Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-05 / 155. szám

ftzpge'd. 1917. julius B. MLMAGTAKOIÍSZM Tisza interpellációja a képviselőházban az osztrák miniszterelnök nyilatkozata miatt. — Megválasztották az alelnököket és a jegyzőket. — (Budapesti tudósi tönk tehfómHenjt'gse.) A képviselőház szerdai ülését háromnegyednégykor nyitotta meg Szász Károly elnök. A házszabályok értelmében felolvasta a negyedik ülésszak berekesztéséről és az ötödik ülésszak megnyitásáról szóló királyi kéziratot. Az elnök ezután jelenti, hogy gróf Tisza István sürgős interpellációnál kért és kapott engedélyt az osztrák miniszterelnök a béke kérdésében tett nyilatkozata és az ehhez fűzött félhivatalos kommentár ügyében. Gróf Esterházy miniszterelnök bejelenti ezután a felelős magyar minisztériumok számának ideiglenes felemeléséről szóló törvényjavaslatot. Kéri annak igazságügyi, pénzügyi és közigazgatási bizottságokhoz való utalását, hogy azokat letárgyalják és javaslatukat 10-ikéig előterjesszék. Kijelenti a miniszterelnök, hogy a régi kormány javaslatai közül a koronaőr választásáról, az újságok kaució leifizetésérői, a koronaértékek megállapításának megváltoztatásáról szóló törvényjavaslatokat a magáévá teszi és azokat újra tárgyaltatni kívánja. Majd áttértek a napirendre. Megválasztották a Ház alelnökeinek Simajtsits Elemért és Scitovszky Bélát egyhangúlag, miután a kormányt támogató pártok a választásban nem vettek részt. Úgyszintén egyhangúlag megválasztották háznagynak Ángyai Józsefet. A tizenkét jegyző közül, hat munkapártit, öt kormánypártit és egy horvát képviselőt választottak meg. A jegyzők választását az uj alelnök, Scitpvszky Béla vezette. Szünet után ismét Szász Károly vette át az elnök lést. Gróf Tisza István előterjeszti interpellációját Seidler osztrák miniszterelnöknek június 29-én Tasinszky képviselő interpellációjára adott válasza ügyében. Oly ügynek kiván szolgálatot tenni, — mondotta, — amely azt hiszi, hogy minden magyar embernek a szivén fekszik. Az osztrák miniszterelnök junius 29-iki válaszában azt mondta, hogy az interpelláció tárgyát képező ügyek a külügyminisztérium hatás* körébe tartoznak. Ebben igaza volt, de az is igaz, hogy az osztrák és a magyar kormány hatáskörébe is tartoznak. Seidler hivatkozott arra az osztrák alaptörvényre, hogy a békekötés joga felségjog. Minthogy itt félremagyarázás foroghat fent, hogy a felségjog értelmezése esetleg a magyar alkotmányba ütközhetik, ezért teszi meg interpellációját. A másik ok a népek önrendelkezési jogára vonatkozó nyilatkozata, amelyben helyeselte .Wilsonnak ebbeli felfogását. Igaz, ihogy egy későbbi nyilatkozatában enyhítette kijelentését, mondván, hogy felségjog csak a miniszter ellenjegyzésével értelmezhető, továbbá, hogy a népek önrendelkezésére vonatkozó kijelentése csak az antantnak szólott, a mely feltolja magát az állítólag elnyomott nemzetiségek védelmezőjének. Nem akarja szóvátenni, hogy szabad volt-e az osztrák miniszterelnöknek Wilson kijelentését szimpátiával fogadni és nem teszi szóvá a tegnapi nap szenzációját sem: az amnesztiára vonatkozó kéziratot, ez a kormány feladata, de kijelenti, hogy az amnesztia csak Ausztriára vonatkozik. Szóvá kell tennie azonban azt, hogy Seidler minden disztinkció nélkül tért át beszédében a nemzetközi kérdésekre, amikor folyton osztrák-magyar kormányt emlegetett. Kijelenti, hogy osztrák-magyar kormány elnevezés csakis a külügyekre felelős tényezőkre, a külügyminiszterre, az osztrák és a magyar kormányra vonatkozhatik. Később azután nem is beszélt császári és királyi kormányról, hanem csakis közös kormányról, holott a magyar kormánynak a békekötésbe éppen olyan beleszólása vau, mint az osztrák kormánynak. Kérdezi az interpelláló, hogy hajlandó-e a miniszterelnök a magyar kormány befő-' lyását a békekötésnél érvényesíteni és hajlandó-e a jövőben kellő befolyást érvényesíteni, hogyha a magyar kormányt érdeklő közjogi kérdések is szóba kerülnek a Reielhsratban, a mostanihoz hasonló összezavarások elő ne forduljanak. Gróf Esterházy Móric miniszterelnök válaszában kijelenti, hogy nem akar beleavatkozni az osztrák belügyekbe, de az osztrák kormány álláspontja nem vonatkozhatott a magyar király felségjogára. A békekötés joga, mint minden alkotmányos országban, a minisztérium felelőssége mellett gyakoroltatik. A közös miniszterek a magyar állam belügyeibe nem avatkozhatnak bele. A magyar kormány ellenben a külügyek vezetésében befolyását mindenkor érvényesítheti és érvényesiti is. A Tisza által felhozott cikkben levő „Gesairrmtstaab" nem vonatkozhatik az osztrák-magyar államra, amely két külön országnak az összesége, A nemzetiségi kérdés nem közös ügy, Iránéin egyfelől osztrák, másfelől a magyar állam belügye. Ilyenféle törekvésekkel eddig nem találkozott, de ha találkoznék, a leghatározottabban vissza fogja utasitami. A háború és a béke kérdésében a magyar kormány a külügyminiszterrel osztozik és a magyar állam szuverenitását minden körülmények között fentartja. Ami a Wilson-féle teóriát illeti, sem az osztrák állam, sem a magyar állam nem fogadhatja el az antant által hangoztatott népek önrendelkezési jogát. Ez ellentétben volna az ezer éves Magyarország históriai múltjával, a dinasztia érdekeivel és a magyar állam egységével. Kéri válaszának tudomásul vételét. Tisza reflektál a miniszterelnök válaszára. Célját elérte, minthogy a miniszterelnök felfogása kongruens az ő felfogásával. Csak azt kéri, hogy gondoskodjék a miniszterelnök, hogy a jövőben az ilyen eszinezavar ne forduljon elő. A választ a Ház tudomásul vette. Szeged gabonavásárlása. (Saját tudósítónktól.) Szerdai számában közölte a Délmagyarország, hogy érdekes és minden elismerésre érdemes tervvel foglalkozik a szegedi közélelmezési hivatal. Arról vain szó, Ihogy azok számára, akik a gabonabeszerzési rendelet alapján nem tudják magukat gabonával ellátni, a város, illetve közélelmezési hivatala vásárolja meg az engedélyezett gabonamennyiséget. A fölmerült terv szerint 50.000 ember számára összesen 72.000 mázsa gabonát vásárolna a közélelmezési hivatal és ugy tervezik, hogy a gabonát a Baclk-malómban raktároznák el, itt őrölnék föl is és aztán a malom raktározná el a lisztet is. A városnak ez az intézkedése mindenesetre juvitaná azt az igazságtalanságot, amely a gabonabeszerzési rendeletben a gazdagokkal szemben a szegényeket érte. Kérdéssel fordultunk Balogh Károlyihoz, a közélelrrtgzési hivatal vezetőjéhez, hogy konkrét intézkedések történtek-e már a gabonabevásárlás ügyében. Balogh erről a következőket mondta: — A gabonabevásárlás ügyében az uj miniszteri rendelet még nem jelent rne'g, az előző kormány által kiadott rendeletet pedig fölfüggesztették. Mindennap várhatjuk az uj rendelkezést. Ha az uj_ren delet a tavalyi rend alapján készül el és pedig ugy, ihogy csak Szeged területén vásárolhatunk, nem tudunk megfelelő mennyiségű gabonát vásárolni és igy nem tudjuk a közönséget kielégíteni. Szegeden hozzávetőleges számiíás szerint nem lesz csak 5000 métermázsa búza és mintegy 18—20.000 mázsa rozs. Ennél többet tehát nem vásárolhatnánk,'csak abban az esetben, ha a vásárlásra Csanád és Békés vagy Torontál-megye területére nézve fölhatalmazást kapnánk a kormánytól. így teljesen biztosítani tudnánk közönségünk szükségletét. — A városnak ez a segítsége mindenkire nézve egyformán jó lenne, mert tőlünk nagyobb hányadot kapna vissza a közönség a megőrölt gabonából, mint kapna a vámmalmoktól, ezenkívül pedig a korpát és hulladékot is mindenki megkapná. — Azt hiszem, az őrlést egv malommal el tudnánk végeztetni, ha a malom 3—4 vaggon lisztet meg tud őrölni egv nap. Két vaggou liszt ugyanis a napi szükséglet s a fölös őrlésből azokat elégítenénk ki, akik hosszabb időre való járandóságuk ki akarják venni. így egy félév alatt mindennel elkészülnénk. — Bizonyos, hogy a makszimális áron tudunk majd vásárolni. Csak a rendelet engedje meg a bevásárlást. Amelyik peroben a rendelet megjelenik, jelentést teszek a polgármester urnák, hogy a város közönsége érdekében szükséges intézkedéseket megtegye. Aczél Géza, a Back-malotp igazgatója arra vonatkozólag nyilatkozott, hogy a Back-malom vállalná-e a gabona és liszt beraktározását. — Erről — mondta Aczél Géza kérdéseinkre — szó sem lehet. 72.000 mázsa gabona és liszt csaknem minden raktárunkat elfoglalná, holott egy hónap alatt végeznénk az őrlésével. A közraktárakban lehetne csak ennyi gabonát elhelyezni, ez azonban nagyon megdrágítaná a gabonát. Egyéb ként a gabonarendelet megjelenése előtt nagyon korai még erről nyilatkozni. Kardos Mihály, a Magyar Általános Hitelbank szegedi kirendeltségének főnöke kérdéseinkre igy válaszolt: — Ez az ügy egyelőre nem aktuális, mert hiszen még nincs rendeletünk. . JJ