vehessen. Kenesey ad neki. Azután az asztalkához megy, rágyújt és a karosszékbe hanyatlik. Pirkad. Mikor a koraregg világosságában fölnyitja szemeit, minden szobor, minden kép, figura, eseicsébecse a helyén .van. Csak a csillár 'kristályüvegei verődnek egymáshoz. Kenesey föl akar kelni, de nem tud, kezét a homlokához szorítja, arcán mosoly és fájdalom játszadozik . . . Visszahanyatlik. Negyedik jelenet. A vásznon egy vetített újsághír jelenik meg, amely szerint hajnali három órakor másodpercekig tartó földrengés volt a lökések többször megismétlődtek. a négyezer holdas tápéi rét városi birtok, mely közepes termő években is 30—40 ezer mázsa búzát, nagymennyiségű kapás növényt termeszt, ma nem .fog teremni 1000 mázsa gabonát sem, a kapás növények pedig kilenctized részében már megsemmisültek. Kérem hatóságunkat, vegye figyelmébe az elmondottakat, közgyűlés utján, vagy azon kivül ilyen értelemben hivja fel bajainkra a kormány figyelmét. Pillich Kálmán. Mnmmumuuiiiiniiiiiiiiiiumiiniuiin Beszélgessünk. * A fahonvéd: A naplemente, mint látványosság, igazán szép, de a kofák gyűlése a városházán, az se volt utolsó gyönyörűsége ennek a keserves életnek. Én: Hogarti-kép volt. Az embernek megesett a szive a sok kótségbeestet arcon, a szomorú tekinteteken, a sírásra hajló szájakon. A fahonvéd: Azok a hajdan csókra termett szájak nemcsak sírásra, hanem szaftos mondásokra is bevannak rendezve. Éti: Ugy magukban, a fogak között, mondhattak is elpirul ásr.a alkalmas kitételeket, Azt hittem, hogy az egyszeri szindarabna kazt az instrukcióját: A nagybácsi irtózatos haragra lobban, de nem mutatja, nincs az a szinész, aki megtudná csinálni, de a liofák hada megcsinálta. Borzasztóan haragudtak, de türtőztették magukat. A fahonvéd: Jól játszották a szerepüket, azt meg kell hagyni. Adták ai nyomorban tengődőt, hogy a szivek megessenek rajtuk. Fs meg is estek. Én: És a piaci árak nemhogy estek volna, de emelkedtek. Igazán félő, hogy most meg majd a mészárosokat hívják gyűlésre és alkalmat adnak nekik egy sor sírásra, no meg az elmaradhatatlan tagló-emelésre. A fahonvéd: Attól mentsen meg az Ist^n minden jóravaló embert, hogy derék polgártársaink lecsapjanak. Ez a lecsapás már csontra lenne. Én: Csontra megy a mérésük is. A fahonvéd: A mostani időben nem láttam sovány mészárost, de lia megmérnék őket, azt hiszem, túlságosan is könnyűnek találnák őket. Én: Mégis csak az a fő, hogy a bugyelláris legyen súlyos, nehéz és teli. A fahonvéd: A honvédnap vasárnapi rendezői is azt szeretnék, hogy mindeni. aki az uj szegedi ünnepélynek látogatója lesz, teli bugyell árussal menjen oda és üressel távozzék haza. Én: Az lenne a kívánatos, hogy erre a szép napra a szivekkel együtt kinyiinának a bugyellárisok is, liogy mindenki maga-magától adna, minden unszolás nélkül. Mondják, hogy ezúttal pump nem lesz. A fahofivéd: Lehet. (Elmosolyodik.) Hanem nekem erre a kijelentésre az egyszeri részeges ember históriája jut az eszembe. Vájjon ismeri-e? Hát ugy történt az eset, hogy az italos ember, reggeli időben gyónni ment a paphoz, akinek megfogadta, hogy nem iszik többet. Még1 aznap este találkozott a pap a fogadkozóval, aki persze részeg volt. A részeg ember is észrevette a papot és hadonázások között rászólt: Amirü pedig röggé beszélgettünk, abbu ugyan nem lösz sémmiisé. Én: Ezúttal nem volna baj, hogy amit a rendezőség szombaton megfogadott, abból vasárnap semmise lenne. A rokkant katonákról van szó, amikor is minden eszközt szentesíti a cél. A fahonvéd: A cél pedig az legyen, hogy csak a rokkant katonáknak legyen hasznuk a népünnepélyből! Én: És ne történjenek elkótyavetyélések! Különben is, ugy tudom, szabott ára lesz mindennek és tiszta kezek végzik a szent cél kegyes munkáját. A fahonvéd: Ha nem is szent, de okos cél miatt alakították meg, hallom, a szegedi újságírók egyesületét is. Én: Eggyel több lett a szegedi egyesületek száma. Hanem az az alakulás nem szereplés miatt történt, A fahonvéd: Gondolom, nem is azért, hogy ai tagok a nevüket az újságokban szerepeltesék. Én: No nem. Ezt a gyönyörűséget már csak meghagyjuk azoknak, akik a nevüket szeretik nyomtatásban látni. Mi a magunk ntját szeretnénk egyengetni, amelyen nem igen teremnek virágok. A fahonvéd: A virág is elhervad, akárcsak a bogáncs ós azok az igazi emberek, akik ugy tudják járni az életet, hogy minden virágot másnak szereznek meg, de kitudják kerülni, liogy a bogáncs hozzájuk ragadhasson . . . HÍREK oooo éTtktuális strófák. E héten, kicsi cselédem 'a számon annyi a: — Ja! s a fejemen — aj! — annyi a haj — haj' haj'! — keresem nyomát a szeles égen: nyaralni ment a feleségem. IMár két hete folyton parancsokat, osztogatott s női, pipere és rőfös üzletekben fosztogatott. . Vett púdert, kenőcsöt kilószámra s hogy ne jajonghassak, lakatot a számra, vett cipellőt százat, ezret de nem volt ez a vég, csak a kezdet, vett szoknyát és blúzt, nadrágot, inget ezernyi csipkét, hímzést és sminket, vett harisnyát és hajifonatot, s elszállítsa mindezeket: vagy hat vonatot. s mitől sóbál vánnyá meredne ma Lóth, megvett egy egész nyaralót, s .mikor már megvolt mindene, fölcsillant fénylőn mind a két szeme s rámkacagott e azt mondta: — drágái és kivillant kacéran kicsike nadrágja s folytatta igy: — Most meg fogom, magtá én lepni: iái .számlákat itten, szabad — kifizetni. És azóta nem birok magammal; gond az eleségem: ha holnapra angyal lennél kicsi feleségem! ... Sip." — Megalakult a Szegedi Újságírók Egyesülete. A szegedi újságírók pénteken délután 3 órakor a Kass-kávéiház külön termében értekezletet tartottak. Az értekezlet egyhangúlag kimondta a Szegedi Újságírók Egyesületének ímegaíakitását. A a egyesület célja az 'újságírók társadalmi és anyagi helyzetének javítása, megerősítése. Megválasztották a. tisztikart és 'pedig a következőképen: Elnök: Pásztor József, titkár Tölgyes Gyula, pénztáros Balta Jenő, 'ellenőr Újlaki Antali, jegyző Ortutay István és' könyvtáros iFülöp 'József. Megválasztották tiszteletbeli elnöknek dr. Balassa Ármint. A választások után ímegállapitották az alapszabályokat, amelyet a polgármester 'utján